Kisalföld, 1968. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-31 / 25. szám
2 KISALFÖLD A történetírás a magyar-lengyel barátságért Húsz évvel ezelőtt, 1948. I. 31-én írták alá a magyar—lengyel kulturális együttműködésről szóló szerződést. A TÖRTÉNELEMBEN ugyancsak ritkán találkozunk olyan esettel, hogy két egymással szomszédos ország évszázadokon át baráti viszonyban éljen, ne ismerje az egymás területe ellen indított háborúkat és villongásokat A magyar—lengyel viszony bátran e kivételes jelenségek közé sorolható. Mátyás király küzdelme Boroszlóért, vagy I. Rákóczi György balsikert! lengyelellenes támadása csak történeti érdekességek, s szinte eltörpülnek a két nép barátságát, közös harcait tükröző események mellett. Már a középkor dinasztikus háborúiban is sűrűn szerepel egymás mellett a magyar és lengyel kard, korán kifejlődnek a kulturális kapcsolatok, amelyek a szellemi haladás irányába befolyásolják a két nép fiait. Mindeme szép és felemelő baráti kapcsolat, kölcsönös hatás számbavétele vaskos köteteket igényelne. Sajnos, e nagy mű mind ez ideig nem készült el. A feladat egy ember számára, még ha szakértő is, túl nagy, egész munkaközösség kellene hozzá. Az utóbbi húsz évben a két nemzet történetírása, tegyük hozzá, nem azon a csapáson haladt, amelyet a polgári tudomány vágott, és nem azok a célok mozgatják, amelyek az elődöket. Persze magát a magyar—lengyel barátságot nem kellett újonnan felfedezni, de tartalmát, értelmét másban látjuk, mint a polgári korszakban. Klerikalizmus, nacionalizmus, sőt sovinizmus ülepedett le az 1945 előtt készült művek többségében, a tudomány a napi politikát szolgálta, mérgezte a viszonyt a szomszéd népekkel, és történetírói köntösben az orosz nép, a Szovjetunió ellen keltett hangulatot. A FELSZABADULÁS után is fontos feladatnak éreztük a két népet összefűző hagyományok feltárását. A függetlenségi harcok, mindenekelőtt 1848 magyar—lengyel kapcsolatai jelezték az első lépéseket. Azóta minden év új eredményeket hozott; történészeink mindkét oldalon kiterjesztették érdeklődésük sugarát a legújabb korra, s egészen a második világháború végéig jutottunk el a magyar—lengyel közös szálak kutatásában. Éppen az új és legújabb kor megmutatásában történt sok hamisítás a múltban. Mindezekkel szembe kellett nézni. A Magyar Tanácsköztársaság és a lengyelek viszonyáról például a régi történetírás mélyen hallgatott, pedig a lengyel munkások, katonák derekasan kivették részüket tanácsköztársaságunk harcaiból. A jelenlegi helyzetet az igények növekedése jellemzi. Ki kell terjeszteni a kutatások körét a történelmi folyamat egészére, vissza kell tehát térni a középkorhoz is, csak éppen gyökeresen új szemlélettel. Báthori István királysága ezután is joggal érdekelhet bennünket, de mást látunk benne, mint a múlt történetírása, amely a nagy lengyel királyt csak mint hódítót tömjénezte, mi viszont inkább reformtörekvéseit emeljük ki. Van az új történetírásnak egy másik igénye is: a felszíni kapcsolatok tárgyalása helyett erőteljesebben kíván foglalkozni a két nép fejlődésének közös jegyeivel, a társadalom struktúrájában meglévő sajátságokkal. A MAGYAR és a lengyel tudósok már kölcsönösen elkészítették egymás országának népszerű történeti összefoglalását: megjelent nálunk Lengyelország története, és nemrég kiadták lengyel szerző tollából Magyarország történetét Népszerű munkák ezek — korszerű általános ismereteket nyújtanak. Magyar részről számos részletmonográfia is van, lengyel részről pedig sok cikk és tanulmány. A munkák koordinálására a két Akadémia életre hívta a történész vegyesbizottságot, amely évente tudományos ülésszakot tart, bibliográfiákat cserél ki. Mégis, egyenlőre még nem lehetünk elégedettek az elvégzett munkával. A lengyel milleniumi ünnepségek alkalmából felajánlottuk: tudományos apparátussal megjelentetjük az Árpád-házi királyok okleveleit, amelyek sok lengyel adatot tartalmaznak. Ez a munka azonban kissé lassan halad. Egymás tudományos rendezvényein elődásokkal, felszólalásokkal veszünk részt. Ösztöndíjasaink is vannak kölcsönösen, a fiatal lengyel történészek közül néhányan megtanulták nyelvünket (ami magyar—lengyel viszonylatban is nagy szó!), ismertetik könyveinket. Nem mondhatjuk tehát, hogy nincs pezsgés. Hiányzik azonban a magyar utánpótlás, több fiatal kutatónak kellene élethivatásául választania a lengyel nép múltjával való foglalkozást. Hihetetlenül gazdag, megrendítően szép múlt ez, amely tele van küzdelemmel, szenvedéssel, hősies nekilendülésekkel. És a magyar—lengyel közös múlt kiaknázatlan kincsei várnak a lelkes kutatókra. A SZOCIALIZMUST építő magyar és lengyel népet a jelenben is a hagyományos barátság szelleme hatja át. Ez a hagyomány megszabadult sok hamis máztól, megtisztult, racionálisabb, korszerűbb lett, kevésbé romantikus talán, mint a múlté, de nem felszínes-frázisos, mint az ellenforradalmi korszaké. A történetírás hivatása, hogy e barátság szálait erősítse, tudományosan megalapozza. A mai ember joggal elvárja, hogy a történetírók a két nép baráti egymás mellett élésének egész komplex folyamatát feltárják. Az idő a nagy történeti szintézis útját egyengeti. Dr. Kovács Endre, Kossuth-díjas történész. Vállalatok figyelmébe Az átmenet hitelei Gazdálkodásunk új rendjének bevezetése szükségszerű, átmeneti zökkenőkkel, olykor pillanatnyi tanácstalansággal jár. A Gazdaságpolitikai Bizottság határozatai, a kormány rendeletei elvileg meghatározták a teendőket. Várni kell azonban az összes, konkrét végrehajtási utasítás megjelenésére. Az élet viszont nem állhat meg. A biztató pezsdülést segíteni kell. Elsősorban a beruházásokkal kapcsolatosan vetődnek fel elgondolkoztató, sürgősen megoldandó kérdések. Tóth Erzsébet, a Magyar Beruházási Bank Győr- Sopron megyei igazgatója tájékoztatta erről a Kisalföld munkatársát. — Ez évtől kezdődően kategorizáljuk a beruházásokat — kezdte tájékoztatóját az igazgatónő. — Ismeretes a Gazdasági Bizottság állásfoglalása, hogy az állami költségvetésből elkezdett építkezéseket, bővítéseket, felújításokat, ha a 20 százalékos készültséget nem érték el a múlt év végéig, csak saját terhükre folytathatják a vállalatok. Az egyötöd-négyötöd készültségi fokú beruházások további kiadásait (az üzembe helyezett értéken felüli ráfordítás arányában) negyven százalékban az állam, hatvan százalékban pedig a vállalat fedezi saját alapjából. A 80 százalékban elkészülteket teljes egészében kifizeti az állam. Ebből következik, hogy számos, értékhatáron felüli beruházás a vállalatok kezelésébe került január 1- étől. Viszont a vállalatok ez évben még korlátozott mértékben rendelkeznek saját forrásaikkal, hiszen a nyereségből származó alap képzése csak jövőre érezteti gazdasági hatását. Számolnunk kell tehát azzal, hogy az imént említett, húsz százaléknál kisebb készültségű, illetve 20—80 százalékban elkészült beruházások folytatására nem mindegyik vállalatnak lesz pénze. Úgy is mondhatnánk, hogy nagyon kevésnek van rá anyagi fedezete. Eddig gazdasági mechanizmusunkból származott: elkényelmesedtek a vállalatok, az ingyen pénzre, a központi ajándékra vártak, majd csak jut mindegyiküknek az állami költségvetésből. Tóth Erzsébet megyei igazgató így folytatta tájékoztatóját: — Egy módja van az építkezések, beszerzések, felújítások, rekonstrukciók, stb. folytatásának: a hitel. Bankunk igyekszik segíteni a hozzá fordulóknak átmeneti nehézségeikben. Az 1 /B/1968. számú újítás szellemében a vállalatoknál havonta képződő amortizációs alapot — nyolc százalékos kamattal — ez év végéig meghitelezhetjük. — Gazdasági rendünk régi mechanizmusában a Beruházási Bank már az év elején rendelkezésükre bocsátotta a vállalatoknak az év során havonta befizetendő amortizáció-részt a fedezetet beruházásaiknál, vásárlásaikkor kamatmentesen igénybe vehették. A pénzt tehát már akár januárban elkölthették a vállalatok. Az átmeneti időszakban sem vonja meg ezt a kedvezményt a Magyar Beruházási Bank az ügyfelektől, és megelőlegezi nekik — évi 8 százalékos kamattal — az egész évi amortizációs befizetési kötelezettségüket. K. L. Galamb még közelebb tartotta vigyorgó fejét, és belenézett a kígyó torkába, mint egy öreg doktor. — Vidd innen! — kiáltotta néhány légionista türelmetlenül a varázslónak. — Vidd innen, te ördög! — Csak meg akartam mutatni, hogy nem fogatlan — felelte nyájasan a nagy bajuszú arab —, ahogy a rumi úr mondta... — Abban nem volt igazam, pajtás — biccentett vidáman Harrincourt —, de azt fenntartom, hogy én már láttam magát valahol... — Nem emlékszem... talán tévedni kegyeskedsz. — Nono ... tévedni ugyan emberi dolog, de azért velem is előfordulhat. Hát akkor ülj le ide, öreg átokkereskedő barátom, és tedd valahová kedvenc ölbéli kígyódat, hogy a tisztelt közgyűlés is helyet foglaljon, azután mondj nekem jövendőt! Lehetőleg kellemeset, akkor kapsz egy feketét — és odaszólt az ősz trachomás arabnak, aki egyre főzte a kávét. — Egy pohárral a kígyódajka úrnak. Gyerünk kisfiú! A legalább nyolcvanéves „kisfiú” kivett egy kis réztartályt a parázsból... A varázsló lecsavarta karjáról a kígyót, és egy bőrzsákba siklatta, amelynek bekötötte a száját, azután megnézte Galamb tenyerét: — Hosszú életű lesz... — kezdte. Galamb dühös lett. Más nem hiányzik! — Hallja, nem fontos meghamisítani a valóságot. Csak mondja ki bátran, hogy nem élek soká ... — Hosszú életű lesz a rumi úr ... egészen biztos. Ez itt az életvonal, a hüvelykujj alól indul ki, és átmegy a tenyéren... Jó hosszú vonal ... — Nézd, öregem ... Nem is olyan hosszú, csak piszkos a kezem, azért látod így ... de ha jobban megnézed — próbálta rábeszélni, szinte könyörögve. De a varázsló állhatatos volt: — Ez így van ... Hosszú életed lesz ... És itt... Ez érdekes ... különös... Egy nő szelleme üldöz! Mi?... Hohó! A szellem... Ne nézd! — Ide hallgass, öreg Ali baba! Te tudsz erről a szellemről? ... — Igen ... Én tudok róla ... Egy szép szomorú nő szelleme követi a csapatot... Nador közbedörmögött: — Ne éljek, ha nincs így... Most már elmondom, hogy a múltkor... valamelyik oázisnál... azt hittem, hogy a bortól van, mert oázisban én mindig részeg vagyok, láttam egy nőt, a sivatagban ült, túl az oázison, és énekelt ... — Nador! Nem voltál részeg! Én is láttam — bólogatott Galamb, és a varázslóhoz fordult. — Ide hallgass, Aladdin! Ha ismered a kísértetet, és alkalmilag látod, mondd meg neki, hogy tiszteltetem, és ne féljen tőlem, én nem harapok, és nagyon tetszik nekem ... Szeretnék megismerkedni vele. — Micsoda hülyeségek ezek — mondta idegesen Hildebrandt, aki eddig egy szót sem szólt. — Hallja, Galamb, a Szaharában nem hálás dolog kísértetekkel tréfálni. — Nem hülyeség, cimbora — világosította fel Galamb —, egy kísértet jár a csapat után, elegáns nő, és háromszögletű jel van a kezén. Ez a kedvenc dala ... És előrántotta szájharmonikáját. ... Millió csillag ragyogott a sivatag felett, tág fényű, szokatlanul nagy, vöröses és rezgően ezüstszínűek, a mozdulatlan pálma- és fikuszlombon át. És Galamb behunyt szemmel, „érzéssel” rezgetve a tenyerét, szája szegletéből finoman, élesen fújni kezdte kis hangszerén a dalt: „Simon savait...” Két majom átutazóban egy tamariszkusz koronájáról a szemközti platánra, megállt és kíváncsian nézett le a lombok közül... A hold ezüstös fényében tisztán látszott a távoli sivatag felett ködszerűen lebegő por... És Galamb fújta a „Simon savai”-t, valamennyi szem a távoli Szahara felé irányult, hogy talán a daltól, mintegy hívásra, megjelenik a szellem. Ehelyett valami más, valami sokkal meglepőbb történt ... — Gazember! — sikoltotta Kölyök. — Gyilkos gazember ... És szinte a levegőn át úszva nagy ívű tigrisugrással rávetette magát... Pencroftra! Két kézzel eltaszította az amerikait a torkánál fogva, villant a rohamkés, és bizonyára leszúrta volna, de az egérképű szikár ember rövidesen kicsapott, szabályos horogütéssel állon találva Kölyköt. Az ütésnek alig volt lendülete, de Pencroft hihetetlen erős lehetett, mert egy apró reccsenés hallatszott, és Kölyök ájultan bukott a földre... Döbbenten álltak. Pencroft lihegve igazította a zubbonyát, és Kölyök még ájultan is egész testében remegett. Valamitől sokkszerű állapotba került... ... Az erődök felől egymás után felbúgtak a takarodók, és ki-ki sietett a laktanyája felé. (Folytatjuk.) II Az I Ig/öretolf I I Lheliiörséoi r 32. Napi világesemények A vietnami szabadságharcosok sikerei Szovjet figyelmeztetés Japán címére A saigoni bábkormány hivatalosan bejelentette, hogy a holdújév alkalmával meghirdetett 36 órás fegyvernyugvást már nemcsak Dél-Vietnam öt északi tartományában, hanem az egész országban felfüggeszti. A DNFE- nek szombaton egyoldalúan megkezdett hétnapos tűzszünetére az amerikaiak és szövetségeseik mind északon, mind délen támadásokkal válaszoltak, így Vietnam egész területén — noha a holdújév még tart — harcok folynak A jelentésekből megállapítható, hogy Dél-Vietnamban a kezdeményezés szinte teljes egészében a szabadságharcosok kezében van. Különösen sikeres rajtaütést hajtottak végre a Da Nang-i nagy amerikai támaszpont ellen és magában a városban is utcai harcok folynak. A Khe Sanh-i támaszpont elleni partizán akció pedig olyan aggodalmat keltett Washingtonban, hogy kedden Johnson tanácsadóival tárgyalt a kérdésről. Különös figyelmet érdemel, hogy a dél vietnami szabadságharcosok akcióira most a száraz évszak idején kerül sor, amely időszakot az amerikaiak elsősorban tartják alkalmasnak saját támadó hadműveleteikre. Tavalyelőtt és tavaly ebben az időszakban már a negyedik offenzívát intézték a szabadságharcosok állásai ellen, ebben az évben viszont — noha az amerikai csapatok létszáma Dél-Vietnamban az eddigi maximumot érte el — egyetlen támadást sem tudtak kibontakoztatni. Ezzel szemben a szabadságharcosok, akik a száraz évszakban jobbára védelmi harcokra kényszerültek, most egymás után intézik nagyszabású támadásaikat. A Pueblo ügyében nem ült össze a Biztonsági Tanács, nem hivatalosan azonban egész nap folytak a tanácskozások a világszervezet székhelyén. Sok szó esik arról, meghívják-e a Biztonsági Tanácsba a KNDK képviselőjét. Az Egyesült Államok a KNDK meghívását képtelen feltételekhez köti. Azt követeli, hogy még a tárgyalások előtt adják vissza a Pueblot és személyzetét. Joggal tart attól, hogy a KNDK képviselőjének jelenléte általában felvetheti a Biztonsági Tanácsban az amerikaiak számára annyira kényes koreai kérdést. Az Egyesült Államok szövetségese, a dél-koreai bábkormány máris hevesen tiltakozik a KNDK meghívása ellen. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyébként sem Észak-, sem Dél- Korea nem tagja. A nap eseményéhez tartozik a japán parlament éles Puebla-vitája. Az ellenzék súlyos szemrehányásokkal illette Szato miniszterelnököt, mert feltétel nélkül az amerikai álláspontot támogatja e kérdésben, valamint azért, mert a konfliktusban oly lényeges szerepet játszó Enterprise atommeghajtású repülőgépanyahajó japán kikötőből indult útnak a koreai partokhoz. A szovjet kormány kedden Japánnal kapcsolatos kormánynyilatkozatot adott ki. Ebben figyelmezteti a japán kományt annak a veszélyére, hogy mind nyilvánvalóbb segítséget nyújt az amerikaiak vietnami agressziójához. A Szuezi-csatorna északl felében kedd este az izraeli csapatok újabb tűzharcot provokáltak. Tekintve, hogy néhány napja az ENSZ kérésére egyiptomi hajók megkezdték a Szuezi-csatorna megtisztítását a roncsoktól, és ezzel a júniusi háború óta a csatornán rekedt 15 hajó kiszabadítását — ez az újabb izraeli provokáció lérlegesen súlyosabban esik latba, mint a korábbiak. F. Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző otthonában * (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat — Ks.) 1968. január 31., szerda