Gyümölcskertész, 1893 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1893-03-10 / 5-6. szám

kitakarítási módját csak a fajok teljes­­ismertetése mellett fogom bővebben közleni). Az összegyűjtött magvakat a szárító helyiségekbe vékonyan eltere­getjük s naponta átforgatjuk hogy össze ne mele­gedjenek s meg ne penészesedjenek. A szárítóhelyiségekben a gyakori szellőzte­tésnek nem szabad hiányozni, valamint a szelelő­­készülékek s ablakoknak sem. Ez utóbbiak építé­sénél kiváltképpen arra kell gondot fordítanunk, hogy az ablakokon az eső be ne verhessen sem pedig a szeleknek nagyon kitéve ne legyen, mert ez esetben a könnyebb magvakat a szél könnyen szét­hordja s elkeveri. A szárítóhelylyel való takarékosság szempont­jából, a szárító helyiségekbe polc­okat, állványokat helyezhetünk, de csak annyit, hogy a szárdó mag­vakat könnyen kezelhessük és hogy a levegő jól átjárhassa. A jól megérett magvakat alkalmas száraz időjárás mellett leszedésük, learatásuk helyén kicsé­pelhetjük vagy kifejthetjük már csak azért is, hogy a magtárban így kevesebb helyen megférvén a többi, alapos száradást igénylő magvaknak tágabb tér jusson.­­ A kicsépelt s nagyjában kitakarított magvakat még egy ideig a szárítóhelyiségbe véko­nyan elterítve szárítjuk s többször átforgatjuk, hogy dohos szagot ne kapjon. Az elraktározásnál felette nagy gondot for­dítsunk arra, hogy a külömböző fajú magvak egy­mástól jól elkülönítve s névvel vagy jellel kellően ellátva legyenek, nehogy kellemetlen keveredések fordulhassanak elő. — A külömböző fajú apró magú konyhakerti s virágmagvaknak közönséges csomagolópapirosból dobozokat, ládácskákat készí­tünk s abba helyezzük, míg a nagyobbszemü mag­vak alá csak papirost terítünk, de az etetben, ha a magtár vagy polczdeszkák jól összeillesztettek és elég simák ez elmaradhat. A magvak takarításához szükséges, hogy azok kellően kiszáradva legyenek hogy hüvelyükből, szal­májukból könnyen kiperegtethetők s jól megtaka­ríthatók s kiszerelhetők legyenek. A legtöbb magot cséppel verjük ki, vannak azonban olyanok is, ame­lyeket a cséppel nagyon elrontanánk, összetörnénk, az olyanokat vékonyabb vesszővel verjük ki vagy kézzel takarítjuk meg. A csépelésnél arra kell törekedni, hogy min­den magot kiverjünk, amit többszörös megverés és megforgatás után el is érhetünk. Ha a magvakat jól kicsépeljük a szalmát vagy szárat még egyszer jól kirázzuk és a magvakról eltávolítjuk, a mag­vakat szelelő- vagy kézirostán kirostáljuk, a szá­rítóhelyiségben vékonyan elteríttetnek s ha alapo­san kiszáradtak, ismét kiszereljük vagy megrostál­­juk s végre felzsákoljuk. Szelelőrosta h­iján szórással is takaríthatjuk, de ezt csak nagyobb mennyiségű és nagy szemű magvakkal tehetjük inkább. Különben a magvak takarításához hosszabb gyakorlat s kellő jártasság szükséges. Nagyon czélszerű magtakarító gépezetnek bizonyult nálunk a Rhün­e-féle »Triumph« szelelő, amelyen nemcsak gabonát, hanem egyéb magvakat is gyorsan és jól lehet tisztítani, s épen ezért, mint igen alkalmas szelelőt, mindenkinek melegen ajánlhatom. Szükséges továbbá több sűrűbb ritkább vassodrony kézirosta a gorombább szemű, sárgaréz­­sodrony, lószőr rosta és szita a finomabb magvak takarításához. A megtisztított, felzsákolt, felhalmozott vagy ládákba elrakott magvakat magtárba, esetleg jó tetejű száraz padláson szépen elhelyezzük. Az el­­raktárolt magvakat is gyakrabban meg kell vizs­gálni, hogy egyik vagy másik magunk nem­e nyirkosan rakódott össze; ez esetben a magvakat ismét szétteríthetjük, gyakori átrakás és forgatás­sal megszárítjuk s végre mielőtt halomba raknók, ismét megszereljük. — Ugyan ezt tesszük akkor is, ha magvaink közt kártékony férgeket fedeznénk fel. Sok gondot ad télen át az egerek elpusztítása is, ha azok magtárunkat ellepik; ezeket méreggel, egérfogóval stb.-félével iparkodunk némileg elpusz­títani vagy elriasztani. De azért az olyan magva­kat, a­melyeket az egér különösen szeret, már jó­­előre biztosabb helyre deponáljuk. Ilyen magvak a többek közül az uborka, dinnye, tök, saláta, répa­ stb. Ha a magvak szállítási ideje elmúlt, a vissza­maradt magvakat ismételten átvizsgáljuk, megta­karítjuk és elrendezzük. Ugyanekkor a visszama­radt magvak további csiraképességéről is meggyőző­dünk s olyanokat, amelyeknél ez már kielégítő nem volna, kiselejtezzük, elszórjuk. A magtárban a levegő állandó czirkulácziójára a nyár folyamán is okvetlenül gondolni kell. L'huillier István: 48 A faültetés főbb szabályai. A gyümölcstenyésztésnél két fontos dolog van : az oltás és az ültetés; ez utóbbi azonban fontosabb az oltásnál mert nem minden fát kell oltani, és ha kész fákat veszünk azokat is ültetni kell. Az ültetés ideje általán véve akkor van a midőn a fában a nedvforgás szünetel, vagyis a levél­hullás­tól, annak megindultáig, tehát október végétől ápril közepéig; azonban már szeptemberben is a midőn a fának a hajtásai megértek lehet kivételesen ültetni. Az elmúlt években szeptember havában tett utazá­saim alkalmával az iskolák kertjében előadásaim alkalmával ültetett fák mind megfogantak és diszknek. Hogy milyen távolságra ültessük a fákat ? arra az a felelet hogy a fát olyan távolságra kell ültetni, hogy felnőtt korában se érintse a szomszédos fának ágait, mert csak az a fa lehet igazán termékeny, a­melyet a szomszédjai nem szorítanak. A diófának kell 16 sőt 20 méter a vadalanyra oltott alma és körte fának 10—12 méter, szilva fának 6 vagy 8 méter egymástóli távolság. A gödrök oly nagyok legyenek, hogy a gyöke­rek legalább az első években porhanyított földet találjanak a gödrök átmérője lehet 1 méter a mély­sége. 70 c­entiméter, ha nagyobb a gödör a­nnál jobb.

Next