KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1906
IV. Életiratok, történelmiek - Dávid Ferencz. Kanyaró Ferencz
188 A MENNYBEMENETEL: 200 rövidebb idő múlva, a halál után tán csak egy álomidő elteltével, vagy harmad-, vagy negyvened nap múltán, avagy éppen évek, esetleg évtizedkel később, de minden esetben a veszteség súlyának, a könnyek édes mérgének leküzdésével — a közvélemény, mintegy eleven mysterium odasorakozik a nagy tettek történetszentesitette helyeihez, az Olajfák hegyéhez; csodálói égő tekintete odatapad a helyhez; bűverejü szavai a megholtnak ajkaira szállnak, hogy aztán lássa és szemlélhesse, hogy hőse eszmévé finomulva eget kérni mint száll fölébb és fölébb a magaslatok felé, a halhatatlan hit tisztább polczára. Igen ! Látja és szemléli, hogy a vértanú párolgó véréből az anya föld mindenütt a nemes fő nymbusát hozza életre, és hogy a nagy halott kiemelkedik magából, s mint győzőnek az egek leereszkednek és megnyílnak . . . Sőt sokszor ennél lát és szemlél még többet is. Sok, ki az emberi háládatlanság miatt szivében egy nagy fájdalom szúró töviseivel távozik, mert nem találta meg az érdemlett méltatást, a haló porában, vagy ép hamvait kiásva nyeri el a tiszteletet, mit kortársai tőle megtagadtak. Kit életében nyitó munkájában sárral és szenynyel dobált meg az irigység, azt halálában sokszor az elismerés minden csillagai ékesítettek . . . Kit letaposott a világ a hétköznapiság átlagába, emlékét az utókor szeretetének melege addig táplálta, míg Anteus hatalmával emelkedett föl arra a földi mennyországra, melyre az emberiség nagy alakjai, mintegy sírjukból kinőve , feltörnek, bizonyságául annak, hogy az erős karral védett, hűséggel dicsőitett, áldozattal erősített, lelkesedéssel oltalmazott s az ihletés prófétaságával szolgált igaz ügy ma is feljut tűzön és vízen, harczon és halálon, véren és vason keresztül is a megdicsőülés Olajfák hegyére, hogy onnan a földi nagyság utáni méretekben alkotott apotheosisának szellem karjaival ölelje az eget. És tegyük most Straussal mindamaz állítmányoknak, miket egyes nagyokról állítunk, alanyául az egyén, a személy, a nagy férfiak egyénisége és személye helyébe az összest, az emberi nemet: van-e, lehet-e ennél szebb, magasztosabb gondolat? Mondjuk, hogy eszménk azt fejezi ki, hogy a földhulláról az egész emberiségnek föl kell emelkednie. Az egyesek története az összesre vonatkozik ; rólatok van szó, csak a név változik !.. . Van-e ennél gazdagabb, szebb, tartalmasabb jelszava az életnek ? Van-e érezhetőbb, minden korláton és kételyen felül levő tisztább fensége az igazságnak ? . . .