Keresztény Élet, 1993 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1993-11-07 / 1. szám

1993. november 7. Egy új egyházmegye első hónapjai Míg a nyíregyházi plébánián dr. Váradi József főesperes, apátplé­bánossal beszélgetünk, az úttestet bontó légkalapács szolgáltat kísé­rőzenét, mintegy jelezve: az építés előtt bontani is kell.­ ­ Egy új egy­­házme­gye felépítése nemcsak jogi feladat, sőt elsősor­ban nem az, hanem döntő részben a szemé­lyi kapcsolatok alakítá­sa - mondja a debrecen­­nyíregyházi püspök helynöke. - Az intézményi ke­retek kiépítése lassan halad, de úgy vagyunk vele, hogy egy megújult lelkiségű, a megszokot­tól eltérő egyházmegyét kell kialakítani.­­ Ami új lehet benne, éppen az, hogy itt na­gyobb az egymásra utaltság, a személyes kapcsolatok igénye. Úgy látom, hogy különösen a Debrecen környéki papság igényelné is. Az egy igazi szórványterület, ahol ke­vesebb hívővel kell foglalkoznia egy-egy papnak, de nagyon sok he­lyen, s bizony sokszor vigasztalan­nak érzik a munkájukat és árvának magukat.­­ Ilyen helyen nagyon erős hiva­tás kell, és ezt táplálják a jó kapcso­latok egymással. Nagyon sok segít­séget kell kapniuk az egyházmegyé­től. A lelki megújulást a rekolekci­­ók adják. Az esperesi kerületi gyű­lések inkább munka­megbeszéléseknek számítanak. Vannak még - főleg a fiatalabb pap­ság által szorgalmazott - havi össze­jövetelek, mindig más plébánián, amikor 15-30 pap is összejön az es­ti órákban, s zsíros kenyér és üdítő mellett kötetlen beszélgetés folyik. - Természetesen a hivatali kere­tek is kialakultak már, a szabolcsi főesperességhez a nyíregyházi, kis­­várdai, polgári mátészalkai és nagy­­kállói, míg a debreceni főesperes­séghez a debreceni és berettyóújfa­lui esperesi kerületek tartoznak. Alig több mint 70 papja van az új egyházmegyének, nemritkán 7-8 települést is el kell látnia egy plébá­nosnak.­­ A fölszereltségünk egyenlő a nullával, a püspök is ideiglenes he­lyen, a nyíregyházi papi otthonban lakik, bár már épül Debrecenben a püspöki palota, ami az egyházme­gye központja lesz. A Szent Anna­­templom mögött van egy volt egy­házi kollégiumi épület, ennek az át­építésével alakul ki a püspöki köz­pont. Meg kellett erősíteni létszá­mában is a debreceni kerületet, így mi itt Nyíregyházán kerültünk olyan rendkívüli helyzetbe, hogy ennyire kevés lelkipásztorral még sohasem dolgoztunk, mint most.­­ De nem hagyjuk magunkat, és ha Isten segít, a püspök úr lektoro­kat és akolitusokat fog avatni. (Ez a beszélgetés óta megtörtént.) Így a világi munkatársak majd felolvas­hatnak, igeliturgiát vezethetnek ahol erre szükség van. Segédkeznek a hitoktatásban, sőt egy-kettő közü­lük még temetési felhatalmazást is fog kapni.­­ Ez persze nem ad mindenre megoldást, de sok hiányt lehet így pótolni. Több misézőhelyünk van, ahová nem tudunk mindig eljutni. Olyankor ott igeliturgiát kell végez­ni, de a vasárnapot mégis megszen­teljük. Ezt a megoldást a szükség­­helyzet provokálta ki, de nemcsak az, hiszen zsinati előírás, hogy le­gyen aktív minden keresztény az Is­ten dicséretében és az Isten tiszte­letében is. (Folytatjuk) G.L. Dr. Váradi József püspöki helynök A SZENTATYA KÖRLEVELÉBŐL 1. Az igazság ragyogása Az igazság ragyogása - „Veritatis splendor” - kezdőszavakkal in­­dítja II. János Pál pápa október elején közzétett enciklikáját, amely „a katolikus erkölcstan néhány alapvető kérdéséről” SZÓL A pápai enciklikákat, azaz körleveleket, a világon mindenütt, így nálunk is a latin kezdőszavakkal szoktuk megnevezni. Ebből a legújabb pápai iratból közlünk részleteket lapunkban. BEVEZETÉS 1. A Jézus Krisztusba vetett hit által, aki „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Ján 1,9) meghívást kapva az üdvös­ségre, az emberek „az Úrban világosság” és „a világosság fiai” lesznek (Ef 5,8) és megszentelődnek „az igazságnak engedelmeskedve” (1 Pét 12­ 2)... Ez az engedelmesség nem mindig könnyű. A Sátán csábítására - aki „hazug és a hazugság atyja” (Ján 8,44) - elkövetett titokzatos eredeti bűn következtében az ember mindig kísértést érez arra, hogy tekintetét elvonja az élő és igaz Istentől és bálványok felé fordítsa. (V.ö.: 1 Tessz 1,9), miközben „Isten igazságát hamisság­gal” (Róm 125) cseréli fel. Ezzel károsul az a képessége, hogy az igazságot felismerje és meggyengül akarata, hogy azt elfogadja, így miközben elfogadja a megismerés viszonylagosságát és min­denben kételkedik, a csalóka szabadság keresésére indul, amely ezen az igazságon kívül esik... Ám a tévedés és a bűn megannyi sötétje sem képes teljesen kioltani az emberben a teremtő Isten világosságát. Szíve legmélyén tovább él a vágy az abszolút igazság után és a kívánság, hogy eljusson an­nak teljes megismerésére. Beszédes tanúja ennek az ember fárad­hatatlan keresése és kutatása minden ismeretlen után. Méginkább bizonyítja ezt az élet értelmének keresése. A tudomány és technika fejlődése nagyszerű tanújele ugyan az értelem képességének és az ember kitartásának, de nem menti föl az alól, hogy feltegye a végső vallási kérdéseket. Sőt arra serkenti, hogy megvívja a leggyötrel­­mesebb és legdöntőbb harcot, azt, amely a szívben és a lelkiisme­retben zajlik. (A hivatalos német szövegből ford.: Goják János) KERESZTÉNY ÉLET Balás püspök és a fiatalok Miért nem engedékenyebb az egyház A nyugat-magyarországi regionális ifjúsági találkozónak Szom­bathely adott otthont október 16-án. Örvendetes tény, és egyben a vallásos élet felpezsdülését is jelzi, hogy egyre több alkalom nyílik a katolikus emberek számára a személyes találkozásra, a közös elmél­kedésre, s egyben egy élményekkel teli nap eltöltésére, így történt Szombathelyen is. A katolikus magyar fiatalok fe­lelősségéről és küldetéséről Balás Béla kaposvári megyéspüspök be­szélt a fiataloknak. Előadását egy Agatha Christie-történettel vezette be. Tíz emberről szól, akik együtt töltik idejüket és titokzatos módon sorra meghalnak. A megmaradot­ta­kon félelem lesz úrrá, és rettegve pislognak a hátuk mögé, hogy nem ők lesznek-e a következő áldozatok? Mi magunk is gyana­kodva méregetjük egymást, és fél­ünk. Az emberektől és a vitágtól va­ló félelmünkben gyakran képzelt el­lenséget kergetünk. Mi ez a sok ide­geskedés, ez a nyugtalanság? Miért van ez? A Sátán mindenben ott le­het. A szórakoztatóiparban, a kozmetikumokban, a reklámok­ban... A rossz szándék mindig azt kere­si, hogyan lehet a hajszálrepedések­ből szakadékot csinálni. Ez a Sátán mentalitása! A mi kötelességünk az észlelt repedések befedése, a szél kifogása az ellenfél vitorlájából. Az élet legalapvetőbb kérdéseire - miért élünk, miért van a halál, a szenvedés - minden filozófiai rend­szer megpróbált választ adni, de egyik sem tudott pozitív magyará­zattal szolgálni. Az ázsiai felfogás szerint a halál: a nirvana, a meg­semmisülés. Arra törekednek, hogy ezt elérjék, mert az újjászületés - reinkarnáció - büntetés. Bele kell olvadni a nagy közös semmibe, a lé­lek nem számít. Ilyen fiozófiai kör­nyezetben nézve érthetőbbé válik a japán kamikazék öngyilkos tette is. Az egyéni emberi élet értéktelen. Ám a mi tanításunk szerint minden ember értékes, hiszen Isten képmá­sa. A püspök úr ezután személyes tapasztalatáról beszélt. Elmondta, a vitág egyre inkább az anarchia irá­nyába tart. Amerikában már jól lát­ható, hova vezet a túl sok szabad­ság. Los Angelesben több százezer a homoszexuálisok száma. A világ ezt kérdezi: miért nem engedékenyebb az egyház? Egyre több a sikertelen házasság és a széthullott család. Ugyanakkor tény, hogy a gyerme­kek személyisége nem tud szétsza­kadt családban kifejlődni. Jól pél­dázza ezt József Attila élete is. Mit lehet itt tenni? Tönkremen­ni, vagy életre találni és továbbadni! Az Istenre találás egyben atyára, anyára és házára találás. A megté­rés olyan, mint mikor a Nap felkel. Akkor látszik, inyen szép a vitág! Senki sem akarja elkergetni a Na­pot! Nekünk, keresztényeknek Isten Szent Lelke ez a Nap. Viágosságot ad, de az emberek elutasítják. Da­maszkuszi úti villámcsapások most is vannak. Az üdvösség egy neked szánt ajándék! Arra bátorítalak benneteket, tartsatok ki! A fiatalsá­gotok hatalmas érték. Még nem koptatok és nem fásultatok el. A fiatal most él, most akar. A ti kere­tekben van Nyugat-Magyarország sorsa. Sok kis Pázmányra és Pro­h­­ászkára van szükség. A püspök úr végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy nem az a szé­gyen, ha elesünk, padlóra kerülünk, hanem az, ha nem kezdünk el feltá­­pászkodni. A tanítást lelkes vastapssal köszönte meg az ifjúság. Kép és szöveg: Bacsó István Személyes beszélgetés a szünetben a püspök úrral Érdekes adatok Az 1948-as jelentések alapján a felnőtt népesség 61 %-a (nem csak katoli­kus) járt templomba. Az 1949-ben kezdődő ko­molyét nyílt vallásüldö­­zést követően, a „csak­­azértis megmutatjuk” rö­vid korszaka után, jelen­tős csökkenés következett be. Évekkel később a mért és közzétett adat a temp­lom­ba járók arányit 12,3 százalékban állapítja meg. EGY II. SZÁZADI SZENTBESZÉDBŐL őszinte szívből való megtérés Földi tartózkodásunk egész ideje alatt gyakorol­juk a megtérést!... Tartsunk őszinte szívből bűnbá­­natot, amíg időnk van rá, hogy Urunk üdvözítsen bennünket. Mihelyt ugyanis eltávozunk e földi élet­ből, többé már senki sem képes bűnbánatot tartani, és Istenhez térni. Ezért, testvéreim, tegyük meg min­denkor Atyánk akaratát, őrizzük testünket tisztaság­ban, és tartsuk meg az Úr parancsait, hogy örök éle­tünk legyen. ... Senki se állása közületek azt, hogy földi testünket úgysem ítéli meg Isten, és hogy ez a test nem fog feltámadni.... Amiképp tehát a testben kaptátok a meghívást, testben is juttok majd célba Ha Krisztus Urunk, aki előbb csak szellem volt, de emberi testet öltve váltott meg és hívott meg bennün­ket, akkor mi is így, ebben a testünkben kapjuk meg örök jutalmunkat. Szeressük egymást, hogy mindnyájan bejussunk Isten országába! Addig gyógyuljunk meg, amíg időnk van gyógyulásra, adjuk át magunkat az isteni orvosnak, viszonzásul ajánljuk fel neki hálánkat. S mi legyen ez? Az őszinte szívből való megtérésünk! Hiszen ő előbb tud mindent, és ismeri szívünk min­den rezdülését. Mondjunk tehát hálás köszönetet neki, de ne csak ajkunkkal, hanem szívünk mélyéből azért, hogy gyermekeivé fogadjon bennünket. Hi­szen maga az Úr mondta: Aki teljesíti mennyei Aty­ám akaratát, az nekem mind testvérem! (Mt 12,50) GONDOLATOK AZ EVANGÉLIUMHOZ A balga és az okos szüzek példázata Évközi 32. vasárnap, Mt 25,1-13 Úgy születnek a csodálatos művek mind versben, mind zenében, mind technikában, hogy az alkotó, a művész először töpreng, gon­dolkozik, erősen dolgozik, de azután már csak csendben figyel befelé. Egyszercsak jön az ih­let ideje. Hirtelen világossá válik minden, erőlködés, kínlódás nélkül. Kész a vers, a szimfónia, az előadás vagy a penicillin. A szenteknek is megvan a kegyelmi idejük, amikor nagyon ébernek kell lenni! Ha Szent Ágoston nem engedi be lelkébe, vedd és ol­vasd; ha Vianney Szent János nem borul térdre lelke mélyéig meghatódva, amikor a domb te­tejéről először meglátja az ő faluját, Arsot; ha Stein Edit azon az éjszakán nem nyitott szívvel olvassa Nagy Szent Teréz önéletrajzát, akkor szürke emberkék maradtak volna. Bezárult volna az ajtó, mint a balga szüzek előtt. Biztos, hogy ránk is vár a kegyelmi idő, egy nekünk, külön ajándékozott, lelki élmény. Ez képes teljesen átalakítani életünket. Jaj, csak át ne aludjuk ezt a külön nekünk adatott legnagyszerűbb időt, hanem várjuk éberen, nyitott szívvel! Nekünk is van esélyünk, hogy Isten kegyelmével naggyá és széppé váljunk. 3. oldal

Next