Képes Újság, 1979. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-06 / 1. szám

A cselekvő egyetértésért Dr. Molnár Béla , a Hazafias Népfront l'l­ . . ■ , / r A­­ Országos Tanácsának Új esztendei gondolatok a népfront feladatairól titkára A legjellemzőbb, s minden tevékenységet befolyásoló változást az mutatja legjobban, hogy egyre többen vannak, akik a Haza­fias Népfront említésekor már nemcsak a választási felhívásokra, vagy alkotmány­ünnepi meghívókra gondolnak, hanem ar­ra a négyezernél több társadalmi bizott­ságra, amelyben közel százhúszezer válasz­tott bizottsági tag, több százezer társadal­mi aktivistával az ország minden települé­sén segíti az emberek közösségi felelőssé­gének felkeltését és bekapcsolódását a köz­életbe. A szocialista nemzeti egység kerete, politikai tömörülés és élő tömegmozgalom, amelynek része és belülről vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt — ez a Népfront. Eszköz a munkáshatalom és a nemzetté emelkedő nép kezében, eszköze a fejlett szocializmus építésének. Nem egyedüli, de a lakóterületen mással nem pótolható eszköze. Eleven, nagy társadalmi erő ez, amely természeténél fogva minden­nel foglalkozik, ami a benne résztvevők­nek, s a többieknek, a mindannyiunknak drága kis közösségeknek és a közös legna­gyobbnak, a nemzetnek fontos — politiká­val, gazdasággal, kultúrával, erkölccsel, joggal, kötelességgel. Az 1976-ban tartott, VI. Népfrontkong­resszus hosszú időre meghatározta mozgal­munk feladatait, amelyekre csak emlékez­tetek: — az állampolgárok legszélesebb kö­rének összefogása és alapvető érdekazonos­ságok tudatosításával politikai együttmű­ködésük előmozdítása; — még több mun­kás, fiatal és nő felkészítése a közéleti cse­lekvésre; — a népképviseleti szervek erő­sítése, hozzájárulás az országgyűlés és a tanácsok munkájának jobb ellátásához; — az állami szervek és a lakosság kapcsola­tainak fejlesztése; — részvétel az országos politika, a város- és községpolitika kiala­kításában, megvalósításában és ellenőrzé­sében, a népgazdasági és helyi fejlesztési tervekben; — a belső anyagi és szellemi építőmunka sokoldalú segítése; — az ál­lampolgárok szocialista hazaszeretetének és nemzetköziségének, szolidaritásának és béketörekvéseinek fejlesztése és kifejezése. A felsorolás nem teljes, de arra elég, hogy a gyakorlattal szembesítve megállapíthas­suk: a Népfront a kongresszus óta eltelt időben teljesíti vállalt feladatait, társadal­mi és politikai szerepe növekedett, ható­köre bővül, s lakóterületi fórumaival a szo­cialista demokrácia nélkülözhetetlen része. A népfrontmozgalom egyik — s talán leginkább megőrzendő — jellemző vonása a társadalmi érzékenység. Ez egyrészt ab­ból adódik, hogy a munkásosztály, az egész nép élcsapatának politikája hatja át, másrészt abból, hogy résztvevői e politika megvalósításának közvetlen érdekeltjei. Ez a társadalmi érzékenység teszi lehetővé, hogy a népfrontmozgalom valóban mozga­lom legyen, amely gyorsan reagál a válto­zásokra, az igényekre, s amely egész tevé­kenységével az előrevivő, haladásra ösz­tönző körülményekhez kapcsolódik. Ebből fakad, hogy a népfrontmozgalom egyszerre sugározza az elért eredményekből táplál­kozó önbizalmat, s a hibák felismeréséből, a gyorsan növekvő követelményekből táp­lálkozó egészséges türelmetlenséget. Ezek­­után leírhatom, hogy az új esztendőben ___folytatnunk kell eddigi munkánkat, csak minden vonatkozásban jobban, tudatosab­ban és tervszerűbben, hatékonyabban. Feladataink közül elsőnek említem, hogy tovább erősítjük mozgalmunk demokratiz­musát. Mit is jelent ez? Azt, hogy válasz­tott bizottságaink rendszeresen dolgozza­nak, olyan témákat tárgyaljanak meg, ame­lyek ott és akkor a legfontosabbak, s ál­lásfoglalásaik jussanak el azokhoz, akik azokban érdekeltek. Azt, hogy a népfront­bizottságok kísérjék figyelemmel korábbi ajánlásaikat, s a lakosság, valamint más szervek bevonásával összegezzék a tapasz­talatokat. Azt, hogy folytatjuk a körzeti bizottságok megerősítését, s létrehozását, ahol ennek feltételei megvannak. Azt, hogy az állampolgárok segítségével olyan lakó- és utcabizottságokat választunk, amelyek képesek ellátni mozgalmi és öntevékeny érdekvédelmi feladatukat, s amelyekben a résztvevők érzik tevékenységük hasznossá­gát. Azt, hogy nagyobb figyelmet fordí­tunk a tanyákon, apró falvakban, társköz­ségekben élő emberek gondjainak megol­dására, közéleti igényeinek kielégítésére. Azt, hogy gazdagítjuk tevékenységünket a városok peremterületein és az új lakótele­peken. Azt, hogy kapjon hívó szót és cse­lekvési lehetőséget minden állampolgár, bármi is a foglalkozása,, világnézete, anya­nyelve. Azt, hogy lakóterületi fórumainkon minden érdeklődővel megismertetjük a ha­za dolgait, s lehetőséget adunk, hogy véle­ményével, javaslatával, bírálatával azok­nak részese legyen. Mindezt csak a köz­élet felelősségét vállaló állampolgárok­kal együtt valósíthatjuk meg, mert nem helyettük, hanem velük juthatunk csak előre ezen a területen is. Sok feladatunk kapcsolódik a gazdaság­hoz. Erről azért is szólok, mert V. ötéves tervünk negyedik évébe léptünk, s nemré­gen jelent meg a Központi Bizottság de­cember 6-i ülésének határozata népgazda­ságunk helyzetéről és 1979. évi feladatai­ról. E terv céljai jól tükrözik a belső és külső követelmények növekedését, s az is kiolvasható belőle, hogy a tervet — bár mérsékeltebb fejlődési ütemet ír elő — csak akkor teljesíthetjük, ha azt minden állam­polgár jól ismeri, egyformán érti és a maga területén meg is valósítja. A népfrontmoz­­galom azzal kapcsolódik ehhez, hogy részt vállal állampolgári magatartásunk és szemléletünk fejlesztésében, és értelmes, gazdasági céljainkat is segítő cselekvési lehetőségek megteremtésében. Állampol­gári magatartás- és szemléletformálásról szóltam, mit is jelent ez? A sok minden­ből csak néhányat említek. Azt jelenti, hogy gazdasági fejlődésünk dolgait saját, személyes ügyünknek tekintjük, hogy min­denekelőtt én végzem el munkámat tisz­tességesen, én tartom be a munkafegyelmet, én nem csinálok selejtet, én támogatom a gazdaságos és hatékony munka érdekében hozott intézkedéseket, én nem megyek el vakon munkahelyem, lakóhelyem hibái mellett (szóvá teszem azokat, ha beosztott vagyok, s igénylem e szóvá tételt, ha veze­tő vagyok, még akkor is, ha bírálat a szó­vá tétel formája), én takarékoskodom, de ott is, ahol nem szól rám senki, beleértve időt, anyagot, energiát és kenyeret,, én nem tűröm magam körül a szemetet, s nem csak otthon a lakásban, de munkahelye­men, lakóhelyemen, s az utcán sem, min­denekelőtt azzal, hogy magam nem szeme­telek, de azzal is, hogy figyelmeztetek má­sokat, ha kellemetlen, akkor is. A magatartás- és szemléletformálás azt is jelenti, hogy egynek veszem azt, ami egy, az állampolgárt nem szakítom szét termelőre és fogyasztóra, s magam is a termelő-fogyasztó állampolgár egységében nézem közös dolgainkat. Milyen alapja van felháborodásomnak, amiért selejtes árut „tesznek elém" üzletben, szolgáltatásban, amikor munkahelyemen — gépnél, földön, hivatalban, katedrán, orvosi rendelőben, vagy másutt — magam is selejtet csiná­lok? A megoldást segítő szemlélet lényege az: minőségi munkát adok, mint termelő, minőséget követelek, mint fogyasztó. Még egy példa a szemléletformálásra: ez azt is jelenti, hogy nem feledkezem meg a ter­melés elsőbbségéről, arról, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk, hogy a felhasználás nem haladhatja meg a nem­zeti jövedelem mértékét. Tudni kell, ál­lampolgári felelősséggel kell tudni, hogy a termelés-fogyasztás útvonalán „előzni ti­los” jelzés van a fogyasztás számára, s en­nek betartása éppen anyagi életszínvona­lunk folyamatos emelkedésének feltétele. Az 1979. évi terv már segít valamit abban, hogy a termelés és felhasználás helyes sor­rendjét megteremtsük, bár a szükséges „követési távolság” biztosításához még hosszabb idő kell. Talán ennyi is érzékelteti feladatainkat a gazdasággal kapcsolatban. Az elmondot­takon túl persze, ide tartozik az állampol­gárok tájékoztatása gazdasági életünk ösz­­szefüggéseiről, a közreműködés az érdek­­ütközések feltárásában és a társadalmi ér­dekek elsőbbsége alapján történő megoldá­sában, a társadalmi munka céljainak meg­határozása és szervezése (amelynél­ hasz­nosságát jelzi, hogy 1977-ben 3,5 milliárd forinttal gyarapította a nemzeti va­gyont), a településfejlesztési tervekben való érde­mi részvétel, a kertbarát mozgalom támo­gatása, a gazdasági demokrácia gazdagítá­sa nem utolsósorban a munkahelyek és környékük kapcsolatának mozgalmi erősí­tésével. Azon leszünk, hogy a tehetség a teljesítmény, a minőség és a hatékonyság, az előremutató új, nagyobb társadalmi megbecsülésben és elismerésben részesül­jön, mint eddig, vagy mint jelenleg. Nem kisebbek feladataink más területe­ken sem. Folytatjuk tömeges ismeretter­jesztő munkánkat, s ha az ilyen jellegű fó­rumainkon a jelenlegi évadban mintegy négyszázezer ember vesz részt, ez arra késztet bennünket, hogy a jövőben még jobban a lakosság valóságos érdeklődésére építsük tematikáit. A honismereti munká­ban a magyar munkásosztály és a munkás­­mozgalom „elsajátítása” áll előtérben, ezen belül is az 1919-es Tanácsköztársaság 60. évfordulójához méltó emlékezésekhez kap­csolódás. Szeretnénk, ha mindenütt, ahol erre alap van, felelevenedne a 133 dicső­séges nap, apróbb-nagyobb eseményeivel, s hogy ebben tömegesen vegyenek részt az utódok, különösen a fiatal nemzedékek. Az olvasó népért mozgalomban is szeretnénk tovább növelni a jó könyv használatát, az olvasást mindenütt — családban, könyv­tárakban, olvasótáborokban és minden más táborban, kórházakban és üdülőkben. Fej­leszteni akarjuk a klubmozgalmat, gazda­gítani klubjaink programjait, s ehhez is kérve, igényelve sokak segítségét. Szólni kívánunk a szülőkhöz, segíteni nekik ab­ban, hogy az iskolákkal jól együttműködve segítsék elő oktatási reformunk céljainak megvalósítását gyermekeik és a társada­lom javát szolgálva egyszerre. Mozgalmunk ebben az esztendőben is figyelemmel lesz az ifjúság és a nők hely­zetének alakulására, közéleti tevékeny­ségükre igényt tart, számít rájuk. Folytat­juk a nemzetiségi állampolgárok közéleti tevékenységének gazdagítását, előtérbe ál­lítva helytállásukat, részvételüket a közös, szocialista haza építésében. És keressük a szélesebb-hatékonyabb kapcsolatokat a ci­gánylakossággal, hogy életük szebb és tar­talmasabb lehessen. Talán elég is ennyi. A népfrontmozga­lomnak tehát nincs egyetlen olyan felada­ta sem, amely ne lenne közszolgálat, s amely ne feltételezné az állampolgárok nö­vekvő számának hozzáértő, önkéntes rész­vételét. Folytatás ez, megújuló folytatás, amelynek értelmet a cselekvő egyetértés nyomán épülő haza, s benne mindannyiunk boldogabb élete ad.­ ­

Next