Kis Újság, 1998. március-június (1. évfolyam, 1-16. szám)
1998-03-13 / 1. szám
Újraéledő lap, új remények Torgyán József A Kis Újságnak, mint a Független Kisgazdapárt egykori nagyságának feltámasztása önmagában is üzenet a magyar társadalomnak. A gondolkodni tudók e hírből megérthetik, hogy az életre keltett lap győzelmesen visszatért egykori küzdelmeinek színterére, és a ahogy 1945-ben is hozzásegítette Független Kisgazdapártot a győzelemhez, ezt fogja tenni 1998-ban is! A Független Kisgazdapárt 1945-ben csodát tett. Vezetésével a magyar nép hozzávetőlegesen két év alatt felépítette a porig rombolt országot, holott az akkori világ legkitűnőbb nyugati közgazdászai ezt még az ezredfordulóra sem tartották lehetségesnek. Kormányzásának idejéhez kötődik a magyar vidék aranykora. Az ország jólétének biztosítása érdekében 1946. augusztus 1-jén az értéktelen millpengő milliárdjai helyett az értékálló forintot adtuk hazánknak. Az álliberális erők akkor is lenézték a nemzet megtartó erejét, a földmíves-szőlőmíves magyar népet, de a Független Kisgazdapárt olyan szürkeállománnyal robbant be az ország vezetésébe, amelynek jogászai egy éjszaka alatt megalkották az 1946. évi I. törvénycikkelyt, tehát a köztársaságról szóló törvényt. Most is hasonló hangulatot akarnak kelteni a magyar nép ellenségei. Kétséget akarnak támasztani a kisgazda szürkeállomány iránt, ugyanakkor mind többet vesznek át az 1995. november 5-én elfogadott és november 11- én a Budapest Sportcsarnokban meghirdetett alternatív gazdaságpolitikánkból. Csak elfelejtik megemlíteni, hogy tudásuk a mi programunkból származik. Ha bárkinek is kétsége támadna, hogy a Független Kisgazdapártot miért kell kormányzati tényezővé emelni a május 10-re és 24-re kitűzött kétfordulós országgyűlési képviselőválasztásokon, akkor a választó ítéljen meg minket a magyar történelem tényein keresztül. Amikor a nácik 1944. március 19- én éjjel megszállták hazánkat, másnap délelőtt Wesenmayer nagykövet felkereste a belügyminisztert és követelte a Független Kisgazdapárt azonnali betiltását. S mikor a náci rémuralmat felváltotta a szovjet megszállás, Szviridov és Vorosilov altábornagyok támadtak a Független Kisgazdapárt és az ország függetlensége ellen, követelvén 81 kisgazda országgyűlési képviselő eltávolítását. A megszálló szovjet hatalom és a vele megjelent bolsevizmus a Független Kisgazdapártot verte szét legelőször, mert tudták, hogy hazánkat legkönnyebben így kebelezhetik be. A magyar nép ellenségei ma is csak a Független Kisgazdapárttól félnek, mert egyedül mi akarunk gyökeres változtatásokat, mi állítjuk, hogy nem elégséges a felületi kezelés és az apróbb korrekciók rendszere, hanem az élet minden területére kiterjedő alapvető változtatásokat kell végrehajtani. A gyökeres fordulatot az teszi szükségessé, hogy ma válságban van az ország: a külpolitikánk, a belpolitikánk, az iparunk, a mezőgazdaságunk, az egészségügyünk, a gyógyszerellátásunk, a közbiztonságunk. De válságba kerültek erkölcseink is, és teljes a bizalomvesztés. Az általános válság valóságos mélységét legmeggyőzőbben a nemzet létszámának állandó csökkenése jelzi. 1930-ban - Trianon döbbenetében is - 219.784 gyermek született Magyarországon. Még a II. világháború borzalmai között is 1941- ben 177.047-en születtek, 1997- ben pedig az élveszületettek száma már csak 96.000 volt, ami a nemzethalál rémképét vetíti elénk. De nem árt felidéznünk a történelmi tanulságot. A rabszolgatartó társadalom bukását mindenekelőtt az a tény idézte elő, hogy a rabszolga anyák nem voltak hajlandók többet rabszolga gyermekeket szülni a rabszolgatartóknak. Ma már nálunk sem hajlandók az anyák bérrabszolgákat világra hozni, hogy a nemzetrontók harácsolásához gyermekük kiszolgáltatásával járuljanak hozzá. Az anyaországon túlmenően is megállíthatatlanul fogy a magyarság száma, súlya és tekintélye, a trianoni békediktátummal érintett térségekben éppúgy, mint az emigrációba kényszerült magyarságnál. Helyzetünk valós értékeléséhez tudnunk kell, hogy 1986-tól napjainkig eltűnt a nemzet vagyonának 80%-a. A legtragikusabb az, hogy ez a vagyon a termelésbe többé vissza nem forgatható. Ehelyett luxus személygépkocsikká, kacsalábon forgó palotákká és külföldi bankok trezorjaiban kitalapuló értéktárgyakká, az óceánok legeldugottabb szigetein létesített, a névtelenség homályába burkolózó offshore cégek vagyonává alakult át. Már nincs mit eltulajdonítani, ezért a nemzet megújulásának alapjához, az Isten áldotta magyar földhöz akarnak nyúlni. A világ nyugati térfelén sorra alakulnak a társaságok a magyar termőföld megkaparintására. Csak Nagy- Britaniában tíz ilyen társaság alakult az utóbbi hetekben. Arra számítanak, hogy az MSZP megnyeri a választásokat, és akkor Horn Gyula, a magyar választópolgárok adta meghatalmazására hivatkozva tágra nyitja a kapukat a magyar földre áhítozók siserehada előtt. A most következő választások valóságos tétje tehát, nem „csak” a magyarságunk, a nemzeti érdekeink megvédése, a nemzet felvirágoztatása, a vidéki gyermekek esélyegyenlőtlenségének csökkentése, a nemzeti gyökerek ápolása, a mezőgazdaság, az ipar felvirágoztatása, az egészségügy, az oktatás és az élet minden területére kiterjedő rendteremtés, hanem a sorra kerülő választások valóságos tétje mindenekelőtt a magyar termőföld. Ne feledjék: akié a föld, azé a hatalom! 1945-ben a Független Kisgazdapárt által végrehajtott gazdasági csoda valóságos alapja a magyar termőföld és az a tény volt, hogy a kisgazda-vezetés nem terheket rakott a lakosság vállaira, hanem levette azokat, és felszabadította a magyar nép alkotóerejét. Ezt a gazdasági csodát a Független Kisgazdapárt által vezetett magyar nép nem tudta volna megvalósítani a magyar föld tulajdonlása nélkül. Ha elveszik a magyar földet, nem lesz többé magyar haza és nem lesz többé lehetőségünk a feltámadásra, a kizsigerelt ország felvirágoztatására. Márpedig most egy egész nemzetrontó sereg állt Horn Gyula szolgálatába. Kik ők? Elárulja őket a tény, hogy léteznek. Még inkább felismerhetők arról, hogy most közvetlenül a választások előtt - alakultak. Már az alakulásuk időpontja is elárulja, hogy kik raktak kakukktojást a magyar fészekbe. E pártok és szövetségek bármilyen nemzeti jelszó alatt alakulnak - nevezhetik magukat ószövetségnek, újszövetségnek -, alakulásuk a nemzeti oldal szalámizása érdekében történik. Ezeknél a most alakult pártoknál és pártként bejegyzett „szövetségeknél” a megosztási - tehát a nemzetrontó - szándék nyilvánvaló. Aki az országgyűlési választásokon a parlamenti küszöböt (5%) el nem érő pártra szavaz, az Horn Gyula szekerét tolja! 1994-ben az első fordulóban nem egészen 33% szavazatot kapó MSZP a második fordulóban 54%-nyi mandátumhoz jutott. Ebben a mandátumnövekedésben ott voltak a MIÉP-re leadott szavazatok is! Ezért tisztességesebb lenne, hogy akik a parlamenti küszöböt el nem érő pártokra szavaznak, beváltanák, ők az MSZP-t támogatják. A május 10-én és 24-én sorrakerülő kétfordulós választással kapcsolatban fontos felhívni a figyelmet a második fordulóra is, hiszen a nemzeti oldal hathatós összefogására ekkor nyílik lehetőség, másrészt ha a második fordulóról távolmaradnának a nemzeti oldal választópolgárai, ezzel megint csak az MSZP fegilmezett1 szavazóbázissal rendelkező pártját segítenék. A közvéleménykutatási adatok a választás előtti szakaszban a közvélemény befolyásolásának eszközei. Ezért nem szabad felülni azoknak. Azt sugallják, mintha a Független Kisgazdapártnak nem volna reális győzelmi esélye. A valóság ugyanakkor az, hogy 1945 óta nem volt a Független Kisgazdapártnak ekkora nyerési esélye, mint most. Éljünk ezzel a lehetőséggel! " A Független Kisgazdapárt azért szeretné a lehető legjobb eredményt elérni, mert programját csak így tudja magas színvonalon megvalósítani. Ne feledjük: minél nagyobb a szövetségkötési kényszer, annál kevesebb a program megvalósításának lehetősége. A programunkból pedig nem akarunk feladni semmit sem. Azt valljuk, hogy egy program vagy jó, vagy rossz. Ha jó, akkor azt meg kell valósítani, ha rossz, akkor pedig azt a szemétkosárba kell dobni. A Független Kisgazdapártnak pedig jó a programja! Az 1995. november 5-én történt elfogadása után az érdeklődők már megismerhették. Most az újraindított közéleti hetilapunkon, a Kis Újságon keresztül újból megismerhetővé tesszük és felajánljuk annak a legszélesebb körben való megvitatását. Bárkinek lehetőséget adunk a Kis Újságban való megszólalásra, aki vitaképes és aki gondolataival vagy ellenvéleményével - megtisztel minket. Most, amikor a Duna ügyében hazánk elszenvedte a Trianon utáni második legnagyobb megaláztatását, a kormány egy kifosztott országra rakott elviselhetetlen terhekkel akarja saját dilettantizmusát leplezni. Országrontó politikájával hosszú időre gúzsba kötne minket. Ezért kell egy fórum, egy közéleti hetilap, egy újság, ahol a nemzeti erők is teret kaphatnak gondolataik közlésére, valamennyiünk épülésére. Ehhez nyújt teret és kíván eredményt hozó gondolatokat az újraélesztett lap főszerkesztője. --------------------------------------------------------------------------aa-----a N Reményik Sándor PETŐFIHEZ Az ország elvétetett tőlünk, Elvétetett a hatalom, És a dicsőség is elvétetett, Felbontatott és eltöröltetett közöttünk minden földi kötelék. Térdig porban és övig hamuban Mi mégis a te nemzeted maradtunk: Petőfi nemzete! Mert megmaradtál Te! És Benned megmaradt az ország, És megmaradt a hatalom, S a dicsőség is, a mi dicsőségünk, Most és mindörökké. Az ország megmaradt, Ó nem a földi ország, A szemfedős, a könnyel áztatott. Nem az, nem az! A mi világtól elfordult szemünk Immár a földi ország égi mását Tebenned keresi. Honfoglalónk Te vagy. Ha őseink csak földet hagytak ránk: Te reánk hagytál egy darab eget, Egy örökrészt a porló rög felett. Kisajátíthatatlan birtokot. Az álmaiddal benépesítettél Egy új hazát, Szabadság és szerelem gyarmatát, Egy magyar csillagot. És megmaradt a hatalom. Nem a kard élén csillanó erő, A kard, az eltörött, Nem az ágyúk torkából ásító, Az ágyúk hangos torka néma jön, Nem tűzben, vérben edzett vértezet, Nem az, nem az, Elvette tőlünk azt a végezet, De mi most Beád szegezzük szemünk, A páncélunk Te vagy, Te vagy tűzálló, kemény fedezékünk. Lelked örvénylő mélységeiben Adatott nekünk örök menedék. És nekünk ez elég. A vezérünk Te vagy. Mint verseid, a „rongyos katonák”. Akiknek éhség s igazság a bére: Adjuk seregparádéd sorfalát. És megmaradt a dicsőség is. Ó nem az oktalan kevélykedés, Világ színe előtt hetvenkedő! Nem a cifrálkodó magyarkodás. Ez más, ez más! Nagyon nagyot zuhantunk. De megmaradt a büszke öntudat, A Te öntudatod, A mi öntudatunk, Ha balsorsverten, ha koldusszegényen: Vagyunk, vagyunk! És akarunk még lenni!... Az ország elvétetett tőlünk, Elvétetett a hatalom, És a dicsőség is elvétetett, Felbontatott és eltöröltetett közöttünk minden földi kötelék. Térdig porban és övig hamuban Mi mégis a Te nemzeted maradtunk: Petőfi nemzete! Mert megmaradtál Te! És benned megmaradt az ország, És megmaradt a hatalom, S a dicsőség is, a mi dicsőségünk, Most és mindörökké! s_______________________________________________________.