Keresztény Élet, 1996 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1996-01-07 / 1. szám
1996. január 7. Vízkereszt A megszületett kisdedet a bölcsek és velük együtt mindenki hódolattal és szeretettel halmozta el. Egyedül az Atya az, aki még várat magára. Persze az ő esete a legbonyolultabb, hiszen hogyan tegye nyilvánvalóvá önmaga jelenlétét? Hogyan „látogassa” meg azt, aki öröktől Fogva tőle, az Atyától születik? Isten szeretetének jelenléte azonban leolvasható azon, ahogyan „odahajtja fejét” ahhoz, aki a világ megváltójának született Ennek fölismeréséhez az kell, hogy komolyan vegyük azt az eseményt, amely csak az Atya akaratából valósulhatott meg. Ez pedig az égen vándorló csillag, az a csillag, amely Jézus fölött állapodott meg. A csillagokra egyáltalán nem jellemző, hogy egy eddig ismeretlen úton kezdenek el járni. Képzeljük el, mi lenne, ha a Nap új szisztéma szerint kelne föl és nyugodna le. Vagy a hold kezdene tekeregni az égen. Mi történne a tengerek dagályával és apályával? De sorra vehetnénk minden csillagot és bolygót: mindig arra a megállapításra jutnánk, hogy mindegyiknek meghatározott szerepe és feladata van. A Szentírás leírását azonban szigorúan fogadjuk el: Istennek van lehetősége ilyen „szabad játékra”. Amely viszont azt jelenti: Isten látogatásának jele minden esetben összekötődik a szabadság, a meglepően eredeti és - Isten akaratán kívül - másból le nem vezethető valóság megjelenésével. Ha tehát egy eddig soha nem látott csillag tűnik föl az égen, mely kimondottan az újszülött gyermekre utal - hiszen a bölcsek azt mondták: Láttuk csillagát napkeleten -, akkor itt közvetlenül Isten akaratáról és jelenlétéről kell beszélnünk. Az Atya jelenléte nem nehezedik rá a jelenlévőkre, hanem csak emelkedetté teszi a jelenetet az imádat és az áhítat érzékelhető mélységei által. Ha a vallásosságról és annak egész értelméről helyesen akarunk gondolkodni és beszélni, akkor éppen ennek a képnek elemzéséből juthatunk el a gyökeréig. Egy ilyen vizsgálat nem kis meglepetésünkre vallási életünk olyan kritikáját tárja föl, amilyet a legnagyobb próféták voltak csak képesek fölismerni és kimondani. A „vallásosság” - amelyen az Istenhez igazodó életet értjük - arra törekszik, hogy lehetőleg mindent szabályozzon. Ezért kategóriákat gyárt. Az imádságnak, a lelkiismeretvizsgálatnak és alapvetően minden lelki dolognak fix időt és helyet keres. „Vallásosságunk szinte lázad az új, a szokatlan helyzetek és események ellen. Mindezek hátterében a megszokottság áll. Isten jelenléte már nem fölkavaró, imádatra és lebomlásra késztető. A legfinomabban fogalmazva is mindez természetes, mondhatni magától értetődő a „vallásos” ember számára. Tudja, ki előtt kell leborulnia, és meg is szokta az imádásnak ezt a jól ismert formáját. Fölháborítóan üressé és sekéllyé tud lenni az effajta lelki élet, mert pontosan a lényeg sikkad el benne: Isten jelenléte, aki imádásra méltó. Csak az tudja, milyen csodálatos dolog leborulni Isten Fia előtt, aki meggyőződött arról, hogy Jézus elé állni a legnagyobb ajándék az ember számára, mivel az ő közelsége derít fényt mindarra, amit mi boldogságnak és az élet értelmének nevezünk. A csillagon és a bölcseken keresztül az egész teremtett világ érkezik Jézushoz. Az ember és a világ számára egyetlenegy út létezik, amely nem zsákutca, az, amelyik Istenhez vezet. Ezen az Istenhez vezető úton haladva az ember az egész mindenséggel találkozik. Pontosabban, a világ rajtunk keresztül jut el a Megváltóhoz. A vallásosság abból meríti soha ki nem fogyó erejét, hogy a lélek ösztönzésére szüntelenül keresi azt, akit imádhat. A vallásos ember élete érzékenység és figyelem mindenre, mert bárhol és bármiben megláthatja a jelet, amely elvezeti őt Megváltójához. A keresztény ember az egész világhoz közeledik ezáltal, hiszen Isten Jézusban mindent „úttá” tett. Aki Jézusnak ad valamit, az viszonzásként egy új világot kap. A bölcsek nagylelkű ajándékaikért az Isten országának gazdagságát kapták. Jézus látása és imádása után a világ a teremtés eredeti, Isten jóságából részesült arcát mutatja. Görbe József Mély hála Istennek és áldott jó Édesanyánknak. Jézus, aki testet öltött Máriában, ugyanaz a Jézus, mint aki eljön közénk és életünkké válik. Nekünk is csakúgy, mint a Szűzanyának, sietnünk kellene, hogy ezt a krisztusi életet megosszuk a hozzánk legközelebb állókkal. (Teréz anya) GONDOLATOK AZ EVANGÉLIUMHOZ Megérkezett a Megváltó! Vízkereszt vasárnapja, Mt 2,1-12. A bölcsek tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya?” Erre megrémült Heródes király, s vele egész Jeruzsálem. Most tudja meg nemcsak Heródes, de Jeruzsálem is, hogy megérkezett a Megváltó! Izgatóan érdekes, hogy reagálnak, hogyan válaszolnak, amikor végre itt van az állítólag várva várt? Nem tapsorkán, nem fellélegzés, lelkesedés fogadja, hanem teljesen érthetetlenül megrémülnek. Csak azok az idegen vándorok örülnek, akik a csillag jelre jöttek. De a választottaknak nem kell a Messiás: félnek tőle, innen a rémület, hiszen a próféták jövendöléseiből tudják, hogy ő a szeretet, igazság országát teremti meg. Ebben a feltámadt össznépi rémületben már benne van Heródes éktelen haragja, a gyermekgyilkosság. Benne van, ahogyan az Úr Jézussal bánnak majd életében, ahogyan keresztre feszítik. Tudomásul kell vennünk, hogy az embereknek nem kell a szép, nem kell a jó, nem kell az igazság, nem kell az igazságosság, nem kell a bűntelenség. Az ember világa, levegője, környezete, amelyben jól érzi magát, a pocsonya, a bűn, a hazugság, az erőszak, az élvezet Úgy fest, mintha semmi sem változott volna a világ Néró korától, amikor a Colosseumban 50 000 ember mindezt „sűrítve élvezhette”. Ebből a rémületből érthető, hogy hozzánk is hiába jött az úgynevezett fordulat, szűnt meg a nyomás, kapott szabad pályát az egyház, nem sikerült elérni egy nagy áttörést. Sőt, nő a bűnözés. Lefejezett gyerek, késsel összeszurkált taxisnő, elhagyott gyerekek, feldúlt családok. A gonoszság hódít, mindenáron terjeszkedni akar. Ez a világ önmagát is felfalja, de a világ minden kincséért nem mondanák ki a Tízparancsot és az Úr Jézus tanítását, mert ettől félnek. Pedig a végén mégis Jézus fog győzni! KERESZTÉNY ÉLET Püspök, vagy diplomata? Mindkettő! Beszélgetés Kada Lajos spanyolországi nunciussal A Szentszék nemrégiben Kada Lajos címzetes tibicai érseket, négy és fél évi németországi működése után, spanyolországi nunciussá nevezte ki. Munkatársunk, Kiss Ulrich jezsuita páter interjút készített vele Rómában, új állomáshelyére utazásának előestéjén. -Érsek úr, mik voltak az elmúlt négy év kiemelkedő eseményei a németországi nunciatúra életében? - Munkás négy év volt. Németország huszonhét egyházmegyéjét, egy kivételével, mind meglátogattam. Egy-egy ilyen látogatás 4-5 napig tartott, sokat beszélgettem a legkülönbözőbb társadalmi csoportok képviselőivel. Közben miséket mondtam, prédikáltam. Én utazásaimat mindig is lelkipásztori látogatásnak szántam, és a püspökök igen hálásak voltak ezért. Az egyedüli egyházmegye, amelybe nem jutottam el, az osnabrücki, melyből leválasztottuk az új hamburgi egyházmegyét, melynek új püspökét november 27-én vezettem be hivatalába. Ez volt a legutolsó németországi hivatalos tevékenységem. Msgr. Bode, eddigi paderborni segédpüspök a legfiatalabb német püspök lesz, 44 éves. Egy ragyogó ember! - A püspökségek látogatása nem „rutinprogram” egy nuncius számára? - A német egyháztörténelemben - és ezen én is meglepődtem - egyedülálló dolog, hisz a legtöbb helyen az utolsó látogató Pacelli bíboros volt, a későbbi XII. Piusz pápa, aki mint nuncius, több egyházmegyét meglátogatott, de ő se mindet! Ami véleményem szerint értékes és a jövőre nézve maradandó: az új egyházmegyék alapítása a keleti országrészeken: Erfurt, Görlitz, Magdeburg és Hamburg, amely újra érsekség lett, illetve Berlin érseki rangra emelése. Mindez alaposan megváltoztatta az egyházmegyék helyzetét. Elmondhatom tehát, hogy ,,bekerültem a német egyháztörténetbe”! Jelenleg folynak még az egyeztetések az egyház és az állam között az egyházmegyék átrendezése során felmerült kérdésekről, de a karitász, a hadseregben, a rendőrségen és a kórházakban, illetve iskolákban végzett lelkipásztorkodás ügyében is. Némely szövetségi állammal már kötöttünk egyezményt, de még sok a tennivaló! Mindezek tipikusan diplomáciai és nem annyira lelkipásztori feladatok. Mi kapott nagyobb hangsúlyt munkájában? - Sokszor kérdezik tőlem, mi vagyok: püspök, vagy diplomata? Mindig azt válaszolom, hogy diplomáciai tárgyalásaim is a helyi egyház szabadságának biztosítását, azaz a lelkipásztori munkát szolgálják. Ezért magamat mindig elsősorban lelkipásztornak tekintem. - Az érsek úr címzetes tibicai érsek. Ez a püspökség Észak-Afrikában fekszik, ahol a lakosság többsége muzulmán. Meglátogatta már „egyházmegyéjét”? - Sajnos, nem volt rá alkalmam. Valóban, tiszta mohamedán lakosságú ez a vidék, ahol Szent Ágoston idején virágzott az egyház. Az iszlám hódítása megsemmisítette ezt a közösséget, most valami hasonló történik pl. Algériában. Új állomáshelye Spanyolország, ahonnan egykor kiűzték az iszlám híveit, de az utóbbi évtizedekben ezrével szivárogtak be ismét Nem kihívás ez mind a diplomatának, mind a lelkipásztornak? - Nehéz kérdés! Még nem sikerült átfogóan tájékozódnom a spanyol helyzetről. Azt tudom, hogy nagy szeretettel várnak. Persze, sok probléma mindenütt azonos: a szekularizáció általános jelenség, habár Spanyolország talán kevésbé távolodott el a keresztény élettől, kultúrától, mint mondjuk Németország. Spanyolországban is kezdi azonban éreztetni hatását a paphiány, amely Magyarországon oly drámai, nem kell tehát hozzá sok magyarázatot fűznöm. - Hogyan lesz valaki nuncius, milyen kiképzés szükséges hozzá? - Mindenekelőtt alapos teológiai kiképzés. Elvárják azt is, hogy a jelölt lehetőleg egyházjogból doktoráljon, de ha van már más doktorátusa, akkor ettől eltekintenek. Azonkívül nyelveket kell tudnia és hozzá kell szoknia a kúriai élet- és munkamódhoz. Gyakorlat is kell: én mielőtt nuncius lettem volna, Costa Ricában és El Salvadorban több állomáshelyen szolgáltam: Pakisztán, Skandinávia, Németország, Argentína és Róma. Kilenc Costa Rica-i év után hét évig az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációban szolgált, mielőtt 1991-ben kinevezték volna németországi nunciusnak. Nagyon különbözik egy ilyen adminisztratív munka egy nuncius lelkipásztori és diplomáciai feladatától? - Sokan úgy vélik, a kongregációk munkája bürokratikus. Én azonban úgy érveltem kollégáimmal: itt is emberek sorsáról, sokszor emberi tragédiákról van szó. Amit mi megtehetünk érdekükben, az lelkipásztori feladat! így értelmeztem munkámat és így igyekeztem az alárendeltek munkáját is irányítani. A beszélgetésre még november végén került sor A Vatikáni Rádió magyar adásai Egységben a világegyházzal! A Vatikáni Rádió a következő időpontokban sugároz magyar nyelvű műsort. (Figyelem! Január 1-től megváltozott a rövidhullám frekvenciája!) Mindennap 19.15 órakor a 196 méteres középhullámon, és az 51 méteres rövidhullámon (5880 kHz). Másnap reggel a műsort megismétlik 5.45 órakor a 196 méteres középhullámon és a 75 méteres rövidhullámon (4005 kHz). Ugyancsak újévtől az Eutelsat II. FS műholdon közvetlenül fogható az adás - Kelet 1325- ös transzponderrel a 10,987 GHz-n, hangsegédvivő: FM-n 7,38 MHz. Cím: Vatikáni Rádió, 1191 Budapest, Pf. 80., illetve: Radio Vaticana Lezione Ungherese. Piazza Pia 3., 1-00193 Roma. 3. oldal A Kájoni János ferences ház Három szinten 35 kisebb-nagyobb helyiség, részben teljesen új, részben igényesen megújított épületben, nagy kert közepén. Ez, de nemcsak ez a Kájoni János ferences ház Budapesten, a pasaréti templom és kolostor mögötti utcában. P. Hegedűs Kolos avatóbeszédében arra a másra, arra a többre utalt, amiért létrejött egyáltalán ez a csoda. „A szellem építi a köveket, az Úr építi házát, mely nyitva áll mindenki előtt. Szent Ferenc mondta: ha nagyot akarsz tenni életedben, mássá kell lenned. A másság másoké lenni! Másokért élni és munkálkodni.” Itt aztán bőven lehet. Bakó János, a fiatal, egyetemet végzett gondnok jól fizető állását adta cserébe a napi 24 órás szolgálatért. Munkája mellett a teológia negyedik évfolyamát végzi levelező tagozaton, később ugyanis szeretne besegíteni a hitoktatásba is. Ő vezet végig az épületen. Különböző feladatok egyidejű ellátására alkalmas az objektum. Közösségi helyiségek, előadótermek, több hittanterem is található benne, melyek igény szerinti foglalkozások rendelkezésére állnak. Koncertek, kulturális műsorok, de akár egyének, iskolai, baráti társaságok, egyesületek is igénybe vehetik. Könyvtárat szeretnénk létrehozni, klubszerű foglalkozásokat. Ilyen jellegű a Gondviselés Háza részlegünk, ahol 25 idős ember részére biztosítjuk ezeket a foglalkozásokat, de még a napi ebédet, vagy akár tisztálkodási, napközi pihenési lehetőséget is, további 50 főnek pedig az ebédkihordást, de lehetőségünk lesz ezt rövidesen megduplázni. A Testvérkék ferences óvoda 43 beiratkozott számára biztosít keresztény szellemű nevelést. A ház első avatására 1937. április 4-én került sor. Idős pasarétiek még ma is emlegetik az egykori mozgalmas életet, köztük a fiatalok táncos összejöveteleit. 1951 -től - bár az épületet nem államosították - művelődési házként működött 40 éven át. A visszaadás után, példaértékű módon - egy éven át - közösen üzemeltette a ferences rend és a kulturális kormányzat. Az új alapító okirat szerint a ház művelődési otthon jelleggel működik, közcélokat szolgál, s nyitva áll mindenki előtt. A keresztény szellemiségtől nem idegen, közösségformáló programokat tart, oktatást, rendezvényeket szervez, illetve lehetőséget ad ilyenek tartására. Olyan értelemben is nyitott, hogy bárki felveheti a kapcsolatot a II. kerület, Szilfa u. 4. alatti objektum gondnokával a 176- 2248-as telefonszámon, s elmondhatja óhaját. A ház gondnoka szeretettel várja a jelentkezőket. A háború utáni első összejövetelen (1945 telén) fogalmazódott meg a ház létének célja ilyenformán: „Hogy testi és lelki bajainkból felemelkedjünk.” Éppen 50 év elteltével megújult a lehetőség. Lehet élni vele. Tárnoki András