Képes Újság, 1981. január-július (22. évfolyam, 1-27. szám)

1981-02-07 / 6. szám

4 Óbuda-Árpád-híd -Angyalföld Budapest idestova -négy éve­s hídjai újjászületésének korszakát éli-vajúdja. A sort 1977-ben a Margit-híd nyitotta, melyet a Petőfi-híd mintaszerűen szervezett és a határidő előtt négy hónappal befejezett rekonstrukciója követett. A szokatlan gyorsasággal elvégzett munka fölött még ki sem örvendezhettük magukat, amikor az építők hada öt hónapra megszállta és lezárta a Szabadság-hidat. Most az Árpád-híd van soron. Ezt a hidat nem egyszerűen felújítják, korszerűsítik, hanem szélesítik is. A középen futó villamossínek mellett jelenleg egy­­egy forgalmi sáv van. Elkészülte után kétszer három sávban áramolhat a forgalom a főváros északi ütőerén. 1981. január 18-án, vasárnap éjjel utoljára zakatolt át a hí­don a 33-as villamos. Régi volt, lassú és fülsértően zajos — nem kár érte. Néhány év múlva, mint nesztelen gyorsvillamos tér vissza. Azt a városképet azon­ban, amit utolsó útján magával vitt, rövidesen mi sem látjuk olyannak többé. Ha a Kedves Ol­vasót is elragadta az emlékezés hangulata, üljünk fel gondolat­ban a kiszolgált öreg jószágra, s utazzunk rajta néhány megálló­nyit — nyolc-kilenc évtizedet — visszafelé az időben. Az óbudaiaknak már a múlt század végén is régi vágyuk volt, hogy komp helyett híd kösse össze őket a pesti oldallal. Egy 1896-ból származó térképen már jelöltek itt egy Duna-hidat, per­sze csak távoli tervként. A vá­rosatyák 1908-ban el is határoz­ták, hogy azon a helyen híd fog épülni, ám az elhatározásukat nem követték túl gyors tettek, mert csak 1930-ban írták ki a tervpályázatot. Óbuda írófejedel­me, Krúdy Gyula az „Óbudai le­velekében ironikusan meg is csipkedte a fontolgatókat: „Itt a félig földbe süllyedt kapuk, a ta­lajhoz közelgő kéménylyukak, a szélvágta kalap módjára földre szállott háztetők utcáiban nem kell tréfásan arra esküdni, hogy „így görbüljön meg!” Meggörbül­tek már előbb-utóbb az emberek, akik abba vénültek, hogy hatvan esztendő óta fanatikusan várják az új Duna-hidat, amelyről az a legenda járja, hogy egy nap alatt megváltoztatja az óbudaiak eddigi életmódját, fiatalok lesz­nek megint az öregek, megtán­coltatják a százesztendős asszo­nyokat, akik hiányos ruhájuk miatt csak estefelé mernek ki­jönni a kapukon, addig bolhát fogdosnak, amit legjobban tud­nak Óbudán, mióta az új híd bolháját a fülükbe eresztették.” A híd kijelölését hosszú viták előzték meg. Végül azt a javas­latot fogadták el, mely szerint a híd a Hajógyári-szigeten és a Margitsziget északi csúcsán át, a Vörösvári út és a Hungária körút között ívelte át a Dunát. Építését 1939-ben végre el is kezdték, de közbeszólt a máso­dik világháború. A felszabadulás után, 1948-ban folytatódott a híd­építés, és 1950. november 7-én felavatták az Árpád-hidat. Az akkori nehéz gazdasági helyzetben az eredeti tervekhez képest — átmeneti megoldásként — csak fele szélességben készült el. A gyorsan növekvő forgalom miatt rövidesen az egyik leg­szűkebb keresztmetszetű hidunk lett. Bővítése már régóta napi­renden szerepel és a munka elő­készületei évekkel ezelőtt meg­kezdődtek. Még mielőtt az épí­tők átvették a teljhatalmat a hí­don és környékén, meg kellett tervezni a Váci úton sorakozó gyárak folyamatos anyagellátá­sát és megépíteni az áruk elszál­lítását biztosító terelőutakat, új bejáratokat. A tömegközlekedés terhét átvállaló utcák felújításá­ról s új forgalmi rend kialakítá­sáról is gondoskodni kellett, mi­előtt január közepén eldördült a képzeletbeli startpisztoly. A híd szerkezeti elemeit tavaly szep­tember óta gyártják a Ganz- Mávagban. A tervek szerint — az eddigi hídrekontsrukcióktól eltérően — az Árpád-hídon egy-egy sávon fenntartják a tömegközlekedést, a teher- és személygépkocsi for­galmat. Mindez persze nem lesz kellemes sétagalopp. De ha ide­geskedünk, türelmetlenkedünk is a csigalassúsággal haladó, meg­megakadó gépkocsikaraván miatt, csillapítson bennünket az a tudat, hogy az állam három­­milliárd forintjához képest ennyi áldozatot mi is hozhatunk azért, hogy néhány éven belül a jelen­leginél háromszor szélesebb hí­don közlekedjünk. A változás természetesen en­nél sokkal több lesz. A régi zeg­zugos, kanyargós Óbuda — mely már ma is csak tenyérnyi foltok­ban létezik —, eltűnik, átala­kul. S bár városi jogot már 1355-ben kapott, s több mint egy évszázada a főváros része, kül­sejében csak mostanában kezd nagyvárosivá válni az eddig csak lakótelepként emlegetett város­rész. Központjában, a Flórián tér alatt hatalmas aluljárórend­szer épül, amely tizennégyszer nagyobb lesz, mint az Astoria aluljáró. Nevezetessége pedig az, hogy az építkezés során feltárt római kori, régészeti leleteket, középkori műemlékeket kiállít­ják benne. A Flórián tér egyéb­ként háromszintes csomóponttá alakul, mert nemcsak aluljárót, de közúti felüljárót is építenek fölötte, az Árpád-híd és a Szent­endrei út közvetlen összekapcso­lására. Mindennek 1982 végére kell elkészülnie. A pesti oldalon szintén új ar­culatot ölt a híd környéke, An­gyalföld „kapuja”. A hídfőnél, közvetlenül a felszín alatt az északi-déli metró egyik állomása, s egy olyan nagyforgalmú átszál­lóhely, ahol óránként — az elő­zetes becslések szerint — har­mincegyezer ember fordul majd meg. A Róbert Károly körút és a Váci út találkozásánál pedig egy 300 méter hosszú, négysávos felüljáró „emeli át” a Váci út forgalmát a csomópont felett. Ez az építkezés a parkrendezéssel s az utolsó simításokkal együtt 1985-re fog befejeződni. Horváth Mária Maketen így néz ki az Árpád-híd budai hídfője és a Flórián tér A főtéri házak még őrzik a régi Óbuda hangulatát (Fotó: Pisztora Katalin)

Next