Kerékváros, 1997 (2. évfolyam, 1-5. szám)

1997-03-01 / 1. szám

oldal H­ogyan látja a kere­kezést a balesetsebész? Elnézést kérek az elkövetkező száraz adatokért, de arra biztatom az olvasót, ne u gárja át ezeket, mert csakis a tények smeretében láthatja át a mindennapi valós es­élyeket! Nyomatékosan meg kívánom egyezni azt is, hogy az alábbi adatokkal nem a kerekezéstől akarok elriasztani senkit, mert meggyőződésem szerint a kajakozást követően a biciklizés a legmegfelelőbb sporttevékenység, amely a mindennapi munkához szükséges szellemi és testi frissességet biztosíthatja. A mai korszerű kerékpárok drágák, de biztonságosak, tehát műszaki okokból a legritkábban keletkezik baleset Balesetek az infrastruktúra (hol vannak a kerékpárutak?), valamint a tudati tényezők miatt (nem tartjuk be a közlekedés alapvető szabályát, nem vigyázunk egymásra, alkohol!) következnek be. Ezért az alábbi adatokka főként az infrastruktúráért felelősök lelkiismeretére szeretnék hatni, másrészt az egyéni felelősséget, a veszélyérzetet szeretném felébreszteni. A sport és szabadidős tevékenységek során keletkező sérülések száma és súlyossága nő, mert a tevékenység egyre szélesebb kört érint, új, gyorsabb eszközök jelennek meg és a bekövetkező báeseteknél nagyobb erőbehatás érvényesül. A báesetet nem tekinthetjük sorscsapásnak, túlnyomó részük ugyanúgy, mint a fertőző betegségek, megelőzhetők. A megelőzésnek aktív­­veszélyérzet felébresztése, a közlekedés szabás­ainak oktatása, tehát tudati befolyásolás) és passzív (bukósisak, könyökvédő, kerékpárutak) módszerei ismeretesek. A két módszer együttes alkalmazása vezethet csak eredményre. Leszűkítve a kérdést a biciklistákra, megállapítható, hogy elsősorban gyermekek és tizenévesek sérülnek. Magyarországon­ több helyen (rendőrség, biztosítótársaságok, alapellátás, kórházak, rendelőintézetek, OEP, stb.) lelhetők fel azok az adatbázisok, amelyekből adatokat nyerhetnénk, de ezek mindegyike nem hozzáférhető, de nem is kommunikálnak egymássa; a részadatokból téves következtetések adódnának, így kényszerűségből némiképpen hasonló korösszetételű és­ népességű, de az említett összesített adatokka rendelkező Svédország adatát használm fel. Itt 1990 óta regisztrálják a sérüléseket a keletkezés típusa és helye szerint. Nézzük tehát az adatoka. Országosan évente 30 - 40.000 sérülés származik kerékpárbaesetből. Kórházba 5.000 sérült kerül, akiket 31.000 napon át kezelnek (átlagos ápolási idő 6,2 nap). Közülük 1.000 rokkanttá válik, nyolcvanan életüket veszítik. Ma Magyarországon igazából az orvosi költségeket tudjuk csak számszerűsíteni (ezek az adatok sem tükrözik ugyan a valódi ráfordítást), de ezek napján is eljátszadozhatnánk a számokkal - megjelenés háziorvosnál, szakorvosná 500 Ft., egy nap a kórházban 3000 Ft., közepes műtét 40.000 Ft. - hatalmas összegekhez jutnánk; azt is kell tudni azonban, hogy az orvosi ráfordítás az összköltségeknek csak 15%-a! A többi a meg nem termelt javakból, a kifizetett táppénzből, a tönkrement eszközökből, a be nem fizetett adókból, a biztosítók költségeiből, stb. adódik. A személyi tragédiákról ne is beszéljünk. A bekövetkezett sérülések egyharmada a fejet éri! Érthető ez abból az adottságból, hogy a fejlődés időszaka alatt, azaz gyermekkorban a test egészéhez viszonyított koponyatömeg rela­tíve nagyobb, mint felnőttkorban, a fejen tehát nagyobb erőbehatás érvényesül. A tanulható elhárító reflexek sem működnek még tökéletesen. Látszólag kis erőbehatásnak súlyos következményei lehetnek. Például 20 km/ó sebességű ütközéstől koponyatörés keletkezhet, halálos agykárosodás alakulhat ki. Az érzékelhetőség kedvéért említem, hogy ez a sebesség megfelel annak, mintha egy álló felnőtt zsákként előredőlne és beütné a fejét. A biciklisták fejsérülését tovább elemezve kiderül, hogy: • a halálos kerékpárbalesetek 64%-ánál a halál fejsérülés miatt következett be, • a balesetet túlélők 38%-ánál fejsérülést is találtak, • járművekkel való ütközés során 53%-ban keletkezett fejsérülés (37%-nak csak fejsérülése volt). Nem a bicikliről kell leszállni, hanem a fejet kell védeni! Baleset mindig is lesz, a véletlenszerű elemeket nem tudjuk mindennapi életünkből száműzni, de a következmények és azok súlyossága mérsékelhető. Megoldás a BUKÓSISAK! Dr. Zadravecz György Következő számunkban folytatjuk! Doktor Fedor rovatvezető: Molnár F. Tamás dr Megtiszteltetésnek tekintjük és örömmel adjuk közre a POTE Traumatológiai Klinikája docensének cikksorozatát. Ha valakik tudják, hogy mitől óvnak­­ ők azok. ____________________________________ A Traumatológiai Klinika orvosai által alapított A Déldunántúli Régió Baleseti Ellátásának Fejlesztéséért Alapítvány a "Balesetmentes Baranyáért" program keretében felvállalta a balesetmegelőzés koordinálását. Megfelelő anyagi források megléte esetén reméljük, hogy be tud indítani egy kerékpársisak programot. A tszja 1%-nak átutalási lehetősége miatt közöljük az adószámot: 18302936-1-02. Kerékváros 1997 március-április

Next