Keresztény Élet, 1993 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1993-11-07 / 1. szám
2. oldal A katolikus világ híveiből VÉRTANÚK BOLDOGGÁ AVATÁSA Hét iskolatestvért és két püspököt - akik a spanyol polgárháborúban vértanúságot szenvedtek - avatott boldoggá II. János Pál pápa október 11-én, a Szent Péter téren tartott ünnepélyes szentmise keretében. A hét iskolatestvér 1936-ban vált a kommunista öldöklés áldozatává, néhány hónappal a polgárháború kitörése után, mely 1936 és 1939 között dúlta fel Spanyolországot. Mindannyian a dél-spanyolországi Almeriában működtek, ahol akkoriban összesen 19 iskolatestvér tanított: tizenöten a San Jose kollégiumban, négyen a Las Chocillas iskolában. A polgárháború kitörése után valamennyiüket letartóztatták. Az augusztus 31-re virradó éjjel az első három testvért lőtték agyon, szeptember 8-án további kettőt, és 13-ra virradó éjjel ugyancsak kettőt. A spanyol polgárháború ideje alatt egyébként az egész országban összesen 165 iskolatestvért öltek meg a kommunisták. KATOLIKUS FILMEK ELEKTRONIKUS LEXIKONA A kölni Katolikus Tömegtájékoztatási Intézet elektronikus filmlexikont mutatott be az október elején lebonyolított frankfurti könyvvásáron. Az intézet közleménye szerint az 1992 novemberében megjelent „Vallás a filmen” című lexikonban kereken 1200, vallási vonatkozás tekintetében felülvizsgált, cím és műfaj szerint csoportosított film adatai szerepelnek. Az adatokat folyamatosan kiegészítik a televízióban, a mozikban és a videószalagokon megjelenő újabb alkotásokkal. A máris rendelkezésre álló filmek darabszáma - meghaladja az 1200-at - rávilágít az önálló katolikus televízióval rendelkező helyi egyházak óriási pedagógiai és kulturális lehetőségeire. NŐS FÉRFIAK PAPPÁ SZENTELÉSE? Kanada északnyugati területének katolikus püspökei kivételes engedélyért folyamodtak a Vatikánhoz, hogy indián népcsoportokból származó nős férfiakat pappá szentelhessenek. Az ország indián kultúrájú népei között csak a nős férfiaknak van tekintélyük - indokolta kérését Denis Croteau püspök, Mackenzie-Fort Smith főpásztora. II. János Pál pápa figyelmesen fogadta a kanadai püspökök kérelmét - fűzte hozzá nyilatkozatához Croteau püspök -, anélkül, hogy a Szentatya a siker lehetőségeiről nyilatkozott volna. Az ügyben illetékes pápai bizottság prefektusa, J. Tomko bíboros viszont állítólag már jelezte, hogy a kanadaiak kérését el fogják utasítani, nehogy egyéb földrészekről érkező hasonló megkeresésekhez precedenst teremtsenek. Az egyház társadalmi tanítása Erkölcsi parancsok a közéletben A katolikus egyház mindig igyekezett megfelelő eligazítást adni híveinek arról, hogy az élet különböző területein mit kíván tőlük az Isten. Kötelességének tartotta, hogy kitűzze azokat az útjelzőket, amelyek megmutatják a Jézus által kijelölt utat Amikor az egyház kitűzi az erkölcsi élet törvényeit, normáit, egyrészt a kinyilatkoztatásból merít, másrészt az ember természetéből. Hiszen Isten minden ember szívébe belevéste szavát. Ez utóbbiból következik, hogy az egyház által meghirdetett erkölcsi törvények megfelelnek az ember természetének. Az ember javát szolgálják még akkor is, ha olykor berzenkedünk ellenük, mert úgy érezzük, hogy akadályoznak, gúzsba kötnek bennünket. Ennek belátásához nincs szükség zsenialitásra. Aki tárgyilagosan képes szemlélni az életet, nem tagadhatja le, hogy a tízparancs felrúgása mindig tragédiákhoz vezetett. Ha elutasítjuk Isten törvényét, mi húzzuk a rövidebbet, mi látjuk kárát Kátyúba jut az ember magánélete, és pokollá válik az emberi együttélés is. Az emberért, az emberiségért érzett aggódás vezeti az egyházat, amikor egész tekintélyét latba vetve hangosan hirdeti, hogy vannak örök törvények, amelyek felrúgása veszélybe sodorja az embert, ennek nyomán pusztulás és halál jár. A keresztény erkölcsi törvények rendszere egyaránt vonatkozik a magánéletre és a közéletre. A magánéletre vonatkozó erkölcsi parancsokat jól ismerjük a hitoktatásból és az igehirdetésből, de elbizonytalanodunk, ha a közélet, a társadalom, a gazdaság jelenségeinek, történéseinek erkölcsi jellegű megítéléséről van szó. Egyrészt nyilvánvaló: az erkölcsi parancsok a közéletben, a politikában, a gazdaságban tevékenykedő emberre is vonatkoznak, másrészt azonban az is nyilvánvaló, hogy az ember erkölcsisége valamiképpen „beleépül” a társadalom és a gazdasági élet szerkezetébe, rendszerébe és működésébe is. Ebből következik, hogy a társadalom és a gazdaság felépítése, működése is lehet erkölcsi szempontból jó vagy rossz. Ezt akár mindennapi tapasztalatainkkal is igazolhatjuk, de eljuthatunk ehhez a felismeréshez akkor is, ha végiggondoljuk, hogy végül is emberek alakítják, hozzák létre a társadalmi vagy gazdasági rendszert és ezért eleve fennáll annak veszélye, hogy erkölcsi szempontból több minden kifogásolható lesz benne. G. J. KERESZTÉNY ÉLET Megvilágítani a közélet eseményeit Egy katolikus újság indulására Nem panaszkodhatunk: az utóbbi esztendőkben kivirágzott a katolikus sajtó. Kiváló „hitbuzgalmi”, „lelkiség!”, „irodalmi” lapjaink vannak, de nincs igazi katolikus közéleti hetilapunk, amely olvasói számára rendszeres folyamatosságban megvilágítaná a magyar közélet aktuális eseményeit, frissen reagálva a politikai, társadalmi, kulturális történésekre, szorosan a katolikus tanítás alapján. Az nyilvánvaló: az iyen lap a katolikus hitben gyökerezik, hiszen katolikus újság, onnan táplálkozik minden szándékával, megnyilvánulásával, minden leírt szavával, betűjével, elszakíthatatlan hűségben egyházunkhoz, ragaszkodással főpásztorainkhoz, papjainkhoz. Az ilyen lapnak egyetlen célja van: hogy megkönnyítse a katolikusok tájékozódását mai zaklatott világunkban. A katolikus közéleti hetilap elsősorban természetesen a katolikus hívekhez szól (de örül annak, ha mások is olvassák). Egyszerű, világos beszéddel fordul Isten magyar népéhez: nem a „magas” politikába akar beleszólni, hanem az egyszerű emberek gondolkodásmódját kívánja finomítani, tájékozódásukat biztosabbá tenni a közéleti-társadalmi kérdések mérlegelésében, megítélésében. Azt akarja elérni, hogy ők, az olvasók szóljanak bele a maguk eszközeivel a politikába, ők alakítsák a közéletet, a demokratikus jogállam minden lehetőségét felhasználva. Ezért ez a lap örömmel üdvözli az egyházi és politikai-társadalmi közélet jelentős pozitívumait, előbbre vivő tényeit, de rámutat a tévedésekre, a rossz megoldásokra, a hibákra is, akárkik követik el azokat. Ugyanakkor a legnagyobb határozottsággal utasítja vissza az egyház- és vallásellenes támadásokat, bármilyen irányból is érkezzenek, kellő időben felhívja a figyelmet a vallásos emberek hitét fenyegető veszélyekre. Nem lehet pártok szócsöve A katolikus közéleti hetilap természetesen nem lehet egyetlen párt szócsöve sem; nem korteskedhet egyetlen párt politikusa mellett sem, s különösképpen nem szegődhet politikai szélsőségek szolgálatába. Határozottan elutasít minden utód-nemzetiszocialista, minden utód-kommunista nézetet, minden szélsőséges (azaz egyházellenes, ateista), liberális és szocialista eszmeiséget, politikai törekvést. Mindezek ellen keményen harcol, hiszen ezek nálunk is, a világ más tájain is igen sok kárt okoztak, okoznak Isten hívő népének. Különleges feladata a katolikus hetiapnak, hogy feltárja a hazai kommunista uralom ország- és erkölcsromboló, hitellenes, az egyházat térdre kényszerítő ártalmas tevékenységét, amelyet az elmúlt negyven év folyamán vitt végbe. Megragad minden lehetőséget annak hangoztatására és tudatosítására, végzetes lenne hazánk számára a kommunizmus visszatérése! Ebből az is következik, hogy a katolikus közéleti hetnap teljes rokonszenvvel kíséri a napi politikai életben a keresztény ihletésű, keresztény szellemiségű politikai erőket, a keresztény, a katolikus politikusok politizálását. Mindezeket adott esetekben - lelkiismeretesen vizsgálva - természetesen kritizálja, bírálja is. Ez nem ellenségeskedés, hanem „családon belüli” jószándékú segítés. E katolikus lap hasábjain nem lehet idegen a vita műfaja: a többféle vélemény ütköztetése segít a dolgok tisztázásában. A felsőbb illetékesek intézkedéseinek gondolkodás nélküli, állandó elvszerű-elvtelen helyeslése, az örökös ,fejbólintó János” magatartás egyházi és politikai-közéleti vonalon igen ártalmas lehet mind az egyén, mind a közösség, a társadalom szempontjából. * Ami pedig a katolikus közéleti hetilap legaktuálisabb feladata most, az elkövetkező hónapokban: hallassa hangját a máris megindult - és igen hangosnak ígérkező - választási kampányban. Itt sem kardoskodhat egyetlen párt mellett sem, ez természetes, hiszen nem pártlap, hanem a kereszténység egyetemességét képviseli. A katolikus egyház nem kötheti le magát egyetlen párt mellé sem, illetőleg a katolikus hívő ember lelkiismereti szabadsága szerint, teljes felnőtt felelősségével dönt arról, hogy melyik pártra szavaz. De két ügyben sokat tehet egy jó katolikus közéleti hetnap. Választások előtt Az egyik: annak minél szélesebb körökben való tudatosítása, hogy minden egyes katolikus hívőnek nem csupán állampolgári kötelessége, de katolikus hitbeli-erkölcsi kötelessége is, hogy elmenjen szavazni; hogy mindegyik katolikus hívő, aki csak mozogni tud, leadja szavazatát. A másik fontos dolog: minden keresztény hívőben tudatosítani kell azt is, hogy párhuzamos állampolgári és hitbeli-erkölcsi kötelessége, hogy tájékozódjon az egyes pártok igazi arcáról. Ne tévessze meg őket semmiféle kortesbeszéd és frázis a kereszténységről, Bibliáról, egyházról, hitről és vallásról. A „keresztény” szónak, a vallásos szimbólumoknak a napi politikai használatában igen sok visszaélés, torzítás érzékelhető mai közéletünkben; ezeknek nem dőlhet be a gondolkodó katolikus ember! Ilyenkor, a választási kampány során mindegyik párt az egyház, a vallásos hívek oroszlánszívű védelmezőjének tünteti fel magát. Nem szabad beleesnünk a csapdába! A katolikus ember lelkiismeretbeli kötelessége tehát - s ezt a legnagyobb határozottsággal képviselnie és terjesztenie kell a katolikus hetnapnak -, hogy megismerje az egyes politikai pártok programjának tartalmát, legfőbb céljait, pártpolitikájuk legfőbb irányait. De azt is végig kell gondolnia, hogy az elmúlt négy évben az egyes pártok hogyan politizáltak, mit tettek vagy mit nem tettek a katolikus lakosság (több milió ember!) vallásos hite érdekében, az egyház felsegítéséért az elmúlt évtizedek térdre kényszerítettsége után. Ezekről a vallásos katolikus embernek minél szélesebb körben értesüléseket kell szereznie családjában, ismerőseitől, papjától, mindazoktól, akiknek ítéletében megbízik és véleményére ad, s majd mindezek alapján, saját lelkiismerete szerint döntsön jövő év májusában, melyik pártra szavaz. Ilyen tanácsadó jóbarát, közeli ismerős a jó katolikus közéleti hetilap. Nagy szükségünk van rá. Mészáros István „Mintha nem lenne Isten” « ,Az igazság ragyogása” (Veritatis splendor) címmel nemrég közzétett pápai enciklika néhány megállapítása különösen nagy visszhangot váltott ki világszerte. A demokrácia és az erkölcsi relativizmus összekapcsolása a nemzetek számára éppen olyan veszélyt jelent, mint a fasizmus és a kommunizmus - mutatnak rá egyebek között a lengyel kommentátorok. E megállapítása megfogalmazásakor bizonyára a pápa szemei előtt lebegett a fordulat óta bekövetkezett sajnálatos jelenség, a lengyel társadalom szolidaritásának széthullása. Tadeusz Gocowszki gdanski püspök az enciklikához fűzött és a helyi rádióban sugárzott kommentárjában kiemelte a pápai megnyilatkozás különös aktualitását Lengyelország - és a kommunizmusból nemrég szabadult országok - számára II. János Pál pápa joggal állapította meg, hogy világszerte tapasztalható az erkölcs alaptételeinek megrendülése. A totális - előbb a fasiszta, majd a kommunista - ideológiák bukása után mára kifejlődött „az éppen olyan veszélyes liberális ideológia, mely azt vallja, hogy minden egzisztenciális kérdést az ember egyéni tetszése szerint kell megoldani”. Az ember úgy akarna élni, mintha nem lenne Isten. Ebben a krízishelyzetben emlékeztet a pápa az engedelmesség kötelezettségére. Az engedelmesség azonban a „Veritatis splendor” szerzőjének szavai szerint, végül is nem jelent mást, mint az emberhez méltó élet alapelveinek tiszteletben tartását - fejtette ki Godowszki püspök. Kritizáló teológusok Jacek Salij domonkos atya, a varsói teológiai akadémia dogmatika professzora - lengyel újságírókkal folytatott beszélgetése során - indokoltnak ítélte a pápának „a mindent kritizáló” teológusoknak címzett figyelmeztetését. „Nem felel meg az egyházban kívánatos rendre vonatkozó, Szent Pál által meghatározott elveknek, ha a teológusok arra törekszenek, hogy a pápát játsszák az egyházban. Nekik egészen máshol van a helyük ” A pápai enciklika arra is figyelmeztet, fejtegette Salis professzor, hogy a törvények manapság nem kevésbé kötelezőek, mint leírásuk idején. Az erkölcsi törvények kényszerítő érvényessége éppen olyan, mint a fizikai törvényeké. Ermatt a dokumentumot nem lehet sem „konzervatívnak”, sem pedig „progresszívnak” minősíteni. ”.Az erkölcsi törvények figyelmen kívül hagyása minden esetben kár és bajt okoz; az az ember, aki nem veszi tudomásul a gravitáció törvényét és kilép az ablakon, minden esetben le fog zuhanni. ” (K. P) A pápa a liberalizmus veszélyeiről 1993. november 7.