Kis Ujság, 1927. március (40. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-20 / 65. szám

Amerika szárnyas napszámosai Hogy hogyan lehet a teremtett világon bármit is hasznosítani, ezt mindenekelőtt Amerikától lehet megtanulni. Szemmel látható példa erre ez a két ábrázolat itt is. Az egyik az a fatörzsre épített lakóház. Kedves pihenő­helye ez sok-sok éneklő madárkának. Eleinte egy madárszelidítő apostol építette m magának csak úgy passzióból. A kedves szárnyasok odaszoktak és igen elszaporodtak. Ez Kaliforniában történt azon a vidéken, ahol a világ legnagyobb gyümölcstermelése folyik. A gyümölcs­termelők megfigyelték, hogy amióta az éneklő madárkák így elszaporodtak, azóta nekik sokkal kevesebbet kell küzdeni az ártalmas rovarok ellen. A gyümölcstermésük sokkal szebb és egészségesebb. Kaptak az amerikaiak napszámosokat, akiknek nemhogy fizetni kellene, de még ők fizetnek a gy­űrmöl­cstermelő gazdáiknak — bájos énekükkel. No, a denevérek szolgálatait meg már egész Amerikában dicsőítik. A másik ábrázolatunk — a denevér-torony — beszédes hirdetője a denevér hírnevének. Az Északamerikai Egyesült Államok­ban, ahol mindent a dollár határoz meg, már néhány éve rájöttek arra, hogy bőregerekből pénzt lehet csinálni. Nem azáltal, hogy pusztítják őket és vala­hogyan felhasználják a bőrüket, hanem azáltal, hogy minden tekintetben elősegítik az állatok sza­porodását és teljes védelmet nyújtanak nekik. Ki­derült ugyanis, hogy egyes vidékek rettentő csapá­sának, a maláriaterjesztő moszkitónak halálos ellen­sége a fürge bőregér. Egy bőregér napi adagja átlag 250 moszkitó. De akad, hogy 400— 500 vér­­szopót is elpusztít egy este. Ezért történt, hogy egyes, moszkitók által elárasztott vidékek lakha­tóbbá tételére a bőregerek segítségét vették igénybe meglepő eredménnyel. Híres esetet beszélnek az amerikaiak a dene­vérekkel kapcsolatban a Mitcsel-tóról. Ez a tó Kaliforniától délre nagyon meleg vidéken fekszik. Rendkívül termékeny tájéka van. De a m­ocsárlázt (a maláriát) terjesztő szúnyogok milliárdjai miatt embernek, állatnak nem lehetett ott lakni. A dene­vérek egy pár éven belül lakhatóvá tették a Mitcsel-tó vidékét. Hogyan? .Úgy, hogy hat kilométeres körzetben nagy fatornyokat emeltek. Ezekben a »bőregértornyokban« 20.000 állat tanyázott és tíz kilométeres körzetben állandóan pusztította a szú­nyogokat, úgy, hogy szúnyogmentessé vált a kör­nyék. A dolog anyagi oldala is igen előnyös. Min­denekelőtt a tornyok felállítása, nem nagyon költsé­ges. A bennük képződő és lerakodó hulladék pedig elsőrangú trágya a földmivelőknek. Hol állunk mi magyarok ettől az okos állat­védelemtől, ahol ha egy-egy ártatlan bőregeret kézrekerítenek — nemcsak vásott gyermekek, de fölnőtt emberek is — babonából menten kiszegezik a kapudeszkára. A férfikalap becsülete Már az igaz, hogy a nőikalapnak csak divatja van, de a férfikalapnak — története. Ha a madarat tolláról, akkor az embert — kalapjáról! Ugyanis a barátokban nem lehet úgy megbízni, mint egy derék, becsületes kalapban. Egy-egy férfikalapot csak meg kell nézni! A női kalap a divat határain belül egy kaptafára készül, de a száz egyféle férfi­kalapot százfélekép formálják magukhoz a viselőik. A férfi, ha úgy tetszik, akár egy életet kihúz egyet­len fejrevalóval. Mert a férfikalap idővel nemcsak a fejreírek és más izzadmányok lerakodópartja lészen, hanem szabadalmat nyer gazdája jellemé­nek és jellegének közhírré tételére. Vágyig egy hű férfikalap beszélni tud, mégpedig a legjellegzetesebb nemzetközi nyelven, a hallgatvabeszélés nyelvén. A férfikalap állásának ezer formát lehet adni. Be­nyomhatjuk a közepén, mint az idős hivatalnokok. Elől háromszögletre formáljuk a benyomását, mint a cserkészek. Ugyanennek a formának benyomhat­juk a blíkját, mint a pesti fuvaroskocsisok. Pörgére szegetjük a szélét, mint a jasszok. Nagy karimával hordjuk, mint a művészek. Elől fölcsapjuk a szélét, mint a színészek. Lehajtva hord­juk arc oldalát, mint a hódító fiatalemberek. Vagy úgy hagyjuk, ahogy megvettük, mint a tudósok. Hát még, ha a külön­böző formákat is vizsgáljuk: kun, sváb, pesti , városi, tanyai, falusi, mind-mind más formájú kalapot visel. De benne ég az egész lelkületünk is a kalapunkban. Más a képe az őszinte ember kalap­jának, más a gorombának, más a gyöngéd ember­nek, más a rátartinak, ismét más a rendesnek, más a rendetlennek. Lám, a katonasapka már igazán egyforma volt, mégis a hosszú bakaévek alatt úgy megismerte az ember a századbeliek sapkaválto­­zatait, hogyha egyszer a sapkák sorakoztak volna a gazdáik helyett, nevükön lehetett volna nevezni őket. A kalap önkéntelen megnyilatkozása a férfi­­léleknek. Kicsiségekből lehet következtetni a nagy­ra : a magyar kalapviseletben benne van történetes­től, meggyőződésestül, gondolkozástól az egész magyar nemzet. Egy bogaras német például gyűjti a híres és a jellegzetes kalapokat, van neki vagy ezer darab. És elmondhatjuk, hogy ez a műgyűjtő ember többet tud meg a kalapokon keresztül azok­ról a híres emberekről, akiknek a kalapjait őrzi, mintha mellettük élt volna és többet tud meg a jellegzetes viselésű kalapok révén a népről, mintha bejárta volna viselőik országát. Csak tudni kell olvasni belőlük. Igen híres gondolkodó emberük van az amerikaiaknak. Emerzon a neve. Ez a mé­lyen gondolkodó Emerton azt állítja, hogy az em­ber akaratlanul rányomja a lelkének bélyegét min­denre, amit használatba vesz. Kis kutya nagy szerencsét hoz a házhoz Egy hideg, ködös, téli délutánon utam a várost szegélyező réteken vitt keresztül. Meglepődve vet­tem észre,­ hogy ilyen hideg időben hangos gyerek­sereget látok magam előtt. Közelebb értem, hát láttam, mi is az oka a kis gyülekezetnek. Egy fiatal, eltévedt kutya reszketett ott a középen. Csaknem félholt volt már szegény. Még csak panaszkodni, nyöszörögni sem tudott, olyan gyenge, kimerült lett a bántalmazástól. Lába eltörve, orrán-száján csupa vér. Megesett a szívem rajta. Elszomorodtam arra a gondolatra, hogy milyen állatkínzó, szívtelen emberek is vannak a világon. A gyermekek tanakodtak a sorsa fölött. Simogatták, rongyokba takarták, piciny szívük egész melegével akartak volna segíteni a didergő állaton. Nem győztek tanáccsal ellátni, amikor a sze­rencsétlen, összetört ebet magamhoz vettem abban a reményben, hogy még talán felépülhet. Nem akarom bővebben részletezni, hogy mily nehéz napokon ment át az összetört beteg állat. Mégis felépült. Mondanom sem kell, mily szere­tettel tartottam továbbra is a házamnál a most már szép, egészséges, hűséges állatot. A legkitűnőbb házőrző kutya lett belőle. Sőt még ennél is több. A szerencsém és a boldogulásom előmozdítója. Állítom, hogy Isten után a sikereimet csak neki köszönhetem. Ezt is elmondom. Ügyesen kezeltem már abban az időben is a festőecsetét. Mégsem akart sehogysem hozzám szegődni a siker és elismerés, amelyre én éppen úgy, mint minden fiatal, törekvő lélek, ki érzi magában az isteni szikrát, oly sóvárogva vágyakozik. Szépen fest, jól fest — mondogatták a ké­peimről. — Csak az a baj, hogy nem a mai kor­ból fest. Nem a friss életet festi. Nem tudtam egy igazi, a szemeket megejtő, megkapó jelenetet megörökíteni. Közepes ember­nek tartottak tehát. Vajúdásomnak ebben az idejében jött segít­ségemre az Álmos kutyám. Ő róla festettem leg­újabb képemet. Felejthetetlen volt az a pillanat, mikor ezt a szegény állatot először megláttam. Lelkemben újra meg újra feltűnt a rémes testű kutya kínos vonaglásának a képe, körülötte az apró, ártatlan, tanakodó, de tehetetlen gyermekekkel. Minden tehetségemet, reményemet, becs­vágyamat beleadva lefestettem emlékezetből azt a téli délutáni jelenetet. Ezt vittem be a legköze­­lebbi nagy képkiállításra. Éreztem, hogy ez a kép jó, hogy meg fogja ejteni a szemeket. A siker eljött ! Az újságok az első helyen írtak rólam, a közönség mind-mind elérzékenyült a megrendítő képnek a láttára. A festményt mesés áron meg is vásárolták. (Mily fájdalommal váltam meg tőle !) Szerencsém meg volt alapítva. Ifjúkori álmaim megvalósultak! Istennek adhatok csak hálát érte, hogy az első nagy sikerem után jött a többi. Ez nekem biztos megélhetést, lelkemnek pedig megnyugvást­ szerzett, így hozhat egy kis kutya nagy szerencsét a házhoz. K. L WODIANEK F. MR­FIAI RT HÍRLAP,NYOMDÁJA, BUDAVESI Tavaszi és nyári kedvezményes előfizetés a KIS UJSÁG-ra! Aki március 15. és április 15. között beküld a 14 IS UJS­ÁG kiadóh­ivatalának 8 pengőt, az szeptember 15-ig mindennap meg­kapja a KIS UJSÁG-ot az összes mel­lékletekkel együtt! Ne mulassza el senki ezt a kitűnő alkalmat és használja ki rögtön a KIS ÚJSÁG tavaszra és nyárra szóló kedvezményes 8 pengős előfizetését! A S­pengő kedvezmnényes előfizetési díjat erre a címre kell beküldeni : KIS JUZS­U KIADÓHIVATALA BUDAPEST A.

Next