Keresztény Élet, 1997 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1997-01-05 / 1. szám
1997. január 5. A bazilikában megéledt a történelem A budapesti Szent István-bazilika-társszékesegyház bensőséges és örömteljes ünnepet ült: 90. évfordulóját annak, hogy 1906. december 8-án, apostoli királyunk, Ferenc József jelenlétében elhelyezték a zárókövet a főoltár alá. Most Habsburg Ottó volt a díszvendég. A jubileumi főpapi szentmisét, az idei advent 3., gyertyásorgonás vasárnapján az eredeti terveknek megfelelően a bazilika plébánosa, Szabó Géza protonotárius, kanonok, a Szent Jobb őre mutatta be. A márványfalak között a történelem éledt újjá. A szentélyben, jobb felől, egy-egy imazsámolynál, utolsó királyunk, IV. Károly fia és unokája, Habsburg Ottó és György királyi herceg foglalt helyet. A templomhajóban, szintén jobb felől, a díszesen faragott padsorok első háromában: a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend, a Szuverén Máltai Lovagrend, a Szent István Lovagrend tagjai. A bazilikát megtöltötték a hívek és az érdeklődők. A szentbeszéd valamennyiünk előtt felidézte, hogyan kavargott-örvény lett a múlt ezek között a márványfalak között. Imádságok törtek a magasba itt, örömök és bánatok, két világháború idején, azután a reménység haladó hajnalán és megaláztatásainkban. Négy pápa borult itt imára Isten színe előtt. Még mielőtt pápa lett volna: Achille Ratti, a varsói nunciatúra beosztottja, a későbbi XI. Piusz 1891-ben, azután Eugenio Pacelli bíboros, pápai államtitkár, Őszentsége legátusa az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus alkalmával, a későbbi XII. Piusz, akivel vele volt akkor Giovanni Montini, Őszentsége államtitkárságának protokollfőnöke, a későbbi VI. Pál. A nagy napunk 1991. augusztus 20-án volt. Szent István napján, azon a reggelen, amikor maga a Szentatyánk, II. János Pál pápa nyújtotta kezét nekünk és adott - egész földi életünkre szóló - áldást, testének és lelkének melegítő, teljes közelségében. A mostani jubileumon, mint egykor is, latin misére került sor a Szent István-főoltárnál, a szentmisáldozatra az oltárasztal görögországi Szikoroszból való márvány lapja felett. A latin mise nemcsak történelmi patinát hordott magán, hanem beleilleszkedett a főoltár felszökő, mintegy önmaga is imádkozó vonalvezetésébe. És még följebb, az aranyhátterű, mennyországot elénk nyitó napfényes mezőkbe. A latin misével nem vetekszik semmi. Ráfigyelve, messzibe révedt tekintetünk a szentély körfalán meg-megpihent a feliraton: „Szent István király, könyörögj érettünk az örökkévalóság királyánál!” Végezetül a szentélyhez vonultak a bazilika kis és ifjú hittanosai, akik korábban, Alberti Árpád káplán vezetésével és igyekezetében, vetélkedőn vettek részt, hogy melyikük tud többet erről a fenséges templomról. Most a díjakat adta át nekik, megindultan, de derűsen Habsburg Ottó, aki szavaival rámutatott, hogy ez már a jövő, amelybe Isten és magyar szentjeink, és íme, ifjúúságunk segítségével-erejével tartunk. A történelem folytatta magát a márványfalak között. És a mi lelkünkben. * Bíboros úr részvétele, megjelenése a jubileumi ünnepi szertartáson - ennek közlését a Budapesti Főegyházmegyei Hivatal kéri -, az előzetes tervekben sem szerepelt. A Keresztény Élet december 1-jei kis híradása tehát tévedés volt. Az én vétkem. Simon Gy. Ferenc E TEMPLOM ZÁRÓKÖVÉT 1906.DECZ.8AN TETTEK LE. I. FERENCZ JÓZSEF AP. királyunk JELENLÉTÉBEN. A M.K. KORMÁNY TAGJAI EKKOR DE WEKERLE SAND. MINISZTERELNÖK G8 ZICHY ALAD. GR ANDRASSY GYA. KOSSUTH FER.D8 DARÁNYI IGN..G8 APPONYI ALB.POLONYI GR. JEKELFALUSSY LAJ.ÉS JOSIPOVICH GA. miniszterek-voltak. cn GONDOLATOK AZ EVANGÉLIUMHOZ Jézusnál eggyé lesznek Vízkereszt vasárnapja. Mt 2,1-12. Napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Eljöttünk, hogy hódoljunk előtte!” Ez a csodálatos kép valóság. Az egész világ, mindenféle nemzet jön Jézushoz, Nála és Benne találkoznak és eggyé lesznek. Jézus! Hordozd körül tekinteted és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád (17 60). A betlehemi csillag fényével az összes nemzetet magadhoz vezetted, hogy együtt megismerjenek és eljussanak Hozzád (a szentmise könyörgése). Amíg nincs Jézus a lelkekben, ahány nemzet, ahány faj, annyi ellenség. A másikat vagy kiirtani, vagy porba alázni akarja. Ez a nacionalizmus. Ez a pogányság. Mihelyt szívünkbe költözik a Megváltó, megmarad a nemzeti, faji önérzet, szeretet. Szent Pálnál jobban nem szerette senki a zsidó népet: „Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma. Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért” (Róm 9,2-3). Az Úr Jézus is megsiratta Jeruzsálemet, tehát nagyon szerette, így igazán vallásos magyarnál nincs magyarabb, aki hazáját jobban szeretné, és ezt bizonyítja egész történelmünk. Ugyanakkor nincs ellenségkép, mert nálunk mindenki egy , mindenki édestestvér. „Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és Ő van mindenben” (Kol 3,11). Jézus begyógyítja az emberiség legfájóbb sebét. A szétszórt, különnyelvű, gyűlölködésre hajló emberek egymásra találnak. Ez már a béke, az egyetértés, a világot összefogó szeretet országa. Ennek az egymásratalálásnak az ünnepe vízkereszt Ezt éreztem meg, amikor fenn északon, Osnabrückben együtt miséztünk, a német plébános, a néger Gregory Umumuno és én. Igazi testvérek voltunk. Ez a csodálatos, szent nemzetköziség, katolicitás jelenik meg Rómában, minden egyes pápai kihallgatáson, a Szent Péter téren, vagy a VI. Pál-teremben. KERESZTÉNY ÉLET A Kisded üzenete Beszélgetés dr. Szendi József veszprémi érsekkel* - Tisztelt érsek úr! Kérem, mondja el, mi indította papi hivatása felé, és miért választotta a Jézus, Mária, József jelmondatot? - Talán annak köszönhetem papi hivatásomat, hogy édesanyám már gyermekkoromban elvitt a templomba. Nem küldött, megfogta a kezemet és vezetett, sokszor térdig érő hóban, egy kis kápolnába Fehérváron, amiből aztán kinőtt a mostani hatalmas Prohászka-emléktemplom. Biztosra veszem, hogy a szülői ház meleg, vallásos lelkülete, főleg édesanyámé volt az, ami engem a papság felé vitt. A múltkor kezembe került egy szentkép, amire még gyerekként írtam imát: azért imádkoztam, hogy pap lehessek. A Jézus, Mária, József jelmondat az egész kereszténység lényege. Nem ideológia, nem böjtölési vagy jógagyakorlat technikája, hanem hit, hogy Jézus Krisztusban az Isten maga jött közénk, hogy isteni életének részesei lehessünk. Ezzel még nincs megoldva a megváltásunk, ezt a Jézust be is kell fogadni, ahogy tette Szűz Mária. Ő nemcsak egyszerűen édesanya volt, az ő nagy hite, bizalma, szeretete minden keresztény eszményképe lesz. Máriától tanulhatjuk meg befogadni Jézust. A püspök szerepe, hogy védje a rábízott egyházat, adjon jó példát Krisztus követésére, áldozatos szolgálatára, amint azt Szent József tette. -Megosztaná az olvasókkal egy boldog, emlékezetes karácsonyát? - Az összes karácsonyom szép volt, amit otthon töltöttem. Édes*Az interjút olvasónk küldte Noszlopról, még karácsony előtt, anyám Szepesgörgőn született, ott az egész vidéket mélyen vallásos emberek lakták. Édesapám mozdonyvezetőként dolgozott, mindig azon imádkoztunk, hogy karácsonyra együtt legyen a család. Mikor szenteste csengettek a szüleink, ámuló szemekkel figyeltük a feldíszített fát, énekeltünk, imádkoztunk, megköszöntük az ajándékot, és boldogan játszottunk. Az éjféli misére mindig közösen mentünk. Ezek a karácsonyok felejthetetlenek, nem lehet egyet kiemelni, mert egyformán szépek voltak. - Leginkább a szülők kötelessége, hogy szóval és példával neveljék gyermekeiket a hitre és a keresztény élet gyakorlására. Hogyan adhatja át az a szülő a hitet, aki az elmúlt ateista rendszerben maga sem gyakorolta vallását? - Most pótlólag hitoktatásban próbáljuk részesíteni a felnőtteket. 2000 felé közeledve a pápa elrendelte, hogy három lépésben közelítsük meg az ezredfordulót. 1997 Jézus Krisztus, 1998 a Szentlélek, 1999 a Menynyei Atya éve. Ahol csak iskolai hitoktatás van, de a szülő nem imádkozik, a gyerek megtanulja, hogy a vasárnapot megszentelje, de mert a szülő nem megy vele a templomba, az ilyen hitoktatásnak nem lesz eredménye. Szűz Mária nem küldte a kis Jézust, hanem kézen fogta és elment vele, pedig Názáretből Jeruzsálembe kellett gyalogolni, ami háromnapos zarándokút volt. Tehát az igazi hitoktatás otthon kezdődik! - A házasság és a család szent. Ma Magyarországon a gazdasági válságnál is mélyebb a morális válság. Hogyan tud ebben segíteni az egyház? - Az egész társadalom, és az egyház alapja is a család. Rá kell nevelni az embereket arra, hogy a házasság ne önző szövetségkötés legyen. Az igazi szeretet azt mondja: én téged szeretlek, és ezért szeretnélek boldoggá tenni akkor is, ha ez áldozatot és lemondást jelent. Ezért szentség a házasság. A mai embernek nem kell az Isten? Ezért jönnek ezek a szörnyű csődök, ami a gyerek számára örökös kiegyensúlyozatlanságot okoz. Erőszakossá válik, bezárkózik, s nem lehet rajta segíteni. Ugyanez a helyzet a vagyonféltő szülőknél, nem kell egy vagy két gyereknél több, és az elkényeztetett egyke eltékozolja a vagyont. A nagycsaládosok óriási áldozatra kényszerülnek a szegénység által, mégis csupa életrevaló, derék embert nevelnek. - Mit üzen a Kisded nekünk, mit tegyünk egy szebb és jobb világért? - Jézus értünk emberré lett, éppen ez az üzenete a karácsonynak. Érdemes embernek lenni, még akkor is, ha ez a születés barlangban, jászolban, szalmán történik, a legnagyobb szegénységben, nyomorúságban. Az igazi baj nem az anyagi, hanem a lelki szegénység. Érdemes az életet a nehézségeivel vállalni, Jézus és követői segítenek. Vegyük észre a körülöttünk élő embereket, segítsük, támogassuk egymást! Érdemes az Isten szándéka szerint élni, mert ezzel békét, örömöt, szeretetet teremtünk magunk körül. Ács Istvánná Ahol a 2x2 nemcsak 4 A közömbösség és a nemzettagadás ellensége Szováti Tamás fényeslitkei plébánost 1991 nyarán szentelték pappá, Egerben. Első diszpozícióját Fehérgyarmatra kapta, ahol igazi missziós területre talált, kevés katolikussal és sok-sok megteendő kilométerrel. - Szerettem ott lenni, éreztem az emberek szeretetét. Sokat dolgoztunk, renováltunk, felújítottunk. Igyekeztünk kihasználni minden lehetőséget. Azután 3 évvel később Kisvárdára helyezték. Ott is, mint előző állomáshelyén, káplánként működött. Fő feladata az iskolalelkészi teendők ellátása volt a Szent László Egyházi Középiskolában. - Egy év múlva újra költöznöm kellett, mivel a főpásztorom Fényeslitkére küldött plébánosnak. Legfontosabb teendőm továbbra is a középiskolai tanítás maradt. Mellette még 3 községben látom el a papi teendőket. Az egyikben, Komoróban, az idén templomépítésbe fogtunk. Ezt jövőre szeretnénk befejezni. Sajnos azonban elfogyott a pénzünk. Most a jó Isten és a jószándékú emberek segítségét várjuk. - Papi szolgálatában hamar lett plébános. - Ez eltér a gyakorlattól és a híveknek is meg kellett szokniuk, hogy nem egy idősebb és tapasztaltabb pap a plébánosuk, hanem egy fiatalember. Eleinte nem is tudták, hogyan szólítsanak, pedig mindenkinek megmondtam, hogy Tamás atya vagyok. Az idő múlásával látták a munkámat és a hivatásom szeretetét. Elfogadtak papjuknak. - A két év során, annóta hittanár, milyen tapasztalatokra tett szert? - Még jobban megerősödött bennem, hogy a gyerekeket szeretni kell. A mai fiataloknak nem elég feltárni az új ismereteket, azt az agyukon keresztül a szívükig kell vinni. Különösen áll ez a hittani ismeretekre, ahol nem a 2x24 evidenciájával dolgozunk. Azt is megtapasztaltam, hogy a fiatalok, még a vadabbja is, lecsendesíthető Istennel, ha úgy viszem őket közel hozzá, hogy bajaikból bukkan fel az isteni megoldás. A pap feladata a tanítás is. Ugyanakkor nem minden pap születik tanárnak. Mennyire szerezhető meg a gyakorlatban a pedagógiai készség? - A tanítással Krisztus urunk bízott meg minket. A papok természetesen nem születnek tanárnak, de a gyerekeknek a papban nem is tanárra van szükségük. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálam nincsen fegyelem, metódus és rendszerezett tananyag. A papnak igen jó esélye van arra, hogy igazi pedagógus legyen: a szeretet és a gyakorlat által. - Hitoktatóként mi okozta, vagy okozza önnek a legnagyobb problémát? - Hittanári munkámban a külső adottságok, a szervezettség, a könyvellátottság nem okoz problémát. Nehezebb dió viszont a közömbös fiatalok figyelmét felkelteni az igényesebb élet iránt, ami meghaladja a végtelen szórakozni vágyás, a diszkózás világát. A szórakozóhelyekre hosszú, tömött sorokban vonulnak a fiatalok. A szellemet, lelket nemesítő szentmisére, hittanra vagy igényes kulturális rendezvényre már alig néhányan kíváncsiak. Ezért egyértelműen a médiának azt a részét teszem felelőssé, amelyik a bank- és a pénzvilág kiszolgálója. A fiatalok elé egy olyan álomvilágot vetítenek, amely nem létezik és ahol a pénz és a hatalom az úr, az élvezetekkel együtt. Én, mint pap, ha megszólalok, jobbik esetben csak együttérző mosolyt kapok: „hol élsz te?". - Egy papnak, hittanárnak lehet ars poeticája? - Papi életem azonosságát ezekkel a Szent János-levélben leírt szavakkal tudom összefoglalni: „A szeretetet arról ismertük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (J Jn 3,16). Én tudatosan vállaltam a papi életet és ugyanolyan tudatosan mondtam le a családi életről. Az én gondolatom szerint a családban élő embernek teljesen a családjáért kell élnie és nagyon kell őket szeretnie. Nekem, aki pap vagyok, azokat kell elsősorban szívemben hordanom, akiknek a lelkét Isten reám bízta. Családtag vagyok én is, a Krisztusban hívő nagy család részese. - Mit lát ma a legnagyobb problémának? - Minden jóérzésű magyarnak és kereszténynek, de különösen egy keresztény újságnak, a lehető legtöbbet kell elkövetnie azért, hogy hazánk fiataljaiban felkeltsék és megerősítsük a hazaszeretetet. Borzalmas azt látni, hogy nálunk amerikai népviseletben járnak az emberek, magyar szavainkat idegenre cserélik, és minden „menő" és sikkes, ami külföldi. Egy önmagát megtagadó nemzet nem kell senkinek, legfeljebb csak azoknak, akik profitálnak ebből. A tanítványaim körében nagy hangsúllyal beszélek erről és remélem, hogy a szívükben megfogamzik az elvetett mag. Ef Nándor 3. oldal