KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1941
1. Hittani és bölcseleti dolgozatok - Vallás-e az unitárizmus vagy világnézet. Simén Dániel
Vallás- e az unitárizmus vagy világnézeti fel. A vihar oszlóban volt s az Isten derűs világosságára váró lelkek nemcsak elfeküdtek, hanem el is puhultak a nap alatt. „Jó nekünk itt lennünk", hajtogatták boldogan, de arra, hogy e szabad légkört és derűs világosságot mások számára is vonzóvá és elérhetővé tegyék, nem sokan gondoltak. Felcsillant bennük az a reménység, hogy az unitárizmus a jövő vallása s így sorsát az időre bízták. Mintha a holnap nem a mának lenne a következménye, mintha magvetés nélkül is teremnének ringó búzakalászok s az idő gazdagon pótolna csupán reményteljes felfedezésekért? Igaz ugyan, hogy a jövő vallása azt is jelentheti, hogy az unitárizmusnak van jövője, vagyis olyan kiaknázatlan értékekkel bír, melyeknek feltárásához gazdagabb tudás, mélyebb magyarság, több emberség szükséges. De e nagy horderejű és bíztató jelenség egyben veszélyes következményekkel járhat. Azzal t. i., hogy az unitárizmust, amely minden rezdülésében az élet vallása, túlságosan elvonatkoztatja az élettől. Helyesebben, távoli jövők köd-jellegébe rajzolja, mint a csodaszarvas alakját, vagy mint Jehova istenét, kit népe szakadatlanul követ, de soha el nem ér. Az örök eszményiség ápolása minden vallásnak őszinte hivatása s így az unitárizmusé is, de a hétköznapokat, a „mák" súlyos kérdésekkel telitett világát is magához kell, hogy ölelje. Mert a „holnap vallása" csak így lesz a ma éltető kenyere és ízesítő sója. Csak így lesz az a fény, mely a mélységből tör a csúcsok felé, bevilágítván a küzdő és fejlődő élet útját. Ez azonban csak egy tünete a múlt és jelen századi unitárius közömbösségnek. Elszomorítóbb az a jelenség, amely különösen az intelligens réteg vallásos magatartásában jelentkezik s mely egyik sajátos formájában a reverzálisok sorozatos, ránk nézve mérhetetlen kárt jelentő valóságához vezet. A statisztika és az élettapasztalat e téren megdöbbentő képet mutat és súlyosan vádol. Merthiszen van valami tragédia abban, hogy az a vallás, amely természetszerűleg a művelt réteghez szól, éppen itt veszít a megtartó erejéből. Érthető és méltánylandó, hogyha valaki élettársával szemben nem alkalmazza a lelki kényszer eszközeit, ha meghagyja hitében, hiszen a jó katolikusból, vagy jó reformátusból ritkán, vagy sohasem lesz öntudatos, jó unitárius, csupán ha spontán megnyilatkozó lelki indításból, vagy lelki szomjúságból csatlakozik hozzánk, de hogy gyermekének számára ne biztosítsa a lelki szabadság tiszta örömét és boldogságát, ez megmagyarázhatatlan. Ez