Képes Ujság, 1859 (1. évfolyam, 1-23. szám)

1859-07-24 / 1. szám

Megjelelt minden Vasárnap másfél nagy íven. 1. szám. Előfizetési díj fél évre 5 ft. 25 kr., egész évre 10 ft. 50 kr. Ha valamikor még lenne egy másik gróf Károlyi István is, a mostanit úgy különböz­tetnék meg tőle, hogy az az ember, kinek szi­vében az összes emberiség megfért, s ki any­­nyi jótéteményt osztogatott ki, hogy arra egy kéz nem is volna elég, s épen azért mondják róla, hogy az ő bal keze is jobb kéz! E két áldó kéz en­gedelmes szolgája annak a jó szívnek, melyben a két legszebb gondolat lakik, a keresztény szere­tet és hazafias kötelesség­érzet, melyeknek törvé­nyeit annyi ember elfe­ledte, m­íg ő, mint valami szorgalmatos tanuló a leczkét, nehogy elfeledje, minden napon újra gya­korolja. Midőn a tétlen bu­­s­z­­­á­s föl akart vergődni a hazafius erkölcsök közé, Fóthról jött a legelső szó, hogy a cselekedet épen úgy bizonyítvány most is az emberről, mint akkor, midőn a szentirás szavai legelőször kimon­dák , hogy az igaza­kat cselekedeteik­ről fogjuk megösmerni. Irodalmi, gazdasági s egyéb intézeteink leg­első gyámolitója vala a lelkes gróf, kinek azon dicső jutalom jutott osz­tályrészül , hogy kivált­ságos álláspontján e vé­letlen járulékot nem tartá bámulásra méltónak; mert szivében csak egy büsz­keség honolt, hogy jókor fölösmerte Istennek nagy GRÓF KÁROLYI ISTVÁN­ kegyelmét, midőn a teremtés remekének,­­ embernek teremté. E ponton kell őt megitélni, valamint azon ép lélekerőben, mint az anyagi kényelmek nem tudtak úgy megvesztegetni, hogy a hiú dölyföt fölélesztették volna benne; hisz nem lehet el­kábult azon ember, ki a jóllétben naponkint letérdel az oltár zsámolyánál, megismerve em­.­beri gyarlóságát, melynek rendeltetését a vég­­hetlen hatalma szabta ki. Gyönyörűsége lehet az Istennek, midőn nem csak akkor látja a porból lett embert le­borulni, midőn rimánkodni kell az éghez , ha­nem midőn a vett jótéteményeket eljő megkö­szönni. Példánk lett ő, a buzgalma, éltetője­len egyesületi működéseink­nek, s ekkép­tettel be­­bizonyítá, hogy minden időben találhatunk tért, hol munkásságunk ha­szonra válik. Mundus parva sapi­­entia regitur! Ez olyan jelszó, mit minden ember úgy is értelmezhet, hogy csak az a bölcs, ki mun­kakörét megtalálja m­i­n­­den időben, és mind azon vonalak közt, hol az ember nem csak mint ember, hanem mint ke­resztény és hazafi is uta­sítva van kötelességeit, teljesíteni. E példa a gróf életében fényesen be van bizonyítva, és mindenki megláthatja és követheti ha már épen csak járt után tud előre haladni. Majd minden hazai egyesület az ő nevéhez támaszkodik, s ha nincsen is aranykönyvünk, mint volt egykor Velenczé­­nek; de az ő neve biztosabb helyre van be­írva, minden magyarnak szivébe. Gróf Károlyi István.

Next