KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1908
VI. Vegyesek - Barabás Ábel új Petőfije. Kanyaró F.
Barabás Ábel új Petőfije. Petőfi. Irta: Barabás Ábel. Budapest, Franklin-Társulat, 1907. 286 L 8-1 Ara: 4 és 6 korona. Félve fogok Íráshoz, mikor csak az lehet czélom, hogy egy géniének (lángész?) készült tanítványom ne merüljön az előtte megnyílt alföldi mocsárba. Barabás Ábelünk nevében benne van az őskori Bábel. Nomen et ómen: bábeli zűrzavar és értetlen érthetetlenség van a múlt évben kiadott új könyvében. Első szárnypróbálásakor mint marokkói sáska ugrott fel a desperado-féle esperanto-mélységbe rántó nyelv csúcsára. Még a franczia akadémia is megvette e fura művet hallhatatlanjai okulására, ha a kolozsvári „Ellenzék"-nek ebben hihetünk. Második művével Radákovics regényírót vasgerebenezte ki bécsi sírjából. Úgy megbámulta ennek semmitmondó, mégis szószapora, üresen fecsegő magyar jellemeit, mint az akkor nagynak képzelt Ugrón Gábort. Bodnár Zsigmond tanítványának szegődött e művében, bár mesteréről mindig mélyen hallgat. Bodnártól tanulta „Vas Gereben "-jében közreadott ez agyrémet is: „A korszellem minden száz évben szabályszerűen szokott változni''''. Mivel okolja meg ezt? Persze arra sem Bodnár, sem Barabás nem gondolt, hogy az idő emberi találmány s a természet mit sem tud róla. Hogy szabhatná magát a művelődés s a korszellem, mint Barabás mondja, az ember alkotta kétes bölcsességű időmértékhez. Legújabb Petőfije Taine franczia műgyárának kölcsönvett gépeivel készült. A gerincze új Petőfinknek az őt jellemző geológiai rétegekkel együtt mind a franczia műgyártó bélyegével van ellátva. Barabásunk a nehéz francziaság helyett a könnyebb Harrach József fordítását használta fel az Olcsó Könyvtár Franklin—Gyulai-féle kiadásában. (Ujabb kiadás 162—4. sz. Budapest, Franklin-Társulat, 1879. 144 l.)