Kisalföld, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-20 / 17. szám
* A szovjet diplomáciai naptárban sokasodnak az európai bejegyzések. Még ebben a hónapban Olaszországba látogat Podgornij szovjet államfő. Februárban Koszigin miniszterelnök Anglia vendége lesz. Moszkvában és Párizsban már dolgoznak Pompidou francia miniszterelnök szovjetunióbeli, illetve Podgornij és Brezsnyev pártfőtitkár franciaországi tartózkodásának programján. S ha ehhez emlékeztetőül hozzászámítjuk az utóbbi néhány hónap olyan eseményeit, mint De Gaulle francia elnök moszkvai, illetve Koszigin párizsi útja, Podsromnij ausztriai és Paasio finn miniszterelnök szovjetunióbeli látogatása — nyugodtan mondhatjuk, hogy napjainkban megélénkült a Szovjetunió európai diplomáciája. Aki kedveli az aforizmákat, úgy is fogalmazhatna, hogy miközben Nyugat- Európa ,,Keletre nyit”, a Szovjetunió és Kelet-Európa — Nyugatra. Az igazság azonban az, hogy a Szovjetunió esetében nem lenne pontos valamiféle nyitásról beszélni. A Szovjetunió évek óta következetesen harcol földrészünk biztonságáért, s a többi szocialista országgal együtt számos javaslatot tett az európai légkör megjavításáért — legutóbb a Varsói Szerződés tavaly nyári bukaresti csúcsértékén/.létén. Szovjet részről tehát nem most „fedezik fel” Európát, még ha egyik-másik nyugateurópai ország most fedezi is fel magának újra a Szovjetuniót ami a legfagyosabb hidegháborús idők után napjainkban a ,,Keletre nyitás” hullámában ölt testet A Szovjetunió európai utazási diplomáciájának megélénkülése voltaképpen annak egyik jele, hogy hosszú évek erőfeszítése után mintha a túlsó oldalon is visszhangra kezdene már találni itt-ott a békés egymás mellett élés elve. Abban, hogy ez a pillanat most érkezett el, jelentős szerepe van az Egyesült Államok vietnami agressziójának is. Ez az agresszió Washington legtöbb szövetségesét aggodalommal töltötte el, mert felidézte azt a veszélyt, hogy Amerika magával sodorhatja egy háborúba európai NATO- társait is. Volt, ahol ez az aggodalom éles bírálatban, Franciaország esetében pedig a NATO katonai szervezetének megkérdőjelezésében csúcsosodott ki. Az amerikai háború véres valósága oda hatott, hogy egyes fővárosokban a korábbinál, nagyobb tisztelettel vették szemügyre a realitásokat a világpolitika más ütközőpontjain is. Természetes, hogy ez a fajta valóságvizsgálat Európában szintén érezteti hatását. A NATO közmondásos válságával kapcsolatban általában De Gaulle neve jut eszünkbe, pedig ennek a válságnak a maga módján talán még élesebb tükre, hogy Adenauer von bonni kancellár, a hidegháborús politika veterán nyugat-európai mohikánja, szinte önnön életművét lerombolva, kénytelen volt kijelenteni, hogy az a szovjet fenyegetés, amelyre hivatkozva a NATO-t felállították, mese, nem léte- zik. A NATO erőegyensúly-politikája, amely a bizalmatlan- ság biztonságát akarta megteremteni, immár alkotói szerint is idejét múlta. A katonai tömbök mérlegpárja helyett legfőbb ideje, hogy Európa keleti és nyugati fele egyaránt megismerje a bizalom biztonságát. Az az össz-európai értekezlet, amelyet ezzel kapcsolatban a szocialista országok javasolnak, ennek az igazi biztonsági rendszernek az „alkotmányozó gyűlése” lehetne De addig is, amíg erre sor kerül, s éppen azért, hogy erre mielőbb sor kerülhessen, szükség van arra, hogy az államközi kapcsolatok sokoldalú fejlesztésével tovább olvasszuk a hidegháborús lerakódásokat. Ez természetesen nem jelent elvi engedményeket. Koszigin londoni útja például hozhat fontos új fejleményeket a két ország gazdasági együttműködésében, de aligha fogja feledtetni, hogy a brit kormány délkelet-ázsiai politikája sok mindenben Washington uszályában halad. A kapcsolatok építésének legkézenfekvőbb terüle- te a gazdasági együttműködés, aminek példái a Volga mentén épülő Fiat Gyártól egy esetleg Ausztrián is áthaladó szovjet olajvezetékig szinte napról napra gyarapodnak. | Van úgy, hogy a gazdasági és a tudományos kapcsolatok |j intenzitása kedvezően hat viszisza a politikai megértésre is. | A Szovjetunió és Franciaorsszág esetében ez is kifejezésre jut a vegyes kormánybizottságok felállításában, de még inkább abban az egyedülálló tényben, hogy a két atomhatalom vezetői megállapodtak: rendszeres időközönként konzultálnak egymással, közösen áttekintik a nemzetközi helyzetet. A szovjet diplomáciai naptár sokasodó bejegyzéseinek láttán különösen feltűnő az Egyesült Államok fokozódó nemzetközi elszigetelődése, aminek oka a vietnami háború. Miközben az Egyesült Államok az agresszió eszkalációját folytatja, a Szovjetunió — a békés egymás mellett élését, S amiként Washington vietnami agressziója csak egyik vetülete annak a globális agreszszív politikának, amelyet az Egyesült Államok a mi földrészünkön a NATO égisze alatt folytat, a Szovjetunió európai politikája is szerves része e szocialista nagyhatalom általános békés külpolitikai koncepciójának. Nyilvánvaló, hogy egy jobb nemzetközi közérzett Európa, ahol senki sem fenyegeti a szomszédját, az egész világhelyzetre jótékony hatással lehetne, s bizonyos mértékig Amerika számára is erkölcsikényszert jelenthetne ez másfajta eszkaláció példájának követésére. Serény Péter „Nyitás“ Európára A Nemzetközi Szemle jubileumi száma A Nemzetközi Szemle januári száma címlapján az 1957—1967 felirattal a folyóirat megjelenésének tizedik éves jubileumára utal. A folyóirat vezető helyén Komócsin Zoltán cikke ad értékelést az eltelt tíz esztendő tevékenységéről. Idézzük a cikk egyik érdekes megjegyzését. ..A folyóirat jó kiegészítést ad a napi- és hetilapok külpolitikai tájékoztatásához . . . segítséget a téves és ellenséges nézetek felismeréséhez”. A januári száma közli Walter Ulbrichtnak a Neues Deutschland számára adott nyilatkozatát, melyhez az pualitást a nyugatnémet poltika jobboldali irányzatán- erősödése adta meg. Peter Viess, az Auschwitz perről tzóló nagy sikerű színmű írója Vietnam címmel írt cikke az amerikaiak agresszív háborújáról közöl véleményt. „Mit mutatnak az amerikai választások?” Ezt a kérdést teszi fel Harry Freeman, aki a legutóbbi képviselőválasztás tényeiből von le érdekes következtetéseket? Egy idézet a cikkből: „A Gallup közvéleménykutató intézet szerint a demokraták veresége a vietnami háborúval való széles körű elégedetlenség gyümölcse". Egy tekintélyes szovjet gazdasági folyóirat cikke Nyugat- Európa és az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatát elemzi a második világháborútól napjainkig. E másik tudományos cikk a mai szociológia néhány problémáját tárgyalja. KISALFÖLD Zárt üzletek és plakátözön Pekingiben Peking (MTI.) 1. A pekingi plakátok a „tö- megszervezetekben uralkodó „ korrupciós jelenségekről” ír nak, hangoztatva, hogy ,.kapi-t ■ talista úton járó hatalmon lé-vők pénzzel és anyagi eszkö ízökkel a tömegszervezetek alá- , ásásával foglalkoznak”. A „forrradalmi lázadók” plakátjai kö- vetelik azt is, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bi-zottságának január 11-i közle- ményével összhangban az ál lambiztonsági szervek és a katonák védelmezzék a bankokat. Egyéb „faceboók” (plakátok) azt kívánják, hogy azokat a munkásokat, akik más városok- ból Pekingbe jönnek, azonnal is vissza kell küldeni oda, ahon-nnnan elindultak, s ehhez, ha szükséges, hatalmi eszközöket is fel kell használni. A kínai fővárosban a „forradalmi lázadók parancsának” is megfelelően egy sor üzletszerj Idán zárva tartott. A pekingij nagyáruház több bejáratán „l ..lázadó osztagok” pecsétjével is ellátott zárószalagok tűntek fel, samelyek hírül adják, hogy az . . áruház zárva tart. Peking legnagyobb órasüzletében nem árusítanak karórákat, s a pust fölött jelszavak hirdetik: „Védelmezzük az állami vagyont!” Másut „Ne vásárlással, hanem a kulturális forradalommal foglalkozzunk!” — feliratok láthattók. A Liu Sao-csi államelnököt és Teng Hsziao-pinget, a KKP főtitkárát támadó, immár „hagyományos” plakátok mellett szerdán a jelszavak és plakátok tömege támadta Csu Te-t, a politikai bizottság tagját, az országos népi gyűlés állandó bizottságának elnökét. A kínai forradalmi harcok legendás hírű katonai parancsnokáról, aki tavaly, töltötte be 30. életévét, a ,,forradalmi lázadók” azt állítják, hogy „revizionista és ellenforradalmár”. A pekingi 6v számú középiskola „vörös gárdistái” jelentek, hogy Csou Jung-hszint, a Kínai Népköztársaság államtanácsának főtitkárát a közbiztonsági minisztérium letartóztatta, Hsziu Minh, az államtanács helyettes titkára öngyilkosságot könyetett el. Január 6-án letartóztatták Liu Sao-csi felesését — jelenti „ .,a pekingi lázadók” egyik osztása. A 2-es számú pekingi középiskola azt is jelenti, hogy Li Hszüe-fenget, a pekingi városi pártbizottság első titkárát elmozdították tisztségéből. Vi Idét, a pártbizottság másodtitkárát pedig letartóztatták. AZ ASSZTJÁNI GÁT. — Légifelvétel az Egyesült Arab Köztársaság szovjet segítséggel épülő nagy létesítményéről. A fénykép hét évvel az alapkőletétel után készült. (MTI Külföldi Képszolgálat) I _ I Anderson tudta, mit jelent a mondat első I * I fele, az amerikai flotta nagy összevonásának időpontja, Pearl Harbourban, november 25. és 30. között. Hogy mit jelentett a 270-es szám, azt legfeljebb csak sejtette. Talán ennyi hajóegységet vonnak össze... Honnan szerezhette ezt Shawan? Andersonban ágaskodni kezdett az amerikai flotta tisztjének félelme annak tudatától, hogy egy japán-kínai pincér, most már minden jel szerint kém, egészen pontosan tudja, mikor futnak be a Pearl Harbour-i kikötőbe a legnagyobb amerikai csatahajók. Ez — teljesen érthetően — félelmetessé tette számára a jövőt, hiszen ő is oda készült. Hátha kihasználják a japánok ezt az alkalmat? A legszívesebben már rohant is volna, vissza a hajójára, hogy továbbítsa az ONI tisztjének mindazt, amit itt most megtudott. De nem hagyhatta egyedül Ross őrnagyot, s az elhárító tisztek még mindig nem jöttek ... — Hol hallotta ezt? — bökött mutatóujjával Anderson a blokkfüzetre írt mondatni, s villámló szemmel nézett Shawanra. A pincér hallgatott, egyetlen szót sem szólt. Nem kérdezett, most már nem is próbált támadni, magába roskadtan ült a széken . .. S mennyivel nagyobb lett volna Anderson izgalma, ha tudja, hogy Shawan valódi neve TSuguorrú Kado- Imatsu, a japán hadsereg ezre-dese, akit hat évvel ezelőtt ,vezényeltek ráé. Singapore-ba, erre a fontos angol katonai és tengerészeti támaszpontra, hogy rendszeresen tájékoztassa a japán hírszerzés tokiói főhadiszállását az itt szerzett értesülésekről. De ha lehet, a meglepetés, a félelem még inkább úrrá lett volna a kapitányon akkor, ha azt is tudja, hogy Shawan már délelőtt tovvábbította értesülését Tokióba, s a konspirációs szabályok ellen vétett, amikor a blokkfüzet szövegét nem semmisítette meg ... Közben megérkeztek az an- I gol elhárító tisztek, s elvitték Shawant. Anderson rohant vissza a hajójára. Első dolga volt, hogy megkeresse az ONI tisztjét, s amikor nagy nehezen rátalált az egyik csatahajó tiszti kantinjában, egy szuszra elmondott mindent, amit az angol tiszti klubban látott és hallott. Az elhárító tiszt kissé borgőzös állapotban hallgatta végig a kapitány szavait, de amikor Anderson odáig ért, hogy» Shawan már a Pearl Harbour-i I összevonás időpontját is tudja, s nyomban kiszállt a fejéből az ital gőze. Az események gyorsan pe- i regiek, az ONI tisztje rendkívüli úton továbbította értesüését az Egyesült Államokba, majd az ONI parancsnoksága tájékoztatta a haditengerészet vezetőit, azok pedig a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságát. Ezek után nemcsak a katonai megfontolások, hanem a józan ész is azt diktálta volna, hogy a Pearl Harbour-i, november 25. és 30. között tervezett összevonást — ahová a valóságban majdnem 400 csaptahajót, 300 repülőgépet vezényeltek — mindenképpen el kell halasztani, illetve a tervet meg kell változtatni. Ám ekkor valaki vagy valakik közbeszóltak: „Szó sem lehet róla! Ez az értesülés mindöszsze hírszerzői regisztrálása egy készülődő akciónak, de már egészen jól haladnak tárgyalásaink a japánokkal, s ezt semmiképpen sem befolyásolhatjuk azzal, hogy tervünket megváltoztatjuk. Még azt gondolhatnák, hogy ellenük készítünk elő valamit!” Körülbelül ez volt a lényege annak a bizonyos ,,közbeszólásnak”, amely minden jel szerint a külügyminisztériumból eredt, s egyetértésre talált a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságában is, mégpedig abból a meggondolásból, hogy a japánokat a Szovjetunió elleni háború felé kell tolni. „Különben sem mutatja semmi jel, hogy az USA ellen készülődnének. Hogy annyira mozgolódnak a japán hírszerzők ? „Háborús világot élünk!...” A délnyugati határvidéknek a nemzetközi idegenforgalomba való bevonásáról tanácskoztak csütörtökön Zalaegerszegen. Megállapodtak, hogy Zala és Vas megye természeti szépségekben gazdag tájait, Göcsejt és az Őrséget megnyitják a nemzetközi turistaforgalomnak. A turizmus szolgálatába állítják a két megyén áthaladó hajdani római utat, amelynek magyarországi szakasza a Zala megyei Rédicstől Zalalövőn és Körmenden át Szombathelyre vezet. A helyreállított utat május 1-én tíz európai ország képviselőinek jelenlétében nyitják meg az ENSZ által kiadott jelszóval: „Az idegenforgalom út a békéhez”. Erre való utasítással a felújított útvonalat „Barátság útjának ’ nevezik el. (MTI) S ugyanez maradt az álláspont akkor is, amikor két héttel a Pearl Harbour-i támadás előtt a szovjet kormány diplomáciai csatornákon keresztül értésére adta az Egyesült Államoknak, hogy a japánok nagyszabású támadást készítenek elő Pearl Harbour ellen. A forrást, persze, nem jelölték meg — ez már csak a második világháború befejezését követően került nyilvánosságra: a hírszerző Sorge volt, a tokiói német nagykövetség mellett működő sajtótudósító, a Szovjetunió egyik legkitűnőbb hírszerzője a második világháborúban. A Pearl Harbour-i felvonulás november 25-én megkezdődött. Egymás után érkeztek az amerikai csatahajók, repülőgép anyahajók a Csendes- óceán nagy tengerészeti bázisára ... 1941. december 7-e, vasárnap reggel, hét óra ötvenöt perc. Egy kis ház padlásszobájából, amely Pearl Harbourra nézett. Ruth Kahn messzelátóját a kikötőben békésen és gyanútlanul horgonyzó amerikai csatahajókra szegezte, majd felnézett az égboltra, és így szólt apjához: — Jönnek!... Dr. Bernard Julius Ottó Kühn izgatottságában akaratlanul is kissé megremegett. — Csak be tudjanak jönni a tengeralattjáróval a védelmi zár mögé — felelte. — Mert ha nem . .. — Egészen ■ biztosan sikerülni fog — mondta a lány, erősen és határozottan. — Nézz az égre! Itt vannak! ! (Folytatjuk.) 1957. január 20., péntek „Félelmetes árat kell fizetnünk“ A. Schlesinger könyve London (MTI) •tt Jövő csütörtökön kerül az ú új angol könyvpiacra a néhai Kennedy elnök volt különül-anácsadójának, Arthur Schlesingernek új könyve, amelynek címe: „A keserű örökség: Vietnam és az amerikai demokrácia V141—1966.” A londoni Times „McCarthy árnyék 'ka az amerikai demokrácia felett” címmel csütörtökön kivonnatosan ismerteti a könyv főbb következtetéseit. Schlesinger bevezetőben is megállapítja: — Félelmetes árat kell fizetnünk a Vietnamra összpontosított politikáért. Belpoliti-kai téren minden csikorogva lestoppolt, miután Vietnam már több mint másfél milliárd dollárt nyel el havonta. Úgy látszott, hogy Johnson látomása a „nagy társadalom- ról” helyet biztosít majd számára a nagy elnökök sorá- jiban, de a „nagy társadalom” i — eltekintve a jelképes gesz- I tusoktól — immár halott. Ez a t j háború egyéb csúfságos „mei- I jléktermékeket” is produkál: s inflációt, nemzeti kudarcérzést és pánikot, dühödt ellentéteket a nemzeti közösségen belül s a McCarthyzmus előjeleit. — A vietnami háborúért — folytatja Schlesinger — nemcsak itthon, hanem külföldön is igen súlyos árakat kell fizetnünk. Minden realisztikus helyzetmegítélés szerint az Egyesült Államok biztonsága szempontjából Latin-Amerika és Európa sokkal fontosabb, mint Délkelet-Ázsia. — Mindennek az a következménye, hogy egy újfajta Amerika-ellenesség van feltámadóban, amely inkább érzelmi, mint ideológiai, és arra vezet, hogy Amerika és Európa között egyre súlyosabbá válik az elidegenedés. Ugyanakkor a háború árnyékba borította azt a reményt is, hogy lehetséges a haladás a Szovjetunióval az enyhülés irányába. Schlesinger így összegezi a vietnami háború hatását az Egyesült Államok nemzetközi helyzetére: — A kormány „új izolacionistáknak” titulálja vietnami politikájának hazai bírálóit, holott teljesen bizonyos, hogy az igazi izolacionisták „éppen azok, akik elszigetelték az Egyesült Államokat hagyományos szövetségeseitől és a világ népeitől”. (MTI) Barátság útja