Kisalföld, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

1990. február 1., csütörtök KISALFÖLD Győri Textilmű­vek Rt. Vissza a régi névhez Négyszáznyolcvan­hat mil­lió forint tőkével megalakult a Győri Textilművek Rész­vénytársaság. A jó emléke­zetű és középkorúnál némi­leg idősebb olvasó felidéz­heti: 1948-ig, az államosítá­sig működött a textilipar vi­déki központjának számító Győrben ilyen nevű cég. Va­lójában az 1902-ben alapí­tott Magyar Gyapjú- és Pa­­mutszövő Rt. jogutódja volt, s ennek munkáját pedig a Rábatext Győri Textilipari Vállalat folytatta tovább. A régi nevű, új részvény­­társaságot — nem nehéz ki­találni — a Rábatext és a Dunabank alapította. Az rt. részvényeinek többsége a textilipari cégé, két száza­lékban külhoni vállalkozóké, 25 százalékát pedig a Duna­bank birtokolja. Az rt. vezér­igazgatója Vass Zoltán, a Rá­batext eddigi első embere. Amíg nem írják ki a pályá­zatot és a vállalati tanács nem dönt róla, a Rábatextet Horváth Imre, az eddigi he­lyettes irányítja. Vass Zoltántól mindenek­előtt arról érdeklődtünk, hogy a nagy vállalkozás évé­ben milyen eredményeket ért el a Rábatext, továbbá mit várnak az alapítók a rész­vénytársaságtól? — Tavalyi a nem rubel el­számolású kivitelünk, forint­ban számolva, a Rábatext történetében először megha­ladta az egymilliárdot. Eh­hez mérten rubeles kivite­lünk elenyésző volt, 140 mil­lió, belföldi értékesítésünk pedig 780 millió forint. Dol­lárban számolva bevételünk elérte a 17,5 milliót. Eredmé­nyeink alapján munkatársa­inknak 13. havi bért fizethe­tünk. Ezt ugyanúgy munkás­gyűlésen jelentettük be, mint ahogy a részvénytársaság alapításának céljáról is ott számoltam be. Munkatársa­ink már azt is tudják, hogy képesek vagyunk 1990-ben 15 százalékos bérfejlesztésre.­­ Ami az rt-beli várako­zásainkat illeti, éppen ez a 14. vállalkozásunk. Szeret­nénk minél több külföldi tő­két bevonni a vállalkozásba. Meggyőződésem, hogy mind a hazai, mind a külhoni be­fektetők számára vonzó lesz. A textil szakma valamennyi ágával, fonással, szövéssel, kikészítéssel, konfekcionálás­sal foglalkozni kívánunk és természetszerűen az értéke­sítéssel is. Olyan cég alakult, amelynek hagyományai van­nak, amelyik ütőképes mű­szaki fejlesztő, termelő, ve­zető gárdával rendelkezik. Na és az egész világon jól ■működő üzleti kapcsolatokat mondhat magáénak. Bizta­tónak ítélem meg, hogy ter­mékeinket egy fél évre előre eladtuk. Ami a távolabbi ki­látásokat illeti, az rt. minden­kor szeretné kihasználni a kínálkozó piaci lehetősége­ket. F. J. Emberek, kutyák, macskák „Házibarátom” fekete, néha vad, de többnyire maga a megtestesült rajongás. Tudja jól, hogy imádom, és viszontszeret kitűnően el tudunk társalogni, noha más-más nyelvet beszélünk. „Ő” ugyanis macska, kö­­zönséges házimacska. Gyáva, az idegeneket ki nem állhatja — legyen az ember vagy állat, akár ha saját fajtája. A gazdikörön kívül egyetlen lényt volt haj­landó kitüntetni barátságával, Gyurit, a megboldogult hullámos papagájt, aki a fejére is szállhatott. Érzé­keny „lelkivilágára” tekintettel tehát nem vihetek ha­za más jószágot, bármennyire fáj a szívem, ha kóborló kutyával, macskával hoz össze a sors. Márpedig az utóbbi időben egyre-másra botlunk egymásba az ef­­fajtákkal Találtam már a „világ végén”, lakott terü­lettől távol, fagytól reszkető kutyakölyköt. A kora ta­vaszi Balatonban vergődő nimfapapagájt, félvak kis­macskát, a nyári hőségben fagylaltért kunyeráló faj­tiszta ebet, a lakótelepi bolt előtt segítségért rimán­­kodó, sérült korcsot. Szerencsére valamennyi rövid idő alatt jó gazdára talált. Mennyivel könnyebb lenne a helyzet — és tisztább az emberi lelkiismeret —, ha végre megyénkben is létesülne állatmenhely! Tudom, tudom! Miből? Hogyan? Hisz mindeddig még azt sem sikerült elérnünk, hogy a megyeszékhely hajlék­talanjai számára —a feltételezések szerint körülbelül háromszázan lehetnek — megvalósuljon a szociális szak­emberek régi óhaja, az átmeneti szállás. Pedsig nagy szükség lenne rá, hisz a homo sapiens — hacsak nem krisztusi lelkületű — előbb fogad a házába idegen ál­latot, mint idegen embert. Ráadásul a közelmúltban a csövesek még az irántuk némi részvétet érzők körében is ellenszenvet váltottak ki a Déli pályaudvar meg­szállásával, követeléseikkel. Megszabadulva a biztató, de hazug, s hamisan al­kalmazott ideológia merev kötelékeitől, csak most döbbenünk rá, hogy az alapvető emberi jognak szá­mító fedél és nyugvóhely ezreknek nem jutott osztály­részül, vagy mert idő előtt föladták az érte folytatott harcot, vagy be sem szálltak a ringbe, nem látva esélyt maguknak. Hogy mennyire okai illetve okozói saját bajaiknak, más kérdés, végeláthatatlan viták tár­gya. Tény, azonban, hogy a hajléktalanok most kértek. Sőt: lázadtak, minimális emberi jussért. Csakhogy közben másokat korlátoztak jogaikban, napi cselek­vésükben. Meglehet, épp olyanokat, akik kiporciózott kenyéradagokon tengődnek, huszonnégy órából tizen­hatot robotolnak, hogy hozzájuthassanak a betonház bőrtáncellánál alig nagyobb panelszobájához, álmaik netovábbjához. És a két — módszereiben különböző, alapvető cél­jában mégis azonos — csatát vívó tábor között immár egyre csak növekszik a szakadék, kölcsönös bizalomra aligha van remény, a párbeszéd tolmácsolására vál­lalkozókat mindkét oldalról szórós szemmel figyelik. Sokan vannak, akiknél „álmodik a nyomor”, mások­nál már nem is álmodik. Pedig közös az útunk, s hogy elindulhassunk rajta, legalább a reményt és az erőt adó álmokat meg kellene osztanunk. Nem általános, nagy ábrándozással, hanem egyénenként szót értve, az úton való előrelépés lehetőségét megadva. Mindannyi­­unkat fenyegető veszély, hogy az álomkép földi való­ságát tőlünk távoltartó szakadékba beleeshetünk, de ha nem taszítjuk bele egymást, bízhatunk, hogy sike­rül átugranunk. És miért ne sikerülhetne a nagy lépés, a nagy ug­rás, mellyel Európába érünk? Akkor pedig már tiszta szívvel cipelhetjük magukkal örök barátainkat, a ku­tyákat, macskákat. Közöttük is kevesebb leend a kó­bor létre, kitaszítottságra kárhoztatott. T. I. Győr barátainak köre Két évvel ezelőtt alakult meg Budapesten Győr Bará­tainak Köre, azzal a céllal, hogy a Győrből elszármazot­tak szerény lehetőségeihez mérten a lokálpatriotizmus­ban gyökerező erőforrások ré­vén tegyenek meg minél többet a szülőváros fejlődése és felvirágoztatása érdeké­ben. A megalakulás óta min­den hónap harmadik napján, 16 órai kezdettel a Magyar Urbanisztikai Társaság (Bu­dapest, Rákóczi út 7.) kü­löntermében klubdélutánt rendeznek. Dr. Jordán Lász­ló, a Győr Barátainak Köre intéző bizottságának vezető­je elkészítette az 1989 éves munkájuk összefoglalóját, és valamint idei terveiket. Tavaly a legkiválóbb győ­ri előadók ismertették meg az elszármazottakat a szülő­város fejlődésével és gond­jaival. A Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola győri tagozatának vezetője Gábor József, valamint Pintér Fe­renc városi tanács művésze­ti főelőadója Győr zenei életéről számoltak be, külö­nös tekintettel a város nagy­szerű zenei hagyományainak folytatására. Óbudán a mű­velődési központban rendez­ték az irodalmi és zenei es­tet, amelynek házigazdája Czigány György volt. A szín­vonalas műsort pedig a Győr­ből elszármazottak adták, többi között Korondy György és Korondy Anna, Pallagi János és Pallagi Éva, Jun­­csovics Antal, Fias Gábor, Tóth Erzsébet. Győr Barátainak Köre kezdeményezte a Széchenyi István Művelődési Főiskola egyetemi rangra történő eme­lését, a Budapest—Bécs világ­­kiállításra történő felkészülést. Javasolták a város régi cí­merének használatát a már­tír püspök Apor Vilmosról utca elnevezését, valamint a régi győri utcanevek vissza­állítását. Az idei év programjában többi között szerepel kirán­dulás Csallóközbe, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár megtekintése. A Budapest—Bécs világkiállí­tásról Somogyi Lászlót ké­rik fel egy tájékoztatóra. Megtekintik a Győri Városi Televízió győri témájú vetí­tését. I. B. Országgyűlés Elnapolt döntések Az Országgyűlés januári ülésszakának tegnapi munka­napján ismét félbeszakadt több téma tárgyalása, ugyan­is a képviselők módosító in­dítványairól állást kellett foglalniuk az illetékes par­lamenti bizottságoknak. A múlt héten megkezdett ülés­szak az országgyűlési képvi­selők jogállásáról szóló al­­kotmányerejű törvény felet­ti határozathozatallal folyta­tódott. Kiemelést érdemel, hogy a jogi bizottság támo­gatta Eke Károly indítvá­nyát, miszerint a képviselők­nek megválasztásukat köve­tően, illetve mandátumuk le­jártakor vagyonnyilatkozatot kell tenniük az Országgyű­lés elnökének. Bár a leve­zető elnök az első sikertelen kísérlet után ismételt szava­zásra szólította fel a képvi­selőket, a döntés mégis el­maradt, mert a javaslat nem kapta meg a szükséges két­harmados többséget. Hason­ló sorsra jutott a családjogi törvény módosításáról szóló tervezet is. Élénk vita bon­takozott ki Bánffy György és Horváth Jenő képviselők között. Utóbbi leszögezte: az örökbefogadással kapcsola­tos törvény módosításának érzelmi megközelítése nem eredményezhet helyes megol­dást. A jogi bizottság állás­foglalása szerint — amit az igazságügyminiszter vélemé­nyével szemben nyilvánítot­tak ki — a családjogi tör­vény alkotmányerejű, ezért az elnöklő Jakab Róbertné a kérdést kiadta az Alkotmány­­bíróságnak, és elnapolta a határozathozatalt. Eredménnyel zárult vi­szont a sajtótörvény módo­sításával kapcsolatos vita. A képviselők elfogadták a tör­vénytervezetnek azt a szer­vegbeli módosítását, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt. Az Országgyűlés elfogad­ta az Állami Számvevőszék szervezeti felépítésére, lét­számára és éves költségve­tésére vonatkozó határozati javaslatot, viszont túlnyomó szavazattöbbséggel elutasí­totta a képviselőjelöltek költségvetési támogatásáról szóló tervezetet. A határozattervezetek so­rozatának megtárgyalását követően interpellációkkal folytatta volna munkáját az ülésszak, ám a plénum a lét­számellenőrzéskor határozat­­képtelennek bizonyult, ezért az ülést a soros elnök bere­kesztette. A módosított sajtótörvény Az 1986-­ban elfogadott sajtótörvényt több lényeges ponton módosította a Tisztelt Ház. Az egyik szövegmódosítás értelmében a jövőben nemcsak állami sz­ervek, jogi sze­mélyek, hanem természetes személyek is alapíthatnak időszaki lapot vagy helyi jel­legű önálló rádió- és televízióműsort készí­tő stúdiót. ,Könnyebbé váltak a lapindítás feltételei is, hiszen e sajtótermékek előállítására csu­pán bejelentési kötelezettség érvényes. A bejelentés alapján az adott lapot nyilván­tartásba veszik, s a nyilvántartásba vétel csak akkor tagad­ható meg, ha a sajtótermék tartalma a törvénybe foglalt tilalmaikba üt­közik. E tilalmak köréről a módosított saj­tótörvény következőképpen rendelkezik: „A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.” E paragrafust az Országgyűlés — egy képviselői módosító indítvány el­fogadásával — kiegészítette azzal, hogy a sajtószabadság gyakorlása során nem sért­heti a közerkölcsöt és a közszemérmet. Az elfogadott törvénymódosítás újrasza­bályozza a személyiségi jogok sajtóbeli meg­sértését is. Ennek értelmében ilyen esetek­ben — a sajtóval szemben indított polgári perben — a bíróság 500 ezer forint kárté­rítési összeget szabhat ki. Mivel a képvi­selők nem fogadták el, hogy a megítélt kár­térítési összeget a sértett kapja, ezért a tör­vény értelmében a bírság összegét közérde­kű célok megvalósítására kell felhasználni. A most módosított sajtótörvény csak át­menetileg szabályozza a tömegkommuniká­cióval, a sajtóval kapcsolatos kérdéseket, hiszen jelenleg is dolgoznak az Igazságügyi Minisztériumban az új sajtótörvényen. A több területet átfogó, feltehetően informá­ciós törvény tervezetét azonban már csak a választások utáni új Országgyűlés tárgyal­ja meg. Tájékoztat­ a számvevőszékről Az újonnan létrehozott Állami Számve­vőszék vezetői tartottak sajtótájékoztatót szerdán a Parlamentben a szervezet mun­kájáról és terveiről. Hagelmayer István, az ÁSZ elnöke el­mondotta, hogy a KGST-országok közül Magyarországon alakult meg elsőként ilyen szervezet, amely a jogállamiság kiépítésé­nek egyik fontos eleme. Az Állami Szám­vevőszék alapvetően az állami költségvetés realitását a költségvetési törvényben fog­laltak végrehajtását kívánja megítélni, s er­ről folyamatosan tájékoztatja a Parlamen­tet. Emellett fontos feladata az állami va­gyon felhasználásának, hasznosításának el­lenőrzése. Az ÁSZ elnöke elmondotta: a szervezet Parlament elé beterjesztett költ­ségvetése nem tartalmazott luxuskiadáso­kat, mégis jogos volt néhány képviselő fel­vetése, s ezért is döntött úgy, hogy felül­vizsgálja a mérleget. Sándor István, az ÁSZ elnökhelyettese beszámolt arról is, hogy már vizsgálták az MSZP által elkészített vagyonmérleget. Az eddigi megállapításaik szerint ez a mér­leg nem tekinthető teljesnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem könnyű az ellenőrzést elvégezni, mivel a múlt évi kongresszust követően gyorsan megindult a pártapparátus szétszéledése, a bizonylatok rendezetlenek, a gazdálkodás szervezetlen. Sándor István a KNEB múltjával kap­csolatban elmondotta: az ellenőrző szerve­zet a Minisztertanácshoz tartozott, s így volt olyan időszak, amikor Czinege Lajos akkori miniszterelnök-helyettes felügyelte tevékenységüket. Az ellenőrzéseket szak­szerűen elvégezték, azokat többnyire el is juttatták a Minisztertanácshoz, ám haszno­sításukról az akkori kormány döntött, így kerülhetett sor arra, hogy a Honvédelmi Minisztériumban elvégzett vizsgálatok meg­állapításait — amelyek sok tekintetben ha­sonlóak voltak a közelmúltban nyilvános­ságra kerültekhez — elfektették. 3

Next