Kisalföld, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-13 / 292. szám
Beszámoló taggyűlések Az egység és a bizalom jegyében Párttag egyetemisták Mosonmagyaróváron A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem hallgatói pártalapszervezetét, s a kedd esti taggyűlést emlegetve elsőként az kívánkozik az élre: a testület tagfelvételi kérelmeket is tárgyalt, egyetértve Koltai Gábor, Nagy János, Storcz Judit, Weiszenburger József felvételével. Megyénk felsőoktatási intézményében a huszonnégy fős alapszervezeti létszám 8,5 százalékos szervezettséget jelent a hallgatók között, ami többszöröse az országos átlagnak. Papné dr. Kránitz Erzsébet, az alapszervezet titkára a vezetőség beszámolóját elmondva emlékeztette a tagságot: sok minden nagyobb erőfeszítést követel a korábbiaknál. Tudomásul kell venni, hogy a párttagokra sokkal jobban figyel a közvélemény, és néha nehéz kivédeni olyan hangokat, amelyek általánosságban meszszemenően elutasíthatók, egyénekre viszont visszavezethetők. Alapvető a személyes példamutatás. Az aktivitás, a véleményalkotás és a felelősség dolgában határozottan előbbre lépett a közösség a beszámolási időszakban, tennivalóikat az egység, a bizalom jegyében fogalmazták meg, ahogy a határozatok is túlmutatnak a taggyűlésen, a tervszerű pártépítéstől kezdve az ifjúsági szövetséggel való kapcsolat fejlesztésén keresztül a párttag hallgatók vezető szerepéig a tanulmányi és társadalmi munkában. Szó se róla, esztendők eredményességéről, gondjairól hangzott el a legtöbb megállapítás a kollégiumi társalgóban, ám minden a jövő feladataival állt összefüggésben, a közösségért való cselekedetekkel. Nemcsak az egyetem falain belül, hanem majdan a munkahelyen, pályakezdőként a szakmai, emberi közösségekben. A pártépítés, a tagfelvételi munka legtöbbet segítői maguk a hallgatók, de itt említhető a KISZ, valamint az oktatási-kutatási alapszervezet. Érdemes szólni a patronáló rendszerről. Lényege: a párttag-jelöltek tevékenységét (tanulmányi, társadalmi, emberi magatartás) egyegy párttag hallgató (a vállalás önkéntes) kíséri figyelemmel, időnként a taggyűléseken beszámolnak, illetve a végleges véleményt és javaslatot kialakító rendezvényre a tapasztalatokat öszszegző írást készítenek. Mérlegre tette a beszámoló a szervezeti életet, a KISZ, a tanulmányi, a TDK munkát, a társadalmi szervekkel való kapcsolatot. Az alapszervezet figyelemmel kíséri és szorgalmazza a párttag hallgatók KISZ munkavállalásait, hozzátehetjük, hogy éppen ezek a fiatalok a legtöbbet vállalók. A sajátosságokból adódóan a kapcsolat még szorosabb lehetne az oktatókutató pártalapszervezettel. A hallgatók azt tartják, a taggyűlés nem formaság, ha aktívan cselekszenek, maguk látják elsősorban a hasznát. Megvitatták a kollégiumi bizottság tevékenységét, előadásokat hallgattak aktuális kérdésekről, termelőüzemekbe látogattak a pártirányítási tevékenység gyakorlati megismerésére. A kari pártvezetőség véleményét dr. Racz Károly mondta el, elismerően szólva a pártépítésről, a munkásőrségbe ajánló tevékenységről (idén végezték először), a tanulmányi és a KISZ-munka segítéséről, az ideológiai képzésben hasznosnak tartva a politikai vitakör formát, kérve továbbá, hogy a Közéleti Intézet munkájába tenni akarva kapcsolódjon be az alapszervezet. Réti Attila (KISZ szervezőtitkár) az egyéni feladatvállalásokról beszélt, a mozgalmi munkáról. Kevesellte a mindennapi információkat. Kiss János a párttagokkal történő elbeszélgetések értékelését hiányolta a beszámolóból. Vitéz Antal közművelődési titkár a cselekvésről szólt, az itt és most kérdéseiről Vitéz Vilmos a városi pártbizottság munkatársa hozzászólásában olyan alapszervezetet említett, ahol a tagok gyakran változnak, de a felelősség, a kötelezettségek vállalása nem. Az eszmei-politikai nevelőmunka eredményei, a tagok példamutatásának, az alapszervezet jó munkájának, az élőbb kapcsolatoknak is tulajdoníthatók. A politika szolgálata mellett hamarosan a vizsgaidőszak jelenti a helytállást. Ezt követően a vezetőségválasztó taggyűlés tisztségviselőit választották meg a párttag hallgatók, akik közül jövő nyáron hatan végeznek, s mondanak búcsút az alapszervezetnek, a mezőgazdaságtudományi karnak. - J. J. A Szépművészeti Múzeum legújabb szerzeményei Jónéhány értékes képzőművészeti alkotás, régészeti ritkaság és muzeológiai emlék került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába az előző hónapokban. A múzeum Régi Képtárának spanyol gyűjteménye többek között két, világviszonylatban is ritkaságnak számító középkori oltárképpel gazdagodott. A Szent Anna harmadmagával című oltártábla, amely egy XV. századi spanyol mester alkotása. 1946-ban, a Magángyűjtemények remekműveiből című tárlaton egyszer már „vendégszerepelt” a közönség előtt. Az évtizedek során már-már elveszettnek hitt oltárdarab egy szeptemberi aukció során került — immár végleg — a Szépművészeti Múzeum tulajdonába Ugyancsak magángyűjteményből jutott a Régi Képtárba az az 1430-as évekből származó középkori komplett oltár is, amelynek fő témája Szent Sebestyén mártíriuma, s amely feltehetően szintén spanyol mester műve. A Szépművészeti Múzeum két antik gyűjteménye a klasszikus egyiptomi művészet néhány értékes darabjával, valamint Egyiptom görög-római, illetve kopt művészetének számos emlékével gyarapodott ebben az évben. Megosztoztak a neveken A borász-színész így, kötőjellel: Borász-színész. Annak ellenére, hogy e két szakma, hivatás között nincs sok összefüggés. Legalábbis általában. A kivétel azonban erősíti a szabályt. Tóth Tahi Máté esetében a borászat és a színészet kronológiát jelent, mivel borász volt, színész lett- Úgy is mondhatnánk: „istent” váltott. Borászként Dionüszosznak, a szőlő, a bor és a mámor istenének kegyeit élvezte. Aztán cserélt, s újabban Thália partjaként szolgálja a színművészet védőszentjét. Nem is akárhol, hanem a győri szentélyben, azaz a Kisfaludy Színházban. Eredeti szakmájára már csak az emlékei és a szememi igazolványa figyelmeztet Tóth Tahi Mátét. Abban ugyanis ez olvasható- borosz-színész. így: kötőjellel. — Borászati szakközépiskolába jártam, s a diákévek alatt véletlenül kerültem be a Pinceszínházba, a főiskola középiskolájába — mondta Tóth Tahi Máté, a Kisfaludy Színház új társulati tagja. — Az együttesben jól éreztem magamat, s ekkor még nem gondoltam, hogy színész lehetek. De a Pinceszínházban az volt a divat, hogy mindenki jelentkezik a Színművészeti Főiskolára. Én is felvételiztem, s hála is-ennek elsőre felvettek. Azért hála istennek, mert ha elsőre nem vesznek fel, soha többet nem próbálkozom. Alaptermészetem ugyanis, hogy nem vagyok elég kitartó. Az ifjú színész 1980-ban kapta meg diplomáját. Az oklevelet Tahi-Tóth Máté névre álította ki a főiskola, így, kötőjellel. Aztán Tahi- Tóth Mátéból Tóth Tahi Máté lett, kötőjel nélkül. A névváltoztatásnak egyszerű és prózai oka volt. A szakmában már tevékenykedett két Tahi-Tóth, egy László és egy József. S a szabályok szerint mindig a fiatalabbnak kell változtatni, mivel a művészeti életben bonyodalmakat okozhat, ha három színész ugyanazzal a családi névvel lép a nyilvánosság elé. S talán elárulhatjuk, hogy a Tahi-Tóthok testvérek. — Természetesen, ezen nincs mit titkolni — mondta Tóth Tahi Máté. — összeültünk, és megosztoztunk a neveken. Apám festőművészként vette fel a Tahi nevet, az eredeti Tóth mellé, így lettünk mi Tahi-Tóthok, ezt a nevet kapta Laci bátyám. Jóska Tahi Józsefként szerepel, nekem maradt a Tóth Tahi név. Sokan azt mondják, nagy előny számomra, hogy Laci bátyámat ismerik az egész országban. Én meg azt mondom, inkább hátrány, mivel meg kellküzdeni a Tahi-Tóth László névvel. Egyébként volt már egy közös családi fellépésünk, a televízió szilveszteri műsorában. Furcsa érzés volt: én a legfiatalabb izgultam a testvéreimért, holott fordítva lett volna a természetes. A családi szerep után — ekkor még főiskolai hallgatóként — megkezdte önálló életét Tóth Tahi Máté. Először Kecskemétre szerződött, majd a budapesti József Attila Színház tagja lett. Az 1984/85-ös színházi évadban pedig győri színészként folytatja pályafutását. — Egy évig voltam Kecskeméten, majd bevonultam katonának — emlékezett a négy évvel ezelőtti esztendőre Tóth Tahi Máté. — A leszerelés után nagy változások történtek Kecskeméten, s inkább Budapestet választottam. Ott viszont türelmetlen voltam, sokat akartam játszani- A türelmetlenségem hozott Győrbe s persze jó szerepeket ígértek. S a jó szerepek kárpótolnak mindent. A borászi szakma hangulatát, s azt hogy a borászok kétszer anynyit keresnek, mint a színészek. — Koloszár — 1984. december 13., csütörtök Kiállítás egy iskolaklubban Túl a hagyományok védelmén Három évvel ezelőtt alakult meg Rónai Ferencné magyarirodalom-angol szakos középiskolai tanár irányításával a soproni Széchenyi István Gimnázium néprajz szakköre. Nem valószínű, hogy új kezdeményezésnek számítana az ilyen jellegű közösségek életrehívása — mostanában mégis mintha gyarapodna a számuk — talán túlzottnak tűnhet az aggodalom, amely az ifjúság ideálkeresésének hiányáért kesereg. Annyi bizonyos, hogy a soproni diákok rajongva lelkesedtek a kitűzött célokért. Megtanultak egyfajta gondolkodásmódot, amely nyitottá tette őket hagyományaink, néprajzi értékeink megbecsülésére, mi több védelmére. A jól szervezett közösség többek között olyan feladatokra vállalkozott az utóbbi három évben, mint a soproni utcanevek változásainak kutatása, találkozó megszervezése Szervátiusz Tibor szobrászművésszel és több napos néprajzi kirándulás a Galga völgyében. És rmost munkájuk legaktívabb szakaszát láthatjuk annak a kiállításnak a megszervezésében, amely a hagyomány értékeiről vall fiatalnak, idősnek egyaránt, gödöllői galéria sokszínű tárlatai között és elhozták magukkal Sopronba, iskolai klubjukba, ami ma még ugyancsak ritka gyakorlat. A sikeres tárlat, amely tíz nap elmúltával továbbutazik Pécsre, Szentendrére és Kiskunhalasra, minden valószínűség szerint nem iskolai kiállításokban mutatkozik majd be. Ráadásul a soproni fiatalok színvonalas önálló műsorukkal kísérték Hintalan László néprajzkutató magvas gondolatokat bontogató előadását. Kós Károly vallomását idézték népi kultúránk értékeibe vetett hitéről és Bartók Bélát idézték, aki művészetének személyes példájával győzött meg bennünket arról, hogy ideje már „csak tiszta forrásból” meríteni. Ami magát a tárlatot illeti, az látszólag egy kitűnően összeállított dokumentumválogatás. Ám sokkal több mint néprajzi vonatkozású fotógyűjtemény és több mint a hagyományaink értékeiért kardoskodó, módszertani tárlat. Bár igaz kissé furcsának tűnik a képek között olvasható titulus ..Hintatar Tetszik ez a kiállítás azért, mert teljes mértékben a diákoké. Maguk fedezték fel a László hagyományőrzési előadót. Valami erőltetettség érződik ki ebből, de a szándék kétségtelenül példamutató. Az új, modern gödöllői művelődési központ ugyanis nem véletlenül vált a hagyományőrző népművészet bázislétesítményévé, azt is célul tűzte ki, hogy a továbbiakban módszertani segítséget nyújt a népi hagyományok továbbéltetésére. Mégis kétségei támadhatnak a tárlatlátogatónak, amikor a haza határain jóval túlmutató, ismert globális problémákra, mint az elidegenedésre, az elszemélytelenedésre, a technokratizmus terjedésére és a régi családi keretek fölbomlására, pusztán a hagyományok védelmét tekinti a szerző az egyetlen üdvözítő és kizárólagos orvosságnak. A válságainkról és kortüneteinkről egyébként kitűnően és tömören megfogalmazott kísérő szövegek sem mondatlanak semmi újat. Gyötörnek ezek „a diagnózisok” bennünket már évek óta. Bár meglehet, ma sokkal élesebben hatnak ránk, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ezek a válogatott szociológiai indíttatású írások mégis a sokszor telibe találó megdöbbentő és telibe találó fényképekkel együütt alaposan elgondolkoztatnak. Aki esetleg még nem tudta, azt is rádöbbentik arra, hogy korunk ellentmondásai, az értékrendek válsága immár megszéníthetetleníti nekünk szegezik a kérdést* hogyan frvTToVtV)*? TT5 c’Tia.vvp hrjrtv mint a soproni némaszi «37?»kkörpíc — a tplpn £3 jévő út- Trpc-7+o^prj Holvongva — végül is meglelik a választ. Kuncz Zoltán Kodály-nap Ünnepi megemlékezés A legfiatalabb ének-zene tagozatos intézmény, a győri Tárogató úti Általános Iskola úttörőcsapata Kodály Zoltán nevét viseli. Holnap — a zeneszerző születésének 102. évfordulójára — Kodály-napot rendeznek. Ma a Kodály-kupa elnevezésű házi labdarúgó-bajnokság döntőit tartják, majd délután öttől táncház lesz az aulában. Pénteken reggel nyolctól tízig gazdag rendezvénysor várja a diákokat, érdeklődőket. Népi gyermekjátékokat tanul és mutat be az elsőmásodik osztály, népdaléneklési verseny, szellemi vetélkedő kezdődik. Dr. Barsi Ernő Kodály gyűjtőútjáról tart előadást a József Attila Művelődési Ház nagytermében, dr. Pongor Lászlóné pedig gyermekjátékok készítésére szólítja a diákokat. A zeneszerzőről 11 órakor tartanak ünnepélyes megemlékezést. HIDASFÖLD 5