Heti Kis Ujság, 1993. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1993-07-02 / 27. szám
A VIDÉK HETILAPJA Főszerkesztő: Pártay Tivadar Hiába , borzasztó nehezen akar őszinte és elfogulatlan mederbe terelődni a történelmi megállapítások sora. A napokban Horthy Miklósról hallhattunk figyelemre méltó eszmecserét a rádió Kerengő című műsorában. A tárgyilagosságra való törekvés érződött a műsor nagyobb részén. De az általános benyomás mégis hamis volt a hallgatóban. Nem szemrehányásként említem meg ezt. Természetesnek tartom, hogy a komoly történész — arról beszélek, aki mentesíteni tudja magát előbbi nevelésétől és képzésétől — nagyon nehezen tud tiszta anyaghoz jutni, s tiszta képet alkotni a közelmúltról. Hiszen azoknak a tárgyilagos műveknek a zöme, melyek NEM a negyvenéves állampártra nézve voltak kedvezőek — ELTŰNT! Mert a könyveknél, iratoknál is volt holocaust. Aztán így a — hangsúlyozom — elfogulatlan kutató nagyon nehezen igazodhat el a múlt dolgai felett. Azokról a „történészekről” nem is szólok, akik eleve nem is akarnak tárgyilagosak lenni. Részben, mert a tárgyilagosság rájuk magukra, illetve előbbi munkájukra és műveikre nagyon rossz fényt vetne, részben, mert maguk is reménykednek egy mindenre kiható visszarendeződésben. De valahogy most már megálljt kellene mondani a mai tendenciózus hamisításoknak. Mert mit lehet várni attól az 1945 utáni politikai pereket feldolgozó „történetírástól”, melyet az a H. I. bírónő — ma is működő bírónő — szerkesztett, aki hosszú éveken át a KÉK FÉNY jogi hősnője volt? Vagy miért lehetne bízni a hitelességében a „mű” koncepciós részének, melyet az a Z. T. történész gyártott, akinek egyedül volt bejárása a BM irattárába? És nem kell-e elgondolkodni azon, hogy amíg komoly művek évekig elpihennek a kiadónál vagy egyáltalán meg sem jelennek, ez a NAGY MŰ hetek alatt az üzletbe került. Karácsonyra! Szóval valami itt sem stimmel! De térjünk vissza az említett szakbeszélgetésre. Legelőször is, amikor a történész a revíziós törekvésekről beszélt — helyesen mondta —, két politikai irányzat volt. Egy mérsékelt, amely az etnikai határokat akarta helyreállítani, és egy túlzó, amely a szentistváni régi határokat. A baki akkor jön, amikor a mérsékeltek között mint NAGY politikusokat, Vázsonyit, Wekerlét és Vámbérit jelölte meg. ÉS CSAK OKÉT! Bár pár perccel később kénytelen volt megemlíteni, hogy Apponyi, Bethlen, Teleki Pál figyelmeztették a kormányt a helytelen irányzat ártalmaira. Én nem akarom a Wekerléék nagyságát megkérdőjelezni, bár egyik sem volt jelentős politikai tényező! (Egyik kiváló igazságügyi, másik pénzügyi szakember és politikus volt, míg a harmadik levitézlett liberális a kretén gróf oldalán.) Nos, maga ez az egyoldalú megállapítás elgondolkodtató. Aztán a másik szereplő SOMMÁS „ex cathedra” megállapítása. Ellenforradalom volt, terrorral, fegyverrel, erőszakkal stb.! Persze ha a T8—’19-es események a forradalmat jelentették, annak ellentétele csak ellenforradalom lehetett. Ezzel egyet lehet érteni. Fegyverrel és vérrel — ez is igaz. De sodrófával aligha lehetett volna a valószínűleg kegyetlenebb, több vért és ártatlanok vérét ontó Szamuely-, Korvin-, a Cserni-féle terrorfiúk működését megszüntetni. Mert igaz, hogy volt Siófok, Orgovány stb., de minek a következménye volt ez? Kapuvár, Tamási stb. és a többi helyé, ahol a templomból kijövő ártatlanokat akasztották a templom előtti fákra, ahol a nyolcvan év körüli öreg papot kínozták halálra. Vagy minek nevezi a „történész” Tisza István aljas legyilkolását? Ma sem tisztázott, kinek az utasítására történt. Maga a tény, hogy sógora, a farkastorkú Károlyi — aki ma is nemzeti hős — mentegetőzése alapos gyanúra ad okot. Parasztok ezreit verték, kínozták meg. Miért? Mert a Szovjetunióban is megindult a kuláküldözés. Hogy a Dunántúlon híre sem volt kuláknak? Kinevezték a kisbirtokost annak, mint 1949-ben. Szóval, így indult az ellenforradalom. De hol van erről ma irodalom? Hol a Bujdosó Könyv (Tormay Cecil) stb., amelyben hosszú sorban szerepeltek a legyilkoltak nevei. A Ferry Oszkárok, a Hollán testvérek a Batthyány-palota pincéjében, s az agyonvert, halálra kínzottak tucatjai. Hol van szó arról, hogy a kétségtelenül kegyetlen Francia Kiss Mihály rokonságát megtizedelték, meggyalázták? Sehol! Pedig ezek is hozzátartoznak a dolgok megértéséhez, mert ez a dolgok egyik oldala. Nem szeretném, ha félreértene bárki is. Egyiket sem helyeslem, mint ahogy normális ember nem helyeselhet semmiféle vérontást, kegyetlenkedést. De a megbékélés, az őszinte, tiszta kép kívánása megköveteli, hogy szóljunk erről, és ne ferdítsük egy oldalra a dolgokat, főleg ne a történelmet! Mert ma is ez folyik. Én felejtsem el és ne beszéljek a vöröscsillagosok állatias viselkedéséről, de háborodjak fel, ha öt-hat éretlen suhanc horog- vagy nyilaskeresztet tűz a sapkájára. A napokban valaki a tévében azt mondta megrovóan, hogy az illető horhysta egyenruhában akart megjelenni. Na és? Tisztességgel viselte egy életen át. Szenvedett benne, s nem önként, a Donnál, Verozsenynél, a Kárpátokban, hát miért szégyellje? Kétmillió ember viselte ezt a ruhát! Ezeket akarja a volt pufajkás megszégyeníteni? Ők csak pár százan voltak és nem védekeztek, hanem post festam gyilkoltak! Nekik lenne mit szégyelleni, nem nekünk! Szégyeljem az első és másodosztályú Tűzkeresztemet? A sebesülésemet? Miért? Valamikor, már a nagy visszavonulás idején egy kis támponton azt kérdezte tőlem a szemlélő hadtestparancsnok (elhurcolták a németek, Mauthausenből az oroszok, és sose jött haza), Bakay Szilárd, hogy oktatom-e azt is, hogy itt, orosz földön a saját határainkat védjük? Őszintén feleltem, hogy azt nem. Miért? Mert magam sem hiszem. Nem szólt, elment. Ma már nem tudom, hogy ezt válaszolnám-e. Mert tényleg ideértek a „FELSZABADÍTÓK”, s raboltak, erőszakoltak, ártatlan százezreket hurcoltak el, akiket most nekünk kell kártalanítani. Már aki megmaradt. Nem lehet így történelmet írni! Nem lehet már most eltagadni, hogy az Andrássy út 60-ban nemcsak ’43-ban folyt a vér, hanem jóval több ’45 után, mert az sokkal tovább tartott. Ez is, az is TÖRTÉNELEM! Hát valahogy így kellene hozzáállni a mostani történelemíráshoz és magyarázatokhoz! Mert enélkül aligha lesz béke és megbékélés. És Francia Kis Mihály mellett nem szabad elhallgatni Szamuelyt sem! S a nyilas suhancok mellett nem szabad agyonhallgatni Péter Gábort és gyilkostársait sem. S megvadult nemzetiek mellett azt sem, hogy bizony 1945 után az Andrássy út 60. gyilkosai között messze számarányukat meghaladva főleg zsidó tisztek voltak. Tegnap járt nálam egy volt FKP-alelnök. Azt mondta: sajnálom, amit elkövettem, hibáztam, így kell a hibát jóvátenni! Itt kezdődik az ember! (Ha folytatás a 2. oldalon) PARTAY TIVADAR //ŐSZINTE TÖRTÉNELEM