Kisdednevelés, 1934 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

2 megtartását, bár egyúttal kifejezte a hiányok pótlásának és a fejlesztésnek elégszer hangoztatott szükségletét is; amikor pe­dig a legutóbbi közgyűlés határozatait átnyújtottuk, előszóval újból kértük, hogy a kisded nevelés ügye marad­jon meg az egész nevelésügyi igazgatás egységében. A döntésről még nem tudunk. Észre kell venni, hogy ebből a mostani helyzetből meg­gondolni valók következnek mindkét oldalra. Egyik oldalon a változtatás szándékából azt kell minden illetékesnek meg­értenie, hogy a kisdedóvóintézeteknek a népgondozásban az ed­diginél nagyobb részt kell venniök. A másik oldalra pedig a mai kerethez való ragaszkodás megismeréséből az következik, hogy a nevelési szempontot az esetleges új helyzetben sem sza­bad elhanyagolni. A kétféle álláspontot tehát nem volna helyes szembeállítani, azaz a szembeállítást kiélezni. Bárhol lesznek is a kisdedóvóintézetek, munkájuk nem lehet más, mint neve­lés, a nevelésnek pedig az életnek ebben a szakában legfőbb eszköze a gondozás. Aki ez intézetek sorsát intézi, aki ezeket a maga ügykörének szervezetében, annak a szervezetnek a rendeltetése szerint akarja felhasználni, bármelyik kormány­zati ág feje legyen is, a köznevelésnek egyik szervét tartja a kezében és a felelősséget azért vállalja, hogy megtörténjék mindaz, amire a kisdedóvók mai növendékeinek szü­kségük van, amit a nemzet jövője, sorsának óhajtott alakulása érde­kében a köznevelés útján kell rendszeresen elvégezni. Akár egyenesen nevelésre rendelt, akár gyermekvédelmi intézmény­nek tartjuk is, a kisdedóvó mindenképpen tagja a köznevelés szervezetének, csak az első esetben a nevelés szempontja ural­kodik benne, a második esetben pedig talán öntudatlanul ér­vényesül. A nevelés szempontja ma már sokkal tágabb, mint aho­gyan általában nézni szokták és magában foglalja pl. a nép­gondozás némelyik útját is; a nevelés mint eszköz, mindenütt elsőnek mutatkozik, ahol tartós hatásra törekszünk. Ezért ha a kisdedóvóintézet a nevelés intézményei között foglal helyet, azzal korántsem zártunk ki feladatai köréből semmit, ami a nemzet életének, egészséges fejlődésének biztosítása céljából mellőzhetetlen, ha pedig a gyermekvédelmi intézmények közé találna kerülni, akkor is rajta maradna a teljesítése mindan­nak, ami az élet kezdetén levő embernek nevelési szükséglete. Csupán arról van tehát szó, hogy melyik oldalról nézzük a dol­got. Végig­gondolva, mindkét oldalról el kell jutnunk a fel­adatok teljességének felismeréséhez. S hogy mégis aggodalom van az egyik oldalon és hiányt látnak a másik oldalról, annak az a magyarázata, hogy mindenik álláspont hívei a saját néző­pontjuk elhomályosulásától tartanak. Az ügynek az az érdeke, hogy a lehetőségig teljesen érvényesüljön mindkét nézőpont, a kérdésben tehát az a lényeges, melyik oldalról nézve lehet

Next