Ellenőr, 1935 (22. évfolyam, 1-19. szám)
1935-01-20 / 1-2. szám
ELLENŐR zetbe hozandó a vele együtt lakó többi nemzettel szemben? ... A románok nem szenvedtek-e eleget az elnyomatás hosszú ideje alatt? Ezeknek a szenvedéseknek a nevében nem követelhetünk-e — nem rovásképpen, de jogosan — a románság számára előjogokat?“ Ezekre a kérdésekre már nem egyszer megadtuk a választ, amikor kifejtettük, hogy a nemzetkisebbségi jogok forrása nem a számszerűség, hanem a nemzetkisebbségek léte maga. Egy embernek, vagy ezernek, vagy százezernek épúgy megvan — többek között az anyanyelvhez való joga, mint akár két milliónak, vagy öt milliónak. ír még a zsidókról, akik közül szerinte a magyar revizionista irredentának legmeggyőződésesebb alakjai kerülnek ki, a telepítésekről, a kisebbségi sajtó csapásáról, de mindvégig hiába kérdezzük, hogy mi köze mindennek a társadalomtudományhoz? Cikkünknek nem a vitatkozás és nem is cáfolás a célja. Szomorúan megállapítjuk csupán, hogy mivé lesz a szociológia, ha összekeveredik a politikával. Szomorúan azért, mert kérdezzük, hogy a társadalomtudományi folyóiratban, amely komoly tudományos értékelést arrogál a maga számára, a régi sérelmek felhánytorgatása, a régi bűnök megtorlásának követelése a mai kisebbségi sorsban élő nemzedékkel szemben olyan atmoszférát teremt-e, amely a megértést szolgálja? Amikor a magunk részéről nap-nap után ennek a megértésnek az érdekében az ólomkatonák ezreit küldjük harcba és az elismerés mindössze annyi, hogy a cikkíró kérdezi, miért is írunk, akkor mit gondoljunk? Szerencsére abban az emelkedett légkörben mozog egész gondolatvilágunk, hogy mi nem általánosítunk. Topliceanu cikkét sem azonosítjuk az egész román közvéleménnyel. És legkevésbé azzal, amely meg tudja különböztetni a szociológiát a politikától. Különösen attól a politikától, amely vakvágányra tévedve keresi a célt. Egyet azért tisztelettel megkérdezünk a lap szerkesztőbizottságától, amelynek élén olyan képzett szociológus áll, mint Grossoreanu Kornél dr.: hol találja a társadalomtudományi vonatkozásokat „A románok és nemzetkisebbségek Temestorontál megyében“ című cikkben? 5 Tabéry Géza: Eltévedt emberek Gazdasági nyomorúságnak, egy erkölcsi irányvonal nélkül maradt korszak kockázatcsábos pszichéjének óramutatója az a sok kis apró kémkedési ügy, amiről hol itt, hol ott hall egyet-mást az ember, olvas újságban az újságolvasó. Nemrégiben két nagyváradi úrral kapcsolatban is sokat olvastunk arról, hogy belekeveredtek egy ilyen homályos, Cluf ügybe. Lecsúszott egzisztenciák kapkodása, mindenre kaphatósága a kezdet s a vég rendszerint e rizikóvállaló hazardőrök mélységes lezuhanása oda, ahova őket a rokonszenvnek leghalványabb árnyéka sem kísérheti el. Rablógyilkosnál, betörőnél még villan az emberi megértés egy-egy fénysugara — a kémnél soha és ez érthető. Mostanában a Szilágyságban beszélnek igen sokat egy ilyen rejtélyes ügyről. Az „esemény hőse“ egy volt földbirtokos. A név viselője még nem is oly régen fogalom volt. A birtok, amely hajdan mint mintagazdaság