Kisdednevelés, 1934 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
1 3 .a kisdedóvással szolgált ügynek egész terjedelmét könnyebben áttekinteni. A kérdést csak így szabad feltenni. Ez a tárgyi szempont az irányadó. Az ügy jól intézésének személyi feltétele ugyanis mindkét oldalon egyaránt meglehet vagy egyaránt hiányozhatik. Akár az egyik, akár a másik minisztériumban juthat a kisdedóvóintézetek vezetése olyan emberek kezébe, akik az egész ügyet minden vonatkozásában tisztán látják, akiknek lelkét valóban eltölti a gondoskodás kötelességének s az ügyhöz fűződő érdekekért való felelősségnek átérzése. De ugyanígy mindenütt kerülhetnek ehhez az ügykörhöz olyan emberek, akik csak „elintézik“ az eléjük vetődő napi részletkérdéseket, feltehetően jóindulattal és mégis lélektelenül, mert nem látják az egész kérdést, az állandó feladatokat. A személyek nem jelentenek állandó biztosítékot sem egyik, sem másik helyen, mert a személyek előbb-utóbb mindenütt cserélődnek. Tárgyi biztosíték kell tehát arra, hogy valamely ügy a lehető legjobb gondozásban részesül s a tárgyi biztosítékot egyedül abban láthatjuk, ha mindenik ügyét az a szerv gondozza, amelyikhez természeténél fogva tartozik. A kisdedóvóintézetek a kisdednevelés intézményei; a kisdednevelés a nevelés hosszú folyamatának egyik szakasza; a nevelés ügyét a v. és k. minisztérium gondozza. Ide kell tehát tartoznia valamennyi nevelési intézménynek. Igaz, hogy a név az óvást emeli ki a feladatok köréből, de ez még nem utalja az óvodát a gyermekvédelem körébe. A nevelés mindenik fokon igen bonyolult tevékenység és mindenik szakaszában egyik vagy másik részletének van különös fontossága. Minél nagyobb a növendék, annál nagyobb a tere az értelmi nevelés fő eszközének, az oktatásnak; minél kisebb a növendék, annál inkább van szüksége mindenek előtt védelemre, gondozásra. A fő vonás tehát sohasem állandó, különösen az óvás nem az, mert a fejlődéssel párhuzamosan apad a tere; és különösen az óvás, a testi gondozás nem elég magában véve soha, mert a gyermek szellemi életének folyamatos bontakozását nem tartva állandóan szem előtt, az óvás maga édes-keveset ér. A kisdedóvás értékét csak az látja, aki ebben magában is a nevelési tennivalók egész sorozatát ismerte fel és csak az végezheti jól, aki mint nevelést végzi. Az ilyen munka, minden országos szervezetben végzett egyéni munka, irányát a legfelsőbb igazgatásában érvényesülő irányítás szabja meg; a nevelésre nevelői szellemű irányítás természetszerűen onnan indulhat ki, ahol a nevelés gondolata tartozik uralkodni. Elég baj, hogy — az első tervektől eltérve — a nevelésügyi minisztériumot annak idejében közoktatásügyi minisztériumnak nevezték el, holott az oktatás csak egyik eszköze a nevelésnek; már régen látjuk, hogy ez sok hiánynak lett a forrása. A név azonban itt sem dönthet: a közoktatásügyi minisztérium mégis csak a nevelés