Képes Sport, 1963. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-01 / 1. szám
Felkukorékol egy trombita, szaxofon is brummog alatta. Zsoldosék harsonát játszanak, kedvesen fordítják a jazz nyelvére az olimpia szignálját. S ez indításnak jó. Mert Sperté kimondja: most erről van szó. Feledkezzünk meg egy órára arról, hogy a sport veríték, áldozati munka és kin is, nézzük azt, ami benne szépség, öröm és — féiként — móka. Meg még azt is mondja, hogy a sport szőttesének fonákja is szép, vonzó és, hogy — ma semmit sem szabad itt túlságosan komolyan venni. Már persze az első szám kivételével. Kihirdetik a „népszavazás”eredményét, az Év Sportolói lépnek elő sötét ruhában, díjkiosztás, ünnepi beszéd, taps. Vagyis protokoll — mondhatná aki nem látta. Jó, csakhogy ... Igen, erről csak egyetlen villanást. Egervári Mártát szólítják az emelvény tetejére. Iparkodnék is boldogan. Csakhogy az emelvény magas, az Égi meg alacsony. Szűk szoknyát visel s ez módfelett divatos, lépcsőmászásra viszont teljesen alkalmatlan. Áll az Égi az emelvény előtt, picit toporog is, aztán "benyúl egy kar, felsegíti rá S akkor már áll komolyan, meghatott arccal", sugárzik róla az, amit eddig is tudott s amit ez a legutolsó pillanat is megerősített benne: az emelvény tetejére lépni semmilyen körülményeik között nem egyszerű dolog. A többi — csupa játék. A jelszó néha: játsszunk valami mást. Máskor pedig: csináljuk a magunkét. Az eredmény az első esetben: falrengető kacagás, a másodikban: izgalmas, magával ragadó sportesemény. FTC—MTK a kispályán. Hihetetlenül hangzók, de az első pillanattól kezdve — presztizsmeccs. Passzok, cselek, lövések komoly, elszánt arcok. Mosolytalan arcok. A kedvenc játékot — úgy látszik — csak halálkomolyan lehet játszani. A közönség kacagásra ajzotta arcvonásait, de nagyszerűen vált. A második perctől már rangadóhangulat, hajrá Fradi és hajrá MTK. A birkózók „valami mást” játszanak. Rögbit. S az első pillanattól kezdve potyog a vakolat a kacagástól. A kedves, erős fiúk — most bukósisakjában, térdvédőjében, hokkipulóverében megannyi félelmetes kolosszus tvisztmuzsikára melegítenek, Szilvása Miklós féktelentemperamentummal riszálja kilóit, Gurics pedig hidalás közben igazi barkózótvisztet „dob 'be”. Aztán begurul a gyógylabda s a nehéz fiúk, az erős fiúk oly 'boldogan esnek egymásnak, mint — bocsánat — megannyi féktelen és aranyos kis kölyökkutya. Hempergések, szaltók, zuhanások, a közönség visít örömében és Kozma István félig a padlón heverve, félig a falra csavarodva a győztes gladiátor klasszikus győzelmi mozdulatával emeli magasra iszonyatos jobbját. Jól mulattak és nagyszerűen mulattattak. Mert „valami mást” játszottak?. Két órát tartott. Egy tv-műsor volt a sok közül. Nem jobb, nem rosszabb a sok évi átlagnál. És mégis... mennyi ünnepi tűnődnivalóval szolgált. . . Eredményhirdetés: az 1962-es esztendő legeredményesebb magyar férfi sportolója: Pólyák Imre. Zsivetzky Gyula, a „népszavazás" harmadik helyezettje gratulál a „bajnoknak” Lipcse ellenére — úszó az 1M2-es év legeredményesebb női sportolója, Koncsek Jolán — dobogókülönbség ellenére is csaknem azonos szintről — gratulál Egervári Mártának A búj hangjegyei. Mint tündében kedves kottajegyek sorakoznak a szőnyegen a művészi torna legfiatalabbjai, az I. ker. Táncművészeti Iskola hatéves kislányai (Képes Sport — Komlós Tibor felvételei) És csapatban — újra a vízilabdázóké a pálma. Markovits Kálmán a kupával. Balra: Kovácsné a 2. helyezett női tőrcsapat. jobbra Grosits, a 3. helyezett futballcsapata képviseletében