Hajtatás, Korai Termesztés 17. (1986)
1986 / 1-2. szám - Zsitvay Attila: A zöldségtermesztés eredményei és a termelésfejlesztés faladatai
„A zöldségtermesztés eredményei és a termelésfejlesztés feladatai” Zsitvay Attila főosztályvezetők, MÉM Gondokkal terhes öt évet zárt a zöldségtermesztés. Két adatsorral szeretném kezdeni, amely a zöldségfélék fogyasztói árindex változását jelöli meg 1976-1985 években. Tíz év alatt a zöldségfélék átlagos bolti és szabadpiaci árszínvonala 132%-kal nőtt /több mint készeres lett/ öt év alatt ez az árszínvonal növekedés - más, magas bázis értékhez viszonyítva - "csupán" 43,8%. A lakosság ezt az adatsort őrzi napi bevásárlásai során, csak nem ilyen formában, hanem úgy, hogy naponta látja az egyes termékek - valljuk meg őszintén - magas árait. Nehéz elhitetni ezek után a közvéleménnyel, hogy van zöldségtermelés. Ennél az árnál lényegesen kevesebbet kap a termelő az árujáért, sőt mi több egyes cikkek előállítása egyes évjáratokban veszteséges. Aztán elmegy a vevő a boltba, ott a tartósított termékek árai, számára végkép azt a benyomást keltik, hogy a zöldségtermesztésben dolgozók vagyonokat keresnek a tevékenységen. Azt már nem tudhatja - hiszen nem is nagyon mondjuk el -, hogy a melegen tartósított termékeknél a nyersanyag érték a fogyasztói ár legfeljebb 1/3 része, a mélyhűtött árunál pedig 2/3 rész. Azt már érzi a vevő, hogy valahol a termelői és fogyasztói ár között érdemi különbség van - olykor többszörös —, meg erről, — sokszor indulatokkal terhesen - már többet hallott. A legnagyobb értetlenséget akkor tanúsítja az állampolgár - no meg a nagyszámú turista - amikor olvassa, hogy hazánkban az egy főre eső zöldségtermelés 170-180 kg és ez a világban is előkelő helyet biztosít e tekintetben számunkra, de ő nem kap időnként fűszerpaprikát, paradicsom sűrítményt, savaranyitott uborkát stb. Azt meg végképpen nem érti, hogy egyszer magas áron alig kap káposztát vagy fokhagymát, másszor a hírközlő szervek csak arról szólnak, ugyanezen cikkek miért nem adhatók el. Nemcsak a fogyasztó szemszögéből volt gondokkal, értetlenséggel telített az utóbbi öt év. A termelői kör sem érzékelte jól megfogható módon a szükségleteket, ennek következtében sok üzem csökkentette vagy megszüntette termelését. A termelői kör sem érti a piaci megnyilvánulásokat, mint ahogy azt sem, miképpen lesz az átadott áru fogyasztói ára olyan, amilyen. A szabályozás, a ráfordítások árainak a termelői árnál lényegesen gyorsabb emelkedése tulajdonképpen arra ösztönözte a nagyüzemek jelentős részét, hogy más jövedelmet nyújtó növényféleséggel hasznosítsa szántóját. Nehéz ezt megérteni még azoknak is, akik ezekkel a problémákkal hivatásszerűen foglalkoznak, akiknek az a dolguk, hogy öszszességében és részleteiben megfelelő legyen a lakosság ellátása, legyen tartósítóipari feldolgozás, legyen meg az export. Pintér György írja a Közgazdasági Szemle 1986. febr.-i számában. Ezek, az ágazatot terhelő ellentmondások idézték elő a rossz közérzetet szülő, demoralizáló hatások miatt zavaró társadalmi nyugalmat. Valójában igaz, hogy nagyon nehéz pozitív véleményt mondani az utóbbi időszak eredményeiről, és nagyon meggyőző érveket kell tudni felsorakoztatni ahhoz, hogy a végzett, tisztességes termelői munka megfelelő rangot kapjon. Talán nem is lehet erre vállalkozni, de ez a mai nap is alkat- Előző évi 100% 1975. 1976. 1977. 1978. 1979. 1980, loo 134,6 85,7 118,9 98,8 121,4 loo 134,6 115,4 137,2 135,5 164,5 1981. 1982. 1983. 1984 1985 97,4 114,2 lo9,2 114,1 lol, 9 loo 111,2 123,4 14o, 8 143,8 16o, 2182,9 199,7 227,9 232,2