Kisalföld, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-04 / 102. szám
1993. május 4., kedd JELEN IDŐ Költözik az iroda Új otthonba költözik május 3. és 6. között a Világkiállítási Programiroda - tájékoztatta az MTI-t Szalay Péter, az iroda sajtófőnöke. A Barsiné Pataky Etelka vezette iroda s az ahhoz kapcsolódó szervezetek eddig a Miniszterelnöki Hivatal Kossuth téri székházában vendégeskedtek, ahonnan az V. kerület Tüköry utca 3. - volt Volán Tefu - épületbe teszik át székhelyüket. A Világkiállítási Programiroda új otthona lehetőséget biztosít a megfelelő kommunikációs hálózat, a számítógépes adatrögzítő, feldolgozó- és közlőrendszer kiépítésére. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az iroda munkatársai ezentúl az eddiginél sokkal elérhetőbbek lesznek. A Világkiállítási Programiroda új telefonszáma: 1317-130-tól 1317- 139-ig. _ _______________ Svájci vendégek Győrött A jókedv jegyében Meghoztuk nektek a jó időt! - nevetett ki fehér főkötője alól a svájci-magyar Fodor Ágnes, a majd' húsz évvel ezelőtti budapesti vasutas sportklub, és az egykori vívóválogatott tagja. Arról kérdeztük, mi járatban van Győrben, tizenharmadmagával? Svájc Vaud kantonbeli Lausanne városából érkeztek a Genfi-tó partja közeléből, francia nyelvterületről. Budapest, Visegrád után Győrbe vezetett az útjuk, az értelmi fogyatékosok Páva utcai napközi otthonába, ahová eljöttek fogadásukra a győri autistafejlesztő csoport tagjai is. Ágnes sorsa úgy hozta, hogy egy hasonló svájci intézetben immár tizennyolc éve tanítja úszásra, sífutásra, futballra az Eben- Hézer la Prairie lakóit. Száznyolcvan értelmi fogyatékos ember éli ott csendes hétköznapjait. Utazásaik során bejárták a fél világot: Olasz-, Francia-, Görög-, Törökhon tájait. A svájci szociálpolitika merőben másképpen gondolkodik a sérült emberek ellátásáról, mint a hazai. A Páva utcai otthon tavaszi zöld gyepén görög, ír, svájci és román dallamokra mutatták be félórás táncműsorukat, aminek a fáradtság és az itthoniakkal járt közös tánc vetett véget. Szíves vendéglátásban volt részük, és kitűnően érezték magukat. Ittlétük alatt megnézték a Győri Balett főpróbáját, a város nevezetességeit és kirándulást tettek a pannonhalmi bencés apátságban is. Ám addig nem mennek haza, mondta Ágnes, míg gondozottjuk kívánságára fel nem keresnek egy olyan vendéglőt, ahol cigányzene szól. Megígérték, ha legközelebb jönnek, repertoárjukban csárdást is láthatunk majd. Táncuk, ittlétük több volt mint egy műsor, vagy találkozó svájci és magyar értelmi fogyatékos emberek között. Életigenlésük, jókedvük talán biztatást jelenthet magyar sorstársaiknak: így is lehet viselni az élet által rájuk rakott terheket. S mindehhez talán a feltételek is megadatnak egyszer... K. L. A. Fotó: Haris Viktória A svájci csoport népviseletben. Fodor Ágnes Mutogatunk egymásra?! Szól a telefon, halló, tessék kérem! Arról van szó kérem, hogy az a .... akiről minap megírta azt a .... szóval az egy ... ember. Szépen vagyunk! Mondja egyik a másikra, hogy az azért vadászik, mert valutázik. Hogy az azért jótékonykodik, mert közben panamázik, hogy az meg már régen megérett arra, hogy kipenderüljön az íróasztala mögül, emez pedig sose bírta ki józanul a napot, neki állandóan kurvája van, ez pedig olyanokkal fröccsözik... Kapkodom a fejem. Pedig nekem az lenne a dolgom, igazított el egy olvasó minap, hogy mindenkit leellenőrizzek, mégha tisztes beosztásban van is, feddhetetlen-e? Nálunk nincs is feddhetetlen ember. Nem is volt. Gyerekkori emlék jut eszembe erről a sok furcsa telefonhívásról. Még abból az időből, amikor a rommá lőtt, bombázott édes városomban végre napra állhattunk a pincék sötétjéből, s egyszer csak azt vettük észre, hogy eltűnt apám. Az a drága kis izgága apám volt, nincs, két vagy három napig, már nem is tudom, de aztán kiderült, hogy meghallották jól beszél oroszul, németül, elcipelték tolmácsnak a sebtében megalakult városparancsnokságra. Gyerekfejjel is emlékszem, amikor mesélte döbbenetét, sorba álltak a város polgárai s mindegyik valamiért megpanaszolta gyorsan szomszédját, komáját, hogy fordítani se volt kedve. Úgy látszik, ha sűrű a levegő, ha több a gond, eszét veszti az ember. Eszét? Lelkét. Ahelyett, hogy dolgát keresné, hogy megoldáson töprengene, jó mélyre nyúl a sűrűbe, megkavarja a zavarost, s addig neki zöld útja van, míg az leülepszik. Mindenki jól értesült, mindenki tud valakiről valamit, nem baj, ha keveset, megtoldja, kikerekíti, megy az nekünk. Példám ennyi év után ugyancsak nem kevés, így hát emlékszem olyan időszakra is, amikor a végből nyúlt telefonért a kedves olvasó: ezt írják meg, ez egy nagyszerű ember! És érkeztek házhoz a sztorik, csupa szép dolgai az életnek. Kifogytunk a szép dolgokból, az igaz emberségből? Nem hiszem azt. Csak mostanában mást akarunk látni. Megszállt bennünket a lehetőség ördöge és a szorongás, kit melyik találta el, s félelmünkben avagy érvényesülési, gyarapodási rohamainkban mértéket vesztünk. Még a nap is sötét lesz olykor. S benne a szomszéd fekete. Apám végül hitét vesztette az emberiségben, de akkorra már nagyon megöregedett, s az öregemberek legtöbbször szomorúra váltanak. Én hinni szeretném, ennek a nemzedéknek a derékhada úgy jut túl a gondokon, hogy közben megőrzi lelke derűjét, s nem mutogat... mondjuk ujjal a szomszédra... _______________| G. Szabó M. Pér, Mezőőrs, Győrság ISKOLÁRÓL ISKOLÁRA Szabad iskola- és módszerválasztás, készülgető új oktatási törvény és nemzeti alaptanterv, demográfiai hullámvölgy, önkormányzati felügyelet alatt álló iskolák, egyre apadó központi támogatás, béralku, pedagóguskérdés az egyik oldalon. Másfelől a gyermekek iskolába járnak, tanulnak, hogy tovább tanulhassanak, a tanítók, tanárok igazodnak lehetőségeikhez, keresve önmaguk és tanítványaik számára a legmegfelelőbb megoldásokat, mert az iskolának, történjék bármi is, működnie kell. Verőfényes tavaszi délelőttön kerestünk fel három iskolát. Majdnem százzal csökkent a hozzánk járó gyermekek száma az elmúlt öt év alatt. A következő tanévben 160 gyermekünk lesz. Ilyen kevesen emberemlékezet óta nem jártak ebbe az iskolába. Még a hetvenes évek közepén is 300 fölötti létszámunk volt. Győr speciális tagozatokat indító iskolái - ha nem is meghatározó mértékben - de konkurenciát jelentenek. Az önkormányzatra nem panaszkodhatunk, lehetőségeikhez mérten mindent megtesznek az iskoláért. Minden évben jut fejlesztésre is. - Mondta el Takács Mária, a tizenegy tantermes péri általános iskola igazgatónője. A párhuzamos osztályok kifutásával csökkent a napközis csoportok, és ennek következtében a pedagóguslétszám is. A nemzeti alaptanterv legutóbbi ismert változatát maximalistának, - halkan mondva - teljesíthetetlennek tartja. Elkerülhetetlen valamiféle helyi tanterv kialakítása. - Említette, hogy a speciális képzés vonzerőt jelent a szülők és gyermekeik számára. Mit tesznek ilyen helyzetben? - Három idegen nyelvet tanítunk, angolt, németet, oroszt. Szakköreinkben számítógépes ismereteket sajátíthatnak el a gyerekek. Végzünk szorosan oktatást, mely kitűnően fejleszti a számolási készséget. A közoktatás-fejlesztési alap segítségével egészségnevelő programot kezdtünk amerikai szisztéma szerint, ami a drogellenességen és a személyiségfejlesztésen alapul. Remekül használják ki a 89-ben megújult iskolában felszabadult tantermeket. A nívó- és kiscsoportos oktatás meghozta eredményét. Huszonnyolc végzős diákjuk közül huszonnégyen nyertek felvételt és megemelkedett a leendő gimnáziumi tanulóik száma is. Mezőőrsön is hasonló a helyzet. Az önkormányzat itt is iskolapárti. Sok volt tanítvány ma a képviselő-testület tagja. Majd' negyven gyermek a közeli Mindszentpusztáról ide jár iskolába. Az ő utazási költségeikhez nagyban hozzájárul az önkormányzat. Végzős diákjaik kivétel nélkül felvételt nyertek, mindahányan tovább tanulnak. A német és orosz nyelv mellett számítástechnikát, néprajzot, bábozást, zenét, népi táncot tanulhatnak az idejárók. Kórussal és tánccsoporttal is büszkélkedhetnek. Megteremtették az úszásoktatás lehetőségét is, igaz Győrbe viszik a gyerekeket. - A pályázatok korát éljük - mondta Horváth Zoltánné igazgatónő. Jelenleg is öt pályázatunkra várnak visszajelzést. - A tankönyvek megrendelésével, áraival kapcsolatban riasztó hírek keringenek. Eljutnak időben a tanszerek a gyermekek táskáiba? - Tizenhét kiadótól rendeltük meg a szükséges könyveket. Ha minden jól megy, május vége felé megérkeznek az első szállítmányok. Átlagban 1300-1500 forintba kerülnek majd az alapkönyvek, de ebben a füzetek, egyéb tanszerek ára még nem foglaltatik benne. Jó lenne, ha javítani tudnánk a szakos ellátottságunkon - főként nyelv és matematika, ének terén - de hiába hirdetünk, nem kapunk embert. Győrság iskoláját a három éve tartó néprajzoktatás bevezetésével kapta szárnyára a hír, de a csökkenő létszámok az alig százhatvan gyermek oktatását vállaló intézményt is sújtják. Pongrácz Alfréd igazgató és Sárközi Mártonna igazgatóhelyettes ennek ellenére bizakodó. Az önkormányzat segítőkész, bár a szándéknak néha határt szab a lehetőség. Az idei tanév sem alakult másként mint az előzőek. Az iskola kiszámítható gyermeknek, pedagógusnak egyaránt. A különféle módszerek ötvözésével az életet próbálják tanítani az iskolában, hiszen nem a módszer, hanem az eredmény a lényeg: minden végzősük felvételt nyert. Citeraszakkör működik, a felső tagozatban mindenki furulyázni tanul, a nyolcadikosok nyolcvan százaléka kismotorvizsgával rendelkezik a közlekedési fakultációnak köszönhetően. Az egészségre és szeretetre nevelés követelményével nem hoz számukra újat a nemzeti alaptanterv. A kezdeti ijedelem alábbhagyott, azt teszik, amit tenniük kell, s amit az élet megkövetel. Az oktatás, az iskolaügy körül keringő viharok a vidék iskoláiban szellőkké szelídülnek. Más viszonyok, másfajta élet. A megkérdezett pedagógusok mindegyike abban a faluban született és abban az iskolában tanult, melyet most vezet. Talán együtt ültek az iskolapadban mostani tanítványaik szüleivel, vagy netán még tanították is őket. Tudják, hogy mit kíván a falu, s a falu is, hogy amit tesznek jószándékkal és értük teszik. Keszei L. AndrásFotó: Szűk Ödön Horváth Zoltánné igazgatónő, Mezőőrs Takács Mária igazgatónő, Pér. Pongrácz Alfréd igazgató, Sárközi Mártonna igazgatóhelyettes, Győrság. KISALFÖLD 9