KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1906
II. Hittaniak, bölcselmiek - Vallás és szabadság. Váry Albert
Vallás és szabadság. Egy drága kincsünk, egy szent örökségünk van nekünk. Isten adománya, de az emberek megfosztottak volt tőle. Hoszszas, nehéz, elszánt küzdelem és sok áldozat árán juthattunk ismét hozzá. Olyan ez a mi kincsünk, mint a gyémánt. Akinek nincsen, az csak ritkán gondol reá, de aki bírja, az semmiért le nem mondana róla. Nélküle a gazdag népek szegény koldusok lesznek, vele a puszták sivatagján is áldás fakad. Nélküle üres lesz a szív, vele és általa megtermékenyül a lélek. Ez a mi kincsünk, ez a mi szent örökségünk: a szabadság. Milyen ellenállhatatlan varázserővel bír ez egyetlen szó a lélekre. Az ifjú elhagyja hitvesét, avagy jegyesét, az öreg feledi az eltöltött évek súlyát, csakhogy a szabadság lobogója alá sorakozhassék. A gyönge 110 elszánt hőssé magasztosul a szabadságért való küzdelemben és az édes anya pajzsot ad a csatába induló fiának, mondván: „Vagy ezzel, vagy ezen". Ez egyetlen szó sokszor rázott föl mélységes álomból népeket, sokszor állított talpra nemzeteket és sokszor egyesítette egy szent küzdelemre a legkülönbözőbb gondolkozású embereket. Nagy erő van ez egyetlen szóban : szabadság. Ez adja meg az életnek becsét és tartalmát. Nélküle a legkiválóbb emberi erők, legfelségesebb isteni adományok parlagon hevernek terméketlenül. Nincs czélja az életnek. Nincs ami táplálja és erősítse a küzdelmeket. Minden, ami szent és kedves lehet előttünk, a szabadságtól nyeri valódi értékét. Van-e valami szentebb előttünk, mint a haza? Az a haza, melyet apáink vérük hullásával szereztek s a melynek minden hegye és halma egy-egy kedves honfiúi emléket újit fel lelkünkben. És mégis a történelem több esetet említ, hogy ezerenkint hagyják el hazájukat, a midőn az nemcsak nem biztosítja a szabadságot, de attól megfosztja polgárait. Jólét, gazdagság és kényelem ... semmi sem pótolja a Keresztény Magvető 1906. -