Kertgazdaság, 2005 (37. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Gyümölcstermesztés - Kocsisné Molnár Gitta - Szabó Tibor - Nyéki József - Holb Imre: Körte-levélbolha károsításának vizsgálata fajtagyűjteményekben

■ GYÜMÖLCSTERMESZTÉS KERTGAZDASÁG 2005. 37. (4) ■ 37 KÖRTE-LEVÉLBOLHA KÁROSÍTÁSÁNAK VIZSGÁLATA FAJTAGYŰJTEMÉNYEKBEN KOCSISNÉ M. G.1, SZABÓ T.2, NYÉKI J.3, HOLB I. J.4­1 Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Kertészeti Tanszék 2 Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht. 3 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Szaktanácsadási és Fejlesztési Intézet 4 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Növényvédelmi Tanszék A körte-levélbolhák jelentős károkat idéznek elő a hazai körtetermesztésben. A sikeres levélbolha elleni véde­kezéshez számos növényvédelmi technológiai eljárást kell együttesen alkalmazni, továbbá figyelemmel kell lenni a fajtafogékonyság kérdéskörére is. Jelen tanulmány célja a körtefajták körte-levélbolha érzékenységének felmérése két helyszínen. A felméréseket Újfehértón 486 és Keszthelyen 248 körtefajtán végeztük 1998-tól 2003-ig (Keszthelyen csak 2003-ban). Felvételeztük a fajták fertőzöttségi értékét, majd a fajtákat négy károsítá­­si kategóriába soroltuk: ellenálló, kevésbé károsodott, közepesen károsodott és erősen károsodott. Mindkét helyszínen döntően a füstösszárnyú körte-levélbolha kártételével találkoztunk. A fajták jelentős különbségeket mutattak a károsodás mértékében mindkét helyszínen. A kártevő Keszthelyen a 2003. évben szinte valamennyi fajtán jelentős kárt okozott. Újfehértón 5 év átlagában kisebb mértékű levélbolha-kár volt tapasztalható, mint Keszthelyen 2003-ban. Legalább egy károsodási kategória különbség volt tapasztalható a két vizsgálati hely­szín között. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a tünetmentes fajták nagy reménnyel termeszt­hetők extenzívebb növényvédelem mellett is, valamint ezek a fajták jelentős genetikai potenciált is képviselhet­nek a nemesítési programokban. Ugyanakkor a fajták között tapasztalható nagy fertőzöttségi különbségek fel­hívják a figyelmet a fajtaspecifikus technológia szükségszerűségére is. BEVEZETÉS ÉS IRODALMI ÁTTEKINTÉS A körtén élő három körte-levélbolha faj közül a füstösszárnyú körte-levélbolha [Cacopsylla (Psylla) pyri L.] kártétele a legjelentősebb hazánkban (JENSER, 1984). A faj tömeges megjelenésekor a levelek deformálódnak és fejlődé­sük leáll. A faj bőségesen termel mézharmatot, ami bevonja a fa leveleit, gyümölcseit és ágait. A mézharmaton megtelepszik a fekete színű korompenész [Cladosporium herbarum (Pers.:Fr.) Link] és emiatt már messziről szem­betűnnek a megfeketedett, károsodott fák. A füstösszárnyú körte-levélbolhának évente 5-6 nemzedéke van. A ké­regrepedésekben és a lehullott levelek alatt telelnek át a kifejlett egyedek (JENSER, 1984). A körte-levélbolha elleni védekezés során a termelőnek számos növényvédelmi technológiai eljárást kell együttesen alkalmaznia a sikeres védekezéshez. A telelő egyedek számának csökkentésére ajánlott a hullámpapír övek használata szeptember elejétől (JENSER, 1968). Gyakran cseréljük a hullámpapír öveket és a semmisítsük meg azokat. JENSER (1968) kimutatta, hogy az intenzív tápanyag-utánpótlás elősegíti a levélbolhák elszaporodá­sát; különösen a túlzott nitrogénadagok serkentik a hajtások növekedését, ami tömegesen vonzza a levélbolhákat. Számos természetes ellenség is sikeresen alkalmazható a védekezésben, közülük legjelentősebbek a ragadozó poloskák, például az Anthocoris­ és Orius fajok. (WATSON és WILDE, 1963, SHALTIEL és COLL, 2004, SIGSGAARD, 2005). Már az 1960-as évek vizsgálatai kimutatták, hogy a kezeletlen körteültetvényekben rövid idő alatt elszaporodnak az Anthocoris antevolens White ragadozó poloskák és képesek a P. pyri populációt alacsony szinten tartani (WATSON és WILDE, 1963). A poloskákon kívül hasznos segítséget nyújthatnak a körte-levélbolha elleni védekezésben a tripsz fajok közül az Aeolothrips versicolor Azel, valamint a Halothrips subtilissimus Haliday fajok (JENSER és BALOGH, 1992). Számos tanulmány igazolja, hogy ahol hiányoznak a ragadozó poloska fajok, ott még intenzív védekezés mellett is felszaporodnak a levélbolhák. Több külföldi vizsgálat is igazolja, hogy a kártevő elleni kémiai védekezés igen nehéz, mert gyorsan kialakul a készítményekkel szembeni rezisztencia (CIGLAR és BARIC, 1992, BALDASSARI et al., 1997, BUES et al., 2003, ERLER és CETIN, 2005). A kártevő elleni védekezés egyik leghatékonyabb eleme lehet a levélbolha-rezisztens faj­ták használata. A fajták károsodási mértékére vonatkozó vizsgálatok sokszor különböző és egymásnak ellentmon­dó eredményeket mutatnak (G. TÓTH, 2001, PAPP, 2004). BOGNÁR és BÚZA (1976) szerint a ’Hardy vajkörte’ és a ’Diel vajkörte' a legérzékenyebb fajták közé tartozik. A 'Pap körtét’ a kevésbé érzékeny fajták közé sorolják (VOIGT és SÁRINGER, 1988). A kisebb növekedési erélyű fajtákon, pl. 'Bose kobak’ kisebb kárt okoz, mint a na-

Next