Keresztény Élet, 1997 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1997-01-05 / 1. szám

2. oldal 43 évi szolgálat után... 1996 október utolsó vasárnap­ján zsúfolásig megtelt a vései ked­ves Ids kápolna, ahol a falu apraja­­nagyja összegyűlt, hogy elbúcsúz­zanak szeretett plébánosuktól, Böhm György esperestől, aki közel két évtizedig volt a lelkivezetőjük. Böhm György 1928-ban született Görgetegen. 1953-ban Veszprémben szentelték fel, utána káplánként szol­gált, 1968-tól pedig ez ideig Böhönye plébánosa volt, 1979-től Vése plébá­nosa is. A búcsúszentmise nagyon megha­tó volt, megköszönték az esperes atya szolgálatát a gyerekek, Horváth Ernő templomatya pedig az egész egy­házközség nevében búcsúzkodott. Böhm Györgyöt a Böhönyén és Vésén töltött évtizedekről kérdeztem. - Esperes úr, hogyan és mikor került erre a környékre? - Kápláni éveim után, közel 3 évtizeddel ezelőtt Böhönyére helyez­tek plébánosként. Vésére is már 17 év óta járok ki, akkor csatolták hoz­zám Nemesdédtől, s így lettem ennek a falunak is a lelkipásztora. - Hogyan érezte itt magát? - Nagyon jól. Sok örömöt és bol­dogságot kaptam mindkét szolgálati helyemen. Egészségem ugyan már ré­gebb óta gyenge és törékeny, de a hívek és hitoktatóim szeretetükkel és munkájukkal mindig segítettek ab­ban, hogy a feladataimat minden ne­hézség ellenére el tudjam látni. Itt Vé­sén külön öröm volt számomra, hogy az evangélikus testvérekkel mindig a lehető legjobb volt a kapcsolatom, nagy volt az egyetértés a hívek között. - Mi volt a legmaradandóbb lel­kipásztori­dménye az itt töltött év­tizedek során? - Mindig nagy öröm volt szá­momra a gyónók magas száma. Örül­tem annak, hogy sokan alaposan, és igazán fel akarnak készülni a nagy ünnepekre, de elég sokan a minden­napokra is, szentgyónással. A gyónta­tás főként a nagy ünnepek előtt több napig tartott, és ennek során én is megismerhettem a híveket. - Milyen érzés volt ennyi év után bemutatni az itteni utolsó szentmiséjét? - Az elválás, a búcsúzás mindig fájdalmas. Nagyon nehéz volt szá­momra meghozni azt a döntést, hogy nyugalomba vonulok, de az egészségi állapotom ezt egyre sürgősebbé tette. Fájdalom, hogy el kell szakadnom a testvérektől, a falvaktól, ahol olyan nagyon jól éreztem magam, de az életnek ez a rendje. Az elválás azért is rossz, mert ezáltal az itteni paszto­­rációból ki kell szakadnom. Keleví­­zen, ahol le fogok telepedni, nyugdí­jas lelkészként segédkezem majd a lelkipásztori munkában. Közben az itteni híveimről sem feledkezem meg, s ha lehetőségem lesz, akkor el szeret­nék majd hozzájuk látogatni, hiszen az életem egy része itt marad. Ledniczky Miklósné A kép jobb oldalán Böhm György Isten ezer más személy közül egy nagy és szépséges küldetésre választott bennünket: kinyilvánítani Isten és az egész világ előtt, hogy teljes szívvel, szegénységben, engedelmességben és irgalmasságban akarjuk őt szolgálni. Azt kívánom nektek és tőletek, hogy becsüljétek meg és őszintén szeressétek szép küldetéseteket, legy­etek hűek annak szelleméhez. (Teréz anya) M M Rajmund Ógermán névszármazék, az akkori alakja: Raginmund. (Első tagja: Rat­h tanács, a második: mund a támogatás.) Olyan emberről van szó, aki segítséget ad­­ jó tanácsok formájában. A mi szóhasználatunk német és francia „egyveleg”. A kalendárium két Rajmundot tart számon. A január 7-én ünnepelt szent jogtudós volt, Aquinói Szent Tamás kortársa, barátja, akinek kérésére írta meg Tamás híres Summa contra gentiles című művét, vagyis az arab-mohamedánok elleni munkáját, hogy segítse Rajmundot térítő munkájában spanyol földön. A tudós dominikánus ugyanis bekapcsolódott abba a munkába, amit Spanyolországban kellett lelki téren is elvégezni, azt, amit a mohamedá­nizmus ellensúlyozására Észak-Afrikában. Az egyházi jog történetében IX. Gergely pápa és Rajmund elválaszthatatlan. Nevezett Péter-utód megkérte a jól képzett szerzetes­ tudóst, hogy gyűjtse össze a XII—XIII. század pápáinak (jogi) rendelettárait. Öt kötetből álló munka ez, fontos tudományos forrás. A gyűjtemény a párizsi és a bolognai egyetemen szolgálta az egyházi tudományosságot. Rajmund gondolt a gyóntató papokra is: esetekből készített egy sum­mát: három könyvben az Isten és az ember ellen elkövetett bűnöket tárgyalja, foglalkozik a papság jogi helyzetével. Ez a mű - kiegészítve - a Gyóntatók Summája címet kapta később. (Nagy Szent Albert, Aquinói Tamás voltak a kiegészítők!) Ez a néhány adat is érzékelteti: a középkori Európa tudományosságát mennyire határozta meg az egyház, amelyre az elmúlt évtizedekben annyi mocskot dobáltak. Talán a mai jogász-gondolkodásban nem ártana Rajmund nevét gyakrabban emlegetni, hiszen jogászsága ellenére is­ szent volt. Palóc Sándor KERESZTÉNY ÉLET A csodás érem két oldala Az emberiségnek, a nagyvilágnak vannak nagy eseményei, világraszóló sorsfordulatai. Egy ilyen sorsfordulat vette kezdetét Párizsban, a Rue du Bac utcában, az irgalmas nővérek 140. szám alatti zárdájának kis kápolnájában 1830. július 18-ának éjszakáján egy Mária-jelenéssel. Kétórás, meghitt beszélgetésben Labouré Katalinnal Szűz Mária érmet rendelt, veressen érmet, mert egy mérhetetlenül nagy jelentőségű kor­szakba lép az emberiség, amelyet Máriás-korszaknak nevezünk. De Mária figyelmeztetett, hogy ez egy „sötét korszak” lesz, mert az egész világ különféle gonosz erők hatalmába kerül. Gonosz idők jönnek - mondta Katalinnak. Megkezdődik a nagy összecsapás, a jó és a rossz harca. Az alvilág ellen küzdő kicsi sereg élén Szűz Mária lesz a vezér. Ezt a szerepét már létezése előtt a Paradicsomban előrevetítette Isten. Évát megcsalta, becsapta a kígyóban elrejtőzött sátán. De Istennél az irga­lom! Meghátrálásra kényszerítette a hazugság atyját: „Ellenkezést vetek közéd és az Asszony közé... Ő meg­rontja fejedet, és te sarka után lesel­­kedel". Éva, a gyarló asszony elbu­kott. Szűz Máriának, a bűn nélkül fo­­gantatottnak kell csatát vívnia a go­nosz ellen. Vért és pajzs A sátán Éva minden gyermekét el akarja buktatni. Mindannyian go­nosz erők célpontjai vagyunk. A sátán világuralomra törekszik, és arra, hogy őt imádjuk, szolgáljuk Isten helyett. Letagadtatja az Istent, helyette ő ígér mennyországot itt a földön. Amit a sátán ad, az rossz. Bűn árán sokat ad, azért igen erősnek bizonyul. He­gedűs Lóránt református püspök vala­hol ezt mondta: „A világ elvilágia­­sodott. Mindenestül túl van a keresz­ténységen anélkül, hogy valaha iga­zán kereszténnyé lett volna”. Ez a tel­jes igazság! Most már így állunk! A fák nem nőnek az égig, de a sátán gonoszsága mintha elérte volna az eget, mert hiszen Istent akarja on­nan letaszítani, hogy helyette ő uralja a földet. Alvilági légiója töméntelen, földi csatlósa számtalan, és a látszat azt mutatja, hogy mindig több lesz. Ezek ellen vette fel a harcot 1830-ban a „bűn nélkül fogantatott Szűz Má­ria” kicsi seregével, akiket még nem rontott meg a tagadás szelleme: Isten nincs! Harci vértje, védőpajzsa egy érem, amely „csodás érem” lett. Az éremre tekintve bizalom ébred a küzdők lelkében. Győzelmük biztos, hiszen Szűz Mária két kezéből kiára­dó sugarai megvakítják a sátánt és légióját; harci indulója: „Ó bűn nél­kül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!” hirdeti megmentő hatalmát. Ezzel a védőpajzzsal bábán indulhat harcba minden katolikus keresztény. Minden éremnek két oldala van. A csodás éremnek másik oldala is csodás, csupa szimbólum. A minden fölé magasló kereszt tövében Mária monogramja. Ahogyan ő a Golgota hegyén, a kereszt tövében mint Fáj­dalmas Anya állt, most, a lelkünkért és a lelkekért vívott harcban azzal a keresztbe kapaszkodó monogramjá­val arra tanít, hogy erős hittel, biza­lommal kapaszkodjunk mi is a ke­resztbe, mert: „Ave Crux, a spes unica! ” Végül, az érmen látunk két szívet. 1830-ig csak egy szívet: Jézus Szent Szívét szerettük, most kettőt kell szeretnünk! Értelmezzük, hogy sze­ressük! Számomra ez Szűz Mária Szeplőtelen Szíve szeretetlángjának szimbóluma. Szűz Mária maga mond­ta Erzsébet asszonynak: „Az én Szep­lőtelen Szívem szeretetlángja maga Jézus Krisztus”.­­ Érthető: Jézus Krisztus legszentebb emberi Szíve Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tisz­ta véréből képződött. Elképzelhetjük Jézus hálás szeretetét: Anyám, köszö­nöm Neked az Én Szívemet! Köszö­nöm, hogy Szeplőtelen Szíved véré­­ből emberré lehettem és véremet a kereszten utolsó cseppig kionthattam. Végül - Szívemet átszúrva - vérem­mel együtt minden életnedvemet is, hogy megváltsam az elesett emberi­séget. Jézus Édesanyjának Szeplőtelen Szívét a csodásérmen tisztelte meg először a világ előtt. A csodásérem tehát Szűz Mária Szeplőtelen Szívé­nek is érme. 1996. augusztus 9-én hazánkban is megalakult a Csodás Érem Társu­lata (CSÉT). Egyik igen fontos célja Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszte­letének terjesztése. Érthető. Hogyan is mellőzhetné Szűz Mária Szeplő­telen Szívét Jézus Szentséges Szíve mellől, amikor az a Szeplőtelen Szív az emberiségért dobog, hogy eljöjjön Jézus Szíve országa, uralma a győzel­mi harc után. Szűz Mária megjöven­dölte: „Az Én Szeplőtelen Szívem győzni fog”. Ez lesz a csodas érem legnagyobb csodája. Mikor? Talán nemsokára! ...és a rózsafüzér Akik hozzájuthatnak, viseljék a csodás érmet! Mi, katolikusok bízunk a „megáldott kegytárgyak” áldó ha­tásában. A CSÉT-be való tagfelvétel feltételeit a keresztény újságok és folyóiratok közölték. De van nekünk egy imamozgal­munk is, amely szintén „csodát” re­mél fegyvere, az ima által. Ez a moz­galom a Csodafegyver imahadjárat. Szintén tagok csatlakozását várja, igen sokat, minden imádkozol, ebben a balsorsos hazában. A Keresztény Élet itt is közli: imakötelezettség na­ponta 1 tized rózsafüzér, vagy a Mi­atyánk. Aki más mozgalomban, kö­zösségben, vagy magában a rózsafü­zért úgyis imádkozza, annak elég, ha szándékaihoz hozzáfűzi a Csoda­­fegyver imahadjárat két szándékát: 1. nemzetünk megtéréséért, 2. a világ békéjéért! Más imaközösségek, szerzeteskö­zösségek mind csatlakozzanak a Cso­dafegyver imahadjárat magyar szer­vezetéhez. Külföldön 100 ezernél több, nálunk csak ötezer-néhányszáz tagja van. Több tag csoportosan je­lentkezhet - csak a létszámot jelezve - a társszervezőnél: Kerkay Andorné, 8000 Székesfehérvár, Marx tér 3/a, II/7. P. A. Az inkei Jézus Szíve Szeretetott­hon a tőszomszédságában magas­ló, hasonló titulust viselő templom­ról kapta nevét. Már a névadás is jelzi, hogy ez az intézmény valami többlettel rendelkezik. A plébánia gazdasági épületéből kialakított kétágyas szobákban békésen töltik utolsó éveiket nemcsak a somogyi, hanem a környező megyék idősei, magá­nyosai is. Kiváltságosak, hi­szen lakói rendszeresen szentmisén vehetnek részt. A borongós téli esték monoton csendjét, a tv szinte kopásig nézett képernyőjét az előző évben Vianney Szent János, a híres arsi plébános éle­tének felolvasása váltotta fel. Más es­téken elvonultak kis szobáikba a la­kók, ezeken a napokon, bár az idő már későre járt, a megható életrajz iránt élénk érdeklődés mutatkozott. Majd a szentmise következett. A ki­­engesztelődési szertartás­­ békejob­bot nyújtottak egymásnak, a napi sérüléseket és hántásokat feloldva­­ egy kis mennyországgá, vagy inkább az apostolok testvéri közösségévé kovácsolta a résztvevőket. Bárcsak karácsony üzenete mind jobban és jobban gyökeret verne az emberi szívekbe. Egy gyermek szü­letésére emlékeztünk karácsonykor. Egy gyermekére, akit kicsinységé­ben, szelídségében, kiszolgáltatottsá­gában nem fogadtak a szálláson. He­lyet, meleget, emberséget keresett: idegenben, hidegben, könyörtelen­ségben. Megértem karácsony titkát, ha az idegent, a didergőt, a kitaszítottat be­fogadom. Nemcsak barlang-istállóm­ba, hanem szívem közepébe. Fagyos szíveket most is lángra lobbanthatott a szeretet ünnepe. Csatlós István plébános Az inkei szeretetotthonban Jobban tudta azt az Úr... Jancsikának mindig magyaráz­tam a szentmisét. A szentély közelé­ben álló szobor mögé mentem vele, hogy senkit se zavarjunk. Innen hall­gattuk - Mária lábánál - Ábrahám áldozatának történetét. Kisfiam riad­tan húz le magához: Mama" Te is odaadnál engem, ha Isten kéri? Mély­ről szakad ki szívemből a válasz: nem, kisfiam, soha! S zuhog rám bűntu­dattal a felismerés, akkor hát hogyan is igaz, amit tegnap magyaráztam itt neki: Jancsikám, Isten az első, neki minden kérését teljesítenünk kell. Idős apám nyugtatott meg: tudod, ezért nem Sárától, hanem Ábrahám­­tól kérte el a fiút Isten. A következő vasárnap újra ugyan­ott nyilallt szívembe a felismerés: Mária, tőled elkérte és Te odaadtad Fiad! Lejegyezte: Sztrilich Ágnes SSS 1997. január 5.

Next