Keresztény Élet, 1999 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1999-01-03 / 1. szám
2. oldal Nézzünk önmagunkba Legyen bennünk felelősségtudat! „Ha egy emberrel kapcsolatba kerülsz, vagy adnod kell neki valamit, vagy valamit el kell fogadnod tőle. De egyiket a kettő közül feltétlenül! Egyébként elpocsékolod az időt” (Rochus Spice kér). * * * Saint Exupéry így ír:,, Az, amit a legmélyebben megvetek, a bámészkodók szomorú szerepe. Azoké, akik tétlenül álldogálnak... Sohasem szabad csak nézelődni. Az ember legyen vagy szemtanú, vagy együttműködő, vagy felelősségvállaló! Együttérző felelősség nélkül nem ér az ember semmit”. E szavak velőkig hatnak. ,,Az ember soha ne legyen csak bámészkodó. Ha jó ügyről van szó, legyen tanú, működjék közre és vállaljon felelősséget! ” Sajnos, nagyon ritkán cselekszünk így, szívesen adunk másoknak tanácsot. Mindenre van receptünk, minden helyzetre van elgondolásunk - ha másokról van szó. Készek vagyunk másokat állandóan figyelmeztetni: ,,Felelősséggel cselekedjetek! Gondoljatok másokra! Gondoskodjatok másokról! Ne legyetek puszta kíváncsiskodók! Vegyetek részt a munkában! ” Másokkal szemben igencsak megköveteljük az együttműködést, az intézkedést minden szinten. Nagyon szép szavak... de még szebb lenne együtt gondoskodni, együtt segíteni, együtt szenvedni! Saint Exupérynek igaza van: a csak bámészkodó szerepe igen sivár. Hogy ettől megszabaduljunk, ki kell törnünk kényelmességünk falai közül. Legyünk nyitottak embertestvéreink felé, készek arra, hogy felelősséget vállaljunk még akkor is, ha az a veszély fenyeget, hogy emiatt bennünket felelősségre vonnak. Ne feledjük: egyszer majd mindanyiunknak felelnünk kell önmagunkért! Bánk József LEÁNYKÉRÉS MANAPSÁG - Légy a feleségem! - Nem tudsz okosabbat? - De, csakhogy az nem akar hozzámjönni... Szentek példája A bölcsek Avagy: mágusok. Nevüket a Biblia nem említi, csupán a tényt: „Bölcsek jöttek Napkeletről”, s az ószövetségi utalásokat olvashatjuk a (Gyermeknek) hozott ajándékokról. Mégis az epifánia - az Úr megjelenése - úgy vált népünk, egész kereszténységünk életében jellé, ahogy a legnagyobb titok megjelenik az ember számára. „Az egyház egyik legrégibb ünnepe” - olvassuk vízkeresztről. Persze leginkább a három király jut eszünkbe, ha az ünnep „kulturális környezetét” vizsgáljuk: a drámai (irodalmi) tradíciókat, vagy akár a zenét, képzőművészetet. Mint sokaknak kezdetben a kereszténység a jel, akiért érdemes elindulni. Gáspár, Menyhért, Boldizsár a csillag után indultak, s bizonyára meg kellett élniük tíz utazás néhány fáradságát. Eliot, századunk legnagyobb keresztény költőjének versében mindez a szürke, hétköznapi ember utazásává válik, hogy aztán többen mélyebb kérdéseket tegyenek fel: „miért vezettek végig ezen az úton, / Születésért egy Halálért?” A lét alapkérdései, s lehet rá felelni igennel, nemmel, ahogyan e század is próbált életben maradni, jóllehet sokszor mindenre a halál volt a válasz, a föld „sarkainak” kilendítése, de végül nem választhat mást a Paradicsomnál, mely az elveszett értékrend utáni sóvárgás. Életfáján az függ immár kétezer év óta diadalmasan, akit egykor a bölcsek találtak meg. Korunk szkepticizmusában, kényelmet szerető társadalmaiban különös élességgel szól Eliot verse: a királyok ugyan útközben gyakran gondoltak kényelmes függőkertjeikre, nyugalmukra, de miután hazatértek, „nincs többé nyugtuk”. Közöttük „idegen nép csüng istenein”, s ők másféle halálnak örülnének. Ez az a pillanat, amikor azt mondhatja valaki: a mágusok meglelték a megigazulás nyugalmát. A költő a még úton lévő bizonytalanoknak, ennek a századnak üzeni: találja meg újra az igazi Betlehemet. Ugyanakkor érezzük a mágusok Eliot által megfogalmazott üzenetét: aki egyszer megismeri az Emberfiát, eljut születésének hajlékába, többé nem lesz jó a régi, nyugtalanná válik, mint Szent Ágoston mondaná. A bölcsek, a mi nyugtalanságunk, s megérkezésünk után a folytonos izgatottság, amit el lehet hallgatni, de ő már többé nem ereszt el. Palóc Sándor KERESZTÉNY ÉLET Mikor éreztem magamat a legerősebbnek és a leggyengébbnek? „Amikor sikerült megalázkodnom BALÁS BÉLA kaposvári megyéspüspök A legerősebb akkor voltam, amikor sikerült megalázkodnom. Elmentem ahhoz a méltósághoz, aki a hátam mögött szórta rám félelmetes megjegyzéseit. Megkértem, mondja a szemembe, amit problémának tart. Ekkor kitört, mint a vulkán, nekem támadt. A szóözön után, a ránkszakadt csendben fohászkodtam, majd halkan elmondtam, nekem egy életem, egy halálom, egy hivatásom van. Szeretnék mindent a lehető legjobban tenni, ezért megköszönöm a velem való törődését, ígérem, elgondolkodom szavain, és kérem, máskor is szóljon, ha úgy látja, szólnia kell. A hatás döbbenetes volt. Komor bírálóm váratlanul elmosolyodott és megölelt. Attól kezdve csak jót mondott rólam a hátam mögött... Leggyengébbnek a Gyorskocsi utcában, a belügy vizsgálati osztályán éreztem magam. Harminc évvel ezelőtt, az egyik kihallgatásom során, késő délután az ávós tiszt ugyanazt kérdezte, amiről már délelőtt is hoszszasan faggatott. Amikor megjegyeztem neki, hogy erre már válaszoltam, rántott egyet a vállán: „Nem baj, mondja még egyszer!” Hirtelen mérhetetlen fáradtság lepett meg, mintha úthenger ment volna végig rajtam... Rádöbbentem, csak én képzelem magam hősnek. Itt senkit sem érdekel az igazság, az egyetlen cél: a gyanúsított kifárasztása. Nemcsak a kiszolgáltatottságom nyilallott belém, de a törpeségem is. Fontoskodom, védekezem, ahelyett, hogy szót fogadnék Jézusomnak, aki világosan megmondta, hogyan viselkedjünk a hatóságok előtt. Magamhoz tértem. Áldott lett a pillanat. Sikerült visszatalálnom a „vámos” lelkű idébe. Gyöngeségemet megélve, az erő túláradó nagyságát tapasztaltam meg. A vesztemen dolgozó szakember semmire se jutott velem. Elengedett, és én megigazulva mentem haza... S. Gy. F. Amennyit segíthetünk imaapostolság-szolgálatunk Az utóbbi hetekben is küldtük segítségül a felbélyegzett boríték felhasználásával a kért, az imakönyvbe beragasztható méretű kis imalapokon a napi felajánló imát. Megtartottuk első csütörtök-éjszakai szerkesztőségi telefonügyeletünket. Meghallgattuk olvasóink kérdéseit, kívánságait. Kerestük a válaszokat. Két útja között, Sevilla után és Argentínába készültében tettünk villámlátogatást P. Ádám János SJ tartományfőnöknél Budán, a jezsuiták Sodrás utcai kommunikációs házában. Az Imaapostolsággal (is) kapcsolatos legégetőbb gondokat beszéltük meg. A Megváltó munkatársai - Mivé lett az ember? Mivé a világ állapota? - Szellemi és erkölcsi sötétség vesz körül bennünket: a teremtő és irgalmas Isten tagadása, Jézus Krisztus nevetségessé tétele, az egyház befeketítése. Ember embert tapos, az egyik kizsákmányolja a másikat. A bűntettek szaporodnak, a zsarolás, a gyilkosság, a megvesztegetés, a rablás napirenden van. Nemzetünk pusztul, a magyar nép önmagát irtja ki a magzatelhajtás égbekiáltó bűnével és a gyermekáldás visszautasításával. Csak a pénz, a vagyon számít. Az alkoholizmus átka sújt, a kábítószerek egyre jobban terjedő használata emberségünket teszi tönkre. Családok szétesnek, a házasságot idejétmúltnak tekintik, a szexuális szabadosság tönkreteszi az ideálok és normák nélkül kallódó ifjúságunkat. Embertelen lett az ember. - Ki a felelős? - Mindez bűn, vagy annak a következménye. Igen, a mi egyéni bűneink is hozzájárulnak a világ és társadalmunk siralmas állapotához. Mi is felelősek vagyunk. - Mit tegyünk? Mit tehetünk? - Az irgalmas Isten, aki szeretetből teremtette a világot és benne az embert, látja, hogy a bűn mennyire elcsúfította szép teremtését és romlásba hajtotta az embert. Ezért küldte el egyszülött fiát Jézusban, hogy az emberré lett Isten megváltsa a bűnös világot, visszaadja az embernek istengyermeki méltóságát és így megnyissa számára a mennyországot. Példájával és tanításával Jézus Krisztus megmutatta az Isten elgondolása szerinti emberiség útját, megalapította a szeretet civilizációját, majd szenvedésével és kereszthalálával elégtételt adott az emberiség bűneiért és feltámadásával lehetővé tette számunkra az emberség útját és az Isten országának, a szeretet civilizációjának megvalósítását. A feltámadt Jézus ma is él és munkálkodik. Minden embert hív. - Különösen kiket? - Akiknek fáj a világ, az emberiség sorsa. Akik segíteni akarnak. Akiket megérintett az Isten végtelen irgalma és szeretete, amely Jézus Krisztusban láthatóvá lett. - Hogyan lehetünk Jézus Krisztus munkatársai? - Úgy, hogy Jézus és ember iránti szeretetből az ima segítségével nap mint nap felajánljuk Istennek és egyesítjük Jézus szenvedésével munkánkat, imáinkat, szenvedésünket, az egész életünket, jóvátételül bűneinkért és mások bűneiért, a bűnösök megtéréséért, így eszközölhetjük ki a kegyelmet: Jézussal egyesülve. Ő tudja egyedül megváltoztatni az emberi szíveket. A megváltó Jézus munkatársává válhat így mindenki: az öreg, a fiatal, a beteg, az egészséges. - A szívünk hogyan nyílik ki? - Igaz, a világ rossz, körülvesz minket a sötétség, de ne szidd a sötétséget, hanem gyújts inkább egy gyertyát! Ha káromkodást hallasz, ne botránkozz, hanem imádkozz a káromkodóért! Ha sokan gondterhelt arccal haladnak el melletted, kérd rájuk, ha lehet, egyenként, Isten áldását. Meglátod, kinyílik a szíved, és Jézus szívéhez hasonlóvá válik. „Ennyi telik tőlem!” Csire Lászlóné, Gencsapáti; Kubinyi Béláné, Dunaharaszti; Szeleczky Szilárdné, Budapest imalapokat kértek. Benda Kálmánné, Ráckeve: „Szeretnék én is közéjük tartozni, egy pici szikra lenni”. Bokor Józsefné, Tod Antalné, Szentendre: „Kettőnknek!” Deme Józsefné cursillista, Bátaszék: „Mi, négyen is csatlakozni szeretnénk”. Dosztál Márta, Székesfehérvár: „Szeretnék bekapcsolódni, nagy örömmel veszem minden héten az újságot, több bélyeget mellékelek, hátha valakinek éppen ez hiányzik”. Faragó Magdolna, Orosháza: „Mi, 20 fős csoport, havonta kétszer, már két éve, imaórát tartunk, a csoportunknak szeretném átadni az imaapostolság-imalapokat”. Juhász Józsefné, Rétság: „Sajnos, utóbb többször voltam kórházban, ott imádságokat cseréltünk, kérek imalapokat, adnék másoknak is”. Kecskés Miklósné, Isaszeg: „Szívgárda-tag voltam, szeretnék az imaapostolsághoz tartozni”. Labáth Erzsébet, Szolnok: „Kérem az apró imalapokat, sok már az idős, nekik nincs türelmük és nem is jól látnak hosszabb imákat olvasni”. Rully Jánosné, Szeged: „Az imalapokat köszönettel megkaptam, minden második szerdán az újszegedi plébánián működik az idősek klubja, ott osztom szét, 85 éves vagyok, enynyi telik tőlem”. Január 2-án, az éjjel 11 és 12 óra közötti virrasztás idején, de idősebbeknek aznap este 7-8 óra között is működik hagyományos Imaapostolság-telefonügyeletünk a Keresztény Élet budapesti telefonszámán: 1/416- 2433. Legyünk együtt. Simon Gy. Ferenc 1999. január 3.