KERESZTÉNY MAGVETŐ • 2006
1. szám - MŰHELY - Kovács László Attila: Régi hagyomány és modern technika szerencsés találkozása egy 1747-es kéziratban rögzített énekes passió bemutatásáról
KOVÁCS LÁSZLÓ ATTILA • RÉGI HAGYOMÁNY... EGY 1747-ES ÉNEKES PASSIÓ BEMUTATÁSÁRÓL 81 A kántornak előírt kötelessége néhány énekes segítségével előadni a nagyhéten, nagypénteken a - Péterffy Gyula által az ötvenes években írt/szerkesztett/stilizált - passiót. E passió ismerete pedig kötelező vizsgaanyag az unitárius kántorképesítő vizsgán. Tulajdonképpen ez a passió is a hagyományos recitáló tónusok sémáját követi, bár dúr jellegű. Iníciumaiban, kadenciáiban és főleg a turbákban tér el a hagyományostól. Rendkívüli volt a Kozma Mihály 1747-es kézirata alapján bemutatott passió azért is, mert az előadók a modern technika lehetőségeit is igénybe vették: a bemutató előadásra CD-ROM-ot is közreadtak, amely nemcsak a hangzó anyagot tartalmazza, hanem a legfontosabb háttérinformációkat is magáról a kéziratról, a passióéneklés hagyományáról, a recitáló tónusok szerkezetéről, az eredeti lejegyzés módjáról, teljes képanyagot a kéziratról, szövegének és kottaképének modern átírását, a szövegkompilácó konkordanciáját stb. így hozzáférhetővé, tanulmányozhatóvá tették azok számára is, akik nem járatosak a régi jelekkel (neumákkal) írt gregorián kottaolvasásban. Sőt, így arról is képet alkothatunk magunknak, hogy egy ilyen előadás mögött nemcsak a mű betanulása, gyakorlása áll - ahogy a legtöbb hangverseny esetében történni szokott -, hanem annak hátterében értékes tudományos kutatómunka is meghúzódik, amely nélkül nem ismerhetnénk meg régi, hagyományos értékeinket. Bizonyára még sok olyan régi érték lapul levéltárainkban, amelyeknek - jó esetben - csak létezéséről tudunk, vagy még arról sem. Ezeket felkutatni, megfejteni, hozzáférhetővé, közkinccsé tenni a legszebb, legnemesebb feladatok közé tartozik, amellyel önismeretünket és megmaradásunkat szolgálhatjuk. E szolgálat hagyományos módja: a feltárt kéziratról tudományos tanulmányt vagy monográfiát írni, amelyet - jó esetben - néhány szakember vesz majd kézbe és értékel, és esetleg hasznosítja is saját kutatásaiban. Jakabffy Tamás nem ezt az utat választotta, hanem a modern technika által kínált új lehetőségek útját. Szokatlan, úttörő vállalkozás volt ez, bár még sokan idegenkednek tőle. Meg vagyok győződve arról, hogy az informatikai eszközök segítségével sokkal szélesebb rétegekhez jut el az az érték, amelyért énekegyüttesével közösen sokat fáradozott és áldozott. A CD-ROM a maga gazdag hangzó és képanyagával, valamint tudományos értékű információival azok számára is hasznos és hozzáférhető értéket képvisel, akik egyébként zenetudományi, zenetörténeti vagy liturgikai szakkönyvet sohasem vennének kezükbe. DR. KOVÁCS LÁSZLÓ ATTILA