Kis Ujság, 1922. május (35. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-14 / 109. szám
................. Kis UjSÁG Mája* 14 rftvA Aduvr iiuft iriAfriA#.rn nm^ni -- -*—«•— — - kocsira szállt kíséretével és száztagú bandérium élén Kátay Miklós dr. főispán lakására hajtatott. A közönség az egész útvonalon sorfalat állva, meleg ünneplésben részesítette a pénzügyminisztert. Május 22-től kezdve tilos minden politikai gyűlés. A legutóbbi nemzetgyűlés megszűnte óta eltelt hosszú idő alatt a politikai pártoknak és jelöltjeiknek már eddig is minden lehetőségük megvolt arra, hogy a választóközönséggel elveiket alaposan és részletesen megismertessék ésgy a választók már most is abban a helyzetben vannak, hogy a közeli választásoknál való politikai állásfoglalásuk tekintetében határozott véleményt alkothatnak. Figyelemmel erre a körülményre és arra a nem kevésbé fontos szempontra, hogy az ország érdeke azt kívánja, hogy a közeljövőben megtartandó nemzetgyűlési választások a közrend legkisebb megzavarása nélkül méltóságteljesen folyjanak le és a választópolgárok választójogukat a máris fokozott mérvben megnyilvánuló és sok esetben a közrendet is veszélyeztető pártszenvedélyek nagyobb izgalmaitól mentes, az ország jelenlegi súlyos helyzetéhez is illő, komoly nyugodtsággal gyakorolhassák, a m. kir. minisztérium az ország nyugalmának és a közrendnek biztosítása érdekében a kivételes hatalomról szóló törvényes rendelkezésekben nyert fölhatalmazás alapján a következőket rendelte el: 1. §. 1922 május 22-től kezdve 1922 június 13-ig bezárólag semminemű politikai gyűlés nem tartható és a nyilvános helyen tartani kívánt egyéb célú népgyűlések vagy felvonulások sem engedélyezhetők. 2. §. Aki e rendeletben foglalt tilalmat megszegi vagy kijátssza, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1912 évi LXvn. te. 10. §-a alapján büntetendő. Betiltották a Magyar Ugart. A belügyminiszter 73.585—1922 VII. a. számú rendeletével Budapesten Drozdy Győző felelős szerkesztésében és a Magyar Ugar kiadóvállalat kiadásában megjelenő iMagyar Ugard című időszaki lap további megjelenését és terjesztését az ország belső rendjét és a közbiztonságot, valamint az ország külső politikájának érdekeit veszélyeztető tartalma miatt 6357 —1920. M. E. számú rendelet alapján további rendelkezésig megtiltotta. A rendelethez fűzött indokolás kifejti, hogy az említett sajtótermék a kis és nagy jövedelmek közti ellentétek állandó rosszindulatú fenyegetésével és a földreformnak a törvény szellemével és céljával nem egyező rosszakaratú tárgyalásával az ország belső rendjét, a folyó évi február 22-i számában megjelent »Gyere haza» című cikkével pedig, melyben közállapotaink hamis beállításával az amerikai magyar visszavándorlókat törekszik visszariasztani, az ország külső politikájának érdekeit veszélyezteti. Keresztény ellenzék Óbudán. Óbudán a keresztény legitimista ellenzék május 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a XI. kerületi Korona-Vigadóban tart nagygyűlést. Beszédeket mondanak Andrássy Gyula gróf, Kriza Árpád dr., Wirler László dr., Knapp Aurél dr., Liptay Lajos és Sármezey Endre. Demokrata gyűlések. A Nemzeti Demokrata Polgári Párt pestkörnyéki jelöltjei Fábián Béla dr., Negyedi-Szabó Béla és Szeien Károly vasárnap délelőtt Kispesten, délután pedig Rákospalotán tartanak programbeszédet. Támogatásukra Kispesten Vázsonyi Vilmos, Pakots József, Rákospalotán pedig Benedek János és Gál Jenő jelennek meg és mondanak beszédet. Apponyi Sátoraljaújhelyen Apponyi Albert gróf Debrecenből hétfőn Sátoraljaújhelyre utazik Kulkafalvy Miklós keresztény ellenzéki jelölt támogatására. A fogadásra az egész város és vármegye közönsége lázasan készülődik és mint a város díszpolgárát a legfényesebb és legünnepélyesebb fogadásban fogják részesíteni. A fogadás után Apponyi előtt a városháza tanácstermében a tisztelgők küldöttségének egész sorozata fog megjelenni. A virágos ágynál. Irta: Farkas Emőd. Az ősz bágyadtan mosolygott. Felhőfátyolát félrevonta az ég s napszemével betekintett a kórház ablakán. Sebesült hősök feküdtek ott. A nehéz szag sűrű párázatként szállott ki a nyitott ablakokon. Az egyik szögletben feküdt Fenesy József zászlós. Arca fonnyadt és sárga, mint az őszi lomb. A szeme azonban tüzelt, fekete golyói égtek, mint az izzó parázs. Keze a takarón pihent, s a nagy kék erek úgy emelkedtek benne, mint a lihegő mozdony szelepe. Fiatal asszony ült mellette. Szőke haja aranyfátyolként rezgett a ráomló napsugárban, amely csókjának tűzpirosságával borította be fehér homlokát és arcát. Kék szemével szelíden nézte a sebesült hőst. Kezén az önkéntes ápolónők vöröskeresztes fehér szalagja volt, tiszta, mint a lelke, amely a krisztusi szeretet önzetlenségével ápolta a szenvedő ifjút. Mikolajevnél haslövést kapott. Ama gömbölyű ólomgolyók egyike fúródott hasába, amelyet a felrobbant shrapnel vet szét. Az ifjú zászlós csapatával rohant előre. Nem látta a fehér felhőt, mely nagy sebességgel repült feléje. Csak a zizegést hallotta. Olyan volt ez, mint amikor az erdő zug és dühös vágtatással ront ki belőle a szélvihar. Megszokta már. Hallotta a robbanást is. Utána egy pillanatra megbotlott. Mintha valami ág verődött volna a gyomrához. Azután előre futott. De néhány lépés után megállott. Szédült, fekete karikák forogtak a szeme előtt, a hasában pedig iszonyú égést érzett, mintha egész belseje lángolna. Azután földre bukott. Még hallotta a dörgést, a rohamot, a kiabálást, a ropogást, aztán lecsuklott a szempillája. Feküdt, mint a halott. Blúzán, nadrágján pedig keresztül buggyant a vér. Órák múlva ért véget a csata. Addig ő ott feküdt a legázolt, öszszetiprott gyepen, amelynek has szálai ráhárultak a halántékára s a szellő lágyan legyőzte őt velük. Azután föltették s a segélyhelyre vitték. Megmosták. Másnap az orvos is megvizsgálta. Látta, hogy haslövés. Szomorúan legyintett a kezével. — Nincs segítség, — mondta ez a néma kézmozdulat. De az ifjú fölnyitotta a szemét. Zavartan nézett az orvosra. — Súlyos a seb? — kérdezte ez a tekintet. — Fiam, tüdőlövés ért. Az ilyen fiatal és erős tüdő kiheveri azt. Az ifjú a hasára mutatott: — Ég, borzasztóan ég — súgta halkan, mintha szégyelne panaszkodni. — Majd elmúlik, fiam. Minden tüdőlövés nagy gyomorégéssel jár. Az ifjú megnyugodott. Pedig az orvos tudta, hogy a shrapnelgolyó, amely a tüdejét ütötte át, a hasába futott és a belekben megállott. , De nem árulhatja el neki. Hiszen pár nap múlva úgyis halott. Ha azonnal kéznél lehetett volna és megoperálhatja, talán még meg lehetett volna menteni. Most már késő. De elmúlt egy hét s az ifjú még mindig élt. Az orvos csodálkozott. Mily rendkívüli testi és lelki erő, mily bámulatos szervezet. Talán a belei is vasból vannak. Az ifjú sokszor egészen magánál volt, de alig táplálkozott. Pedig csak ez pótolhatja az elvesztett erőt. A főorvos mindent megtett, hogy fájdalmát enyhítse, az önkéntes ápolónő, Bronzykowa Eugénia, egy hadbavonult tanár hőslelkű neje pedig ott ült a fiatal hős betegágya mellett és gondolatát is leste. Szép, barna ifjú volt a sebesült. A haja csapzottan feküdt a homlokán, de az ápolónő gyakran elsimította. Lágy és selymes hajerdő volt ez s az ifjú tekintete ilyenkor hálásan tapadt rá. Soha nem látta azelőtt. Csak itt, a halál előszobájában, ahol sóhajokba és verejtékbe fül a katona szenvedése. Az asszony sem látta őt. S mégis mennyi szeretet, gyöngédség, figyelem, jóság és angyali türelem nyilatkozott meg iránta. Anya a gyermeke nem ápolhatta volna nagyobb önfeláldozással. Pedig beszélni sem igen tudott vele. Az ifjú hős csak törve beszélt németül. És, ha a láz forrósága verte ki homlokát, ha a szeme tűzben égett, a keze, a melle, a nyaka vérvörös volt, a sebesült hős magyarul beszélt: — Édes feleségem, ne sírj, hiszen hazámért szenvedek. Nem kin ez a szenvedés, hanem lelki boldogság. Hidd el, angyalom, hogy nagyszerű látomásaim vannak. Századok legendái vonulnak el a szemem előtt. Gyönyörű legendák, telve hőstettekkel, önfeláldozással, a magyar történelmi idők legnagyobb alakjaival. Mind mosolyogva intenek felém, glóriás fejüket meghajtják , igy szólnak valami bűvös, túlvilági hangon: — Büszkék vagyunk rátok! Milyen gyönyör ez nekem! Mintha a csillagok közt szállnék s az Isten hangját hallanám. Ha így félrebeszélt, Bronzykowa Eugénia hidegvizes borogatást tett a fejére, a szivére, hogy enyhítse a lázát. — Nagyon szenved, zászlós úr? Az ifjú hős feleszmélt. — Nem, most semmi sem fáj. Úgy érzem, hogy már nemsokára felgyógyulok. A hőslelkű ápolónő gyöngéden felelte . Biztosítva van a téli szénszükséglet. A csonkamagyarországi bányák elérték termelés nívóját. a békebeli Az összeomlást és a forradalmat követő időkben az ország gazdasági életét megbénította az egyre katasztrófálisabbá növekedő szénhiány. Válságos helyzetbe sodorta az ipart a széntermelés csökkenése és az import hiánya, de a közönséggel is éreztette hatását a fűtőanyag hiánya. Azóta fokról-fokra javult ugyan a helyzet, de végleges megállapodottságról a szénkérdésben mindezideig nem lehetett szó. Most azonban annyira javult már a helyzet, hogy válságos szénhiány nincsen és megállapítható, hogy úgy az ipar, mint a nagyközönség megnyugvással tekinthet ebből a szempontból az elkövetkező tél elé. Az ország széntermelésére vonatkozóan illetékes helyen a következőket mondották: — Az idei év erős javulást hozott a széntermelésben, úgy, hogy télire nem kell semmiféle veszedelemtől tartanunk. Megállapíthatjuk, hogy az ország egyes bányáiban a termelés most már elérte a békebeli nívót. Elmondható ez különösen Salgótarjánról, de Tatabányán és Dorogon is kielégítő a termelés. A két utóbbi bányában ugyan most pillanatnyilag stagnál a munka, ugyanis a liptói munka sok pár hétre hazamentek. Nagyarányú javulást állapíthatunk meg azonban, mert például Tatabányán (ahol békeidőben hétszáz vagont termeltek ki), most már elérik az ötszáz vagont is, ami a mai viszonyok között nagyon szép eredmény. A termelés fellendülését főképpen annak köszönhetjük, hogy Csonkamagyarország bányáiban nagyarányú új befektetések voltak. Kónsági riasztások a szerbektől megszállott területen. (A városi tisztviselőket Belgrádban nevezik ki.) Megírtuk, hogy rövidesen kiírják a bácskai és bánsági községi választásokat. A törvénytervezet szentesítés végett már a király előtt fekszik. Az új törvény szerint a választójog a legáltalánosabb éa listák alapján történik. A községi listán a legtöbb szavazatot kapott egyén a község főbírája, az utána következő az albíró. A törvény a választójog elnyerését az írni és olvasni tudáshoz köti és az államnyelv ismeretét nem kívánja meg. A jegyzőket és a városi tisztviselőket az új törvény értelmében a belügyminisztérium nevezi ki, mindaddig, amíg a községek és városok szervezetéről szóló törvény el nem készül. A tolvaj vendég. (Asztalnemüeket lopott a vendéglőből.) Hackenberger Ernő vendéglős panaszt tett a főkapitányságon, hogy Horthy Miklós út 152. számú házban lévő vendéglőjéből ismeretlen tettes asztalnemüeket és evőeszközöket lopott el. A kár 30.000 korona. A nyomozás során a főkapitányságra előállították Csukovics Béla 25 éves villanyszerelőt, aki állandó vendégvolt a Hackenberger-féle vendéglőben és ott a lopásokat elkövette. Az ellopott holmikat ismeretlen embernek adta el a Telekitéren. Letartóztatták.