Kisalföld, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
Szerdára összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusa (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1971. szeptember 22-én, szerda délelőtt 11 órára összehívta. Fehér Péter, az MTI parlamenti tudósítója írja: Az országgyűlés állami életünkben betöltött megnövekedett szerepét egyebek közt az is bizonyítja, hogy ciklusról ciklusra kamatozóbb, eredményesebb a képviselők törvényalkotói munkája. Az elmúlt négy esztendőben 26 törvényjavaslatot tűztek napirendre és szentesítettek a képviselők egyhangú határozatával, összehasonlításul: 1953—58-ban 24, 1958—1962 között 21, az 1963—67-es ciklusban pedig 11 törvényt alkottak. Már most, nem egészen öt hónappal az új választási ciklus kezdete után bizonyosnak látszik, hogy a mostani négyesztendős periódusban tovább bővül a jogalkotók tevékenysége, felelősségteljes döntésekkel szaporítják magas szintű jogszabályaink számát. Az elmúlt napokban lezajlott állandó bizottsági tanácskozások — szeptember 13— 18. között hét parlamenti testület ülésezett — arra utalnak, hogy ezúttal a szövetkezetekről, illetve az ifjúságról szóló törvényjavaslat kerül a képviselők plénuma elé. Immár gyakorlattá vált, hogy a parlamenti viták több esztendős előkészítés záróakkordjai — a törvényhozás színvonalának emelése ugyanis megköveteli a tervezetek egyre gondosabb, alaposabb előkészítését. Jól példázza ezt a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, amelynek előkészítő munkálatai már 1969-ben megkezdődtek. A tervezet paragrafusaiban, előírásaiban, egész szellemében tükröződik a párt szövetkezeti politikájából fakadó elvi álláspont, az ugyanis, hogy a szövetkezeti mozgalom nem átmeneti jellegű, e társulásoknak a jövőben is jelentős szerepük lesz a szocializmus építésében. Mint az előkészítő tanácskozásokon is hangot kapott, a szövetkezetek tevékenysége — különösen a mezőgazdaságban, az ipar egyes területein, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban — jelentősen hozzájárul a szocialista gazdaság növekedéséhez. Jól illusztrálja egyébként szerepüket, hogy jelenleg 2700 mezőgazdasági termelőszövetkezetünknek több mint egymillió-egyszázezer tagja van, ők adják a mezőgazdaság bruttó termelésének 70 százalékát. Az ezerszáz kisipari szövetkezet évi termelési értéke meghaladja a 27 milliárd forintot; a mintegy 600 általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet egyharmaddal részesül a kiskereskedelem és a vendéglátás forgalmából. A 380 takarékszövetkezet hozzávetőleg 800 000 tagjának 4 milliárd forint a betétállománya, s már 60 000 tagja van a lakásszövetkezeteknek is. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezet a szocialista gazdálkodás egyik vállalati formájává fejlődött, szerepe a lakosság szükségleteinek kielégítésében felbecsülhetetlen értékű. Időszerű és sürgető tehát, hogy a szövetkezetek működésének alapelveit egységes jogszabály foglalja keretbe — ez a feladat hárul a mostani ülésszakra. A jogalkotó munkának nem kevésbé jelentős állomása az ifjúsági törvény megtárgyalása és végleges formában való jóváhagyása. A törvénytervezet kialakítása jó másfél esztendeje kezdődött meg. Érdemes nyomon követni az előkészítés főbb fázisait; kodifikációs bizottság alakult a témában leginkább érintett állami és társadalmi szervek képviselőiből. A formálódó javaslatot megtárgyalta a KISZ Központi Bizottsága, az Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács, majd legutóbb a Minisztertanács. S mielőtt a törvényjavaslat a ház asztalára került volna, széles körű társadalmi vita zajlott le a kerettörvény-tervezet szinte minden tartalmi kérdéséről, lényegesebb paszszusról. Kifejtették véleményüket a KISZ megyei bizottságai, különböző rétegtanácsai, elmondták észrevételeiket a szakszervezetek, illetve a Hazafias Népfront különböző fórumainak, ankétjainak résztvevői. Szót kaptak a ,,legérdekeltebbek", a fiatalok is, akik több ezer észrevétellel segítették az előkészítő munkát. Nem meglepő tehát, hogy az elmúlt napokban lezajlott bizottsági vitákon a képviselők és a meghívott szakemberek véleménye egybevágott: a törvénytervezet jól szolgálja a párt ifjúságpolitikai határozatában rögzített elvek megvalósítását, egységesen szabályozza az ifjúságot érintő kérdéseket, figyelembe veszi a különböző rétegek eltérő sajátosságait, és hoszú távon biztosítja a fiatalok bevonását a szocialista társadalom felépítésével járó feladatok megoldásába. A bizottsági vitákon arra is rámutattak, hogy szocialista államunk rendszeresen, kiemelten foglalkozik az ifjúság életével, gondjaival, s a hangsúlyozott törődést állami intézkedések egész sora dokumentálja. A számában, társadalmi súlyában gyarapodó ifjú nemzedék sajátos helyzete azonban szükségszerűen megköveteli jogainak, kötelességeinek egységbe foglalását. „ Mit mond az igazgatóknak? Bátrabban alapozzanak a szocialista brigádokra!” A kezdés előtt egy órával megérkeztek a megye állami gazdaságainak küldöttségei a szocialista brigádvezetők csütörtöki értekezletére, amelynek házigazdája a Nagyszentjánosi Állami Gazdaság volt. A várakozási időt nem töltötték rendkívüli módon, a kultúrterem teraszán sütkéreztek a szeptemberi nap gyér sugaraiban. A jegyzetblokkal először az ikrényi „csapatba” vegyültem, Zsilavi Vilmost, a traktorosok fiatal brigádvezetőjét szólítottam meg találomra: — Brigádunk 69-ben alakult 20 taggal, két éve szereztük meg először a szocialista címet. — Milyen vállalásokat tettek a termelésben? — Aratás alatt a szállítás folyamatossá tételét és a központi műhely tehermentesítését vállaltuk, azaz a kisebb géphibákat magunk javítottuk. Kilencszáz holdon végeztük el az aratást, a megyében az elsők lettünk. A fertődi társgazdaságban három, a soproniban két kombájnunk segített. — Történt-e valami nevezetes a brigád életében? — Az új bérszabályzatot kell említenem elsősorban Négyszázalékos béremelést helyez kilátásba jó munka esetén, tehát ösztönöz bennünket. A több mint száz megjelent brigádvezető közül mindöszsze három volt nő. Egyikük Rucker Józsefné, a Soproni Állami Gazdaság borpalackozó brigádjának bizalmija, „beugró” brigádvezető. Tizennyolc tagja van a brigádnak, tavaly tavasszal alakultunk, s az idén januárban nyertük el a szocialista címet. Harminc-negyven év körüli asszonyok vagyunk valamennyien, így a munkán kívüli brigádélet nem olyan egyszerű. A munkában különösen a balesetek elkerülésére és az üvegtörések számának csökkentésére ügyeltünk. A legnagyobb küldöttséget a Lajta-Hansági Állami Gazdaság vonultatta fel. A második kerület borjúnevelő brigádjának vezetője részt vett a legutóbbi országos értekezleten is. Balázs Ferencnek maradandó élmény volt ez a budapesti tartózkodás, mindjárt ki is derült, hogy miért. — Hatvanhétben alakultunk 12 taggal. Eleinte döcögött a brigádélet, aztán mindinkább felnőttünk a feladatokhoz. A második évben, amikor a szocialista címet kivívtuk, az egy kilogramm súlygyarapodás költségét 2,50 forinttal csökkentettük. A napi súlygyarapodás pedig a tervezett 70 dekával szemben éves átlagban elérte a 94 dekát. De ez még nem volt a plafon! Az országos brigádvezetői értekezleten tudtam a legszebb eredményről beszámolni. Éves átlagban napi 104 dekagrammos súlygyarapodás, és az önköltség 3,60 forinttal kevesebb kilogrammonként. — Hány borjúval bánnak? — Százhúsz az átlagos létszám. — Mit gondol, mit kellene tenni a brigádmozgalom fejlesztéséért? — A termelésben kevesebb a tennivaló, mint a képzésben, önképzésben. Munkaidőn kívül kellene egymáshoz közelebb kerülniük a brigádtagoknak. Stiller Sándorné brigádja a Fertődi Állami Gazdaság konzervüzemében most küzd a szocialista címért. — Mit tesznek a képzésért? — Menet közben megbeszéljük a munkafolyamatokat, ezen kívül vállaltuk, hogy a télen háromhónapos szakmai tanfolyamon veszünk részt. — Van-e probléma, panasz? — Mind a kettő. A problémánk a szabadszombat, bár 1972. január 1-étől valószínűleg megoldódik. A panaszunk az, hogy az üzem vezetői ritkán keresnek meg bennünket, ritkán érdeklődnek a munkával összefüggő gondjaink iránt. Nagyszentjánoson Nebehaj János a harmincnégy tagú traktorosbrigád vezetője, öt éve alakultak, mindjárt az első évben megszerezték a szocialista címet. Jó néhányan elvégezték azóta a nyolc általánost. A tagok fele párttag, a párttagok fele munkásőr. — Mit mondana el a hozzászólásában? — A kulturális munkában több segítséget várunk a képzettebb vezetőktől. Irányítás nélkül nem sokkal jutunk előbbre a képzésben. (Pákovics) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR 1971. SZEPTEMBER 19., VASÁRNAP -*■ XXVII. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM Kommunista szombat A KISZ közelgő kongreszszusa tiszteletére a Győri Keksz- és Ostyagyárban kommunista szombatot tartottak a fiatalok. Sok felnőtt szocialista brigádtag is munkába állt, így 210 dolgozó vett részt a kommunista szombaton és 180 mázsa terméket állítottak elő, mintegy 350 ezer forint értékben. öt- és tízszintes házakban kedves otthonok — parkos, levegős kerületté érik Győr új negyede: az Adyváros. (Nagy Éva ferv.) 1 ARA: 1.- F1 A tartalomból: Közel és mégis távol Ifjúság, művészet Robot-e a művelődés ? A tanácstag kezdeményezte, az építők újjávarázsolták MÁJUS 18-ÁN Győrben, a Felszabadulás útja 104-ben a 7. emeleten leégett egy lakás. Egész Adyvárosa szerencsétlenül járt , főbérlőről, Nagy Mária Katalinról beszélt. Sajnálták. A közmondás szerint azonban minden csoda csak három napig tart, és az esetről egy hét után már alig szóltak a környék lakói. Egy embert kivéve, aki nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Ez az ember Inotai Tibor tanácstag volt. Nyakába vette a várost. Beszélt a házgyáriakkal, a Soproni Szőnyeggyár vezetőivel. Ha kellett, telefonált, levelet írt. És az eredmény? A héten átadták az újjávarázsolt lakás kulcsát Nagy Mária Katalinnak. A LÉPCSŐHÁZ fala még kormos. Csintalan kezek beleírták kedvenc csapatuk nevét. A másfél szobás lakásban azonban friss festékszagú a levegő. Minden új: a tapéta, az ajtók, ablakok, a parketta. (Folytatás a 3. oldalon.) Befejeződött a tárolási tanácskozás Milliárdos lehetőségek Dr. Prékopa András professzornak, a szervező bizottelnökének zárószavaival pénteken este a Rába Szállóban fehér asztal mellett véget ért az ötnapos, tárolási tanácskozás. ★ — Professzor úr, hogyan értékeli a konferenciát? — Olyan fontos témakört ölelt fel a tanácskozás, amely a magyar népgazdaság számára a következő években sok milliárd forintnyi megtakarítást eredményezhet. Hatékony volt a kongresszus, az érdekelt szakmák valamenynyi típusa részt vett munkájában, így a matematikusok, közgazdászok, raktározási és víztárolási szakemberek. A vízgazdálkodási témában szinte az utolsó órában, a nagy beruházások előestjén történt a tanácskozás, eredményeit, tanulságait még nem késő hasznosítani. A résztvevők arra a megállapodásra jutottak, hogy meg kell teremteni az együttműködést a matematikusok és a vízgazdálkodók, illetve a matematikusok és a készletgazdálkodók között. Két kerekasztal-tanácskozást tartottunk, ahol nyíltan vitatkoztunk, s megállapodtunk abban, hogy meg kell találnunk a további együttműködés szervezeti formáit. A vitán az is kiderült, hogy a mérnökképzésünket több matematika oktatásával javítanunk kell. Külön meg kell köszönnöm a győriek vendégszeretetét, lelkesedését, amivel munkánkat segítették. Külön szeretném megemlíteni Molnár Ernőt, az ő érdeme, hogy ezt a tanácskozást Győrött rendezhettük. ★ Berlinből, a Humboldt Egyetemről jött el Győrbe úr. Edgar Kliemand professzor, a matematikai statisztika és az operatív kutatás szakértője: — Jelentős gondolati ösztönzést kaptam a konferencián, a készletezés témakörében — mondotta. — A magyar kollégák ezen a területen előbbre járnak, mint mi az NDK-ban. A tanácskozás nagy lépést jelentett számunkra is. Örömömre szolgál, hogy az öt nap alatt új kapcsolatok létesültek a résztvevők között. A jó témaválasztást bizonyítja, hogy nemcsak az előadásokon, hanem a szabad időben is folyt az eszmecsere, s ez egyben a konferencia értékét is növelte. Számunkra nagyon örvendetes volt, hogy a kapcsolatok felvételét nemcsak mi szorgalmaztuk, hanem a nyugati tudósok is megkerestek bennünket és érdeklődtek az NDK oktatási rendszeréről. — Nagyon jól éreztem magam Győrött, élményekben gazdag volt a kirándulásunk is Pannonhalmára és a magyar tengerhez. Csodálattal sétáltam Győr óvárosában, s csak azt sajnálom, hogy nem ismerhettem meg még jobban. ★ A konferencia legfiatalabb résztvevői Schneider Erzsébet és Szlatényi Mária voltak. Matematikusok mindketten, a Számítástechnikai Oktató Központ, illetve a KGM Ipargazdasági- Szervezési és Számítástechnikai Intézetének alkalmazottai. — Nekünk fiataloknak elsősorban a problémákkal való ismerkedést, a kötöttség nélküli érdeklődést nyújtotta a tanácskozás — mondta Schneider Erzsébet. — Nagyon érdekes volt az amerikai Whithin professzor előadása a több lépcsős készletmodellezésről. — Megismertük, hogy mivel foglalkoznak a különböző országokban a kutatók, s megismerkedtünk a „konkurrenciával” is — teszi hozzá Szlatényi Mária. — No, meg a várossal. Győr mindannyiunkat elbűvölt szépségével, vendégszeretetével. R. W