Képes Újság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-07 / 23. szám
KISFALUSI MÁRTA 1972-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán, 1969 óta a szentendrei új művésztelep lakója. Rendszeres kiállító. S művei, amelyek közkedveltek, rendszeres „lakótársaink” : a művészi, mesterségbeli értéket magas színvonalon egyeztetik, eggyé forrósítják, az ember mai legkeresetlenebb igényével, a természet utáni vágyával, olthatatlan vágyódásával áhítatra késztet Kisfalusi Márta áhítatos művészete, áhítattal űzött ősi mestersége. Áhítat? - rezzenek össze e szótól. - Áhítatos? - csap le érzelmeimre az értelem. - Áhítat, áhítatos, a mi modern korunkban? Kisfalusi Mártát hallgatom. - Ezek a dísztálak, falitálak - mondja-e, legalábbis hitem... de hadd szóljak egyszerűbben ... ezek, szándékom szerint, a meleg színeikkel, a természettől kölcsönzött motívumaikkal, egy kis természetet visznek a mai rideg, s a természeti világnak oly sokszor, s oly nagy mértékben hátat fordító lakásokba. A kéz intelligenciája, amely mindezt elővarázsolhatja, s belelophatja — visszalophatja —, életünkbe, így vált át értelmi síkon, de — mindjárt látni, s hallani fogjuk érzelmi alapon azzá, ami az ember maga is: része a természetnek. - A virág és a kerámia - mondja a keramikus Kisfalusi Márta - szinte egymásból nőhet ki. A kerámia, formailag, s motívikusan, idézheti, megidézheti a virágot. Ez az összefüggés, ez a kölcsönös szerep: tartalmi. De lehet funkcionális is, abban az értelemben, amikor a kerámia mint edény, mint tartó, mint váza jut funkcióhoz, s élő virág kerül bele. Engem a kinyílt virág fogott meg. S hiszem, hogy ezen a területen még el lehetne barangolni. Ezen a területen, a virágos kertben, a virágos réten. Virág. Virág. S ezen a területen, még élőbbé, még hervadhatatlanabbá — örökkön virágzóvá — formálhatja őket: a kéz intelligenciája. Simon Gy. Ferenc szeretve ját, jelenét foglalta össze. Miközben a gyerekek e munkahelyek, intézmények történetét kutatják, közelebb kerülnek szüleik munkájához, megtanulják jobban becsülni, s még a nyolcadik osztályban esedékes pályaválasztásuk is könnyebbé válik. A II. Rákóczi Ferenc szakkör, a vezető tanár jóvoltából, nagy hangsúlyt helyez a műemlékvédelemre. Városszerte rengeteg emléktáblát állítottak fel, a fontos város-, illetve művelődéstörténeti helyeket felkutatják, s az utókor számára is ismertté teszik. A Füvészkert utca sarkán elhelyezett tábla nélkül talán csak kevesen tudnák, hogy ott egykor tó volt, s hogy a lecsapolásával létesített füvészkert kialakításán nagy költőnk, Fazekas Mihály is sokat munkálkodott. A gyerekek kutatókedve, ügyszeretete ragályos: buzgalmukból tanulva a város szobrot állít, emlékszobát rendez be. — Két anya van — szoktam mondani —: a szülőanya és a szülőföld; mindkettőt szeretni kell. Utóbbit úgy is, hogy igyekszem minél jobban megismerni, megérteni történelmét. Az út a modern iparhoz a manufaktúráktól, a népi mesterségektől vezetett, ezért hasznos megnézni a szentendrei skanzenben a sütőházat, kivált, ha még kenyérsütést is rendeznek a szakkör tiszteletére. A mai üzemek is tovább fejlődnek, de talán a jövő számára nem érdektelen, hogyan működtek régen. A város a szemünk láttára változtatja meg arcát. Vétek lenne e változási folyamatot nem dokumentálni. Amíg erőm engedi, ilyen irányba próbálom terelgetni tanítványaim érdeklődését, ezt a szemléletet igyekszem beléjük plántálni. K. L. *HAIhTtVAnT isT VAN természettudós -mEsPFA- i később ERDÉLYI JOZSel theológiai tanar. . arany JÁNOS egyik ARANY JÁNOS es PETŐFI SÁNDOR TÖBBSZÖR VENDÉGE VOLT E HAZNAK. Megjelölte * Béke !Szt. Anna! u.16.sz. DOLOGÁLT. ISKOLÁJA. Vádolnak az áldozatok Megöl az a szó, hogy valóság! — jelentette ki ingerülten Axel Springer, a nyugatnémet jobboldal sajtókirálya, amikor munkatársainak nem sikerült eléggé kiszínezni újságjaiban a gyakran nagyon is rideg NSZK-realitásokat. A Springer-kiadó szerkesztőségeiben —különösen a Bild Zeitungnál — ezért olyan újságírói munkamódszereket alakítottak ki az elmúlt évtizedekben, amelyek az anyaggyűjtéshez még a betörést is megengedhetőnek tartják. Günter Wallraff nyugatnémet baloldali újságíró a Bild-módszereket úgy leplezte le, hogy Hans Esser néven újságíróként helyezkedett el a bulvárlapnál, és az itt szerzett tapasztalatokat nagy feltűnést keltő írásokban tárta olvasói elé. Wallraff ezért bíróság elé került. Az újságírók egy része is a demokratikus játékszabályok megszegésével vádolta, éppúgy, mint korábban a „13 pokolra kívánt riport” megjelenésekor, amelyet ezzel a címmel 1970-ben nálunk is kiadtak. (A „Szükség van rád!”, „Munkás voltam német ipari üzemekben” , az „Önök ott fenn, mi itt lenn” című Wallraff-, illetve Engelmann—Wallraff-műveket is nagy érdeklődéssel fogadták a magyar olvasók.) Wallraff különben nem lenne hű önmagához, ha a támadások ellenére nem folytatná feltáró munkáját, hiszen csak azért „élt megtévesztéssel, hogy meg ne téveszthessék”. A Bild szerkesztőségében tapasztalta,bár tavaly decemberben megjelent új könyvében a bulvárlap áldozatainak vallomásaival támasztja alá: aki eddig kételkedett,az a meghurcoltak drámai történeteinek olvastán bizonyára hinni fog a Wallraff-igazságokban. A bajba jutott emberek a „Bild önért harcol” rovatnak évente több százezer levelet küldenek. „Érdekvédelemmel” más lapok is foglalkoznak NSZK-ban, de a Bild gyakran kíméletlenül visszaél a levélírók bizalmával, és újságírói receptje (ráragadni, feldobni, megtetézni) sok olvasót a kétségbeesésbe kergetett már, sőt kettőt — Wallraff bizonyítéka szerint — még öngyilkosságba is. Wallraff új könyvében többek között az autósiskolákra panaszkodó asszony esetével teszi nagyon szemléletessé a Bild újságírói fogásait. Ez az aszszony azt írta a lapnak, hogy az autósiskolák elfogadott gyakorlata szerint a tanulókat nem engedik vizsgára, mivel a tanárok az újabb és újabb órákért szép kis pénz vághatnak zsebre. „Az asszony (teljes név), aki miatt nem alszik az oktató”, — olvasta hamarosan halálra váltan a panaszkodó a róla szóló cikket az újságban. Miután kikérte magának a lejáratást, a Bild szokásához híven, visszatért a témára, mégpedig így: „75 óra után atanár bedobta a törölközőt.” Az asszony újabb felháborodott hangú levelét a bulvárlap „ráadása” követte: „Vigyázat! Az asszony mégis jogosítványhoz jutott.” Egyúttal figyelmeztették az autósokat, hogy óvakodjanak tőle, mert veszélyezteti életüket. Günter Wallraff nem rejti véka alá, hogy Springer és emberei övön alul mért ütésekkel támadják őt és a baloldaliakat ugyanúgy, ahogy a kiszolgáltatott riportalanyokat. A Springer-kiadó sajtótermékei különben nem állnak egyedül a tisztességtelen eszközök felhasználásában — véli Wallraff —, hiszen még Franz Joseph Strauss lapja, a Bayernkurier is előszeretettel a nemzetközi reakciósok készséges kiszolgálóiként emlegeti a haladó nyugtnémeteket. Emi Peter Günter Wallraff, új könyvével 15