Kisalföld, 1972. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

4 A százhetvenöt éves Georgikon Százhetvenöt évvel ezelőtt, 1797-ben kezdte meg működését Európa első felsőfokú mezőgazdasági intézete, a Keszthelyen létrehozott Georgikon. Nevét Vergilius tankölteményéről és alapítója, a kimagaslóan haladó gondolkodású Festetics György keresztnevéről kapta. Különösen nagyra értékelhet­jük ennek a főiskolának megalapítását azért is, mert hazánk akkori urai a feudális társadalmi és gazdasági rend sajátos­ságainak legféltékenyebb őrzői voltak. Ez az iskola pedig arra vállalkozott, hogy művelt mezőgazdasági szakembereket képezzen, neveljen, akik képesek áttörni az elmaradottság korlátait. S ha azt is tudjuk, hogy a Georgikon ösztöndíjasai javarészt nem a nemesek, hanem a jobbágyi sorban élt bocs­­korosok közül kerültek ki, akkor még teljesebb képet alkot­hatunk az intézmény haladó szelleméről, szerepéről. Ennek a főiskolának utóda a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, amelyet 1970-ben emeltek erre a rangra. Négy ka­rán ma több mint­ háromezer hallgató tanul. A keszthelyit a növényvédelem és az agrokémia oktatási központjává fej­lesztik, a mosonmagyaróvárin állattenyésztési és tejgazdasági szakembereket képeznek, a körmendi mezőgazdasági gépé­szeket, a nagykanizsai pedig az általános agronómusokon kí­vül vetőmagtermesztő és gyepgazdálkodással foglalkozó szak­embereket bocsát ki. Új vonása az­ egyetem munkájának, hogy agrárkémikus mérnököket a Veszprémi Vegyipari Egye­temmel közösen is képez. Oktatásukban részt vesznek kuta­tóintézetek és vegyipari termelőüzemek is. Hazánk mai mezőgazdasága, illetőleg élelmiszergazdasága évről évre több, magas fokon képzett szakembert kíván. Igen sok új termelési módszert, korszerű technológiát kell beve­zetnünk és alkalmaznunk nem csupán az állami gazdaságokban, hanem az ország szántóterületének 80 százalékán gazdálkodó termelőszövetkezetekben is. További haladásunk a mezőgaz­dasági termelésben főleg annak a függvénye, hogy dolgozik-e benne elegendő szakember. Agráregyetemeinkre — köztük a keszthelyire is — igen nagy feladatok várnak. S biztató a tudat, az elismerésre méltó eredményekkel bizonyított tény, hogy Keszthelyen is megvannak a teendők jó elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek. A nagy múlt, a méltán ápolt hagyomány kötelez. Az okta­tók és a a kutatók elé azt a követelményt állítja, hogy mező­­gazdaságunk további korszerűsítésinek, műszaki fejlesztésé­nek értő szakembereit neveljék az egyetemen. De úgy, hogy ne csupán a szűken vett szakmai ismereteket sajátítsák el, hanem a társadalmi haladásnak is példamutató segítőivé, serkentőivé váljanak a végzett fiatal szakemberek. Miként 175 évvel ezelőtt célul tűzték az intézmény akkori vezetői, a Georgikon valóban elévülhetetlen érdemeket szerzett. Gulyás Pál ­ Kilenc barátjával összefogva Pe­tőfi létrehozta a Tízek Társaságát Elhatározták, hogy Pesti füzetek cí­men önálló lapot adnak ki, s addig is, amíg lapjukat engedélyezik, más orgánumban nem dolgoznak. A ha­talom már régóta figyelte az új iro­dalom mozgalmait, s tudta, mit kell tennie. Különösen akkor, amikor egyre több jel mutatott arra, hogy Pető­fiért nem elégednek meg a társada­lom romantikus bírálatával. 1846 májusában Petőfi Dömsödre vonult, hogy a Pesti Füzetek számá­ra tervezett nagyobb művén dolgoz­zék. A dömsödi egy hónap Petőfi életé­nek egyik legfontosabb s egyszers­­mint legrejtélyesebb időszaka. A Duna menti kis faluban nem estek meg vele látványos kalandok, szinte még említésre méltó esemény sem történt körötte, s szemtanúk szerint „igen elvonultan, munkálkodva’’ élt. A költő Dömsödön nemcsak írt, ha­nem elmélyült tanulmányokat is folytatott. E tanulmányok fő tárgya a nagy francia forradalom története lehetett, amelyet egyebek közt Cabet köteteiből ismert meg. Épp két év­vel később megjelent forradalmi naplójában Petőfi ilyen szavakkal foglalta össze a francia történelem világraszóló eseményeinek reá gya­korolt hatását. „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és estéli imád­ságom, mindennapi kenyerem a fran­cia forradalmak története, a világnak ez új evangyéliuma, melyben az embe­riség második megváltója, a szabad­ság hirdeti igéit. Minden­­ szavát, minden betűjét szívembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevened­tek, és az élethez­ jutottaknak szűk lett a hely, és "tomboltak és őrjöng­tek bennem!" Természetesen nem szabad egysze­rűsítenünk a dolgokat. Petőfi nem attól lett forradalmár, hogy egy vagy akár két hónapon át olvasgatta az 1789-i (és az 1830-i) francia forra­dalom históriáját. Lázadó alkata, hányatott, nélkülözésekkel teli sor­sa, igazságkereső természete, törhe­tetlen jelleme s persze Magyarország akkori állapota, nemzeti elesettsége, ■ társadalmi elmaradottsága — mind­ez együtt ellenállhatatlanul ragadta a forradalmi eszmék befogadására. Egy sok éves érzelmi és eszmei fo­lyamat betetőzéseként lett a világ új evangyéliumának­ hirdetője. E betetőzés azonban eléggé ponto­san meghatározhatóan ezen a tava­szon, 1846 májusában következett be. Dömsödi elvonultságából barátjához és lakótársához, Várady Antal ügy­védhez írt verses levele a bizonyság rá: ... hinni kezdem, hogy dicső a napoknak Érjük maholnap fényes hajnalát, Midőn a népek mind fölemelik A föld porába gázolt fejeket, S végigmennydörgik a föld­­kerekén: „Legyünk rabokból ismét­­emberek!” Tettvágytól égve sietett Vissza Pestre, hogy a forradalmi szellemű irodalmi mozgalmat, a Tízek Társa­ságát tovább szervezze. Július elsejé­vel, a második félév megindulásá­val kellett volna megkezdődni a ter­vezett „sztrájknak”, amikor­­,s a tár­saság tagjai kivonultak volna a la­pokból. De a Pesti Füzetek megjelenésére sem kerülhetett sor. A helytartóta­nács urai épp eleget tudtak Petőfiék­­ről ahhoz, hogy lapjukat ne engedé­lyezhessék. Ily módon a sztrájk is, a lapalapítási terv is megbukott. A vállalkozás mégsem volt hiá­bavaló. Igazolta az új irodalom út­törőinek kezdeményező szellemét és merészségét, s még inkább növelte az irántuk megmutatkozó érdeklő­dést. A költő is tudomásul vette a vere­séget. De nem érezvén jól magát Pesten, elhatározta, hogy ellátogat Erdélybe, ahol épp országgyűlésre készülődtek. A törökök kiűzése utá­ni átrendezés során a Habsburgok nem csatolták vissza Erdélyt Ma­gyarországhoz, hanem külön kor­mányozták. A reformkorban a ma­gyar nemesség körében egyre általá­nosabbá vált az Erdéllyel való újra­egyesülés, az unió kívánsága. Igen valószínű, hogy Petőfit is az „erdélyi kérdés” körüli politikai izgalmak vonzották keletre. Utazása azonban mégsem politikai eseményeivel hozott fontos változást életében. (Folytatjuk.) FEKETE SÁNDOR: P­ETŐFI ÉLETE Kisalföld A történelem árnyékában TITKOS EGYEZMÉNYEK A magyar uralkodó osztá­lyok a Hitler-fasizmus belső ellentmondásai és a munkás­ság lankadatlan, ellenállása következtében egyelőre kény­telenek voltak lemondani ar­ról, hogy a németországi for­mák és módszerek szolgai le­­mintázására sor kerüljön. A nemzetgazdaság növekvő mi­­litarizálódása folytán azon­ban függőségi viszonyuk mindinkább fokozódott, és Gömbös 1935-ben, Göringgel kötött titkos megállapodásá­ban számított is a helyzet ilyen irányú alakulására. A kormány elnöke különben ez alkalommal sokkal messzebb menő engedményeket és ígé­reteket tett, mint ahogyan a beavatatlanok sejtették. A hivatalos körök, a felelős vezetők Győrött is minden bi­zonnyal megkapták a bizal­mas tájékoztatásokat. Erre mutatnak azok a kijelentések is, amelyek az új főispán, dr. Hadocsay László győri beik­tatásakor, 1935. október 3-án hangzottak el. A polgármes­ter egyebek közt az alábbia­­kat mondotta: „A mai főispánok hivatása más, mint a régieké volt. Ma nem kell az önkormányzatok politikai hitvallását szabá­lyozni és irányítani, mert a törvényhatóságok készséggel tesznek eleget a nemzeti kor­mány célkitűzéseinek. Ma a főispánoknak sokkal fonto­sabb, magasztos küldetésük van. Nekik ma a revízió ex­ponált harcosainak kell len­niük, tekintet nélkül arra, hogy ez a revízió békés úton születik-e meg, vagy’ sem. N Ém­ nyíltan megmon­dom, hogy a békés reví­zióban hinni nem tudok. Machiavelli egyik mondását idézem: »Igazságos a háború, ha szükséges, szentek a fegy­verek, ha nincs egyéb re­ménység!­« Nem hozsannát mondok a háború poklának, csak azt hangoztatom, hogy aki békét és igazságot akar, annak el kell készülnie a há­borúra is.” Ezek a kijelentések már abban az időben hangzottak el, amikor Hitler és Gömbös szinte azonos nézeteket val­lott a nemzetközi élet legfon­tosabb kérdéseiben, és a né­metek führere támogatást ígért a magyar uralkodó osz­tályok revíziós terveinek megvalósításához. A kormány természetesen közben az olasz kapcsolatokat is tovább mé­lyítette, hiszen Mussolini ha­sonló célzatú­ segítségét sem nélkülözhette, de elsődlege­sen a német imperializmus hűséges kiszolgálójaként kö­tötte az ország sorsát a Har­madik Birodalom stratégiai és politikai elgondolásaihoz. A hadászati és gazdasági lekötelezettség érthetően ná­lunk is további fontos intéz­kedéseket tett szükségessé. Közéjük sorolható az a hatá­rozat is, amelyben Győr-Mo­­son megye közgyűlése — a régebbi , teljesen primitív megoldásokkal szemben — a polgári gáz- és légvédelem tervszerű, országos megszer­vezését kérte a kormány el­nökétől. A felterjesztés a kö­vetkezőket tartalmazta: „Miniszterelnök Úr! A mai napon tartott rendes közgyű­lésünkben Debrecen t­j. vá­ros átirata és itt elhangzott önálló indítványok kapcsán foglalkoztunk a polgári lég- és gázvédelem kérdésével. Köztudomású ugyanis, hogy az esetleges légitámadások­kal, azok veszélyével nem­csak a hadseregnek kell szá­molnia, hanem ugyanolyan mérvben, vagy még inkább az ország területén élő polgá­ri lakosságnak is. Miután egyetlen állam sincs az ellenséges légitáma­dásoknak annyira kitéve, mint csonka hazánk, vélemé­nyünk szerint a katonai lég­védelem mellett a legsürgő­sebben a polgári légvédelem is szabályozandó. — A fenti­ekből kifolyólag indíttatva érezzük magunkat Nagymél­tóságod szíves figyelmét ez irányban felhívni és egyben jóindulatú intézkedését kér­ni, hogy a légvédelmi törvény az országgyűlés által soron kívül letárgyalható legyen.” Az évekig húzódott gazda­sági válságból lassan kilábaló ország tehát már ekkor olyan problémákkal, gyors megol­dást sürgető kérdésekkel ta­lálta szembe magát, amelyek a tervbe vett háborús készü­lődésekkel álltak a legszoro­sabb kapcsolatban. Nem két­séges, hogy ebben az időszak­ban bizonyos vonatkozások­ban, főleg gazdasági és pénz­ügyi síkon a fokozatos javu­lás kezdeti ievei voltak ferlel­­hetők. Dr. Lengyel Alfréd 1972. NOVEMBER 1., SZERDA Szovjet hanglemez­hetek A november elsején kez­dődő szovjet hanglemez­hetek megrendezésének alapgondolata: a szovjet előadóművészet bemu­tatása. A nagy egyéni­ségek, többek között Szvjatoszlav Richter, Emil Gilelsz, Lev Obo­rin, David Ojsztrah pro­dukciói, vagy a lenin­­grádi és a moszkvai fil­harmonikusok felvételei egyaránt húszszázalé­kos árengedménnyel lesznek vásárolhatók no­vember 1. és 30. között. A hagyományoknak megfelelően november 3- án vidéken is — ezúttal Miskolcon — ünnepi megnyitóval kezdődnek a „szovjet hanglemez­hetek”. Egyoldalú védekezés Nincs értelme szomorú, vagy kevésbé szomorú statisztikákat idézni annak bizonyítására, hogy a vállalatoknál, üzemeknél a balesetek száma évek óta alig csökken. És nincs értelme oldalszámra felsorolni azokat a rendele­teket, szabályzatokat, adminisztratív intézkedéseket sem, amelyek a munkavégzés közben történő balesetek számának csökkentésére lennének hivatottak. Az ellentmondás ezek nélkül is egyértelmű: a brigádvállalások, munkásvédelmi őr­járatok, tanfolyamok, vizsgák, oktatások és értekezletek na­gyon kevés eredménnyel járnak. A baleseti jegyzőkönyvekben tallózva az állapítható meg, hogy az okok között a figyelmetlenség, a hanyag munkavég­zés szerepel a legtöbbször. A „megcsúszott”, „nem nézett kö­rül”, „nem használt szemüveget” és más hasonló kifejezések használata az első pillantásra arra enged következtetni, hogy valóban fokozni szükséges az adminisztratív intézkedéseket; hogy növelni kell az oktatások számát, az őrjáratokét; hogy meg kell szigorítani az ellenőrzéseket. De vajon nem vetődik-e fel önkéntelenül is a kérdés, hogy a figyelmetlenség, a hanyag munkavégzés csak a látszat, csak a felszín, amely mögött az igazi okok meghúzódnak; hogy a balesetek elleni védekezésnek a figyelem felkeltésére irá­nyuló módja a továbbiakban zsákutcába vezet? Vajon nem le­hetséges-e az, hogy a jegyzőkönyvek is csak a látszatot tük­rözik? Hogy a figyelmetlenségnek, hanyagságnak lehetnek olyan okai, amelyek nem feltétlenül a dolgozókban kere­sendők? Közismert, hogy a balesetek elleni védekezés alapja a technológiai, gyártási előírások pontos és szigorú megtartása A mulasztások következménye az esetek nagy részében nem­csak a rossz, használhatatlan termék, hanem a baleset is. De ugyanez a tétel másképpen is igaz: a rossz technológia, a hibás gyártási folyamat nemcsak selejtet, hanem balesetet is okozhat. És ugyanúgy, ahogy a balesetek eg része az elő­írások meg nem tartásakor kellő figyelemmel elkerülhető, ugyanúgy kellő figyelemmel megelőzhető a baleset akkor is, ha rossz a gép, a berendezés. Azonban az már semmiképpen sem mindegy, hogy a dolgozónak mire kell figyelmét össz­pontosítania: a pontos munkára, vagy a baleset elkerülésére. Egy építési naplóból származik a bejegyzés, hogy a mun­kás nem fűrésszel, hanem kőműveskalapá­csal vágott desz­kát. Felesleges bizonygatni, ehhez a munkához nem a kala­pács a megfelelő szerszám. És felesleges bizonygatni azt is, hogy nem megfelelő szerszám használatakor könnyebben történik baleset, mint máskor. De mindez csak az egyik ol­dal. A rossz technológia, a hibás gyártási folyamat nemcsak közvetlenül lehet a baleset oka. Az a dolgozó, aki egyszer vagy többször valamiféle mulasztást tapasztalt, szinte biztos, hogy saját maga is mulasztani fog. Az első esetben nem tud­ta megtartani az előírásokat, a következő esetben pedig egész egyszerűen megfeledkezik róluk. És ha ilyenkor baleset éri, a jegyzőkönyvbe okként a figyelmetlenség kerül be. Figyel­metlenség, aminek oka nemegyszer az akadozva működő gépben, a rossz munkaszervezésben, a pontatlan technológiai előírásokban, a munka műszaki-technikai feltételeinek hiá­nyosságában rejlik. Hiszen a munkahelyi fegyelmet nemcsak maguk a dol­gozók sérthetik meg, hanem a gyártási folyamatok hiányos­ságai is. A következmény pedig végiggyűrűzik az egész tech­nológián, a műhelyen, a vállalaton. A brigádvállalások, munkásvédelmi őrjáratok, tanfolya­mok, vizsgák és értekezletek csak addig lehetnek eredménye­sek, ameddig a balesetek oka valóban a munkások hanyag­sága, figyelmetlensége. A balesetek ileni védekezésnek fon­tos részei a rendeletek, szabályzatok, maradéktalan megtar­tásuk azonban elsősorban a műszaki, technológiai feltételek­től függ. " (Szalay) A Kisfaludy Színház igazgatósága értesíti kedves közönségét, hogy a november 5-én megtartandó ünnepi díszelőadás miatt a Dunaparti randevú november 2-i és november 5-i előadása elmarad. A megváltott jegyek november 4-re, illetve 6-ra érvényesek, vagy kívánságra a pénztár a jegyeket visszaváltja.

Next