Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1922 (40. évfolyam, 1-54. szám)

1922-05-14 / 20. szám

meg az adó mértéket, — többen már el is távoztak a városból s mégis ezek adóit is úgy számították, mintha itt laknának, ho­lott a törvény e között éles különbséget tesz, igen sokan a feleségeik kereseti adói­val díszelegtek a névjegyzékben, holott ezt se volt volna szabad alapul venni s végül voltak benn többen olyanok is, akikről köztudomású volt, hogy életükben se fizet­tek soha egy fillér adót se s mégis horri­bilis adóösszeggel szerepeltek a jegyzék elején. Az se volt utolsó dolog, hogy a jegy­zékben bennük­ 4 olyan egyén is, aki egyéb­ként választott képviselő is volt, tehát csak az egyik jogát tarthatta meg, mégis mind a két címen szerepelt a jegyzékben. Az persze csak tiszta véletlen volt, hogy ez a négy egyén mind Károlyi párti volt, ellen­ben az ellenpártnak tíz választott képvise­lője, aki szintén lehetett volna virilis az adója alapján,­­ viszont még csak téve­désből se került duplán a jegyzékbe. Szóval a társaság nagyon díszes volt, de a jegyzéknek igen sok hibája volt s ezért a december 27-iki közgyűlés nem fogadta azt el, hanem, mivel az idő rövidsége miatt nem lehetett új munkálatot elrendelni, el­fogadta a Kovács Dezső által csak az in­gatlan-adó alapján összeállított jegyzéket. Ez ellen a Károlyi-pártból egy csomó felebbezés adatott be s az alispán — hi­vatalból nem ismervén a személyi adatokat, — sokat újból felvett s igy ismét össze­került a díszes társaság. Ez ellen meg ismét bement egy csomó felebbezés a keresztény párt részéről s a vármegye közigazgatási bizottsága látván azt, hogy sok tekintetben a bizottság is tévedett, meg a képviselőtestület is és az alispán is, megsemmisítette az egész el­járást és új jegyzék összeállítását rendelte el. De hozzátette azt is, hogy a jogosítot­taknak nem csupán az ingatlan adója szá­mítandó be, hanem minden egyéb adója s figyelmeztette a képviselőtestületet, hogy járjon el a törvény szerint, mert ellenkező esetben veszélyezteti a város autonómiáját. A képviselőtestület azután egy uj bi­zottságot küldött ki a jegyzék összeállítá­sára s ez a bizottság tételenkint megtár­gyalta az egyes személyeket s kihagyta a tisztviselőket, az elhaltakat, elitélteket, a választott képviselőket és azokat, akik más­fél év óta be se fizették azon adójukat, amelynek alapján virilis jogot akarnak gya­korolni s az így elkészült jegyzéket beter­jesztette a közgyűlésnek. Ezt a jegyzéket tárgyalta a közgyűlés f. hó 9-én. Persze, ez a jegyzék egy kicsit más­ként néz ki, mint ahogy a Károlyisták el­képzelték s kapálóztak is ellene nagyon, de a képviselőtestület többsége meggyőződ­vén az előadó által felolvasott jegyzőköny­vekből és a kölcsönös felszólalásokból arról, hogy a bizottság a törvény helyes magya­rázata mellett állította azt össze : 66 szóval 53 ellen elfogadta a bizottság jegyzékét a főjegyző külön­véleményének elvetése mellett. A történeti hűség kedvéért megjegyez­zük, hogy a jegyzék mellett dr. Biró László, dr. Szolnoky Lajos, dr. Hoffer József és Tóth Károly, ellene pedig dr. Horváth Zol­tán és dr. Szabó Árpád szólaltak fel. A kölcsönös szellemes közbeszólások­ban nem volt hiány,a­melyek már-már a tárgyalás komolyságát is veszélyeztették. No, de mégis dűlőre jutott a virilis­ták ügye, amiben ugyan a Károlyistáknak nem sok öröme telik, mert bizony azon a jegyzéken az alispán is keveset változtat­hat, még akkor is, ha a képviselőtestület­tel ellenkező elvi álláspontot foglal is el. Az a mumus pedig, amit dr. Horváth Zoltán olyan nagyon emlegetett, az auto­nómia felfüggesztése, csak mese. A me­gyének és a belügyminiszternek azért, mert egy pár Károlyista nem jutott be a virilisek közé, esze ágában sincs a város önkor­mányzatát megbolygatni. B. L. Széljegyzetek egy programm­­beszédhez. A kisebb plakátok nagy hangon hir­dették, jöjjön el mindenki a vasárnapi programmbeszédre, látható és hallható lesz, mint bontakozik ki Félegyháza „legelső“ politikusa „országos hírű” államférfiuvá. Magam is kiváncsi voltam a félegyházi hernyónak országos lepkévé való kifejlődé­sére és igy dacolva széllel és a szemembe vágódó porral, elmentem a „tejpiacra“, hol akkor dr. Horváth Zoltán már javában szónokolta a programmját. (Megjegyzem : stílusosan. A tejpiacon sokszor vízzel ke­vert portékát árulnak s a mai szellemi táplálék is fel volt higitva.) A jelölt ép Bethlen István grófot, Ma­gyarország miniszterelnökét szidalmazta. — Mintha csak hordó tetején állott volna, olyan demagóg hangon kongott a becsapás, a két­­szinüség üres vádja, olyan ízléstől félre­eső módon, szinte személyes éllel dörgött egy becsületes magyar ember becsületes politikája ellen. Mindenki néma csendben hallgatta s a nem-tetszés ott vonaglott az arcokon. A captatis benevelentiae rosszul sült el, a jóindulatot eljátszotta. Ezt — úgy látszik — hátul ülő vezérkara is észre­vette és eredményesen ráncigálták zsakettje csücskét, mert a következőkben szelídebb húrokat pengetett. Nem lehet a miniszterelnök politiká­jával egy véleményen, — mondotta — mert nincs jogrend. Hát bizony, nincs. Ahol büntetlenül el lehet mondani egy ilyen kortes beszédet, ahol mindenki kénye-kedve szerint ronthatja a legfőbb hivatalnokok tekintélyét — ott nincs jogrend. Ott a de­magógia, a szenvedély vette át az ural­mat, ott forradalmi talajon állunk. Minek ezért panaszkodni, mikor az októberi fel­borulás hőseinek épen ez kell. A következő húsz és egynéhány „ki­­vánom“-ból a legérdekesebbek ime a kö­vetkezők : Kívánja­ a főrendiház eltörlését, kívánja a városoknak, falvaknak, sőt talán tanyáknak is minél szélesebb körű autonó­miáját, de viszont kívánja az iskolák álla­mosítását is. Kíván tehát centralizációt és decentralizációt. Egyszerre mind a kettőt. Milyen mély politikai koncepció! Világ­rengető ! Kívánja a szövetkezetek feloszlatá­sát. Sem többet, sem kevesebbet. Miért? Mert rontják a kereskedők óriási profitját. Nekem ehhez a ponthoz nincs sok hozzá­tenni valóm. A szövetkezetek azért alakul­tak, hogy a fogyasztók ne legyenek kitéve a közvetítő kereskedelem korlátlan kizsák­mányolásának. A fogyasztók érdekeit szol­gálják. De a jelölt a kereskedelmet veszi hóna alá: a fogyasztó hadd fizessen. Meg­értem, de kiváncsi volnék mit szól erre az iparosok beszerzési és értékesítő szövet­kezete ? Bizonyára bejelenti lelkes támo­gatását? Kívánja — óriási — a munkabérek felemelését, még az ügyvédi irodákban is. Helyes. Méltó a munkás az ő bérére — tanítja már a Szentírás is. De, amíg a drá­gaságot le nem törjük, addig hiába emel­jük a munkabéreket. A bér csak számtani arányban növekszik, a drágaság ezzel szem­ben mértani haladvány szerint szökik a magasba. Nem lett volna célszerűbb a drá­gaság letörését követelni ?! És van itt még egy baj: vizet prédikál és bort iszik. Kívánja, hogy minden földnélküli mun­kás földhöz jusson. Rendben van. Ez mél­tányos és igazságos dolog. De muszáj ezért lázi­tani? Pedig mi más az, mint lázitás egy osztály ellen, amikor beleharsogja a tömegbe: a nagybirtokok legnagyobb része a hazaárulás jutalma ? Csodálom, hogy itt a jelenlevő rendőrtiszt nem lépett közbe. Azután — és itt megint bizonyos len­dületet vett a szónok, — önmagáról be­szélt. Hogy azt mondják: ő önjelölt. E panasznál belesm­nt egy hang: „A nép vá­lasztottja!“ Kíváncsian figyelek: dr. Sahin Tóth Ráfael volt a közbeszóló. A jelölt­ iro­dájának politikai ü­gy­v­é­d­j­el­öltje. Nem mon­dom, hogy principálisával összetanulták a szerepet, de a nép érzelmeinek önkényte­len kitörését máskép képzeltem. A jelölt titkárja, mint a nép képviselője , kissé komikus. Itt konstatálom, hogy a külsőségek eredetiek voltak. Úgyszólván egyetlen pasz­­szusnál se hallottam éljenzést. Ezzel nem azt mondom, hogy nem volt. Volt. De az úgy szceniroztatott, hogy egyszer az­ egyik sarkon kiáltotta el magát valaki — lehet, hogy a program a beszédben követett fel­emelt napidíjért, — percek múlva a másik sarokban. Éljen dr. Horváth Zoltán. A többi csak ennek visszhangja volt. Eleredt az eső és én busán elbandu­koltam. A többit nem hallottam — hála Istennek. —n. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1922. május 14. A hindu síremlék. Film-fantasztikum, Tea v. Harbou regénye után. Nálunk 4 héttel előbb játszák a C APOLLÓBAN. Az idei évad a német filmipart a vi­lágsiker legmagasabb pontjára emelte. „A hindu síremlék“ megjelenése hihetetlen si­kert hozott a német filmiparnak. Nálunk is Budapesten valóságos lázt teremtett. Ennél lebilincselőbb látványosság még nem volt. Az indiai fejedelmek mérhetetlen gazdag­sága és kényuri hatalma benne ragyog eb­ben a titokzatos világban, amelyet fantasz­tikus kép gyanánt elénk tár a film. Egész sor híres művész vállalta a szerepet. Köz­tük Olaf Feuss, Konrad Wiedt, Mia May, Erna Marena, maga a rendezés pedig Joe May mester műve. Az Apolló tulajdonosa nagy áldozatok árán szerezte meg elsőbbségi joggal ezt a filmet, melyet négy napig fog játszani. Te­hát minden mozi­látogatónak saját érdeke, hogy 4 héttel előbb az Apollóban nézze meg „A hindu síremlék” című filmet. (Je­gyek már előjegyezhetők.) Van-e szükség jelenleg 10 új tanítói állásra a városban? Ez a kérdés is foglalkoztatta f. hó 4-én hirtelen összehívott tanítótestületet. Én bátorkodtam megkockáztatni azt a ki­jelentést, hogy jelenleg nem a legfontosabb ez, mely megoldásra vár, mert a 10 városi állás kérdését egyelőre elintézte a fenntartó hatóság. Erre az elnöki székből olyan fenye­getést, ijesztgetést kaptam csak úgy, pri­vatim, amely modorhoz ismét nem voltam eléggé elkészülve. Szerencsémre kijelen­tette, hogy ő most nem felindulásból be­szél, csak el van pirulva és ez némileg megnyugtatott. Azonban csak megnyugtatására akiket érdekel, érveimet a nyilvánosság előtt va­gyok kénytelen felsorakoztatni. Két évvel ezelőtt 10 tanyai tanítót szolgálattételre a városba behívott az is­kolaszék. Bennt tehát 10 új állást kellett neki szervezni! A képviselőtestület jóvá­hagyta az iskolaszék szervezését és ré­szükre külön fizetést nem, csak lakpénzt utalványozott. Igaz, hogy ez nem a szoká­sos mód, de ez a mód az akkori különle­ges helyzetből származik, amely helyzet ma is fennáll. Fennáll ugyanis az, hogy a tanyákon állami erők működnek, melyek a városnak pénzébe nem kerülnek — és ez évekig eltarthat, így a tanyán szervezett állások jöve­delmére szükség nem lévén, — élvezik azt a városba bejött tanerők. Ez által nincs megrövidítve senki. Mindenki élvezi azt az fizetést, amely koránál fogva őt megilletik Ne üljön fel senki azon ijesztgetésnek, hogyha a menekültek elmennek, akkor a behívottaknak kell újra kimenni a tanyára. Dehogy! Hiszen a 10 állásra itt benn­ük­ A tudomány mai állása szerint PYRAM a legtökéletesebb cipőkrém.

Next