Kisdednevelés, 1932 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
morkodik fölötte és felteszi magában, hogy soha többet nem fogja követni. Jó szándékáhozpedig Isten segítségét kéri. Egy 5 éves kis leány, akit, mint mondták, már több otthonból elkergettek javíthatatlan engedetlensége miatt, mélyen elpirult, amikor ezt hallotta. A szemei könnybe lábadtak, de nem szólt semmit és senki sem látszott észrevenni megindulását. De ettől a naptól kezdve szeretetreméltóbb és kedvesebb lett. Az imádságok tanításában a szavak helyes kiejtését s a halk beszédet igyekeztük megtanítani. A gyermekek így megértették a szavakat és csakhamar a mozgatható abc betűivel le is írták a kis tarka szőnyegre kirakva a Miatyánk és Üdvözlégy szavait. Ekkor szép kis kartonlapokra, gyönyörű gondos írással írva, mi is megírtuk és derámázva ki is függesztettük ezeket az imákat a falra. A gyermekek újra meg újra olvasták, néhányan a fali táblára vagy papírlapokra lemásolták és végül könyv nélkül is megtanulták az imádságokat. Maguktól kezdtek el imádkozni. De ezeknek, az Istenhez bizonyára nagyon közelálló, mintegy a befogadásra és követésre nyitva álló kis telkeknek áhitatos megnyilvánulásai azonban nem szabad, hogy kielégítsenek bennünket. Hanem ellenkezőleg az igazság ilyen világos megnyilvánulása azt a feladatot rótja ránk, hogy továbbra is szolgáljuk a gyermek vallásos életét. Ha a legnehezebb szellemi munkából, az írásból, olvasásból, számtanból, nyelvtanból az aktivitás kitörő erejénél fogva el lehetett tüntetni a fáradtságot, hogy helyébe öröm és derültség lépjen, akkor mennyivel inkább kell, hogy öröm és megnyugvás fakadjon a vallás nyomában, amelynek az a célja, hogy az embereket vigasztalja, és úgy megerősítse, hogy még az áldozatot is örömmel teljesítsék. Igen. Valami hatalmasnak, világosnak kell megszületnie, hogy a gyermeknek megadjuk azt a környezetet és azokat az eszközöket, amelyek megfelelnek a lélek ama mély követelésének, hogy az anyagi világon felülemelkedjék. Itt ismét a színek, a zene, a szépség külsőleg is érzékelhető harmonikus benyomásaihoz, a tökéletes mozdulatok szépségéhez kell fordulnunk, hogy az így ellenőrizhető cselekedetek mindinkább megadhassák a gyermeknek az önuralmat, mint ahogy az ismeretek is könnyű és világos, nem pedig kellemetlen és fárasztó módon kerülnek nálunk a növekvő kis értelem birtokába. A gyermek egész életének bele kell merülnie a vallásos élet igazságaiba. Élni annyit tesz, mint tanulni. Megérteni a lét értelmét és örülni neki, íme ez a tudás kimélyítése. Ha már a nyelvtan és az egyszeregy is képesek a gyermeket a békesség és a belső szellemi növekedés útjára vezetni, mennyivel inkább kell megnyilatkoznia ennek a vallásban, amire az emberi léleknek oly nagy szüksége van. Mindez annyira igaz, hogy lelki szemeink előtt azonnal megjelenik a katolikus templom ékes belseje, csodálatos isteni tiszteletével, ahol a szép színek, a harmonikus zene, a finom illatok fogékonyabbá teszik a lelket a rejtett dolgok befogadására. "