Kisalföld, 1973. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
1973. ÁPRILIS 1., VASÁRNAP ÉS VAJON MI LESZ azokkal, akik harminc-negyven éves korukban kerülnek ipari üzembe dolgozni, majd néhány hónapos betanulási idő után éppenúgy az elvégzett munka alapján kapják a fizetésüket, mint akik hoszszú évek óta tagjai a gyári közösségnek? Kétségtelen, hogy előbb-utóbb képesek megoldani a rájuk váró termelési feladatokat. De vajon képesek lesznek-e minden segítség nélkül valaha is ipari munkássá válni, olyan dolgozóvá, aki nemcsak kiszolgálja, hanem a tulajdonos biztonságával, többet akarásával ki is használja a gép, a technológia nyújtotta lehetőségeket? Vajon képesek lesznek-e valaha is serkentés nélkül arra, hogy az üzemi közösség, a munkásközösség alkotó tagjává váljanak? Mert a lehetőség számukra — hogy ipari munkásokká formálódjanak — megadatott akkor, amikor az elmúlt néhány évben a megye ipari központjaiból több mint húsz üzem települt vidékre. Ma mintegy ötezren dolgoznak megyénkben a régi gazdasági épületekből kialakított műhelyekben és az új, kisebb-nagyobb üzemcsarnokokban — nagyrészt betanított munkások. Zömmel középkorúak, akik otthagyták a mezőgazdaságot, a kisipart, a háztartást, és elmentek az új gyárakba a kényelmesebb munkáért, az addiginál több szabad időért és a több pénzért. De nemcsak azokról van szó, akik a vidékre telepített üzemekben ismerkedtek meg először az iparral, hanem azokról is, akik minden szakképzettség nélkül kerülnek vagy kerültek régi gyárakba, régi üzemekbe. Sokan vannak, számuk sok ezerre tehető, hiszen azt a gazdasági átalakulást, amelynek eddigi eredményét az agrárországból agráripari országgá váló átminősülés jelzi — azt a gazdasági folyamatot, a munkások számának szükségszerű növekedését csak a mezőgazdaságból történő elvándorlás eredményezhette ilyen rövid idő alatt. A lehetőség számukra — hogy ipari munkásokká legyenek — megadatott, azonban ebben a folyamatban kevés kivételtől eltekintve megrekedtek a félúton. Ma csupán annyiban különböznek régi önmaguktól, hogy a más feladatot, más esetleg érettebb fogásokkal végzik el. Vajmi keveset gyarapodott tudásuk, gondolkodásmódjuk pedig talán még annyit sem változott. És erről elsősorban nem ők tehetnek, ők megtalálták számításukat. Az asszony is, ki a háztartási munkát cserélte fel, és az a férfi is, ki a mezőgazdaságit. A maguk módján áldoztak is ezért, hiszen harminc-negyven évesen illeszkedtek be a technológiák szigorú rendjébe, harmincnegyven évesen szokták meg a percnyi pontosságú munkakezdést, tanulták meg a selejt fogalmát; mindazt, ami az ipari munkát a többi tevékenységtől megkülönbözteti. ők megtalálták számításaikat, de vajon mennyiben találták meg számításaikat azok az üzemi, gyári, vállalati közösségek, amelyeknek minél több kiművelt munkásfőre lenne szükségük? A KIHASZNÁLATLANUL MARADÓ lehetőségek okozta kárról képtelenség felmérést készíteni. Nem lehet kimutatni, hogy mennyivel növekedne egy műhely termelése, ha az ott dolgozók szakmai tudása nagyobb lenne, mint ahogy nem lehet kimutatni azt sem, hogy társadalmi rendünk fejlődését mekkora mértékben segítené, ha a tanulás eredményeként megváltozna nagyon sok betanított munkás gondolkodásmódja. Kimutatást készíteni ezekről nem lehet, de az bizonyos, hogy kézzelfogható eredménye lenne annak, ha a most még csak ipari munkát végzők valójában ipari munkásokká is válnának. Jelenleg azonban nagyon kevés tényező ösztönzi őket erre, és a segítség, amelyre ehhez elengedhetetlenül szükség lenne, még késik. Hiszen az ipari munkássá válás egy legfontosabb feltételének nem felelnek meg: a szakmai képzettségük csak annyi, hogy elsajátították néhány gép kezelését. És ami ennek a hiányosságnak részben törvényszerű következménye: szemléletük, gondolkodásmódjuk sem igényesebb, mint amennyit a naponta ismétlődő mozdulatok sugalmaznak. TAGADHATATLAN, a gyártási folyamatok mindig meghatározzák azt, hogy az ott dolgozónak mekkora képzettségre van szükségük. Bizonyos az is, hogy az esetek döntő többségében a betanított munkás azért keres körülbelül annyit, vagy néha többet, mint a szakmunkás, mert a gépet, berendezést kevés ismerettel is kezelni képes. De a többi — emellett lényegtelen — szempont között éppen ez az a tényező, amely nem készteti arra a betanított munkást, hogy — bár lehetősége van rá — tanuljon, hogy megváltoztassa gondolkodásmódját, szemléletét, és egyéni életét is. A vállalatok gazdasági, szakmai vezetőinek egyértelműen az az álláspontja: szükség van nagy tudású, széles látókörű szakemberekre. Sokat is tesznek érte, a szakmunkás-tanulók száma bizonyítja ezt. Nem lehet hinni tehát teljes mértékben a technológiai, termelési körülmények sugallta következtetésnek, hogy az ipar fejlődésével párhuzamosan csökken a szakmai és általános tudás iránti igény. Sőt, éppen a fejlődés követeli meg az eddiginél nagyobb, bár az eddigitől eltérő jellegű ismereteket. Ezért inkább annak tulajdonítható a mezőgazdaságból, háztartásból elvándorlók félúton történő megrekedése, hogy részben megfeledkeznek róluk, részben pedig — és ez a vélemény megfogalmazódott vidékre települt üzemek vezetőiben is — nem tartják „kifizetődőnek” a velük való foglalkozást. Megfeledkeznek róluk, mert az általuk adódó lehetőség kihasználásának haszna nem mérhető úgy, mint például egy megvásárolandó gépé. Megfeledkeznek róluk, mert valójában a legfontosabb termelési követelményeket, a félautomata, automata gépek kezelését el tudják végezni. ÉS AZ ELVÁNDORLÓK megrekednek a félúton, önerejükből nem képesek további lépéseket tenni, mert sajátos körülményeikből következően nem érezhetik azt a szükséget, amelyet a társadalom érez: az igényt a kiművelt munkásfők sokaságára. Szalay Antal MEGREKEDVE A FÉLÚTON Megyei felszabadulási pályázat kedden díjkiosztás Tíz év óta hirdetik meg a megye különböző szervei azt a művészeti pályázatot, amely alkalmat ad megyénk alkotóinak a nyilvánosság előtt való bemutatkozásra. Az idei — jubileumi — pályázat eredményhirdetésére és díjkiosztó ünnepségére, valamint a díjazott fotó- és képzőművészeti alkotások kiállításának megnyitására kedden kerül sor. Délelőtt 10 órakor a Petőfi Sándor Ifjúsági Ház színháztermében Port Árpád, az MSZMP megyei Bizottságának titkára értékeli a pályázatot, és a nyerteseknek átadja a díjakat. A Győri Ifjúsági Filmstúdió bemutatja a zsűrizésről és a jubileumi kiadvány nyomdai munkálatairól készített filmjét, és néhányat bemutatnak a díjnyertes versek, novellák, filmek közül is. A Műcsarnokban 11 órakor nyitják meg a fotó- és képzőművészeti kiállítást. A díjátadó ünnepség, a műsor és a kiállítás megnyitása nyilvános, a rendező bizottság szeretettel vár minden pályázót és más érdeklődőt. Kitüntetések, új tervek a győri Kisfaludy Színházban Ünnepi társulati ülésre gyűltek össze tegnap a győri Kisfaludy Színház társalgójában a színház dolgozói. A felszabadulás évfordulójára, a szocialista színház megalapításra Szilágyi Albert rendező emlékezett. A társulati ülésen Várady György igazgató számolt be a Kisfaludy Színház legközelebbi terveiről. Két új magyar darab bemutatója szerepel — még az idényzárás előtt — a győri színház műsortervében. A rövidesen bemutatandó „Trónörökös” című zenés játékot az emlékezetesen nagy sikert aratott „A sztár is meztelen” c. zenés darab mesterhármasa: Padisák— Darvas—Hajnal szerezte. A „Trónörököst” Hortobágyi Margit rendezi. Ugyancsak új magyar bemutatónak számít Cserhalmi Imre: Eszter című színműve, amelynek érdekességei közül ezúttal csupán egyet említünk. Az új magyar darabot Metner János főiskolai hallgató rendezi. A klasszikus görög drámák után — ezeket továbbra is műsorán tartja a színház együttese — Fertőrákoson a barlangszínházban mutatják be Stein—Kander: Zorba című musicaljét is. Május elején megtisztelő meghívásnak tesz eleget a győri színház társulata, Héttői Jenő örökzöld darabját. A néma leventét felújított változatban játsszák a győriek a bécsi magyar intézetben, a Collegium Hungaricumban. Várady György igazgató a legfrissebb tavaszi színházi terveket ismertető ünnepi társulati ülésen adta át a kitüntetéseket a színház dolgozóinak. A felszabadulás évfordulója alkalmából „A szocialista kultúráért” kitüntetésben Bajka Pál és Szűcs István színművész, valamint Baráth András díszlettervező részesült. A Művelődésügyi Minisztérium Kiváló Dolgozója kitüntetést Bakonyi Györgyi és Kopetti Márton, az intézmény Kiváló Dolgozója kitüntetést pedig Szekeres Rózsa, Szabó Endréné földessy László és Nyikos Károlyné kapta. Minisztériumi dicséretben részesült Major Mihály és Hani János. A Kisalföld olvasói nevében valamernyiöknek sz’~hő’ gratulálunk! (tpl) ------BisalfStd Olcsó és jó Holland helyett magyar is lehet A kellő mennyiségű és minőségű zöldség termesztése napjainkban ugyanolyan fontosságú, mint a mezőgazdaság néhány más ágazata, így a szarvasmarha-tenyésztés és a cukorrépatermelés. A népgazdasági elvárás nemcsak a mennyiséget és minőséget célozza, hanem mindenekelőtt a gazdaságos termelést, tehát külön figyelmet érdemel minden olyan eszköz és fajta, amely segíti a célfeladatok megoldását, sőt azon belül is az eddiginél gazdaságosabb termelést, például a kertészetben. Mindenekelőtt is egy számadatot: a holland tápkockakészítő gép ára 180 000 forint. A győrszentiváni tsz új gépe azonos teljesítménnyel, hozzávetőleges számítással a negyedébe kerülhetne. Zsebedics Ernőről, a tsz műszaki vezetőjéről már néhányszor szóltunk lapunkban. Újításai közül a legutóbbiakba (hallottunk róla) aztán a kazalozó (amibol .. re készített a tsz már százat) és még sorolhatnánk. Most az örömük a tápkockaprés, amely értékéhez képest csekély költségből született meg (hidraulikus vezérlésű munkahengerrel, traktor-alkatrészekből készült). A gép aprólékos, hosszas kísérleti munka eredménye. Zsebedics Ernő segítségére volt Máj Dezső gépésztechnikus is. Tavaly még csak 40 000 tápkockát készítettek vele a tsz-nek. Aztán alakítottak még rajta, és az idén már végleges formájában a szövetkezet kertészetének szükségletét, egymillió tápkockát elkészített az új gép. Percenként 150-et! És a munkaerőigénye nem több, mint a holland gépé. Két alapvető tényező kényszerítette a szövetkezetet, s természetesen, a tsz mestereit a gép kikísérletezésére. Egyik volt a munkaerőhiány, a másik pedig az, hogy nem lehetett gépet kapni. Ezek a kényszerítő körülmények viszont valamennyi, kertészettel foglalkozó tsz-re állnak, sőt, fontolásra késztetik a szakembereket, hogy egyáltalán foglalkozzanak-e és milyen nagyságrendben kertészeti növényekkel. A MÉK szakemberei is felfigyeltek a tsz gépére, mégpedig a következő ok miatt: a külföldi vásárló például minél korábban vinné az uborkát, és a MÉK is szállítana már a termelőktől, akár májusban is, ha a szokásosnál előbbre hozhatná az érést. Ehhez viszont olyan gép kellene, amelyik olcsón és időben tápkockát készít. A győrszentiváni tsz nagy teljesítményű gépével 15—20 fillér helyett egy tápkocka előállítási költsége 4 és fél fillér. A szakember számol, a tápkockás uborkapalántát 50 fillérből kiállíthatja a gép segítségével. A páli tsz például a MÉK-kel való szerződés értelmében hozzávetőlegesen 3 hektáron termel szabad földön tápkockás uborkát. Bizony elkelne ide a győrszentiváni gép — a tervek szerint elviszik bemutatkozni —, s elkelne még nagyon sok helyütt, segíteni a gazdaságos zöldségtermesztésben! És nem kerül 180 ezer forintba! Érdemes lenne számolni országos szinten is, és érdem szerint rangot adni a hazai jó ötletnek Gszm Sorakoznak a tápkockák. (Nagy Éva (elv.) . A halogatás kkal beszélünk arról, hogy rendszerünkre a fejlődés jellemző. Ez a valóság egy pillanatra sem leplezheti el, hogy történnek ballépések, mutatkoznak fogyatékosságok is. A KB 1972. novemberi ülésén is az történt, hogy az elemző munka közben a sikerek méltatása nem fedte el az elmúlt két esztendőben elkövetett hibákat. „A népgazdaság fejlődik, az életszínvonal emelkedik, ugyanakkor a problémák is jelentkeznek” — mondotta a KB ülésén Kádár elvtárs. A siker a munka jobb szervezettségében, tökéletesedésében, a termelékenység emelkedésében, a minőség és választék javulásában, az életszínvonal emelkedésében mutatkozik. Különösen a népgazdasági reform bevezetése óta aránylag gyorsan terjed a legkorszerűbb technika. Az iparban és a mezőgazdaságban mindinkább elismerik a műszaki, agrotechnikai és szervezési tudomány alkalmazásának fontosságát. Amikor a hibákról beszélünk, akkor legtöbbször a helyenként mutatkozó haszonszerzést, a munkában tapasztalható lógást, fegyelmezetlenséget emlegetjük. Csak nagyon ritkán hangzik kritika a bürokráciának arról a formájáról, amely közömbösségben, huzavonában nyilvánul meg. Sajnos, még nem halt ki az az embertípus, aki az égvilágon semmit sem hajlandó addig cselekedni, amíg hivatalos, írásos értesítést nem kap. Hetekig, hónapokig vár, de addig a legvilágosabb intézkedést sem teszi meg, amíg a felsőbb intézmény pecsétes utasítása nem jut a kezébe, és amikor ez megtörténik, akkor megvárja a végrehajtási utasítást. Ám abban rendszerint talál olyasmit, ami számára nem egészen egyértelmű. Természetesen magyarázó kiegészítést kér. Érdemes nagyobb figyelmet fordítani azokra, akiknek semmi sem sürgős. A folytonos aktakészítés és eligazítás várása közben természetesen károk keletkeznek. Az akta túlságos tisztelete a felszabadulás előtti korszakból és az 1950-es évek gyakorlatából táplálkozik. Ez a szemlélet különösen vezetői szinten okoz károkat. Megtörténik — nem is ritkán —, hogy a főhatóság mindenkit érdeklő határozatot hoz. Az emberek városokban és falvakban őszintén méltatják a társadalom fejlődését szolgáló törvényt, rendeletet, utasítást, és szeretnének minél előbb aszerint cselekedni. Csakhogy egyes tisztségviselő számára a legérthetőbb állásfoglalás is akkor válik elismertté, amikor a végrehajtási utasítás minden részletéhez kieszközli a főhatóság szájbarágó magyarázatát. Nem arról van szó, hogy bárkit is olyan tevékenységre célszerű ösztönözni, amely zűrzavarhoz vezethet. A megalapozatlanság, a felelőtlen cselekvés legalább annyira káros, mint a minden lépésre utasítás várása. Ezernyi kiváló cselekedet igazolja, hogy a szocialista társadalmat szolgáló központi főhatósági határozat akkor tud gyorsan megvalósulni, amikor a szervezetek, intézmények, vállalatok vezetői alapos ismerettel, tapasztalattal, tudással rendelkeznek. Jó feltételek alakulnak a realitások felismeréséhez és a felelős, öntevékeny munkához. Bárhonnan közelítjük is a hivatali, intézményi és termelő tevékenységet, mindenképpen mutatkozik a bürokratikus, halogató magatartásnak kóros jelensége. A halogató magatartás nemcsak felismerhető, hanem egyszersmind ajánlkozik az ellene való harc módszere is. A politikai tisztánlátás, szakmai hozzáértés és vezetőkészség az éltetője a társadalom fejlődését szolgáló főhatósági határozatok időben történő megvalósulásának. (—i —r) 3