Heti Kis Ujság, 1992. január-június (2. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-10 / 2. szám
A VIDÉK HETILAPJA Főszerkesztő: Pártay Tivadar Meglepve hallottam december 28-án dr. Iván Géza képviselő úr nyilatkozatát, s örömmel is. Örömmel, mert részemre komoly örömet jelentene, ha régi pártom, második otthonom — ha ugyan nem az első — újra a régi fényben tündökölhetne. Ha Isten engedné megérnem, hogy ne csak keserű mondatokkal illethessem ezernyi hibáját, hanem jóleső dicsérettel szólhatnék róla mindig! A pártról, s annak vezetőiről, képviselőiről, módszereiről és hangneméről. Egyszóval mindarról, ami a pártot jellemzi és jelenti. Öröm lenne a visszatért BÉKÉSI SZELLEMRŐL, a gerinces, feddhetetlen, okos és komoly politikusairól emlékezni és azokat dicsérni. Öröm lenne, ha újra érdemes volna kisgazdapártinak lenni! Isten adja, hogy úgy legyen! De ehhez sok minden szükségeltetik. Elsősorban le kell küzdeniük önmagukban az emberi gyarlóságok sorozatát a párt „felelőseinek”. Mindkét oldalon. Az esztelen hatalomra törést, a sértett hiúságot, az álszent, csak a publikumnak szóló megnyilatkozásokat, a mérhetetlen kapzsiságot, a pozícióhajhászást, a söpredékkel való cimborálást, a mindenáron vezérkedésre törekvést. Lehetne sorolni még sokáig, de ezt éreznie kell mindkét félnek és tudnia kell, mi a kívánalom, ha őszinte megegyezést akar. Tudomásul kell venni, hogy mindnyájan a magyar népet szolgáljuk! A magyar népet és SENKI MÁST! Alázattal, odaadással és gerincesen! Nem vezetjük, nem uraljuk, SZOLGÁLJUK! Ha ezek a feltételek megteremtődnek, és ŐSZINTÉN akarja mindkét fél, akkor lesz új élet, megújult FKgP, és lesz átütő sikere 61 éves pártunknak a magyar politikai életben! De ha ezek a bejelentések, kísérletek csak taktikai célokat szolgálnak, akkor az eredmény siralmasabb lesz, mert a jelenlegi ellenfelek a továbbiakban testközelből fojtogatják majd egymást! * A mellékelt levél a fentebb írottak után került hozzám. A levélhez és az abban foglaltakhoz — egy pont kivételével — semmi közöm nincs. Az a pont viszont, melyben a képviselő úr, s nyilván az FKgP elnöksége egyetértésével név szerint említ engem, előttem érthetetlen. —A Heti Kis Újság nem az FKgP lapja és nem is a 33-as frakcióé. (Az még nem is létezett, amikor a lap egy éve megjelent.) Így hát nincs is elkötelezve egyik oldalra sem. Mint azt számtalanszor leszögeztem, egyetlen fillért sem kap vagy kapott a lap az FKgP- től, semmiféle megállapodás nincs köztünk. A múlt év eleji tárgyalások, melyek a párt részesedését célozták, éppen a párt akkori főtitkára miatt hiúsultak meg. Azóta nem is jelentkezett ilyen igény, így aztán nem értem, hogy az EKgP vezetősége, melyet én soha sem ismertem el legálisnak, mert a birtokomban lévő számtalan dokumentum tanúsítja, milyen módon cserélték ki a nagyválasztmány tagjait, a megyei vezetőket és hogyan csempésztek be teljesen ismeretlen, politikailag képzetlen egyéneket, akik aztán vazallusi módon hajtják végre a zsebkiadású diktátor parancsait. Ugyanilyen alapon Iván úr a Pesti Hírlap, a Magyar Nemzet, s más lapok főszerkesztőit is megregulázhatná. (Bár tudom, hogy az egyik újsütetű kovboj már PERSONA NON GRATA-nak minősített egy újságírót, aki meg merte írni az igazat. Ez eddig csak az uralkodók joga volt, s nem politikai senkiké.) Szóval, közölnöm kell: sem a „vezetőség”, sem a frakció nem befolyásolhat abban, mit vélek igaznak, tisztességesnek és BÉKÉS szelleméhez illőnek. MERT AZ FKGP ÉN VAGYOK ÉS VETERÁN TÁRSAIM, akik e pártot létrehoztuk, érte évtizedeken át szenvedtünk és újra meg újra elindítottuk. S ami pedig az egyoldalúságot illeti: ha a vezetőség cikket akar közölni a Heti Kis Újságban, azt megfelelő díjazás mellett megteheti. Elvi cikkeket díjtalanul is elfogadunk, ha az etikánkba nem ütközik. De ehhez nem a levélben említett Pásztor képviselő úrhoz kell fordulni, hanem hozzám. Egyébként köszönöm az újévi jókívánságokat és azt köszönettel viszonzom! PÁRTAY TIVADAR főszerkesztő Mégis feljön a csillag? ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Dr. Pásztor Gyula urnák FKP- frakcióvezetője Budapest,1991.december 27. sz=•=lyben Országos Vezetőségünk f.é.dec.el-én hozott határozata alapján - frakciónk képviseletében - Dr.Iván Géza, Dr.Ugrin Emese, Dr.Győrivényi Sándor és dr. Balogh György képviselőinket - titoktartás kötelezettsége mellett - megbízta a két frakció közötti békéltető és egységesítő tárgyalások levezetésével. Kérjük, szíveskedjék - felhívásunk meghallgatása esetén - kijelölni a másik frakció négy tagját, kiket a békéltető és egységesítő 1. legalitás kérdése és annak elismerése./Frakció és országos elnök, valamint a vezető tisztségek./ 2. / Fegyelmi határozatok megvitatása és javaslat új fegyelmi határozatra. 3. / Vidéki szervezetei döntéseinek legalitása. 4. / Igyválasztmánnyal kapcsolatos kérdések. 5. / Állami Számvevőszék átiratával, illetve vizsgálati 8. / az Önök frakciójának javaslatai. 9. / Közös felhívás Pártay Tivadarhoz, hogy maradjon tárgyilagos mindkét fél részére, majd pedig az új egységes Vezetőség részére. Várjuk válaszukat, hangsúlyozva a tárgyalások Pártunk szempontjából döntő fontosságát. /dr.Iván Géza/ megbízott tárgyalások lefolytatásában résztvenni javasolnak. Egyben kérjük, hogy az 1992.évi január hó első napjaiban folytatandó megbeszélések Önök részéről megfelelő közelebbi időpontját is közölni szíveskedjenek. Tárgyalási témákként javasoljuk az alábbi kat: döntéseivel kapcsolatos kérdések. 6. / Szervezetek egymás elleni akcióinak beszüntetése. 7. / Minthogy dr.Antal József kormányelnök az FKGP Országos Vezetőségét legálisnak ismerte el, így a vezetőségi határozatok illetékességér?l is dönteni kell. Timaffy István A népi-DEMOKRATIKUS CHARTA Az 1948-ig lebonyolított két — viszonylag demokratikus — többpártrendszerű választásokat megelőző szédítő kommunista propaganda öles plakátokon hirdette: ,A kisemberek magántulajdonát (sic!) védi a Magyar Kommunista Párt!” Ehhez hasonló, a vallásszabadság mellett lándzsát törő, a Kánaánt ígérgető hazugságáradat vette ekkor kezdetét. A folytatást ismerjük. E rövid történelmi visszapillantást ne vélje az Olvasó tanáros kioktatásnak. Minderre azért van szükség, mert az utóbbi hetekben felbukkantak közéletünkben olyan jelenségek, amelyek óhatatlanul felidézik az úgynevezett fordulat évét, s önkéntelenül az események összehasonlítására ösztönzik az emlékezőt. Ilyen jelenség az úgynevezett Demokratikus Charta is, amely kicsúcsosodása egy jól megtervezett kormányellenes akciódömpingnek, melynek fontosabb állomásai a taxisblokád, a sikertelen sztrájkpróbálkozások, a kárpótlási és az elévülési törvények elleni parlamenti és magas szintű támadás. A Chartát egyy jól szervezett, hangulatkeltő frontális támadás előzte meg, aminek lényegében az volt a célja, hogy a gazdasági bajokat a kormány nyakába varrva, e kormánynak a (személyi?) diktatúrára való törekvését bizonyítsa és egy ilyen diktatúra minden jól ismert következményeivel rettegést szítson a lakosság minden rétegében, és mindezek ódiumát személyesen Antall Józsefre, illetve kormányára zúdítsa. E fogalmazványnak igen sokan bedőltek. Számos jó szándékú neves személyiség adta nevét, egyetértését, így a Charta mögött megbúvó neokommunista restaurációs erők nem késlekedtek munkájuk eredményét „mozgalommá” deklarálni, sőt néhány elejtett szóval politikai párttá való terebélyesedését is kilátásba helyezni. Ezzel túllőttek a célon, mert ugyan ki nem ismerné fel ebben egy újsütetű Hazafias Népfront csíráját. Annak a Népfrontnak újjáélesztő kísérletét, amelyik a kilencvenes választásokon megsemmisítő vereséget szenvedett. És ki ne vette volna észre a chartások mögé szivárgó, majd nyíltan felsorakozó sanda kísérteteket? Talán a Fidesz ébredt fel a leghamarabb, amikor rádöbbentek, hogy ez a demokratikus mezbe bújtatott, hangzatosan Chartának keresztelt, a média jóvoltából majdnem hogy II. Aranybullává magasztalt fogalmazvány mögött álló erők tulajdonképpen az 1994-es választásokon már politikai pártként kívánnak a ringbe szállni. A fordulat évének kommunista hatalombitorló stratégiája és taktikája kísértetiesen hasonlít a chartások manipulációihoz. A recept a régi lenini, a módszer pedig alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz. (Folytatás a 3. oldalon)