Kisalföld, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

1990. december 1., szombat December 1.: AIDS-világnap Kulcsszerepben a nők „Hölgyeim és uraim, te­gyük félre az előítéleteinket és félelmeinket az együttérzés kedvéért!” - a felhívást az Egyesült Államok AIDS-szel foglalkozó elnöki bizottságá­nak vezetője fogalmazta meg, s ezzel a sokatmondó idézet­tel vezette be mondandóját dr. Várfalvi Vilma, a megyei Köjál főigazgató főorvosa, az AIDS elleni megyei társadal­mi bizottság elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Győr-Moson-Sopron megyei Köjál rendezett az AIDS-világ­­nap alkalmából. December 1., az AIDS vi­lágnapja, a szörnyű járvány elleni küzdelem napja, 1988 óta, amikor is az AIDS elleni globális mozgósításon volt a fő hangsúly, a tavalyi világ­nap eseményei az ifjúság megnyerését, felvilágosítását szolgálták, az idén pedig a nők kerültek a középpontba. Miért éppen a nők? Mert a vi­lág 8-10 milliónyi HIV-fertő­zöttjének több mint egyhar­­mada nő, a legtöbbjük szülő­képes korú. És a nők nem­csak a fertőzést kapó­ terjesz­tőként kötődhetnek az AIDS- szel kapcsolatos problémák­hoz, hanem fertőzött család­tagjaik emberi támaszaként, esetleg megbetegedett fiuk, lányuk gyötrődő anyjaként, immár nőnemű, a jövő gene­rációt nevelő pedagógusok, valamint az egészségügyi dol­gozók zöme. Az AIDS egyben szomorú mérleg is; a fertőzötthöz, be­teghez való viszonyulással pontosan lemérhető a társa­dalom és az egyének huma­nizmusa, toleranciája. Mert mi a jellemző? A HIV-vírus ál­tal fertőzött előbb-utóbb AIDS-beteg lesz, halálra ítélt, titkát mással meg nem oszt­hatja, mert környezete - sőt sokszor a családja is - kikö­zösíti -, előfordult már, hogy az orvosi ellátást megtagad­ták. Pedig ha őszinte lehetne, ha megértésre találna, hozzá­tartozói, barátai, munkatár­sai is védettebbek lennének. Ehhez azonban nem elég az AIDS-től való félelem: ismer­nünk kell a betegséget, a ter­jedés és a megelőzés módoza­tait. (A propagandához, haté­kony felvilágosításhoz viszont siralmasan kevés az a 2 mil­lió forint, amit országosan ál­doznak e célra. Az illetéke­seknek azzal kellene számol­niuk, hogy néhány év múlva mennyibe fog kerülni a fertő­zöttek gondozása, a betegek ápolása ?!). A szakirodalom ma már mind többet közöl az AIDS- ről, a kapcsolódó betegségek­ről, a kutatók fáradhatatla­nok, és immár némi re­ménnyel is kecsegtetnek; jó eredménnyel biztatnak egyes gyógyszerkísérletek, talán nincs messze a betegség elle­ni vakcina megtalálása. E té­nyekről dr. Horváth György megyei bőrgyógyász szakfőor­­vos és dr. Pető Ilona epidemi­­ológus főorvos tájékoztatta a sajtó képviselőit. Tőlük tud­tuk meg a következő adato­kat: hazánkban 1987 január­jában jelentették az első AIDS-beteget, majd abban az évben összesen 8-at, az idén - november 1-jéig - 16-ot. A 48 eddigi beteg közül 4 me­gyénkben, sajnos ők is a 24 halott közé tartoznak. Győr- Moson-Sopron megyében je­lenleg 14 HIV-pozitív, azaz ví­rushordozó, leendő AIDS-be­­tegről tudnak. A tényleges fertőzöttek száma feltehetően ennek tízszerese. És mivel a vírus hatványozottan terjed, nem szabad lebecsülnünk a veszélyt, veszélyeztetettsé­günket, annál is inkább, mert - nyilván a törődés, a felvilá­gosító propaganda hatására - a világban most már csökke­nő tendenciát mutat a homo­szexuálisok körében terjedő fertőzés, míg növekszik a he­teroszexuális életet élőknél. Ismert fogalommá lett példá­ul az AIDS-árva, a HIV-fertő­­zöött anyák újszülöttjei ugyan­is 20-40 százalékos arány­ban fertőződnek a méhben, születéskor, vagy az anyatej­től, ám az egészségesen ma­radt gyermekek anyja rövide­sen, netán néhány év után meghal. Hazánkban ,szeren­csére egyelőre nem kell szá­molni a gyermekkori AIDS- szel, AIDS-árvával, de a ve­szély, a lehetőség fennáll. Az AIDS kivédésére a leg­biztosabb a megelőzés, a prűdségtől mentes felvilágosí­tás. De ha már adott a baj, maradjon meg mellette az emberségesség, a segítőkész­ség. Tolmácsoljuk dr. Várfal­vi Vilma kérését: az AIDS-vi­­lágnapon tegye föl mindenki magának a kérdést, mit ten­ne, hogyan cselekedne, ha családtagja, barátja, munka­társa, netán saját maga len­ne HIV-fertőzött? T. J. Az erők összefogása Mosonmagyaróváron meg­alakult a fiatal demokraták képviselői csoportja. A hely­­hatósági választásokon ki­lenc jelöltjük nyerte el a la­kosság azon részének bizal­mát, amely „nem otthon kuk­solt, hanem voksolt". Radics Tamást, a képvise­lőcsoport vezetőjét kérdezem: mik a Fidesz helyi csoportjá­nak első reakciói a választá­sokat követően?­­ Mindenekelőtt köszöne­­tünket fejezzük ki a város igen tisztelt polgárainak azért, hogy szavazataik jelen­tős részét a mi jelöltjeinkre adták. Ezekkel a szavazatok­kal a fiatal demokraták kerül­tek vezető pozícióba az önkor­mányzaton belül­­ az MDF és az SZDSZ képviselői előtt. A polgármester, Platzer István is a mi jelöltünkként nyerte el hivatali tisztségét. - Úgy gondolom, a vezető pozíció elsősorban felelőssé­get jelent... - Tudjuk, hogy nagy sza­vakból, ígéretekből már bősé­gesen kijutott mindenkinek, mi mégis hangsúlyozni kí­vánjuk: a választói bizalmat előlegnek tekintjük, a ránk háruló felelősséggel tisztában vagyunk, és korrekt, szolgá­latkész munkával fogjuk ki­venni a részünket a város éle­tének irányításából. Legelső feladatunknak az informáci­óhiányunk enyhítését tekin­tettük, ezért sorra járjuk a volt tanácsi hivatal osztálya­it, ismerkedünk az appará­tussal. -A szerzett információkból mit fog megtudni a város har­mincötezres lakossága? - Eszünk ágában sincs­ ti­tokban tevékenykedni. Rövi­desen összeállítunk egy kiad­ványt, amely tartalmazza, hogy az új képviselő-testület milyen állapotú, vagyoni helyzetű és milyen sürgető feladatokkal megterhelt ön­­kormányzatot vett át. Ez a ki­advány a város valamennyi polgára számára készül, és ez lesz az alapja annak, hogy az ígéretek és az elvárások a re­alitások talaján maradhassa­nak. Feladataink tetemesek, a jövő év elejétől már a múlt­ra való hivatkozást is le kell venni a napirendről.­­ A frakciózás Magyaror­szágon még főbenjáró bűnnek számított néhány évtizede. Ez a frakció most nyilván nem valakik ellen irányul.­­ Semmiképpen sem. Nor­mális a viszonyunk minden más párttal és szervezettel; képviselőcsoportunk megala­kításának célja az erők össze­fogása volt a város és lakói­nak érdekében. Médl Sándor November első szerdájának késő délelőttjén a győri Arra­­bona Áruház élelmiszerosztá­lyának pénztáránál az eláru­sítók halkan - valahogy így - odaszóltak egy fiatalember­nek: „Azt gondoljuk, hogy a farmerdzsekijének a belső zsebében egy ki nem fizetett spray van, jöjjön az irodába, ellenőrizni akarjuk.” A fiatal­ember, egy ismert győri csa­lád sarja, némi felháborodás­sal feltartotta a kezét, itt van, nézzék meg. A kívülálló (is­merős) számára a szituáció egyértelmű... Ők már azt nem tudhatták, hogy az irodai zsebkiürítés bizonyította a vásárló ártatlanságát, s az ügy - igaz, némi egyéb súrló­dások után - bocsánatkérés­sel végződött. Sajnos, egyre több a, mit szépítgessük: áruházi lopás, s ez sok gondot okoz kereske­dőnek, vásárlónak egyaránt. Azt mondja az Arrabona igaz­gatója, hogy naponta 8-10 tolvajt fognak, s a fizetés nél­kül elvinni szándékozott áruk értéke egyenként 40 és 10­ ezer forint közé tehető. Tíz év alatt mintegy tízszeres a lopá­sok számának növekedése! Azt a sokszor elemzett okot, hogy ki, miért és mit lop, most mellőzzük, próbáljuk meg a jelenség másik oldalát is megvilágítani. Nevezetesen azt, amire a tapasztalt szak­ember felhívta a figyelmet: a magyar kereskedelem „vásár­lót nem korlátozó, nem fenye­gető” magatartása. Ausztriá­ban például magyar nyelvű feliratok figyelmeztetnek arc­pirító módon: Magyar, ne lopj! Csehszlovákiában az ön­­kiszolgáló üzletekbe nem sza­bad bevinni a táskát. Olasz­országban a pénztárnál le­kapják a vásárló karra terített dzsekijét ellenőrzés céljából. A magyar kereskedelmi etika megbízik a vásárlóban, őt nem kívánja jogaiban korlá­tozni - vallja az áruház-igaz­gató, egyébként szakmailag egyetértve ezzel a felfogással. Hozzátéve, hogy valami kor­szerű ellenőrzési móddal pró­bálkozni fognak az Arraboná­­ban. Mert figyelni azért kell. Meg is teszik, hol tapintatosan, hol feltűnően, de mindene­setre igyekeznek védeni az árukészletet. Ebből aztán to­vábbi konfliktusok támad­nak. Emlegetnek az Arrabo­­nában is egy embert, aki az elárusító figyelmét felhívta egy gyanúsan viselkedő vá­sárlóra, ám öt perc múltán ő bukott meg a pénztárnál. Az­tán van a beugratós „figura”, főleg a fiatalok élvezik, neve­zetesen: látványosan felhívja magára a figyelmet, aztán az irodában felháborodva vagy még inkább vigyorogva élvezi mennybemenetelét a cso­magellenőrzés eredményte­lensége nyomán. De találkoz­ni olyannal is, aki haragosá­nak igyekszik az üzletben ke­resztbe tenni azzal, hogy „be­súgja” mint tolvajt. S ilyenkor az eladó kénytelen a pénztár­nál tapintatosan csomagel­­lenőrzésre felszólítani. Innen aztán már vérmér­séklettől függően sűrűsödni szoktak a történések. (Tekint­sünk el a valóban tisztesség­telen vásárlótól.) És igen. A kereskedő is hibázhat, a vevő is használhat oda nem való kifejezéseket, ilyenkor az üz­letvezetőnek kell okosnak lennie. És nem ad fegyelmit - mint sokan ezt követelik - a vétlent molesztáló kollégájá­nak, mert a dolgok logikájá­ból fakadóan abban az üzlet­ben egy tolvajt sem fognának többé... CS. A. Pénz nélkül vásárolni UMLFOID Hattyúcsillag Fotó: Szabó Béla Elindultak a tehervonatok Péntekre virradóan elindultak Magyarországról azok a ke­let-németországi rendeltetésű tehervagonok, amelyek a volt NDK vasutasainak sztrájkja miatt kényszerültek veszteglés­­re magyar területen. Mint Simon László, a MÁV Vezérigaz­gatóság üzemviteli főosztályának helyettes vezetője elmond­ta az MTI munkatársának, a német vasutasok csütörtökön délben oldották fel a sztrájkot, ám először a csehszlovák vas­útnak kellett útnak indítania a területén rekedt szerelvénye­ket, hogy felszabadítsa a hálózatot a Magyarországról érke­ző szerelvények előtt. Még nincs döntés a zsinagóga sorsáról Önkormányzat a peremkerületekben Csütörtökön majdnem es­te kilenc órakor ért véget a győri önkormányzati képvise­lő-testület ülése - annak elle­nére, hogy a frissiben elfoga­dott működési részszabályzat értelmében hétkor be kellett volna fejezni. Erre úgymond történt is kísérlet, ám a kép­viselők úgy döntöttek, nem hagynak el egy fontos napi­rendi pontot. Ez pedig a győri zsinagóga épületegyüttesének jövőbeni sorsa. Ismert, hogy ez az épü­let hosszú ideje magára ha­gyatva csúfoskodik a város­ban, eddig nem jutott pénz a felújítására, közcélú haszno­sítására. A csütörtöki testüle­ti ülésre Szíj Zoltán képviselő vitt egy előterjesztést. Lénye­ge, hogy a Condor-Com Rt., a zeneművészeti főiskola támo­gatásával, alapítványi formá­ban kívánná helyreállítani, fenntartani és hasznosítani a zsinagógát. (Hangversenye­ket, tárlatokat rendeznének benne.) Az alapítványhoz a városi önkormányzatnak az épületegyüttes értékével kel­lene csatlakozni... Mindenki egyetért abban, hogy ennek az igen értékes épületnek a sorsáról gyorsan kell végre dönteni, mielőtt még teljesen összeomlik. En­nek ellenére hosszas vita után úgy foglalt állást a tes­tület, hogy mielőtt igent mond az alapítványi formára, további, pontosabb informá­ciókra van szüksége. Elhang­zottak olyan hírek, hogy az alapítvány tulajdonképpen már létre is jött a város meg­kérdezése nélkül. Ezt az elő­terjesztést tevő képviselő ha­tározottan cáfolta... Döntés tehát most sem született, ta­lán majd a következő ülésen. Napi tudósításunkban már beszámoltunk róla, hogy - sok módosítással - elfogadták a testület ideiglenes szerveze­ti, működési szabályzatát. Annyit még hozzátehetünk, élénk vita volt arról, mi legyen a „településrészi” önkor­mányzatokkal. Jelenleg Mén­­főcsanakon működik ilyen, és bár legitimitását többen megkérdőjelezték, szavazás döntött: tovább dolgozhat a csanaki testület. S mivel nagy rá az igény, Gyirmóton és Györszentivánon is elképzel­hető a részönkormányzat lét­rehozása. S miért nem esik szó a többi, szintén nagy lét­számú városrészről? Nos, Ménfőcsanak, Gyirmót, Györ­­szentiván önálló község volt, míg Győrhöz nem „integrál­ták" őket, de az ott élők azó­ta sem érzik, hogy „városiak” lennének... Még egy döntés: fenntartja, illetve folytatja korábbi jogi tagságát az ICOMOS (az UNESCO nemzetközi műem­lékvédelmi szakmai szerveze­te) magyar nemzeti bizottsá­gában a győri önkormányzat. J. F. 3 Nemzetközi szeminárium A majdnem egy évtizede tartó folyamat részeként a magyar kormány, valamint az ENSZ Népesedési Alapja és Technikai Együttműködési Részlege közötti legutóbbi szerződés értelmében a Köz­ponti Statisztikai Hivatal 1988-ban, 1989-ben és az idén a fejlődő országokból ér­kezett szakemberek részére szakmai szemináriumokat rendezett a mikroszámítógé­pek különféle statisztikai cé­lú felhasználásáról. Az 1990. évi tanfolyam - amelynek témája a mikroszá­mítógépek alkalmazása de­mográfiai és statisztikai elem­zések céljára, különös tekin­tettel a nők helyzetének vizs­gálatára - a napokban fejező­dött be. Mivel az eddig lebonyolított tanfolyamok mind a hallga­tók, mind az érdekelt ENSZ- szervezetek illetékeseinek tel­jes elismerését váltották ki, remény van arra, hogy a ma­gyar statisztikai hivatal a kö­vetkező három évben meg­rendezendő tanfolyamok szervezésének jogát is meg­kapja.

Next