Kisdednevelés, 1931 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
mire nevelhetjük, ám olyanokkal beszélgetünk, akikkel egyik kell dolgoznunk, különösen fontosak az egy-egy osztályban működő tanítók ilyen értekezletei, mert ezek ugyanazokat a gyermekeket nevelik, eljárásukat tehát csakugyan össze kell egyeztetniük. Ilyen megbeszélések közben már régesrégen rájöttek az iskolai nevelők arra, hogy nevelő munkásoknak még akkor is igen sok a nehézsége, ha ők ott az iskolában megértik és segítik egymást, hiszen a gyermeket soha sem egyedül az iskola alakítja, hanem más, egymástól különböző és az iskola hatalmán kívül eső tényezők is. Egészen természetes, hogy az iskola emberei elsősorban azokkal óhajtanának közös megértésre jutni, akik a gyermekhez legközelebb, még az iskolánál is közelebb vannak. Ezek a szülők, így támadt a tanítóságban az a gondolat, hogy a nevelés kérdéseiről nem elég csupán a tanítóknak beszélgetniük egymással és nem elég csupán az iskolai nevelésről beszélniük, hanem nagy haszon származnék abból, ha összeülnének a tanítókkal a szülők is és éppen úgy megbeszélnék a tapasztalataikat egymással, úgy megvitatnák a legcélszerűbb eljárást, ahogy ezt a családban apa és anya, az iskolában a tanítók maguk között rendesen megteszik. Ez az eredete annak az újabb, de azért már jó néhány évtizedes szokásnak, hogy a tanítók a növendékek szüleit egyszer-egyszer meghívják az iskolába u. n. szülői értekezletre. A tanítókkal való beszélgetés szükségét a szülők is érzik. Ez érzés forrása igen egyszerű. Amint a gyermek belép az iskolába, egyszerre olyan hatások alá kerül, amelyeket a szülők kevéssé vagy egyáltalában nem ismerhetnek. — olyan tulajdonságok nyilvánulására van az iskolában alkalom, amilyenek otthon nem jelentkezhetnek vagy ki nem fejlődhetnek, — olyan hiányok vagy hibák derülhetnek ki, amelyeket a kisgyermek egyszerűbb életében még nem lehetett felismerni. A figyelmes szülő tehát lát a gyermekén jeleket, amelyeknek magyarázatát egymagában, pusztán saját észleléseiből nem tudja megtalálni. A még gondosabb és óvatosabb szülő pedig akkor is törődik gyermeke házonkívüli élményeivel, ez élmények forrásaival, ha nem látja is rajta azoknak különös nyomát: ismerni óhajt mindenkit, akivel a gyermek érintkezik, szereti megismerni kivált az iskolai nevelőket, akik rendszeresen foglalkoznak gyermekével, lelki alakulásába és ezzel jövendő sorsába ugyancsak beleavatkoznak, reá még akaratlanul is nagy hatást tesznek. Mindebből az következik, hogy az ilyen okos szülők is kívánják a találkozást a tanítókkal, vágynak felvilágosításra, útbaigazításra, esetleg — nem ritkán — ők szeretnének a tanítóknak egyetvagy mást elmondani, amit a gyermekre nézve fontosnak tartanak. Erre persze mindenkinek nyitva áll az az út, hogy menjen be az iskolába és mondja vagy kérdezze meg, amit szükségesnek tart. Ezt azonban némelyek nem szívesen teszik s ezeknek kapóra jön a szülői értekezlet, amelyen sokan vannak .