Kis Ujság, 1990. július-december (68. [2.] évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-05 / 27. szám

LXVIII. (II.) évf. 27. szám ,»MAGÁNKÉZBE KERÜLNEK ISMÉT A BOLTOK”________Ára: 13 fortm--5n-fiHór~~ 1990. július havának 5. napján Független politikai hetilap _______________Főszerkesztő: Pártay Tivadar — Felelős szerkesztő: Ómolnár Miklós_______________ Megújuló hagyományok — Aratóünnep Gyöngyösön Éhségsztrájk ,,Jézus életéiért Holttestre bukkant a guberáló — Elégett férfi a szemétbányában APÁTI MIKLÓS 100 napos unió ost, hogy Németország egyesült Németországgal, a nyugati márka a keleti márkával, a bajor a szásszal és a porosszal, s újra német lehet a svábság, mi magya­rok is elgondolkodhatunk azon, egyesülhet-e a magyar a ma­gyarral. Ez a kormány 100 napot kért arra, hogy a nemzeti egység leg­alább körvonalazódjék, hogy az egység bekövetkezhessék. Ez a 100 nap — igazán nem sok, egy év alatt akár háromszor is lehet ilyest kérni — arra való volna, hogy 100 napig Magyaror­szág egyesüljön Magyarországgal. Hogy a zalai dombság ugyanazon jogokat és lehetőségeket bírja, mint a szabolcsi ho­mokvidék; hogy a mezőgazdasági gépeket gyártó munkás ugyanolyan eséllyel tarthassa meg munkahelyét, mint a gépet használó farmer frissen visszaszerzett földjét; hogy az értelmi­ség éppoly jogon lehessen polgár, mint eszmetermelő és -kihordozó elem, hogy a politikacsinálók tényleg csinálhassák a politikát, s ne csak az előző kormányok által lefektetett palló­kon imbolyoghassanak a pártállam által odahagyott mocsarak zsombékos lapályai fölött. Ha a márka tudott egyesülni a márkával, talán az se lehetet­len, hogy a forint újra törvényes fizetési eszköz legyen, ami annyit jelent, hogy holnapután is ér annyit, mint ma. A márka egyesülését a nyugati pénzvilág elviseli, támogatja, hitelezi; a márka jól áll a valuták piacán, annak ellenére, hogy sokan ret­tegtek zuhanórepülésétől. De, úgy tűnik föl, a németség uniójá­nak hitele van, igazából ez a hitel működteti a németség pénzét. A kért 100 napos unió magyar és magyar közt, a kormány erői és az ellenzéki erők közt arra kellett, hogy a magyar nemzet hitelképessége helyreálljon. A hitelek piacán ugyanis nem egyszerűen a visszafizetés gazdasági lehetséges­ségét firtatják a hitelezők, de a politikai hitelképességet is. A „kialkudott forradalmat” nem csak a régi, bukott vezetéssel szemben kellett kialkudni, de a pénzvilággal szemben is tartani kell az elért pozíciókat. Ezt látták át a kormányerők és a legte­hetségesebb ellenzékiek. Ezért volt szükség a 100 napos, ka­matmentes politikai hitelre, amit csak magyar ember nyújthat a magyarnak, a kisebbség a többségnek. A politika — hasonlóan a bankokhoz — nem ismeri el a kamat­mentes hitel fogalmát. A politikában — csakúgy, mint a pénz világában — mindenért fizetni kell, törvényes és tisztességes kamatok mellett. Fizetni kell, de nem mindegy, mikor. Akkor-e, mikor ennivalóra is alig van pénze az adósnak, vagy akkor, mi­kor már luxuscikkek vásárlására, nagyúri költekezésre is futná? Ez a kormány becsületesen vissza fogja fizetni az ellenzéktől kapott politikai hitelt. Ha teheti, ha lesz miből, akkor kamatos­tól. Ez a kormány nem szélhámosok és alkalmi ügyeskedők han­­dabandázó gyülekezete, ezt a kormányt a magyar nép többsé­gének akarata hozta létre, ez a kormány ugyan nem tökéletes és hibátlan, de hiteles. A magyar nép, a kisemberek milliói ebbe a kormányba fektették politikai tőkéjüket, részvényeiket, vok­­saikat. A 100 nap fele eltelt. Most, félidő tájt a legnehezebb, adósnak és hitelezőnek egyaránt. Most kell a bizalom, most kell a hit, most kell a türelem, most kötelező a politikai erkölcs. Most kel­lene még 100 nap, de csak 50 van. Most kellene annyi kitartás, amennyinek a sokszorosát elprédáltuk már. Most kellene valami titkos tartalék. Van ilyen tartalék, ebben hiszek. Kell hogy legyen. gaz, elfutott már 50 nap, mégis, mint a középkorúságukba ért emberek, ne azon sopánkodjunk, mennyi idő telt el. Nézzük, mennyi van még hátra. Sok. Ötven nap. M I Kereszténydemokrata csúcs­­találkozó volt az elmúlt hét végén Budapesten. A magyar kormánykoalíció pártjainak a meghívására érkeztek, majd két- és többoldalú ta­nácskozásokon, plenáris ülé­seken foglalkoztak elsősor­ban térségünk, Közép-Kelet- Európa helyzetével, megse­­ gítésének lehetőségeivel, a kereszténydemokrácia mé­lyen átérzett felelősségével a világ minden tájáról érkezett politikusok. Lassacskán hozzászokunk a csodákhoz, már-már természe­tesnek tekintünk olyan esemé­nyeket, amelyeket ezelőtt fél, avagy egy esztendővel bízvást minősíthettünk volna legalább­is valószínűtlennek. Az a tény, hogy a világ kereszténydemok­ráciájának a vezetői a hét végén éppen Magyarországon adtak egymásnak randevút és sikeres, eredményes tanácskozásokat bonyolítottak le, ebbe a gondo­latkörbe tartozik. Kettős érte­lemben is. Egyfelől, mert ez a Világot behálózó nagy tekinté­lyű és nagy múltú mozgalom megtisztelte hazánkat azzal, hogy vezetőit ide küldje, másfe­lől pedig beigazolódott, hogy az a gondolat, amely ezt a mozgal­mat életben tartotta és tartja, mélyen gyökerezik a magyar történelemben, s új hatásokat is hozott az új magyar demokrá­cia születésével a jogállamiság­ba vezető úton. Nem hagyható ezúttal szó nélkül egy múltbéli folyamat, amely immár két évtizeden át bőségesen kapott nyilvánossá­got a hazai és a nemzetközi saj­tóban, nevezetesen a Szocialis­ta Internacionálé érdeklődése a kelet-európai kommunista rendszerek iránt. Nincs okunk ennek az érdeklődésnek a jó szándékú indíttatását kétségbe vonni, viszont ezúttal rá kell mutatnunk naivitására is. A nemzetközi szociáldemokrácia vezetői úgy vélték, befolyásuk, támogatásuk révén a kommu­nista rendszerek megváltoztat­hatók, reformok útján „embe­ribbé” varázsolhatók. Az itt élők legfeljebb csak remény­kedhettek, de lelkük mélyén mindig tudták, erre valódi esély nincs. A megbukott diktatúrák vezetői kihasználták az ebből a kapcsolatból származó hasz­not, de az érintett országok la­kossága alig jutott ebből elő­nyökhöz. A kereszténydemokrácia még­sem az így támadt űrt tölti be most. Érzékelhetően többről van szó, s fontosabbról is. (Folytatás a 3. oldalon) Történelmi lecke Kereszténydemokrata csúcstalálkozó Budapesten KIS ÚJSÁG A KISEMBER MÉLTÓSÁGÁÉRT

Next