Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-07-22 / 54. szám

Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor I. évfolyam 54. szám 1021 Július hó 22 óra 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában ! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában Amen.­­ Majd ősszel beszélgetünk újból a sajtó­javaslatról, mondotta az igaz­ságügyminiszter a közjogi és igazságügyi bizottság leg­utóbbi ülésén. Nem sürgős már a miniszternek a javas­lat letárgyalása. Ami pár hónap előtt annyira sürgős volt, hogy a gyors elintézés érdekében még a szakkörök véleményét sem lehetett meg­hallgatni, ma már nem olyan égető. Várhatunk vele pár hónapot. Az elhalasztás alighanem a törvényjavaslat visszavo­nását jelenti. Úgy látszik, be­látta a miniszter, hogy a ja­vaslat lehetetlen rendelkezé­seit nem fogja elfogadni a nemzetgyűlés és a halasztás csak a kudarc leplezésére szolgál. Elégtétel ez azoknak, akik a javaslatot alapjában elron­­tottnak tartották és akik szerint az semmi egyébnek nem tekinthető, mint a sajtó­­szabadság intézményes meg­szüntetésének. A sajtónak azonban nincs sok oka az örömre. A sajtót illetőleg azt jelenti a javaslatnak halasz­tás formájába burkolt vissza­vonása, hogy a cenzúra ma­rad, az ígért sajtószabadság pedig késik. A cenzúra tehát magmarad tovább. Az újságíró törheti a fejét ezután is, hogy amit írni akar, fog-e tetszeni a cenzornak, vagy nem. A ki­adó várhatja ezután is, hogy mely napon vonják el tőle a lap utcai árusításához való jogát, vagy szüntetik be a lapját anélkül, hogy tudná, miben vétkezett. A közérdek pedig szenved tovább azál­tal, hogy a sajtó nem fejtheti ki azt a működést, amelyre hivatva van. Csodálatos képen az igaz­ságügyminiszternek a leg­kisebb érzéke sincs annak felismeréséhez, hogy a sza­badságjogok megvonása, de különösen a sajtónak cen­zúra alá helyezése csak el­kerülhetetlen szükség esetén lehet kormányzati eszköz és ezt a kényszereszközt egy pillanattal sem szabad tovább alkalmazni, mint ameddig a kényszerítő szükség paran­csolja. A miniszter nem vonja kétségbe, hogy a kényszer­­helyzet már fenn nem áll, mégis több, mint fél éve rá­gódik egy olyan törvény­­javaslaton, amelynek megal­kotásához két hónap unos­­untalan elég lett volna. A sajtó várhat. Ha eddig kibírtuk a cenzúrát, kibírjuk még azt a pár hónapot, ame­lyet a miniszternek a sajtó­­szabadságtól eltaktikázni si­került. De meg kell állapíta­nunk, hogy kétszínű játék az, amit a miniszter a sajtóval űzött. Már hónapokkal ezelőtt kijelentette a miniszter, hogy a cenzúra további fenntar­tása nem szükséges és csak addig tartja fenn a kormány a cenzúrát, míg a sürgősen megalkotandó sajtótörvény, mely a szabaddá váló sajtó esetleges visszaéléseit meg­akadályozni lesz hivatva, életbe lép. És erre előáll egy javaslattal, mely alapjában semmi egyéb, mint a sajtó­­szabadság megszüntetése. Mikor aztán ez a javaslat általános ellenzésre talál és annak elfogadására remény nincs, akkor elhalasztja jobb időkre a javaslat átdolgozását. És ehhez a játékhoz ár­tatlan arcot vág az igazság­­ügyminiszter. Ő nem tehet semmiről. Ő nem áll azon az állásponton, hogy a cen­zúra tovább fenntartassék. Sőt nagyon szívesen meg­szüntetné a cenzúrát. De csak úgy, ha olyan sajtó­­törvényt alkothatna, mely cenzorok nélkül is szájkosa­rat rakna a sajtóra. Ő kidol­gozott egy ilyen javaslatot. Hogy az nem tetszik sem a sajtónak, sem törvényhozók­nak, arról ő nem tehet. Sőt annak igazolásául, hogy ő milyen igaz barátja a saj­tónak és mennyire szívén fekszik a sajtó mielőbbi fel­szabadítása, a kudarctól el nem kedvetlenítve vállalko­zik arra is, hogy a javasla­tot őszre újból átdolgozza. Persze a régi alapon. Újból megpróbálja, hátha mégis lehetne fából vaskarikát csi­nálni, hátha mégis meg lehetne alkotni: a szabadság nélküli sajtószabadságot szabályozó törvényt. Ha aztán megint nem fog tetszeni, abból sem szár­mazik nagy baj. Marad tovább a cenzúra. Mert a cenzúra meg­szüntetendő ugyan és pedig sürgősen, de semmi esetre sem előbb, mint amikor a miniszter sajtótörvénye elkészül. A sajtó pedig várjon türel­mesen. És legyen hálás a miniszter iránt, aki fáradsá­got és munkát nem sajnálva iparkodik a cenzúra mielőbbi megszüntetésén. —s—­. Gyilkolt az alkohol Szükség van-e a vasárnapi szesztilalomra? A pálmonostori erdőben folyó hó 17.-én, vasárnap megtartott nyári mulatságon szóváltásból kifolyólag egy eddig még ismeretlen egyén Farkas András helybeli lakatost úgy ütötte fejbe, hogy az az ütéstől eredő sérülésébe belehalt. A rend­őrség a nyomozást megindította. Gyermekhalál. Fái István tiszaujfalusi lakosnak Rozália nevű másféléves leánykája játék közben egy vízzel telt gödörbe esett s meghalt. Magyarországnak gyűlöletországból Kossuth országává kell lenni. Nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Az indemnitás vitájának első szónoka: Czeglédy Endre. Aggályának ad kifejezést amiatt, hogy a termelő munka még nem indult meg. Nagy baj, hogy a kormánynak nincs határozott gazdasági programmja. Ennek a következménye, hogy oly csekély a termelő munka. Kivitelre volna szükségünk ahhoz, hogy a gazdasági helyzetünk javuljon, kivitelünk azon­ban nincsen. A­ munkanélküliség szaporodik. Adópolitikánk helytelen, mert az adóztatásnak csak olyan keretekben szabadna mozognia, amilyet a helyes gazdasági politika megenged. A helytelen adópolitikának súlyos következményei lehetnek, mert az antant teherviselési képességünket túlbecsülvén, óriási köve­telésekkel léphet esetleg fel. Foglalkozik a földbirtokreform kérdésével. (Lapunk zártakor az ülés folyik.) Tisza-pör A Tisza-gyilkosság bűnperének tárgyalása a vége felé közeledik. Ma a szokásos csütörtöki szünet miatt nincs tárgyalás. A legközelebbi két tárgyalási nap, a kihallgatásra kerülő tanuk személyére való tekintettel, rendkívül érdekes­nek ígérkezik. Holnap hallgatja ki a bíróság Sztupka László ezredes hadbírót, aki a had­­osztálybírósági tárgyaláson a vádat képviselte, továbbá Paksy János detektívet, Echhardt Tibor sajtófőnököt és Zsilinszky Endre hírlapírót. Szombatra pedig dr. Ulain Ferenc és dr. Lengyel Zoltán kaptak idézőt. Az antant ki akarja rabolni Magyarországot Bécsi híradások szerint a jóvátételi feltéte­leket a ratifikációs jegyzék kicserélése után fogják közölni Magyarországgal. A feltételek e hírek szerint olyanok, amelyek Magyarország gazdasági képességeit messze túlhaladják. Az óriási összegű pénzbeli kárpótláson kívül még állatállományunk és termésünk jó részét is ki kellene szolgáltatnunk. Gyóni Géza verseinek szavalása, izgatás Zsámbokon jelenleg egy vándor színésztársaság tart elő­adásokat. A színészek egyike Gyóni Géza egy versét szavalta el. A főszolgabíró ezért a színészt izgatás miatt letartóztatta és a nyíregyházi ügyészségre kísértette. A kisgazdák Windischgraetzről Pásztor József nemzetgyűlési képviselő érdekesen nyilat­kozott Windischgraetz hercegről lapunk munkatársa előtt. A krumpli herceg otromba vádjai különösen aktuálissá teszik ezt az interjút, amikor is Magyarország hírhedt hóhér­jának a 48-as szabadságharcot letörő Windischgraetz herceg méltó ivadéka nem átálja bevallani, hogy a magyar államkincs­tár tulajdonát képező 3.900.000 koronát önkényesen Karlista propagandára fordította. A mások zsebéből gavallér herceg úgy­­látszik elfelejti, hogy még az is a btk-be ütköző cselekmény, ha egy milliomos zsebéből kilopott pénzt odaajándékozunk az útszéli koldusnak, akinek talán az életét menti meg ez az ala­mizsna. A herceg úr pedig ennek az ellenkezőjét cselekedte. A kifosztott koldusszegény magyar állam pénzével a multi milli­árdos Habsburgok magánügyének csinált propagandát. Ő her­cegsége ugy látszik maga is érzi, hogy ez az ügy nincs egészen rendben s bizonyára ezért akarja Nagyatádiék megrágalmazá­­sával a figyelmet erről elterelni. Egyet azonban előre bocsátunk. Hegedűs miniszternek nincs igaza, amikor Windischgraetztől csak 3.900.000 korona mai rossz pénzt kér vissza a jó pénz helyett. Windischgraetz tudvalevőleg a krumpli pénzzel együtt még a forradalom előtt szökött át Svájcba s a pénzünket az akkori ötven centimes kurzuson váltotta be. Következésképen még ha beigazolódik is Windischgraetz jóhiszeműsége, ő az akkori valuta kurzus szerinti jó pénzzel tartozik nekünk s ezért nem 3,900.000 korona rossz pénzt, hanem 1,950.000 svájci frankot kell rajta behajtani Hegedűsnek. Az alföldi belvízrendezés A Szegedvidéki Belvizrendezési kormánybiztosságnak a szegedvidéki és pestmegyei belvizek rendezését célzó tervei elkészültek s azokat elbírálás végett a földmivelésügyi miniszterhez felterjesztették. A ter­vek alapján a rendezés mintegy ötszázezer katasztrális hold kiter­jedésű vidéket érdekel, a vizektől közvetlenül kárt szenvedő területek nagysága pedig mintegy százharminc­­ezer katasztrális hold, melynek javarésze Szeged, Kiskundorozsma, Kistelek, Kiskunmajsa, Kecskemét és Kiskunhalas határában fekszik. Tekintettel a jövőben is várható szénhiányra, a terv a vizeket nem szivattyúzás, hanem nyílt levezetés útján óhajtja a Tiszába juttatni. TŐZSDE. Zürichben nyitáskor a magyar korona 1990. Budapest, július 21. Dollár 309—312. Lengyel márka 017—161/a. Márka 400—4­8‘/i. Lira 13'45. Osztrák korona 0‘38. Rubel 40—39. Lei 4’25—4’317a. Szokol 410-413. Dinár 753—760. Egynéhány szó a kiskunfélegyházi nemzeti tanácsról. A nemzeti tanács végrehajtó­ bizottságának működése. VII. Hazatérő katonák! Mig odajártatok, félve aggódtunk értetek. Most, hogy hazatértetek , szeretettel köszöntünk benneteket. A világraszóló rettenetes küzdelem véget ért. Megértük a várva-várt békét. Isten megvédett s hazavezérelt benneteket. Hála legyen érette. Mikor megérkeztek, új Magyarországot láttok magatok körül. Har­caitokból itt uj világ született. Nem is rég, alig néhány napja csak. 1918 október 31.-én végleg és örökre leráztuk az évszázados, gyűlölt osztrák jármot. Független és szabad lett magyar hazánk. Megcsináltuk minden fronton a rögtöni békét. Egyidejűleg kivívtuk, hogy a nép széles rétegei jogokhoz emelked­jenek, biztosabb boldoguláshoz jussanak. A gyengék támogatására nép­jóléti intézmények létesültek. Új Magyarország születik: A nép Magyarországa. Küzdöttetek a régiért. Őrizzétek meg ezt az újat. Meg ne ittasodjatok a szabadság túlzásaitól. — meg ne kábuljatok a felforgatok maszlagától. — Az uj, a boldogabb Magyarország a tietek is lesz. Gyermeketeiké és unokáitoké is. Azért őrizzétek meg és erősítsétek. Pihenjétek tehát ki magatokat. Utána már nem véres harc, hanem a boldogulás békés, becsületes munkája következik. Mi, e város Nemzeti Tanácsa, valamint az elöljáróság és az egész lakosság rajta leszünk, hogy amennyire és amely gyorsan emberileg csak lehetséges, enyhítsük és szüntessük a gonosz háború helyi nyomorúságait. A most november 1.-én rövid időre kezünkbe vett hatalommal egy­részt biztosítottuk a város békés nyugalmát, vagyoni­ és személyi biztonságát. Megalkottuk a százakra menő népőrséget. Másrészt azonban intézkedéseket tettünk a nép szükségleteinek enyhítésére. Már­is tetemesen leszállítottuk a hús és zsír árát. A kis háztartások sertéshizlalása részére igénybe vettük és jutányosan kiosztottuk a Hadi Termény tízezer mázsa kukoricáját. Gondoskodtunk elegendő gabona- és lisztkészletről. Utánajártunk további burgonyaszállítmányoknak. Sürgetjük a cukor, petróleum, lábbeli, ruházat és egyéb szükségleti cikkek érkezését. Bár sok az akadály, mégis reméljük az állapotok folytonos javulását. Első dolgunk volt megszüntetni az elesett, vagy eltűnt katonák szegény családtagjainak azon nagy sérelmét, hogy a szerencsétlenség után kevesebb hadisegélyt kaptak, mint azelőtt. Ezentúl megkapják a teljes hadisegélyt. Panaszirodát nyitottunk, ahol sérelmeit mindenki bejelentheti. Mindent elkövetünk, hogy azokat igazságosan orvosoljuk. A panasziroda a Város­házán, II. emelet 4. ajtó­szám alatt található s mindennap délelőtt 8—12-ig és délután 3—6-ig nyitva van. Ugyanott felveszük s emberi lehetőség szerint orvosolni igyekezünk a hazatért katonák sérelmeit vagy panaszait is. Megkíséreljük majd enyhítő lépéseket tenni azon februári tüntetők ügyében, akik akkor egyszerű rendzavarásért kerültek bíróság elé, de magukat azóta kifogástalanul viselik. Az új nép­kormány is mindent elkövet, hogy a hazatérő szegény­­sorsú katonák ínséget ne szenvedjenek és pihenésük után tiszteséges keresethez jussanak. E célból már elrendelte a Munkásotthonok felállítását, ahol minden jelentkező volt katona mindaddig ingyen élelmet kap, amig csak munkát nem talál, amiben a Munkásotthon is segíteni fogja. Az új nép­kormány nagyszabású adó- és birtok­reformot hoz, mely a népnek kedvez. Véget fog vetni a hadiuzsorán felhízott tőke felhalmo­zásnak. J:_ -Reméljük az Úr Istentől, hogy ezek s más szükséges intézkedések boldog jövendőt hozzanak. Ennek a jobb jövőnek már most csak egyetlen ellensége lehet. És pedig most már se nem a francia, se nem az angol, se nem az amerikai, hanem egyedüli ellensége volna a belső féktelenség, a haramia felforgatás, mely összetörne minden jó szándékot. Ez ellen az ellenség ellen kell küzdenie minden becsületes magyar embernek s még inkább a becsületes magyar katonának, aki már meg­tanult rendet és fegyelmet tartani. Arra kérünk tehát benneteket, hogy magatok is kerüljetek minden rendzavarást, erőszakoskodást. Ettől másokat is tiltsatok. Ami szükségetek, panaszotok van, a panaszirodában jelentsétek. Az esetleg nálatok levő, vagy kint található fegyvereket, lőszereket a városházára a rendőrséghez behozzátok vagy behozassátok. Az az ország tulajdona s arra a nemzetőrségnek szüksége van. A Nemzeti Tanács, vagy a városi Elöljáróság rendeleteit pontosan kövessétek. Arra is kérünk benneteket, hogy november 10.-én vasárnap és november 17.-én szintén vasárnap délelőtt 11 órakor jöjjön össze minden hazatért katona a Szentjános-téri iskola udvarán, hogy ott a Nemzeti Tanács szót intézhessen hozzátok. Isten áld meg a magyart! Isten hozott benneteket! Kiskunfélegyháza, 1918. november 6. A Nemzeti Tanács. Folytatjuk. Irály. Különösen sok baj volt a harc­térről hazatérő katonákkal. Ezek egyrészt a harctéren, ahol örökösen a halállal néztek farkasszemet, szi­lajakká és kíméletlenekké lettek, másrészt­ pedig látván a hozzátar­tozóiknak nyomorát és hallván igen sokszor bűnt palástoló alaptalan pa­naszát, alig voltak megfékezhetők. Követelődztek, erőszakoskodtak, fe­­nyegetődztek, mindenütt és minden­ben kivételes elbánást akartak. A végrehajtó­ bizottság szép szó­val és felvilágosító irattal igyekezett ezt a turbulens elemet a mindennapi élet kerékvágásába szoktatni. Fel­világosító beszédeket tartottak nekik dr. Horváth Zoltán ügyvéd, a nem­zeti tanács elnöke, Toldy Jenő róm. kath. plébános és dr. Porst Kálmán főgimnáziumi igazgató, végrehajtó­bizottsági tagok. Ezenfelül a végrehajtó-bizottság megbízta Toldy Jenő róm. kath. plébánost, hogy a hazatérő katonák között szétosztandó felvilágosító ira­tot szerkesszen. Toldy Jenő ezen megbízatásának derekasan meg is felelt, mert az itt következő iratot készítette, amely azután több ezer példányban szétszóratott.

Next