Keresztény Élet, 1998 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1998-01-04 / 1. szám

2. oldal Biztonság lábunk alatt ropogott a friss hó, s a játékos pelyhek apró kris­tályokként tükrözték az este halvány fényeit. Hazaértünk. Az idő mal­mán ismét lepergett egy nap. Hamarosan érezni lehetett a készülő vacsora kellemes illatát, megterítettünk és asztalhoz ültünk. Régmúlt idők csendes és meghitt estéi jutottak az eszembe. Nagy­mamám ízletes főztje, a fűrészporos kályha melege, és a sok-sok beszélgetés. Mindig azt hittem, hogy ő sose fárad el. Volt ideje, hogy a varrógép zakatolása mellett verseket tanítson nekem, és meséket mondjon. Együtt birkóztunk meg az írás és olvasás nehézségeivel is. Minden igyekezetével azon volt, hogy a családot összetartsa, az olykor adódó ellentéteket kibékítse, s igyekezett elérni, hogy legalább na­ponta egyszer, vacsorakor, egy asztalnál üljön az egész család. Az együtt elköltött vacsora örömét, az esténkénti beszélgetést semmi sem pótolhatta. Rohanó világunkban talán jelentéktelen apróságnak tűnik, pedig sokat ér. A fárasztó napi munka után felüdülés hallgatni egy kisgyerek vidám csacsogását apró csínytevéseiről, iskolai örömeiről, gondjai­­ról. Jelentős része ez az életének, éppen olyan fontos, mint szüleinek a kenyérkereset. Hagyjuk beszélni a gyerekeket! Sokkal többet ér, mintha nap mint nap a tévé előtt töltenénk az estét. A sok, egy kap­tafára készült akciófilm közül egyet bármikor megnézhetünk, de gyer­mekünk csak egyszer kísérli meg, hogy megbeszélje velünk problémáit. Ha akkor leintjük, nem hallgatjuk meg, nem próbálja meg többet, elhallgatja. Magába zárkózik, búskomor lesz, vagy olyan társaságot keres, ahol egyenrangúnak tekintik, emberszámba veszik. Hiába kap meg mindent, ami pénzzel megfizethető, az kevés. A jó szó, a biztatás, a megértés egy felnőttnek is fontos, de a gyermeknek még szüksége­sebb. Akkor érzi magát biztonságban, akkor kiengyensúlyozott, ha otthon szeretetteljes légkör veszi körül. S ha ez így van, nem vágyik el onnan. Az egymás iránti érdeklődés, a másik mondanivalójának a tisz­teletben tartása, meghallgatása, mind-mind a szeretet jele. Erőt ad, hogy a következő nap bizakodóan nézzünk az események elé, hogy higgadtan, határozottan és megfontoltan vegyük az újabb akadá­lyokat. M. Tóth Cecília ÚJ ÉV, ÚJ ÁRAK |BgJff­f1 [&531S9 Gyöngyvérek, Álmosok A Honfoglalás című film bemutatása után is elhangzott név-eti­mológia szerint sokan úgy vélik, Álmos, Árpád fejedelem atyjának a neve az álmos szóval hozható kapcsolatba. Naiv elképzelés. A XVI. századig használatban volt kereszteléskor Álmos, aztán feledésbe merült. A múlt század óta voltak (vannak?) próbálkozások a feltámasztására, ritkán ma is előfordul. Nos, ha Álmos nem álmos, honnan származik? Korábbi protestáns naptárak február 20-ra szereztek neki ünnepdátumot, katolikus ka­lendáriumok - mióta január 1-jén jegyzik, talán a néveredetet is „meg­határozzák”: a korai kereszténység vértanújára gondolnak: Szent Al­­maciusra (Almachius), amely a latin almus-szal hozható kapcsolatba. Jelentése: jóságos. Persze, a pontos nyelvészkedés nem áll meg itt, a „korai bizonyí­ték” bolgár-török fejedelmi névre utal, amelynek kapcsán emlegeti Anonymus az álmu­t (­álmodás), amely az említett filmben is jelen van. De a Névtelen hozza fel az almus-t, esetleg azért, mivel Álmos nemzetségéből több szent származott. Ennélfogva Almus értelme: Szent. Gyöngyvér Arany János Buda halálában olvasható, s hozzá meg­jegyzést fűz: „Régi magyar-pogány nőnevet alig talál az ember. Én a Váradi Regesztrum magyar jelentésű neveiben véltem ilyennek nyo­mára akadni, hol Gyöngy, Gyönyörű stb. fordulnak elő, mint női nevek. így jön szerkesztve a Gyöngyvér, mely annyi mint: gyöngy­testvér. Arany kezdeményezésére a név ma is előfordul, s mellette a Gyöngy, Gyöngyi. Színmagyar keresztnevek. A törekvés, hogy e pogány eredetű neveknek keresztény védőszen­tet keressen, a piarista Meskó Lajoshoz fűződik. így jön az ajánlat Gyöngy esetében, hogy Szent Gemmához kell fordulni, a gemma ugyanis a latinban gyöngyöt jelent, Gyöngyvérnél pedig Párizs füves védőszentjét, Szent Genovévát keresi, aki máig népszerű Európában. A mai katolikus kalendáriumban január 3-án Gyöngyvért és Genovévát együtt találjuk, logikusan, az iménti meggondolás alapján. Palóc Sándor KERESZTÉNY ÉLET A Katolikus Szülők Országos Szövetségének állásfoglalása A KSZOSZ elnöksége megál­lapítja, hogy nagy túljelentkezés ta­pasztalható az egyházi iskolák most induló osztályaiba, jelentős az érdek­lődés a katolikus óvodák, általános iskolák, gimnáziumok és szakiskolák, valamint felsőoktatási intézmények iránt. Közös erővel munkálkodnak az önkormányzatok és a szülők, hogy minél több iskolában oktassanak-ne­­veljenek keresztény szellemben. Ez eddig is és a jövőben várhatóan nagy terhet ró az egyházakra, így a kato­likus egyházra is, mint jelenlegi és reménybeli iskolafenntartóra. Katolikus intézmények eddig is igen szerény, szűkös anyagi feltételek között tudtak csak létezni, mert az egyház, mint fenntartó, nem rendel­kezik a szükséges forrásokkal, hogy pótolni tudná azt az alapműködéshez hiányzó részt, melyet a közoktatási megállapodás alapján az önkormány­zatok csak igen kevés helyen bizto­sítottak. Az a kevés, melyet az egyház eddig juttatni tudott, most még több felé osztódna meg, ha még több egy­házi iskola létesül. Új megközelítés, új stratégia szükséges, amelyben az egyház, az önkormányzat és a szülők összefogása, együttes gondolkodása és cselekvése elengedhetetlen. A szü­lők általában erejükön felül támogat­ták és akarták az egyházi iskolák működését fenntartani és újakat létre­hozni. Ezeket a szülői közösségeket az a közös óhaj, akarat és cselekvés hozta létre, melyet ma már számí­tásba kell venni és erősíteni. A KSZOSZ is erre épít, amikor regio­nális egyházmegyei találkozókat szervez a gondok és örömök meg­beszélésére, hogy közös nevezőre hozza az egyház, mint iskolafenntartó és a szülők, mint a keresztény értékek továbbadására kötelezett családfenn­tartó törekvéseit, nézeteit és erőfor­rásait. A KSZOSZ által szorgalmazott egyházi iskolák egyre növekvő száma és az ott felnevelkedett fiatal nemze­dék fogja ugyanis megtölteni temp­lomainkat. Ünnepi találkozó a Regnumban Évenkénti nagy találkozóját ere­deti helyén, a Damjanich utca 50-ben levő kápolnában tartotta a Regnum Marianum. Az ünnepi szentmisét Karl-Josef Räuber apostoli nuncius mutatta be. Regőczi atya, a magyar fiúk apostola koncelebrált Keglevich István, Regnum Marianum-i atyával. Mindkettő hosszú börtönéveket viselt el a fiúk neveléséért. Majd az ifjúság neveléséért meghurcolt atyák emlék­táblája előtt tisztelegtek koszorúzás­sal. Karl-Josef Räuber apostoli nun­cius a Szentatya helyetteseként ko­szorúzott elsőnek, majd Tempfli Jó­zsef nagyváradi püspök koszorúját helyezték el az emléktábla alatt. Az Anonymus cserkészcsapat, majd a Regnum Marianum idősebb és fiata­labb gárdájának koszorúja követke­zett. Győriványi Sándor adta át az új nemzedéknek a szellemi stafétabotot. Beszédében utalt Leonidás spártai király thermopüles táblájának feli­ratára: „Vándor, állj meg! Vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!” A felejtés kor­szakában sem mehetünk el főhajtás nélkül itt, elfeledve a Regnum Maria­num hőseit, akik nemcsak egy életet tettek fel a fiatalok emberré formá­lására, de súlyos börtönéveket is vál­laltak nemegyszer ezért. A Szózat után barátságos állófo­gadás hozta közel az idősek és a fiata­lok világát. Sík Sándor versei, fuvola- és kürtzeneszámok után videofelvé­telekkel emlékeztek a nyári táborok élményeire. Férj imája feleségéért Mennyei Atya! Mélységes hálával köszönöm néked ezen a mai szép napon N. felesége­met, akit egykor a házasság szentségében nékem adtál. Ő az életem legdrágább ajándéka. Köszönöm szerelmünk boldog­ságát, az együtt eltöltött éveket. Mindazt az örömet, szépet, amit együtt éltünk át, és amit ő nyújtott nékem. Hála néked azért, hogy ő lett gyermekeim édesanyja, őrizd meg jó egészségben, hogy ez­után is ő legyen életem angyala, boldogítója, szépsége, kis csalá­dunk melegítő tűzhelye. Legyen áldott minden fára­dozása, gondoskodása, amit ér­tem és gyermekeinkért tesz és vállal. Eztán is ő legyen ott­honunk fénye. Adj neki további erőt, vidám kedvet értünk vál­lalt munkájához, hogy vele együtt nevelhessük fel gyerme­keinket, bocsáthassuk őket éle­tük útjára. Segíts Uram, hogy minden­kor hálás, jó, hűséges férje ma­radjak. Soha ne kelljen csalód­nia bennem. Szeretetem, meg­értésem, együttérzésem, nekik nyújtott segítségem legyen a legszebb hála mindazért, amit tőle kaptam. Amen. Feleség imája férjéért Drága Jézusom! Hallgasd meg imámat, amit most ezen a szép napon N. férjemért mon­dok. Tudom, te adtad őt ne­kem, amikor megismertem őt, és amikor oltárod előtt egybe­fonódott kezünk. Köszönöm néked az elmúlt, együtt töltött éveket. Köszönöm szerelmét, mellyel engem akart és ölelt magához. Köszönöm munká­ját, amit értem és kis csalá­dunkért vállalt. Köszönöm gondoskodását, józan, engem és gyermekeinket szerető szí­vét Add, hogy mindig őt szere­tő, hű felesége legyek. Tudják megértő, olykor talán elnéző is lenni. Érezzék vele együtt örö­mében, bánatában, gondjaiban is. Türelmesen hallgassam meg, adjak néki jó tanácsokat Ha a gondok felhői ülnek hom­lokára, gyöngéd szeretetem­­mel, vidámságommal derítsek fényt, mosolyt arcára. Tudom Uram, hogy felelős vagyok lelkéért is. Sokat imád­kozom érte, hogy mindig közel legyen hozzád, és az örökkéva­lóságban is együtt lehessünk ott fenn nálad. Amen. Gondolatok a segítségnyújtásról... Másfél esztendővel ezelőtt egy érdekes apróhirdetés jelent meg újságunkban, mely szerető szívű emberek társulását kereste hátrá­nyos helyzetű főiskolások támogatá­sára. Ugyanekkor olyan kislányokat is keresett a hirdetés, akiket a nagyma­májuk nevel és felsőbb iskolába jár­nak. A kettő szorosan összefüggött és célja a viszonzás nélküli segítség­­nyújtás volt. Hála Istennek, ez a jó szándék eredményt hozott. Igaz, hogy csak két kislány élvezi ezt a rendszeres, havi támogatást, de köszönetet mondunk Margit néninek a Dunántúlra és a ta­nító néninek a Bükk vidékére, hogy szerény nyugdíjukból, ismeretlenül, de tiszta szívvel segítik két fiatal élet­­útját. Mind nehezebb gazdasági kö­rülményeink között az embernek em­berek által történt támogatása, a fiatalok kezének megfogása, ha csak ilyen egyszerű formában is, de pél­daértékű lehet mások előtt. Kívánunk a két támogatónak és a két főiskolás kisleánynak áldott új esztendőt, aki­ket a Keresztény Élet hozott össze ily módon. Ó. Gy. Rajtad múlik... Ila lassan baktatsz, a többiek megállnak, Ha te leülsz, ők lefekszenek, Ila te elfáradsz, ők álomba merülnek, Fia te kételkedsz, ők kétségbeesnek! De ha te felébredsz, ők is kinyitják szemüket. Ha te előttük haladsz, ők feléd fognak futni. Fia te kezedet nyújtod, ők életüket adják. S ha te imádkozol, ők szentek lesznek. (Egy francia misszionárius naplójából) 1998. január 4. Az élet, a történelem mindig azokat igazolta, akik a helyesnek felismert útról soha le nem tér­tek; a meggyőződésből vállalt elveket soha fel nem adták; a korlátok dőlt meg nem torpantak; a felismert célokat soha el nem hagyták; a ne­hézségek árvizei előtt nem fordultak soha vissza; meggyőződésüket soha meg nem tagadták. Nyu­godt tempóval úsznak az ár ellen, és nem térnek vállalt kötelességeik elé. Nem elit emberek, nem tudósok vitték előbbre a történelem ügyét, hanem mindig az elszánt em­berek. Csak az emberséges és helytálló elszántak ké­pesek felszántani az emberek közé ékelődött bi­zalmatlanság tarlóját. Keleti K.

Next