Képes Újság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-07 / 23. szám

KISFALUSI MÁRTA 1972-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán, 1969 óta a szentend­rei új művésztelep lakója. Rendszeres kiállító. S művei, amelyek közkedveltek, rendszeres „la­kótársaink” : a művészi, mesterségbeli értéket magas színvonalon egyeztetik,­­ eggyé forró­­sítják­­, az ember mai legkeresetlenebb igé­nyével, a természet utáni vágyával, olthatatlan vágyódásával áhítatra késztet Kisfalusi Márta áhí­­tatos művészete, áhítattal űzött ősi mestersége. Áhítat? - rezzenek össze e szó­tól. - Áhítatos? - csap le érzel­meimre az értelem. - Áhítat, áhíta­tos, a mi modern korunkban? Kisfalusi Mártát hallgatom. - Ezek a dísztálak, falitálak - mondja-e, legalábbis hitem... de hadd szóljak egyszerűbben ... ezek, szándékom szerint, a meleg színeik­kel, a természettől kölcsönzött mo­tívumaikkal, egy kis természetet visznek a mai rideg, s a természeti világnak oly sokszor, s oly nagy mértékben hátat fordító lakásokba. A kéz intelligenciája, amely mind­ezt elővarázsolhatja, s belelophat­ja — visszalophatja —, életünkbe, így vált át értelmi síkon, de — mindjárt látni, s hallani fogjuk­­ érzelmi ala­pon azzá, ami az ember maga is: része a természetnek. - A virág és a kerámia - mond­ja a keramikus Kisfalusi Márta - szinte egymásból nőhet ki. A kerá­mia, formailag, s motívikusan, idéz­heti, megidézheti a virágot. Ez az összefüggés, ez a kölcsönös sze­rep: tartalmi. De lehet funkcionális is, abban az értelemben, amikor a kerámia mint edény, mint tartó, mint váza jut funkcióhoz, s élő vi­rág kerül bele. Engem a kinyílt vi­rág fogott meg. S hiszem, hogy ezen a területen még el lehetne barangolni. Ezen a területen, a virágos kert­ben, a virágos réten. Virág. Virág. S ezen a területen, még élőbbé, még hervadhatatlanabbá — örök­kön virágzóvá — formálhatja őket: a kéz intelligenciája. Simon Gy. Ferenc szeretve ját, jelenét foglalta össze. Miközben a gyerekek e munkahelyek, intézmények történetét kutatják, közelebb kerülnek szüleik munkájához, megtanulják job­ban becsülni, s még a nyolcadik osz­tályban esedékes pályaválasztásuk is könnyebbé válik. A II. Rákóczi Ferenc szakkör, a ve­zető tanár jóvoltából, nagy hangsúlyt helyez a műemlékvédelemre. Város­szerte rengeteg emléktáblát állítottak fel, a fontos város-, illetve művelődés­­történeti helyeket felkutatják, s az utó­kor számára is ismertté teszik. A Fü­­vészkert utca sarkán elhelyezett tábla nélkül talán csak kevesen tudnák, hogy ott egykor tó volt, s hogy a lecsapolá­­sával létesített füvészkert kialakításán nagy költőnk, Fazekas Mihály is sokat munkálkodott. A gyerekek kutatóked­ve, ügyszeretete ragályos: buzgalmuk­ból tanulva a város szobrot állít, em­lékszobát rendez be. — Két anya van — szoktam monda­ni —: a szülőanya és a szülőföld; mind­kettőt szeretni kell. Utóbbit úgy is, hogy igyekszem minél jobban megis­merni, megérteni történelmét. Az út a modern iparhoz a manufaktúráktól, a népi mesterségektől vezetett, ezért hasznos megnézni a szentendrei skan­zenben a sütőházat, kivált, ha még ke­nyérsütést is rendeznek a szakkör tisz­teletére. A mai üzemek is tovább fej­lődnek, de talán a jövő számára nem érdektelen, hogyan működtek régen. A város a szemünk láttára változtatja meg arcát. Vétek lenne e változási fo­lyamatot nem dokumentálni. Amíg erőm engedi, ilyen irányba próbálom terelgetni tanítványaim érdeklődését, ezt a szemléletet igyekszem beléjük plántálni. K. L. *HAIhTtVAnT isT VAN természettudós -m­E­sPFA- i később ERDÉLYI JOZSel theológiai tanar. . arany JÁNOS egyik ARANY JÁNOS es PETŐFI SÁNDOR TÖBBSZÖR VENDÉGE VOLT E HAZNAK. Megjelölte * Béke !Szt. Anna! u.16.sz. DOLOG­ÁLT. ISKOLÁJA. Vádolnak az áldozatok Megöl az a szó, hogy valóság! — jelentette ki in­gerülten Axel Springer, a nyugatnémet jobboldal sajtókirálya, amikor munkatársainak nem sikerült eléggé kiszínezni újságjaiban a gyakran nagyon is rideg NSZK-realitásokat. A Springer-kiadó szer­kesztőségeiben —­­különösen a Bild Zeitungnál — ezért olyan újságírói munkamódszereket alakítot­tak ki az elmúlt évtizedekben, amelyek az anyag­­gyűjtéshez még a betörést is megengedhetőnek tartják. Günter Wallraff nyugatnémet baloldali újságíró a Bild-módszerek­et úgy leplezte le, hogy Hans Esser néven újságíróként helyezkedett el a bul­várlapnál, és az itt szerzett tapasztalatokat nagy feltűnést keltő írásokban tárta olvasói elé. Wallraff ezért bíróság elé került. Az újságírók egy része is a demokratikus játékszabályok megszegésével vá­dolta, éppúgy, mint korábban a „13 pokolra kívánt riport” megjelenésekor, amelyet ezzel a címmel 1970-ben nálunk is kiadtak. (A „Szükség van rád!”, „Munkás voltam német ipari üzemekben” , az „Önök ott fenn, mi itt lenn” című Wallraff-, illetve Engelmann—Wallraff-műveket is nagy érdeklődés­sel fogadták a magyar olvasók.) Wallraff különben nem lenne hű önmagához, ha a támadások ellenére nem folytatná feltáró munká­ját, hiszen csak azért „élt megtévesztéssel, hogy meg ne téveszthessék”. A Bild szerkesztőségében tapasztalta,bár tavaly decemberben megjelent új könyvében a bulvárlap áldozatainak vallomásaival támasztja alá: aki eddig kételkedett,­­az a meghur­coltak drámai történeteinek olvastán bizonyára hin­ni fog a Wallraff-igazságokban. A bajba jutott emberek a „Bild önért harcol” rovatnak évente több százezer levelet küldenek. „Érdekvédelemmel” más lapok is foglalkoznak NSZK-ban, de a Bild gyakran kíméletlenül vissza­él a levélírók bizalmával, és újságírói receptje (rá­ragadni, feldobni, megtetézni) sok olvasót a kétség­­beesésbe kergetett már, sőt kettőt — Wallraff bi­zonyítéka szerint — még öngyilkosságba is. Wallraff új könyvében többek között az autós­iskolákra panaszkodó asszony esetével teszi nagyon szemléletessé a Bild újságírói fogásait. Ez az asz­­szony azt írta a lapnak, hogy az autósiskolák elfo­gadott gyakorlata szerint a tanulókat nem engedik vizsgára, mivel a tanárok az újabb és újabb órákért szép kis pénz vághatnak zsebre. „Az asszony (tel­jes név), aki miatt nem alszik az oktató”, — olvas­ta hamarosan halálra váltan a panaszkodó a róla szóló cikket az újságban. Miután kikérte magának a lejáratást, a Bild szokásához híven, visszatért a témára, mégpedig így: „75 óra után a­­tanár bedob­ta a törölközőt.” Az asszony újabb felháborodott hangú levelét a bulvárlap „ráadása” követte: „Vi­gyázat! Az asszony mégis jogosítványhoz jutott.” Egyúttal figyelmeztették az autósokat, hogy óva­kodjanak tőle, mert veszélyezteti életüket. Günter Wallraff nem rejti véka alá, hogy Sprin­ger és emberei övön alul mért ütésekkel támadják őt és a baloldaliakat ugyanúgy, ahogy a kiszolgál­tatott riportalanyokat. A Springer-kiadó sajtóter­mékei különben nem állnak egyedül a tisztesség­telen eszközök felhasználásában — véli Wallraff —, hiszen még Franz Joseph Strauss lapja, a Bayernkurier is előszeretettel a nemzetközi reak­ciósok készséges kiszolgálóiként emlegeti a haladó nyugtnémeteket. Emi Peter Günter Wallraff, új könyvével 15

Next