Kis Vasárnapi Ujsag, 1874 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-04 / 1. szám

M is vislinn újság. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 6 frt., félévre 3 frt. Feltalálta! —"Elbeszélés. — Egy temető! Mily lágyan, szomorún hangzik az! Mintha számtalan virág illata lehetne onnan, mintha karácsonyi fény vi­­lágolna át onnan, — a gyertyák, mécsek fénye az, melyeket ott halottak napján meggyujtottak. S mennyire hasonlítanak egymáshoz ezen diszben — a pompás, sír­emlékekkel ékített sirkertje a nagy város­nak és a szerény falusi temető, hol a vad­­repkény indái félig elsülyedt fakeresztekre és fejfákra folynak, s egy hatalmas hársfa szórja virágait mindezen csendes sírokra, a nagyokra úgy, mint a kicsinyekre. Minden­ütt a gyöngéd gyász, forró vágy, hű emlé­kezet megható jelei, a büszke sirtkertben úgy, mint a szegények temetőjében, — min­denütt fák, virágok, örökzöld-De nem olyan komoly s mégis kecses kert az, melyről most szólni akarok. Egy kis szigetnek — az éjszaki tengeren — te­metője az, azon holtaknak temetkezési he­lye, melyeket a tenger kivetett a partra s alacsony kapuja fölé e szavak vannak írva: „Az otthontalanok otthonja“. Ah, hi­deg, dísztelen otthon az, mely őket itt befo­gadja, amaz önkénytelenül beszállókat, a mosolygó üdvözlet, valami virág alakjában, nem fogadja őket. Komor, hatalmas halotti ének, a távoli tenger hullámainak zúgása kíséretében teszik le őket örök nyugalomra, mélyen a nedves homokba. Ezen föld csak gyér, halványzöld gyepet terem, és szegény törpe nyírfák, folytonosan küzdve a vihar­ral, állnak a sírok közt. Ezen nyughelyek mind egyenlők, mind­egyiknek fejénél egyszerű fakereszt, melyre a nap van feljegyezve, melyen a halottat találták és ide hozták. És a sorok olyan sűrűn vannak, nincs már szabad tér sem a sírok közt. A legvidámabb kedély is elko­morul, a szív megszorul e látványra. Ha­nem oda ritkán téved valaki a fürdő­ven­dégek közül, — mert e szigetet nyáron sokan látogatják, kik tengeri fürdőt akar­nak használni, — csak a­ki valami mély fájdalmat hordoz szivében, s magános sétá­kat szeret tenni, az jut ama helyre, s bámuló szemmel olvassa a homok-sivatag közepett­e megható szavakat: „A hontalanok otthonja“. Szembetűnő egy alacsony szomorufüz 1 1. Budapest, 1874. 1­4 Képes Hetilap | P(^41 Iu­liá# ÍláMájp3© | Z/x iM Második évfolyam, lő# p/ V ,d al--------------—F* tel fjfrj V..­ .. v}\ r«L1 /' / MEGJELEN JVErnSTIDElV VASÁR3SC­VIP.* Kti Vasárnapi ül «ár. 1«74

Next

/
Thumbnails
Contents