Kisalföld, 1981. december (37. évfolyam, 281-304. szám)

1981-12-01 / 281. szám

Termeltetési tervek a Mosonmagyaróvári Afésznél Segítség a szakcsoportoknak u­borkamag ingyen Kisállattenyésztés szervezetten A Mosonmagyaróvári Afésznél már közel egy hó­napja megkezdődtek a jövő évi szerződéskötések. Most dől el, hogy lesz-e elegendő korai paprika, paradicsom, saláta, uborka, vagyis pri­mőr. Nos, a számok bizo­nyossága szerint nem lesz gond. Az áfész eddig nyolc­vanhat termelővel kötött szerződést, a becsült fólia illetve üveg alatti felület megközelíti a huszonkétezer négyzetmétert. Azok, akik nagyobb területen termesz­tik a primőröket, az értéke­sítés biztonsága érdekében szinte kivétel nélkül az áfésszel kötöttek szerződést, így aztán a sátrak vázaihoz, illetve a fóliavásárláshoz megkapják a negyven száza­lékos állami támogatást. A Mosonmagyaróvári Áfész ezen kívül még palánták­kal, vegyszerek beszerzésé­vel is segíti a primőrterme­lőket. A jövő év egyik fontos feladatának tartják az áfész­­nél az uborkatermesztés nö­velését is. Mégpedig azért, mert a mosonmagyaróvári konzervgyár jelentős meny­­nyiségű uborkát dolgoz fel, tehát nincsenek értékesítési gondok. A gyár számára is az volna az előnyös, ha az uborka termelése Mosonma­gyaróvár környékén történ­ne, mert így lerövidülnének a szállítási távolságok, ezál­tal javulna a minőség. Ép­pen ezért az áfész és a konzervgyár közösen úgy döntöttek, hogy megfelezve a költségeket, a zöldség és gyümölcstermelő szakcso­port tagjainak ingyen adják az uborka vetőmagot. Mind­azok, akik tájékozottak az uborkamag áráról, tudják, hogy ez bizony nem kis se­gítség. Mindemellett az áfész még más kezdeményezésekkel is próbálkozik. Az uborka és zöldségtermesztési szakta­nácsadás, az írásban szét­küldött tájékoztatók már hagyományosnak számíta­nak. De most felkérték a felvásárlókat arra is, hogy tudakolják meg: mit szólná­nak a kistermelők ahhoz, ha falvanként illetve felvá­sárló körzetenként egy-egy ember végezné a kiskerti uborkák növényvédelmét? A bedolgozókat a szakcso­porti alapból fizetnék, va­gyis a kistermelőknek nem kerülne külön pénzébe e szolgáltatás. Másik jelentős előny, hogy a növényvéde­lem szakszerűbbé válna. Emellett vegyszert is lehet­ne megtakarítani. A zöldség- és gyümölcs­­termelőket azzal is segíti az áfész, hogy a szerződések­ben előre meghatározza a garantált árakat. Ezen kí­vül azok a termelők, akik vállalják, hogy zöldség- és gyümölcsféleségeiket megfe­lelő ütemezésben közvetle­nül a boltokba szállítják, a napi eladási ár legalább nyolcvan százalékát kapják. Megkezdődtek a sertés­felvásárlási szerződésköté­sek is. Az áfész hegyeshal­mi vágóhídjának bővítése lehetővé tette, hogy évente hétezerötszáz sertést dol­gozzanak fel. Ez közel hat­szorosa a három évvel ez­előtti mennyiségnek. Jövő­re tizennégyezer sertést sze­retnének az áfész körzeté­ben felvásárolni. A sertés­­tenyésztők az eladást meg­előző három hónapban hí­zónként nyolcszáz forint ta­karmány­vásárlási előleget kaphatnak, amit kamatok nélkül az eladott sertések árából kell­­ visszafizetni. Ezen kívül a szakcsoportok már minden helységben ser­tésátvevő helyeket is készí­tettek. Huszonkét eladóhe­lyen pedig kellő mennyisé­gű szemestakarmányt, tápot és premixet vásárolhatnak a kistermelők. A Mosonmagyaróvári Áfész­­nek tizenegy nyúltenyésztő szakcsoportja van, amelyek­nek a tagjai az idén mint­egy négyszáz tonna hús­­nyulat értékesítettek. Jövő­re ezt a mennyiséget szeret­nék tovább növelni. Ennek érdekében az elmúlt hóna­pokban darabonként ötven forintos szakcsoporti hozzá­­ járulással 1600 tenyésznyulat helyeztek ki a kistermelők­höz. Ugyancsak a szakcso­portok fedezték a nyúlállo­­mány betegségek elleni oltá­sának költségeit is. Az áfész kisállattenyésztői az idén egy önálló kiállítást rendez­tek Mosonmagyaróvárott, melyen bemutatták a leg­szebb nyulakat, galambokat. A kiállításnak nagy sikere volt. Ezen felbuzdulva, sze­retnék megalakítani a Ma­gyar Kisállattenyésztők Or­szágos Egyesületének me­gyei csoportját, mely újabb lehetőséget adna a kisállat­­tenyésztés szakmai színvo­nalának növelésére. Ahhoz, hogy ez utóbbi kezdemé­nyezés valóra váljon, a me­gye más áfészeiben tevé­kenykedő kisállattenyésztő szakcsoportok támogatását is meg kívánják nyerni. Összességében a Moson­magyaróvári Áfész az idei­nél több zöldség, gyümölcs, állat felvásárlását tervezi jövőre. És mint a fentiek­ből kitűnik, e tervek meg­valósítása érdekében külön­féle kedvezményekkel, szol­gáltatásokkal támogatja is a kistermelőket. N. E. flovaggazdálkodás a textiliparban A textil, és textilruházati ipar mintegy 180 ezer tonna elsődleges nyersanyagot hasz­nál fel évente. Ennek 15 szá­zalékát hazai forrásokból biz­tosítják, 20 százalékát más szocialista országokból, a fennmaradó nagyobb részt — 65 százalékot — nem ru­belelszámolású piacokról szerzik be. Az anyaggazdálkodás komplex programjának kere­tében az Ipari Minisztérium a Textilipari Kutató Intézet­nek és­­az ágazat több mint húsz nagyvállalatának közre­működésével átfogó vizsgála­tot indított az anyaggazdál­kodás helyzetének felmérésé­re, az anyagmegtakarítás le­hetőségeinek feltárására. Megállapították, hogy a tex­tiliparban elsődleges nyers­anyagok és félkésztermékek feldolgozása során évente mintegy 30 ezer tonna hulla­dék keletkezik, ami nem sok­kal kevesebb, mint az egész nyersanyag-szükséglet 20 szá­zaléka. A pamutiparban — vállalatonként és gyártási fá­zisonként — felülvizsgálják az anyaggazdálkodás rend­szerét, a hulladéknyilvántar­tást, és az eredményes mód­szereket adaptálják vala­mennyi vállalatnál. A gyapjúiparban kidolgoz­zák a hulladék kezelésének, nemesítésének, a másodla­gos nyersanyagok újrahasz­nosításának módszereit. Az anyaggazdálkodás haté­kony javítása természetesen teljes mértékben nem való­sítható meg anyagi ráfordítá­sok nélkül. Elsősorban a hul­ladékok nemesítéséhez, fel­­dolgozási fokának növelésé­hez szükségesek a gépi beru­házások, a technológiák kor­szerűsítése. 1981. december 1., kedd A­z első keltetés min­denképpen vizsga volt — emlékezik Elő Lászlóné. — A férjem nyugtalanul aludt, sokszor fölkelt, járkált a szobában, kiment az udvarra, benézett a keltetőbe, visszajött. Az arcára volt írva: vajon mi lesz? Az első öt kiscsibét a fér­fi zsomporba tette, bevitte az asszonynak, mintegy aján­dékot. Akkor érezték először mindketten: jól döntöttek, így kezdődött, illetve dehogy így, hiszen ez már a­­folyta­tás volt. Az ötlet 1979 nya­rán pattant ki a sarródi házban. — Inkább a férjem fejé­ben fordult meg a dolog — mondja az asszony. — En­gem sokáig rágott a kétség, sikerül-e. Később már ma­gam mondtam, hozd el a keltetőgépeket Győrből. El­hozta, beszerelte. A géphez bújtató kellett, megcsinálta. A rekeszeket szintén. Volt egy kis megtakarított pén­zünk, azt fektettük a vállal­kozásba. Vettünk autót, a lakást rendbetetettük, más­ra nagyon nemigen kellett költeni. Két fiunk van, le­szerelt katona az egyik, au­gusztusban szerelt le, a má­sik Győrben dolgozik. A férjem téesz-tag, gépkocsi­­vezető, én a Bősárkányi Há­ziipari Szövetkezet tagja va­gyok, székülés-lapokat kere­tezek, lábtörlőket fonok, emellett rendezem még a tejcsarnokot: a háztáji tejet veszem át. Könnyű lenne el­sorolni a tej­hordókat, hatan vannak. Hatvan-hetven litert hordanak naponta.­­ És megvettük a két ötezres keltetőgépet, ipari áramot vezettettünk be, az kell hozzá, két régi helyisé­get alakíttattunk át, egyik raktárféle, másik takar­­ ó •Öt csibe zsomporban mánytároló volt. Jártunk a tojás után. Tavaly már újabb ötezres gép üzemelt, egyik helyiség lett a csirke­nevelő, a másik a keltető. Betonoztak a férfiak, új ab­­lakokat, ajtókat tettek be, kidobták a régi kemencét. A csibének nagy lett a be­csülete. — Hallottam, beszélték egyszer az utcán, milliomo­sok akarunk lenni. Nem a meggazdagodásért kezdtünk a munkába, hanem egy kis mellékes jövedelemért. Koc­kázatos volt. Tapasztalat, szaktudás nélkül vágtunk bele, szakkönyveket vettünk, azokat bújtuk, elmentünk régebbi keltetésökhöz, érdek­lődtünk, tanácsokat kértünk. Senki nem mondta, hogy ne csináljuk. És sikerült. Habár sokat kell éjjelezni. Egy éj­szaka az óra háromszor csönget, akkor menni kell, forgatni a tojásokat, ellenő­rizni a gépeket, a hőmérsék­letet, a páratartalmat. Ha minden rendben, akkor jö­het a fekvés. Éjszaka a fér­jem a szeres, nappal én. A tanítómesterük a mun­ka volt. A keltetés januártól május végéig tart. Most Élőék ta­karítanak, festenek, mázol­nak, a keltetőgépeket javít­ják, hiba ne legyen az idényben. És nemcsak csi­béket — levágásra való fe­hér húshibridet, a tojókból a kendermagosat, a Hamp­­shir-fajtát, az F1-eset, ami fehér kakas és vörös tyúk keresztezéséből származik —, hanem kacsákat is keltetnek.­­ Az első szezonban még csak a környező falukból, tavaly már messzebbről is érkeztek vevők. Igyekezünk, hogy jó minőségű tenyészto­­jásunk legyen. Januártól negyven-ötven ezer tojást rakunk be. Az öt hónap na­gyon zsúfolt lesz, talán bír­juk erővel. Előnevelést is fo­gadunk el, akkor többe ke­rül a csibe. Tavaly sok áramkimaradás volt, nem tudtunk agregátort szerezni, az öt kilowattos kicsi. Ami­kor belefogtunk a munkába, féltünk. Most? Reménnyel kezdjük a harmadik idényt. Vannak terveink, de ezek még odébb lévő dolgok. A munka mellett hogyne dol­gozna akármelyikünk. Van értelme. Joó József ­ Az év utolsó hónapját mintegy 15 százalékos tervtúlteljesítéssel kezül a győri üveg­feldolgozó Ipari Szövetkezet. Termékeik különféle üvegajtók és polcok, elsősorban búto­rokhoz készülnek amelyből idén több mint 15 millió forint értékben szállítanak hazánk legnagyobb bútorgyárainak. Bér- és Munkaügyi Tanács Rácz Albert államtitkár­nak, az Állami Bér- és Mun­­kaügyi Hivatal elnökének ve­zetésével hétfőn megtartotta első ülését a Bér- és Munka­ügyi Tanács. Az ülésen meg­vitatták és elfogadták a ta­nács­­ ügyrendjét, amely rög­­zíti a további munka mód­szereit, feltételeit, eleget téve a kormányhatározatban fog­lalt követelményeknek. A ta­nács alapvető feladatának te­kinti, hogy állást foglaljon s véleményt mondjon mind­azokban a bér- és munka­ügyi, munkajogi kérdésekben, amelyekről az állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a jövő­ben a Minisztertanács és bi­zottságai­ elé javaslatokat, je­lentéseket, előterjesztéseket készít. A tanács megvitatta az ötnapos munkahét beveze­tésének tapasztalatairól és a rövidített munkahétnek to­vábbi területekre történő ki­­terjesztéséről szóló előter­jesztéseket is. Ha­t­va­n­n­égym­illi­ós hitelfelvétel FEJLESZTÉS ÉPÍTÉS NÉLKÜL Két év alatt olajból megtérül Két nagy, egyenként az egymilliárd forintot ugyan­csak meghaladó beruházás után értékben nem mondható nagynak az a hitelfelvétel,­­aminek okmányait tegnap ír­ta alá a Graboplast vezér­igazgatóhelyettese, Tamas­­kovics Gyula és dr. Schiller György, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője. Ám ma más időket élünk, mint akár hat éve is, forrásszűké­ben a pénzemberek sokkal inkább meggondolják, mit támogassanak. Az a 64 mil­lió forint, amit most vett fel fejlesztési kölcsönként Ma­gyarország egyetlen műbőr, gyára a már meglévő évi 43 millió négyzetméteres kapa­citást,­­ korszerű termékeket előállító, korszerűen termelő, nemzetközi összehasonlítás­ban is versenyképes nagy­­vállalat egyik termékcsalád­ját hivatott tovább fejleszte­ni. A Graboplast 1968 óta ké­szít úgynevezett műszaki konfekció termékeket, és 13 év alatt egyebek között mint­egy kétszáz óriás sátra áll az országban. A gyári anyagtá­rolásra, műtrágya- és géptá­rolásra, uszoda fedésére szol­gáló levegővel tartott, s újab­­ban fém és ragasztott favá­zas sátrak immár nélkülözhe­tetlenné tették magukat. Vi­szonylag olcsóságuk mellett a felállításukhoz szükséges, a hagyományos építési módok­kal szembeni rendkívül ke­vés idő szól mellettük. A Graboplast egyéb műsza­ki konfekció termékei ugyan­csak a célszerűség jegyében fogantak. Mindenekelőtt a gyártók és tervezők ötletes­ségét dicsérik, na és a fel­használókét, hogy fenntartás nélkül voltak képesek fogad­ni az újat. A győri nagyvál­lalat alig két-három éve fe­dezte fel magának a mező­gazdaságot. Ma a lébénymik­­lósi termelőszövetkezetben valóságos referencia telepe van: a ridegen — szabadban — tartott szarvasmarhák téli melegedőjéül szolgáló jurták (ugyanezek nyáron raktár­ként használhatók) három­száz tonna nedves kukorica tárolására szolgáló siló, folyé­kony takarmány tárolására alkalmas „medence”, külön­böző méretű konténerek jel­zik a vállalat fejlesztési tö­rekvéseit. A Graboplast az­dén 800 ezer négyzetméter alapanyag­ból készít műszaki konfek­ció termékeket. (Sok egyéb mellett háromezernél több gépkocsiponyvát.) A tegnap aláírt hitelfelvétellel rövid idő alatt az előbbi mennyisé­get kétmillió négyzetméterre bővíti. Az alapanyaggyártás fejlesztésére korszerű szövő­gépeket, nagyfrekvenciás he­gesztőket és egy sor célgépet vásárol. A fejlesztéshez nem lesz szükség építésre, az új berendezéseket a vállalat je­lenlegi üzemeiben helyezik el. A bővítés eredményeként a műbőrgyár műszaki konfek­cióüzemének termelése éven­te 230 millió forinttal gya­rapszik. Ami a fejlesztés várható gazdaságosságát illeti, az ugyancsak bíztató. Az MNB az úgynevezett energiaracio­nalizálási fejlesztések között szavazta meg a hitelt a Gra­­boplastnak. A hazai gazdasá­gok 260 szemestakarmánytá­rolót várnak az elkövetkezen­dő időben a győri nagyüzem­től. Ezek mintegy 80 ezer tonna takarmány nedvesen való tárolására alkalmasak összességükben. Tekintve, hogy a Graboplast által ké­szítendő silókban előszárítás nélkül tárolható a kukorica, évente 26 millió forint taka­rítható meg ezzel. (Három­ezer tonnánál több üzem­anyag megtakarításával szá­molnak a szakemberek.) A fejlesztés döntő része már jö­vőre megvalósul, s ily módon folyamatosan tudja bővíteni a vállalat műszaki konfekció termékeinek készítését. F. J. Kumpa id 3

Next