Kisalföld, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-01 / 282. szám
1990. december 1., szombat December 1.: AIDS-világnap Kulcsszerepben a nők „Hölgyeim és uraim, tegyük félre az előítéleteinket és félelmeinket az együttérzés kedvéért!” - a felhívást az Egyesült Államok AIDS-szel foglalkozó elnöki bizottságának vezetője fogalmazta meg, s ezzel a sokatmondó idézettel vezette be mondandóját dr. Várfalvi Vilma, a megyei Köjál főigazgató főorvosa, az AIDS elleni megyei társadalmi bizottság elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Győr-Moson-Sopron megyei Köjál rendezett az AIDS-világnap alkalmából. December 1., az AIDS világnapja, a szörnyű járvány elleni küzdelem napja, 1988 óta, amikor is az AIDS elleni globális mozgósításon volt a fő hangsúly, a tavalyi világnap eseményei az ifjúság megnyerését, felvilágosítását szolgálták, az idén pedig a nők kerültek a középpontba. Miért éppen a nők? Mert a világ 8-10 milliónyi HIV-fertőzöttjének több mint egyharmada nő, a legtöbbjük szülőképes korú. És a nők nemcsak a fertőzést kapó terjesztőként kötődhetnek az AIDS- szel kapcsolatos problémákhoz, hanem fertőzött családtagjaik emberi támaszaként, esetleg megbetegedett fiuk, lányuk gyötrődő anyjaként, immár nőnemű, a jövő generációt nevelő pedagógusok, valamint az egészségügyi dolgozók zöme. Az AIDS egyben szomorú mérleg is; a fertőzötthöz, beteghez való viszonyulással pontosan lemérhető a társadalom és az egyének humanizmusa, toleranciája. Mert mi a jellemző? A HIV-vírus által fertőzött előbb-utóbb AIDS-beteg lesz, halálra ítélt, titkát mással meg nem oszthatja, mert környezete - sőt sokszor a családja is - kiközösíti -, előfordult már, hogy az orvosi ellátást megtagadták. Pedig ha őszinte lehetne, ha megértésre találna, hozzátartozói, barátai, munkatársai is védettebbek lennének. Ehhez azonban nem elég az AIDS-től való félelem: ismernünk kell a betegséget, a terjedés és a megelőzés módozatait. (A propagandához, hatékony felvilágosításhoz viszont siralmasan kevés az a 2 millió forint, amit országosan áldoznak e célra. Az illetékeseknek azzal kellene számolniuk, hogy néhány év múlva mennyibe fog kerülni a fertőzöttek gondozása, a betegek ápolása ?!). A szakirodalom ma már mind többet közöl az AIDS- ről, a kapcsolódó betegségekről, a kutatók fáradhatatlanok, és immár némi reménnyel is kecsegtetnek; jó eredménnyel biztatnak egyes gyógyszerkísérletek, talán nincs messze a betegség elleni vakcina megtalálása. E tényekről dr. Horváth György megyei bőrgyógyász szakfőorvos és dr. Pető Ilona epidemiológus főorvos tájékoztatta a sajtó képviselőit. Tőlük tudtuk meg a következő adatokat: hazánkban 1987 januárjában jelentették az első AIDS-beteget, majd abban az évben összesen 8-at, az idén - november 1-jéig - 16-ot. A 48 eddigi beteg közül 4 megyénkben, sajnos ők is a 24 halott közé tartoznak. Győr- Moson-Sopron megyében jelenleg 14 HIV-pozitív, azaz vírushordozó, leendő AIDS-betegről tudnak. A tényleges fertőzöttek száma feltehetően ennek tízszerese. És mivel a vírus hatványozottan terjed, nem szabad lebecsülnünk a veszélyt, veszélyeztetettségünket, annál is inkább, mert - nyilván a törődés, a felvilágosító propaganda hatására - a világban most már csökkenő tendenciát mutat a homoszexuálisok körében terjedő fertőzés, míg növekszik a heteroszexuális életet élőknél. Ismert fogalommá lett például az AIDS-árva, a HIV-fertőzöött anyák újszülöttjei ugyanis 20-40 százalékos arányban fertőződnek a méhben, születéskor, vagy az anyatejtől, ám az egészségesen maradt gyermekek anyja rövidesen, netán néhány év után meghal. Hazánkban ,szerencsére egyelőre nem kell számolni a gyermekkori AIDS- szel, AIDS-árvával, de a veszély, a lehetőség fennáll. Az AIDS kivédésére a legbiztosabb a megelőzés, a prűdségtől mentes felvilágosítás. De ha már adott a baj, maradjon meg mellette az emberségesség, a segítőkészség. Tolmácsoljuk dr. Várfalvi Vilma kérését: az AIDS-világnapon tegye föl mindenki magának a kérdést, mit tenne, hogyan cselekedne, ha családtagja, barátja, munkatársa, netán saját maga lenne HIV-fertőzött? T. J. Az erők összefogása Mosonmagyaróváron megalakult a fiatal demokraták képviselői csoportja. A helyhatósági választásokon kilenc jelöltjük nyerte el a lakosság azon részének bizalmát, amely „nem otthon kuksolt, hanem voksolt". Radics Tamást, a képviselőcsoport vezetőjét kérdezem: mik a Fidesz helyi csoportjának első reakciói a választásokat követően? Mindenekelőtt köszönetünket fejezzük ki a város igen tisztelt polgárainak azért, hogy szavazataik jelentős részét a mi jelöltjeinkre adták. Ezekkel a szavazatokkal a fiatal demokraták kerültek vezető pozícióba az önkormányzaton belül az MDF és az SZDSZ képviselői előtt. A polgármester, Platzer István is a mi jelöltünkként nyerte el hivatali tisztségét. - Úgy gondolom, a vezető pozíció elsősorban felelősséget jelent... - Tudjuk, hogy nagy szavakból, ígéretekből már bőségesen kijutott mindenkinek, mi mégis hangsúlyozni kívánjuk: a választói bizalmat előlegnek tekintjük, a ránk háruló felelősséggel tisztában vagyunk, és korrekt, szolgálatkész munkával fogjuk kivenni a részünket a város életének irányításából. Legelső feladatunknak az információhiányunk enyhítését tekintettük, ezért sorra járjuk a volt tanácsi hivatal osztályait, ismerkedünk az apparátussal. -A szerzett információkból mit fog megtudni a város harmincötezres lakossága? - Eszünk ágában sincs titokban tevékenykedni. Rövidesen összeállítunk egy kiadványt, amely tartalmazza, hogy az új képviselő-testület milyen állapotú, vagyoni helyzetű és milyen sürgető feladatokkal megterhelt önkormányzatot vett át. Ez a kiadvány a város valamennyi polgára számára készül, és ez lesz az alapja annak, hogy az ígéretek és az elvárások a realitások talaján maradhassanak. Feladataink tetemesek, a jövő év elejétől már a múltra való hivatkozást is le kell venni a napirendről. A frakciózás Magyarországon még főbenjáró bűnnek számított néhány évtizede. Ez a frakció most nyilván nem valakik ellen irányul. Semmiképpen sem. Normális a viszonyunk minden más párttal és szervezettel; képviselőcsoportunk megalakításának célja az erők összefogása volt a város és lakóinak érdekében. Médl Sándor November első szerdájának késő délelőttjén a győri Arrabona Áruház élelmiszerosztályának pénztáránál az elárusítók halkan - valahogy így - odaszóltak egy fiatalembernek: „Azt gondoljuk, hogy a farmerdzsekijének a belső zsebében egy ki nem fizetett spray van, jöjjön az irodába, ellenőrizni akarjuk.” A fiatalember, egy ismert győri család sarja, némi felháborodással feltartotta a kezét, itt van, nézzék meg. A kívülálló (ismerős) számára a szituáció egyértelmű... Ők már azt nem tudhatták, hogy az irodai zsebkiürítés bizonyította a vásárló ártatlanságát, s az ügy - igaz, némi egyéb súrlódások után - bocsánatkéréssel végződött. Sajnos, egyre több a, mit szépítgessük: áruházi lopás, s ez sok gondot okoz kereskedőnek, vásárlónak egyaránt. Azt mondja az Arrabona igazgatója, hogy naponta 8-10 tolvajt fognak, s a fizetés nélkül elvinni szándékozott áruk értéke egyenként 40 és 10 ezer forint közé tehető. Tíz év alatt mintegy tízszeres a lopások számának növekedése! Azt a sokszor elemzett okot, hogy ki, miért és mit lop, most mellőzzük, próbáljuk meg a jelenség másik oldalát is megvilágítani. Nevezetesen azt, amire a tapasztalt szakember felhívta a figyelmet: a magyar kereskedelem „vásárlót nem korlátozó, nem fenyegető” magatartása. Ausztriában például magyar nyelvű feliratok figyelmeztetnek arcpirító módon: Magyar, ne lopj! Csehszlovákiában az önkiszolgáló üzletekbe nem szabad bevinni a táskát. Olaszországban a pénztárnál lekapják a vásárló karra terített dzsekijét ellenőrzés céljából. A magyar kereskedelmi etika megbízik a vásárlóban, őt nem kívánja jogaiban korlátozni - vallja az áruház-igazgató, egyébként szakmailag egyetértve ezzel a felfogással. Hozzátéve, hogy valami korszerű ellenőrzési móddal próbálkozni fognak az Arrabonában. Mert figyelni azért kell. Meg is teszik, hol tapintatosan, hol feltűnően, de mindenesetre igyekeznek védeni az árukészletet. Ebből aztán további konfliktusok támadnak. Emlegetnek az Arrabonában is egy embert, aki az elárusító figyelmét felhívta egy gyanúsan viselkedő vásárlóra, ám öt perc múltán ő bukott meg a pénztárnál. Aztán van a beugratós „figura”, főleg a fiatalok élvezik, nevezetesen: látványosan felhívja magára a figyelmet, aztán az irodában felháborodva vagy még inkább vigyorogva élvezi mennybemenetelét a csomagellenőrzés eredménytelensége nyomán. De találkozni olyannal is, aki haragosának igyekszik az üzletben keresztbe tenni azzal, hogy „besúgja” mint tolvajt. S ilyenkor az eladó kénytelen a pénztárnál tapintatosan csomagellenőrzésre felszólítani. Innen aztán már vérmérséklettől függően sűrűsödni szoktak a történések. (Tekintsünk el a valóban tisztességtelen vásárlótól.) És igen. A kereskedő is hibázhat, a vevő is használhat oda nem való kifejezéseket, ilyenkor az üzletvezetőnek kell okosnak lennie. És nem ad fegyelmit - mint sokan ezt követelik - a vétlent molesztáló kollégájának, mert a dolgok logikájából fakadóan abban az üzletben egy tolvajt sem fognának többé... CS. A. Pénz nélkül vásárolni UMLFOID Hattyúcsillag Fotó: Szabó Béla Elindultak a tehervonatok Péntekre virradóan elindultak Magyarországról azok a kelet-németországi rendeltetésű tehervagonok, amelyek a volt NDK vasutasainak sztrájkja miatt kényszerültek veszteglésre magyar területen. Mint Simon László, a MÁV Vezérigazgatóság üzemviteli főosztályának helyettes vezetője elmondta az MTI munkatársának, a német vasutasok csütörtökön délben oldották fel a sztrájkot, ám először a csehszlovák vasútnak kellett útnak indítania a területén rekedt szerelvényeket, hogy felszabadítsa a hálózatot a Magyarországról érkező szerelvények előtt. Még nincs döntés a zsinagóga sorsáról Önkormányzat a peremkerületekben Csütörtökön majdnem este kilenc órakor ért véget a győri önkormányzati képviselő-testület ülése - annak ellenére, hogy a frissiben elfogadott működési részszabályzat értelmében hétkor be kellett volna fejezni. Erre úgymond történt is kísérlet, ám a képviselők úgy döntöttek, nem hagynak el egy fontos napirendi pontot. Ez pedig a győri zsinagóga épületegyüttesének jövőbeni sorsa. Ismert, hogy ez az épület hosszú ideje magára hagyatva csúfoskodik a városban, eddig nem jutott pénz a felújítására, közcélú hasznosítására. A csütörtöki testületi ülésre Szíj Zoltán képviselő vitt egy előterjesztést. Lényege, hogy a Condor-Com Rt., a zeneművészeti főiskola támogatásával, alapítványi formában kívánná helyreállítani, fenntartani és hasznosítani a zsinagógát. (Hangversenyeket, tárlatokat rendeznének benne.) Az alapítványhoz a városi önkormányzatnak az épületegyüttes értékével kellene csatlakozni... Mindenki egyetért abban, hogy ennek az igen értékes épületnek a sorsáról gyorsan kell végre dönteni, mielőtt még teljesen összeomlik. Ennek ellenére hosszas vita után úgy foglalt állást a testület, hogy mielőtt igent mond az alapítványi formára, további, pontosabb információkra van szüksége. Elhangzottak olyan hírek, hogy az alapítvány tulajdonképpen már létre is jött a város megkérdezése nélkül. Ezt az előterjesztést tevő képviselő határozottan cáfolta... Döntés tehát most sem született, talán majd a következő ülésen. Napi tudósításunkban már beszámoltunk róla, hogy - sok módosítással - elfogadták a testület ideiglenes szervezeti, működési szabályzatát. Annyit még hozzátehetünk, élénk vita volt arról, mi legyen a „településrészi” önkormányzatokkal. Jelenleg Ménfőcsanakon működik ilyen, és bár legitimitását többen megkérdőjelezték, szavazás döntött: tovább dolgozhat a csanaki testület. S mivel nagy rá az igény, Gyirmóton és Györszentivánon is elképzelhető a részönkormányzat létrehozása. S miért nem esik szó a többi, szintén nagy létszámú városrészről? Nos, Ménfőcsanak, Gyirmót, Györszentiván önálló község volt, míg Győrhöz nem „integrálták" őket, de az ott élők azóta sem érzik, hogy „városiak” lennének... Még egy döntés: fenntartja, illetve folytatja korábbi jogi tagságát az ICOMOS (az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szakmai szervezete) magyar nemzeti bizottságában a győri önkormányzat. J. F. 3 Nemzetközi szeminárium A majdnem egy évtizede tartó folyamat részeként a magyar kormány, valamint az ENSZ Népesedési Alapja és Technikai Együttműködési Részlege közötti legutóbbi szerződés értelmében a Központi Statisztikai Hivatal 1988-ban, 1989-ben és az idén a fejlődő országokból érkezett szakemberek részére szakmai szemináriumokat rendezett a mikroszámítógépek különféle statisztikai célú felhasználásáról. Az 1990. évi tanfolyam - amelynek témája a mikroszámítógépek alkalmazása demográfiai és statisztikai elemzések céljára, különös tekintettel a nők helyzetének vizsgálatára - a napokban fejeződött be. Mivel az eddig lebonyolított tanfolyamok mind a hallgatók, mind az érdekelt ENSZ- szervezetek illetékeseinek teljes elismerését váltották ki, remény van arra, hogy a magyar statisztikai hivatal a következő három évben megrendezendő tanfolyamok szervezésének jogát is megkapja.