Heti Kis Ujság, 1993. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1993-07-02 / 27. szám

A VIDÉK HETILAPJA Főszerkesztő: Pártay Tivadar Hiába , borzasztó ne­hezen akar őszinte és elfo­gulatlan mederbe terelőd­ni a történelmi megállapí­tások sora. A napokban Horthy Miklósról hallhat­tunk figyelemre méltó esz­mecserét a rádió Kerengő című műsorában. A tárgyi­lagosságra való törekvés ér­ződött a műsor nagyobb részén. De az általános be­nyomás mégis hamis volt a hallgatóban. Nem szemre­hányásként említem meg ezt. Természetesnek tar­tom, hogy a komoly törté­nész — arról beszélek, aki mentesíteni tudja magát előbbi nevelésétől és kép­zésétől — nagyon nehe­zen tud tiszta anyaghoz jut­ni, s tiszta képet alkotni a közelmúltról. Hiszen azok­nak a tárgyilagos művek­nek a zöme, melyek NEM a negyvenéves állampártra nézve voltak kedvezőek — ELTŰNT! Mert a könyvek­nél, iratoknál is volt holo­caust. Aztán így a — hang­súlyozom — elfogulatlan kutató nagyon nehezen igazodhat el a múlt dolgai felett. Azokról a „történészek­ről” nem is szólok, akik ele­ve nem is akarnak tárgyila­gosak lenni. Részben, mert a tárgyilagosság rá­juk magukra, illetve előbbi munkájukra és mű­veikre nagyon rossz fényt vetne, részben, mert ma­guk is reménykednek egy mindenre kiható visszaren­deződésben. De valahogy most már megálljt kellene mondani a mai tendenciózus hamisí­tásoknak. Mert mit lehet várni attól az 1945 utáni politikai pereket feldolgo­zó „történetírástól”, me­lyet az a H. I. bírónő — ma is működő bírónő — szerkesztett, aki hosszú éveken át a KÉK FÉNY jogi hősnője volt? Vagy mi­ért lehetne bízni a hiteles­ségében a „mű” koncepci­ós részének, melyet az a Z. T. történész gyártott, aki­nek egyedül volt bejárása a BM irattárába? És nem kell-e elgondolkodni azon, hogy amíg komoly művek évekig elpihennek a kiadónál vagy egyáltalán meg sem jelennek, ez a NAGY MŰ hetek alatt az üzletbe került. Karácsony­ra! Szóval valami itt sem stimmel! De térjünk vissza az emlí­tett szakbeszélgetésre. Leg­először is, amikor a törté­nész a revíziós törekvések­ről beszélt — helyesen mondta —, két politikai irányzat volt. Egy mérsé­kelt, amely az etnikai hatá­rokat akarta helyreállítani, és egy túlzó, amely a szent­­istváni régi határokat. A baki akkor jön, amikor a mérsékeltek között mint NAGY politikusokat, Vá­­zsonyit, Wekerlét és Vám­bérit jelölte meg. ÉS CSAK OKÉT! Bár pár perc­cel később kénytelen volt megemlíteni, hogy Appo­­nyi, Bethlen, Teleki Pál fi­gyelmeztették a kormányt a helytelen irányzat ártal­maira. Én nem akarom a We­­kerléék nagyságát megkér­dőjelezni, bár egyik sem volt jelentős politikai té­nyező! (Egyik kiváló igaz­ságügyi, másik pénzügyi szakember és politikus volt, míg a harmadik levi­­tézlett liberális a kretén gróf oldalán.) Nos, maga ez az egyoldalú megállapí­tás elgondolkodtató. Az­tán a másik szereplő SOM­MÁS „ex cathedra” megál­lapítása. Ellenforradalom volt, terrorral, fegyverrel, erőszakkal stb.! Persze ha a T8—’19-es események a forradalmat jelentették, annak ellentétele csak el­lenforradalom lehetett. Ez­zel egyet lehet érteni. Fegy­verrel és vérrel — ez is igaz. De sodrófával aligha lehetett volna a valószínű­leg kegyetlenebb, több vért és ártatlanok vérét ontó Szamuely-, Korvin-, a Cserni-féle terrorfiúk mű­ködését megszüntetni. Mert igaz, hogy volt Sió­fok, Orgovány stb., de mi­nek a következménye volt ez? Kapuvár, Tamási stb. és a többi helyé, ahol a templomból kijövő ártatla­nokat akasztották a temp­lom előtti fákra, ahol a nyolcvan év körüli öreg pa­pot kínozták halálra. Vagy minek nevezi a „történész” Tisza István aljas legyilkolá­­sát? Ma sem tisztázott, ki­nek az utasítására történt. Maga a tény, hogy sógora, a farkastorkú Károlyi — aki ma is nemzeti hős — mentegetőzése alapos gya­núra ad okot. Parasztok ezreit verték, kínozták meg. Miért? Mert a Szovjetunióban is megin­dult a kuláküldözés. Hogy a Dunántúlon híre sem volt kuláknak? Kinevezték a kisbirtokost annak, mint 1949-ben. Szóval, így in­dult az ellenforradalom. De hol van erről ma iroda­lom? Hol a Bujdosó Könyv (Tormay Cecil) stb., amelyben hosszú sorban szerepeltek a legyilkoltak nevei. A Ferry Oszkárok, a Hollán testvérek a Bat­­thyány-palota pincéjében, s az agyonvert, halálra kín­­zottak tucatjai. Hol van szó arról, hogy a kétségte­lenül kegyetlen Francia Kiss Mihály rokonságát megtizedelték, meggyaláz­ták? Sehol! Pedig ezek is hozzátartoznak a dolgok megértéséhez, mert ez a dolgok egyik oldala. Nem szeretném, ha félreértene bárki is. Egyiket sem he­lyeslem, mint ahogy nor­mális ember nem helyesel­het semmiféle vérontást, kegyetlenkedést. De a megbékélés, az őszinte, tiszta kép kívánása megköveteli, hogy szól­junk erről, és ne ferdítsük egy oldalra a dolgokat, fő­leg ne a történelmet! Mert ma is ez folyik. Én felejt­sem el és ne beszéljek a vö­röscsillagosok állatias visel­kedéséről, de háborodjak fel, ha öt-hat éretlen su­­hanc horog- vagy nyilaske­resztet tűz a sapkájára. A napokban valaki a tévében azt mondta megrovóan, hogy az illető horhysta egyenruhában akart meg­jelenni. Na és? Tisztesség­gel viselte egy életen át. Szenvedett benne, s nem önként, a Donnál, Vero­­zsenynél, a Kárpátokban, hát miért szégyellje? Két­millió ember viselte ezt a ruhát! Ezeket akarja a volt pufajkás megszégyeníteni? Ők csak pár százan voltak és nem védekeztek, ha­nem post festam gyilkol­tak! Nekik lenne mit szé­gyelleni, nem nekünk! Szé­­gyeljem az első és másod­­osztályú Tűzkeresztemet? A sebesülésemet? Miért? Valamikor, már a nagy vis­­­szavonulás idején egy kis támponton azt kérdezte tő­lem a szemlélő hadtestpa­rancsnok (elhurcolták a németek, Mauthausenből az oroszok, és sose jött ha­za), Bakay Szilárd, hogy oktatom-e azt is, hogy itt, orosz földön a saját határa­inkat védjük? Őszintén fe­leltem, hogy azt nem. Mi­ért? Mert magam sem hi­szem. Nem szólt, elment. Ma már nem tudom, hogy ezt válaszolnám-e. Mert tényleg ideértek a „FEL­SZABADÍTÓK”, s rabol­tak, erőszakoltak, ártatlan százezreket hurcoltak el, akiket most nekünk kell kártalanítani. Már aki meg­maradt. Nem lehet így tör­ténelmet írni! Nem lehet már most eltagadni, hogy az Andrássy út 60-ban nemcsak ’43-ban folyt a vér, hanem jóval több ’45 után, mert az sokkal to­vább tartott. Ez is, az is TÖRTÉNELEM! Hát vala­­hogy így kellene hozzááll­ni a mostani történelem­íráshoz és magyarázatok­hoz! Mert enélkül aligha lesz béke és megbékélés. És Francia Kis Mihály mel­lett nem szabad elhallgat­ni Szamuelyt sem! S a nyi­las suhancok mellett nem szabad agyonhallgatni Pé­ter Gábort és gyilkostársait sem. S megvadult nemzeti­ek mellett azt sem, hogy bi­zony 1945 után az And­rássy út 60. gyilkosai kö­zött messze számarányu­kat meghaladva főleg zsi­dó tisztek voltak. Tegnap járt nálam egy volt FKP-alelnök. Azt mondta: sajnálom, amit el­követtem, hibáztam, így kell a hibát jóvátenni! Itt kezdődik az ember! (Ha­ ­ folytatás a 2. oldalon) PARTAY TIVADAR //ŐSZINTE TÖRTÉNELEM

Next