Kis Újság, 1998. március-június (1. évfolyam, 1-16. szám)

1998-03-13 / 1. szám

Újraéledő lap, új remények Torgyán József A Kis Újságnak, mint a Függet­len Kisgazdapárt egykori nagy­ságának feltámasztása önmagában is üzenet a magyar társadalomnak. A gondolkodni tudók e hírből megérthetik, hogy az életre keltett lap győzelmesen visszatért egy­kori küzdelmeinek színterére, és a ahogy 1945-ben is hozzásegítette Független Kisgazdapártot a győzelemhez, ezt fogja tenni 1998-ban is! A Független Kisgazdapárt 1945-ben csodát tett. Vezetésével a magyar nép hozzávetőlegesen két év alatt felépítette a porig rom­bolt országot, holott az akkori vi­lág legkitűnőbb nyugati közgazdá­szai ezt még az ezredfordulóra sem tartották lehetségesnek. Kor­mányzásának idejéhez kötődik a magyar vidék aranykora. Az or­szág jólétének biztosítása érdeké­ben 1946. augusztus 1-jén az ér­téktelen millpengő milliárdjai he­lyett az értékálló forintot adtuk ha­zánknak. Az álliberális erők akkor is le­nézték a nemzet megtartó erejét, a földmíves-szőlőmíves magyar népet, de a Független Kisgazda­­párt olyan szürkeállománnyal rob­bant be az ország vezetésébe, amelynek jogászai egy éjszaka alatt megalkották az 1946. évi I. törvénycikkelyt, tehát a köztársas­ágról szóló törvényt. Most is hasonló hangulatot akarnak kelteni a magyar nép el­lenségei. Kétséget akarnak tá­masztani a kisgazda szürkeállo­mány iránt, ugyanakkor mind töb­bet vesznek át az 1995. november 5-én elfogadott és november 11- én a Budapest Sportcsarnokban meghirdetett alternatív gazdaság­­politikánkból. Csak elfelejtik megemlíteni, hogy tudásuk a mi programunkból származik. Ha bárkinek is kétsége támadna, hogy a Független Kisgazdapártot miért kell kormányzati tényezővé emelni a május 10-re és 24-re ki­tűzött kétfordulós országgyűlési képviselőválasztásokon, akkor a választó ítéljen meg minket a ma­gyar történelem tényein keresztül. Amikor a nácik 1944. március 19- én éjjel megszállták hazánkat, más­nap délelőtt Wesenmayer nagykö­vet felkereste a belügyminisztert és követelte a Független Kisgazdapárt azonnali betiltását. S mikor a náci rémuralmat felváltotta a szovjet megszállás, Szviridov és Vorosi­­lov altábornagyok támadtak a Független Kisgazdapárt és az or­szág függetlensége ellen, követel­vén 81 kisgazda országgyűlési kép­viselő eltávolítását. A megszálló szovjet hatalom és a vele megjelent bolsevizmus a Független Kisgazda­­pártot verte szét legelőször, mert tudták, hogy hazánkat legkönnyeb­ben így kebelezhetik be. A magyar nép ellenségei ma is csak a Független Kisgazdapárttól félnek, mert egyedül mi akarunk gyökeres változtatásokat, mi állít­juk, hogy nem elégséges a felületi kezelés és az apróbb korrekciók rendszere, hanem az élet minden területére kiterjedő alapvető vál­toztatásokat kell végrehajtani. A gyökeres fordulatot az teszi szükségessé, hogy ma válságban van az ország: a külpolitikánk, a belpolitikánk, az iparunk, a me­zőgazdaságunk, az egészség­ügyünk, a gyógyszerellátásunk, a közbiztonságunk. De válságba ke­rültek erkölcseink is, és teljes a bi­zalomvesztés. Az általános válság valóságos mélységét leg­meggyőzőbben a nemzet létszá­mának állandó csökkenése jelzi. 1930-ban - Trianon döbbenetében is - 219.784 gyermek született Magyarországon. Még a II. világ­háború borzalmai között is 1941- ben 177.047-en születtek, 1997- ben pedig az élveszületettek száma már csak 96.000 volt, ami a nemzethalál rémképét vetíti elénk. De nem árt felidéznünk a tör­ténelmi tanulságot. A rabszolga­tartó társadalom bukását minde­nekelőtt az a tény idézte elő, hogy a rabszolga anyák nem voltak hajlandók többet rab­szolga gyermekeket szülni a rabszolgatartóknak. Ma már ná­lunk sem hajlandók az anyák bérrabszolgákat világra hozni, hogy a nemzetrontók harácsolá­­sához gyermekük kiszolgáltatá­sával járuljanak hozzá. Az anya­országon túlmenően is megál­líthatatlanul fogy a magyarság száma, súlya és tekintélye, a tria­noni békediktátummal érintett tér­ségekben éppúgy, mint az emigrá­cióba kényszerült magyarságnál. Helyzetünk valós értékeléséhez tudnunk kell, hogy 1986-tól nap­jainkig eltűnt a nemzet vagyoná­nak 80%-a. A legtragikusabb az, hogy ez a vagyon a termelésbe többé vissza nem forgatható. Ehelyett luxus személygépko­csikká, kacsalábon forgó palo­tákká és külföldi bankok trezorja­iban k­italapuló értéktárgyakk­á, az óceánok legeldugottabb szigetein létesített, a névtelenség homályába burkolózó off­shore cégek vagyo­nává alakult át. Már nincs mit eltulajdonítani, ezért a nemzet megújulásának alapjához, az Isten áldotta magyar földhöz akarnak nyúlni. A világ nyugati térfelén sorra alakulnak a társaságok a magyar termőföld megkaparintására. Csak Nagy- Britaniában tíz ilyen társaság ala­kult az utóbbi hetekben. Arra szá­mítanak, hogy az MSZP megnyeri a választásokat, és akkor Horn Gyula, a magyar választópolgárok adta meghatalmazására hivatkozva tágra nyitja a kapukat a magyar földre áhítozók siserehada előtt. A most következő választások valóságos tétje tehát, nem „csak” a magyarságunk, a nemzeti érde­keink megvédése, a nemzet felvi­rágoztatása, a vidéki gyermekek esélyegyenlőtlenségének csökken­tése, a nemzeti gyökerek ápolása, a mezőgazdaság, az ipar felvirá­goztatása, az egészségügy, az ok­tatás és az élet minden területére kiterjedő rendteremtés, hanem a sorra kerülő választások valóságos tétje mindenekelőtt a magyar termőföld. Ne feledjék: akié a föld, azé a hatalom! 1945-ben a Független Kis­gazdapárt által végrehajtott gazda­sági csoda valóságos alapja a ma­gyar termőföld és az a tény volt, hogy a kisgazda-vezetés nem ter­heket rakott a lakosság vállaira, hanem levette azokat, és felszaba­dította a magyar nép alkotóerejét. Ezt a gazdasági csodát a Függet­len Kisgazdapárt által vezetett ma­gyar nép nem tudta volna megva­lósítani a magyar föld tulajdonlása nélkül. Ha elveszik a magyar föl­det, nem lesz többé magyar haza és nem lesz többé lehetőségünk a feltámadásra, a kizsigerelt ország felvirágoztatására. Márpedig most egy egész nem­zetrontó sereg állt Horn Gyula szolgálatába. Kik ők? Elárulja őket a tény, hogy léteznek. Még inkább felismerhetők arról, hogy most­­ közvetlenül a választások előtt - alakultak. Már az alakulá­suk időpontja is elárulja, hogy kik raktak kakukktojást a magyar fé­szekbe. E pártok és szövetségek bármilyen nemzeti jelszó alatt ala­kulnak - nevezhetik magukat ószövetségnek, újszövetségnek -, alakulásuk a nemzeti oldal szalá­mizása érdekében történik. Ezek­nél a most alakult pártoknál és pártként bejegyzett „szövetségek­nél” a megosztási - tehát a nem­zetrontó - szándék nyilvánvaló. Aki az országgyűlési választáso­kon a parlamenti küszöböt (5%) el nem érő pártra szavaz, az Horn Gyula szekerét tolja! 1994-ben az első fordulóban nem egészen 33% szavazatot kapó MSZP a második fordulóban 54%-nyi mandátumhoz jutott. Eb­ben a mandátumnövekedésben ott voltak a MIÉP-re leadott szavaza­tok is! Ezért tisztességesebb lenne, hogy akik a parlamenti küszöböt el nem érő pártokra szavaznak, be­váltanák, ők az MSZP-t támogat­ják. A május 10-én és 24-én sorra­­kerülő kétfordulós választással kapcsolatban fontos felhívni a fi­gyelmet a második fordulóra is, hiszen a nemzeti oldal hathatós összefogására ekkor nyílik le­hetőség, másrészt ha a második fordulóról távolmaradnának a nemzeti oldal választópolgárai, ezzel megint csak az MSZP fe­­g­ilmezett1­ szavazóbázissal ren­­delkező pártját segítenék. A közvéleménykutatási adatok a választás előtti szakaszban a közvélemény befolyásolásának eszközei. Ezért nem szabad felülni azoknak. Azt sugallják, mintha a Független Kisgazdapártnak nem volna reális győzelmi esélye. A valóság ugyanakkor az, hogy 1945 óta nem volt a Független Kis­gazdapártnak ekkora nyerési esé­lye, mint most. Éljünk ezzel a le­hetőséggel! " A Független Kisgazdapárt azért szeretné a lehető legjobb ered­ményt elérni, mert programját csak így tudja magas színvonalon megvalósítani. Ne feledjük: minél nagyobb a szövetségkötési kény­szer, annál kevesebb a program megvalósításának lehetősége. A programunkból pedig nem akar­unk feladni semmit sem. Azt vall­juk, hogy egy program vagy jó, vagy rossz. Ha jó, akkor azt meg kell valósítani, ha rossz, akkor pe­dig azt a szemétkosárba kell dobni. A Független Kisgazdapárt­nak pedig jó a programja! Az 1995. november 5-én történt el­fogadása után az érdeklődők már megismerhették. Most az újraindí­tott közéleti hetilapunkon, a Kis Újságon keresztül újból megis­merhetővé tesszük és felajánljuk annak a legszélesebb körben való megvitatását. Bárkinek lehetősé­get adunk a Kis Újságban való megszólalásra, aki vitaképes és aki gondolataival­­ vagy ellenvé­leményével - megtisztel minket. Most, amikor a Duna ügyében hazánk elszenvedte a Trianon utáni második legnagyobb mega­láztatását, a kormány egy kifosz­tott országra rakott elviselhetetlen terhekkel akarja saját dilettantiz­musát leplezni. Országrontó poli­tikájával hosszú időre gúzsba köt­ne minket. Ezért kell egy fórum, egy közéleti hetilap, egy újság, ahol a nemzeti erők is teret kap­hatnak gondolataik közlésére, va­lamennyiünk épülésére. Ehhez nyújt teret és kíván ered­ményt hozó gondolatokat az újra­élesztett lap főszerkesztője. ­--------------------------------------------------------------------------aa-----a N Reményik Sándor PETŐFIHEZ Az ország elvétetett tőlünk, Elvétetett a hatalom, És a dicsőség is elvétetett, Felbontatott és eltöröltetett közöttünk minden földi kötelék. Térdig porban és övig hamuban Mi mégis a te nemzeted maradtunk: Petőfi nemzete! Mert megmaradtál Te! És Benned megmaradt az ország, És megmaradt a hatalom, S a dicsőség is, a mi dicsőségünk, Most és mindörökké. Az ország megmaradt, Ó nem a földi ország, A szemfedős, a könnyel áztatott. Nem az, nem az! A mi világtól elfordult szemünk Immár a földi ország égi mását Tebenned keresi. Honfoglalónk Te vagy. Ha őseink csak földet hagytak ránk: Te reánk hagytál egy darab eget, Egy örökrészt a porló rög felett. Kisajátíthatatlan birtokot. Az álmaiddal benépesítettél Egy új hazát, Szabadság és szerelem gyarmatát, Egy magyar csillagot. És megmaradt a hatalom. Nem a kard élén csillanó erő, A kard, az eltörött, Nem az ágyúk torkából ásító, Az ágyúk hangos torka néma jön, Nem tűzben, vérben edzett vértezet, Nem az, nem az, Elvette tőlünk azt a végezet, De mi most Beád szegezzük szemünk, A páncélunk Te vagy, Te vagy tűzálló, kemény fedezékünk. Lelked örvénylő mélységeiben Adatott nekünk örök menedék. És nekünk ez elég. A vezérünk Te vagy. Mint verseid, a „rongyos katonák”. Akiknek éhség s igazság a bére: Ad­juk seregparádéd sorfalát. És megmaradt a dicsőség is. Ó nem az oktalan kevélykedés, Világ színe előtt hetvenkedő! Nem a cifrálkodó magyarkodás. Ez más, ez más! Nagyon nagyot zuhantunk. De megmaradt a büszke öntudat, A Te öntudatod, A mi öntudatunk, Ha balsorsverten, ha koldusszegényen: Vagyunk, vagyunk! És akarunk még lenni!... Az ország elvétetett tőlünk, Elvétetett a hatalom, És a dicsőség is elvétetett, Felbontatott és eltöröltetett közöttünk minden földi kötelék. Térdig porban és övig hamuban Mi mégis a Te nemzeted maradtunk: Petőfi nemzete! Mert megmaradtál Te! És benned megmaradt az ország, És megmaradt a hatalom, S a dicsőség is, a mi dicsőségünk, Most­­ és mindörökké! s_______________________________________________________.

Next