Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1952. június (7. évfolyam, 45-52. szám)

1952-06-04 / 45. szám

KOMÁROMMEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Dolgozók Lapja A KOMÁROMMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LApJa VII. évfolyam, 45. szám Ára 50 fillér 1952 június 4 A mi* békes&eretetihnk vágyakozás* hanem harcos tevékenység Derűs, napfényes vasárnap reggel köszöntötte Tatabányán Június első napját. A tavaszi napsugár úgy ömlött szét a bá­nyászváros utcáin, mint a gyermeknapra, kirándulásra készülő gyerekek, úttörők vidám, boldog nevetése. Tömött hátizsákokkal, táskákkal gyülekeztek a gyerekek az iskolák udvarán, hogy onnan a közeli erdőkbe menve, vendégei legyenek a szülőknek, akik szorgos kezekkel készítették roncsszörpöt, gyümölcsöt, fagylaltot,számukra az uzsonnát, na­A város forgalmasabb helyein csoportosan állták körül az emberek azokat a táblákat, melyek a május SI-i békeműszak eredményeit hirdetik. Reggel hattól két óráig te VI-os akna 164, a VII-es 178, a IX-es 169, a Síkvölgyi akna 192 százalékra tel­­jesítette az első műszak előirányzatát — olvasták az emberek. — Vájjon melyik akna nyeri el a „Béke akna” címet — vetődött fel a kérdés itt is, ott is. — A síkvölgyiek, vagy pedig a Vil-es? Azok a legesélyesebbek. Más helyen arról beszélgettek a bányászok, hogy délután a lovasversenyt, vagy a Népházban rendezendő nagy kultúrbe­­mutatót tekintsék-e meg? Maisok a motorosverseny esélyeit latol­gatták izgatottan. És amíg az egész várost, a város minden lakóját eltöltötte az ünneplés boldogsága, az újtelepi munkás­kaszinóhoz egymás­után érkeztek megyénk legjobb békeharcosai, hogy megbeszél­jék, mit tettünk eddig te békéért, hogyan védhetjük meg e boldogan dolgozó, szórakozó nép békéjét. Jöttek a bányák, ipari üzemek, termelőszövetkezetek, községek, íródik, iskolák, kórházak küldöttei. Kossuth-díjasok, sztahanovisták, mintagaz­dák. A munka és a békeharc élenjárói hozták dolgozótársaik harcos békeüdvözletét. A béketanácskozás részvevői egy­hangú lelkesedéssel választották az elnökség tagjai közé Beer Jánost, az MDP többek között megyebizott­­sága másodtitkárát, Nagy Józsefnét, az MDP megyebizottság ágit. prop.­­titkárát, Kónya Lajos Kossuth-díjas költőt, az országos békebizottság tag­ját; Csorba István Kossuth-díjas ka­zánfűtőt, az országos béketanács tagját, Urán Omidi asszonyt, az iráni — Holnap lesz két hónapja_ annak, hogy a hatalmas erejű világbéketábor­­ zseniális vezérének, Sztálinnak vá­laszát — amelyet a­ nyugati lapszer­kesztők egy csoportjának adott — a szovjet sajtó nyilvánosságra hozta. — Kezdte beszámolóját Székely elv­­tárás —­­ Az azótara «Lelt idő alatt Sztálinnak e történelmi jelentőségű nyilatkozata áthatotta a világ vala­mennyi haladó emberének szívét, örömmel és bizalommal tekintenek béke fenntartásáért, a népek szabad­a­ságáért küzdő Szovjetunió felé.­­ Az amerikai újságírók Sztálinhoz intézett kérdése, hogy „Közelebb van-e a harmadik világháború, mint­ két, vagy három évvel ezelőtt?" Sztálin válaszában három szóban foglalta össze a béketábor hatalmas erejét: „Nem, nincs közelebb!" Beszámolójában az amerikai imperia­listák háborús politikájáról, majd a Szovjetunió békeharcáról, békeépítke­zéseiről szólt Székely elvtárs. Majd így folytatta beszámolóját: „Nekünk, Komárom megyei dolgozóknak is ré­szünk van abban, hogy a harmadik világháború nincs közelebb, mint két, vagy három évvel ezelőtt. Bányá­szainknak, ipari­ dolgozóinknak, pa­rasztságunknak, műszaki és admi­nisztratív értelmiségünknek is nagy ré­sze van abban, hogy békében dolgozha­tunk, hogy épülő, szépülő hazánk földjét nem a bombák, hanem a traktorok ezrei szántják... Megyénkben is szá­mos tanújelét látjuk a békéért folyó harcnak, s mind több és több azok­nak a száma, akik csatlakoznak az olyan hőstetteket végrehajtó dolgo­zókhoz, mint Tajkov András, Elekes Ferenc, Haracska Lajos sztahanovista vájárok. Parasztságunk sem marad tétlen a békéért folyó küzdelemben. Bizonyítják ezt azok az eredmények, melyek úgy a mezőgazdasági munkák idő előtti elvégzésében, mint a be­gyűjtés terén születnek. A békeharc élenjárói, Barer Is­ván nyergesúj­­falui, Vencz Imre epöli, Szabó Já­nosné szendi, Széles Sándor tár­­kányi, Pusztai Bálint banai és Varga Pál tatabányai dolgozó parasztok, akik megértették, hogy a beadási kö­telezettség teljesítése nemcsak tör­vény, hanem hazafias kötelesség is. Üzemi és falusi értelmiségi­­ dolgo­zóink tudják, hogy az ő munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy nincs köze­lebb a háború és rajtuk múlik, hogy ne is legyen közelebb. Megyénk békemozgalmának fejlő­­­­dését ismertetve megállapította Szé­kely elvtárs, hogy a béketalálkozó előkészítéséből 543 békebizottság 4644 tagja vette ki részét. Majd az előttünk álló feladatokat ismertette Székely elvtárs. — Ez a mai találkozó — mondotta — megszabja hosszú időre megyénk békeharcosainak, békemozgalmunknak feladatait,. Ez a találkozó új lendüle­tet ad­­ ah­hoz a munkához, mely öt­éves tervünk döntő évének közepén, a harmadik tervév, második negyedé­nep küldöttét, Székely Lajos Kos­suth-díjas bányamérnököt, Körmendi László tatai dolgozó parasztot, Pót­lék Miklós dorogi esperesplébánost, Keresztes Istvánná tszcs-tagot Kör­­nyéről, Veres Jánosné kisbéri peda­gógust, Enczi Endre írót. Az elnökség megválasztása után Székely Lajos Kossuth-díjas sztaha­novista főmérnök, a megyei béketa­nács tagja tartott beszámolói. nek befejezése előtti feladatok végre­hajtására kötelez mindnyájunkat. A feladatok részletezése után így fejezte be beszámolóját Székely elv­társ: „Mi biztosak vagyunk abban, hogy az előttünk álló feladatokat megoldjuk, a győzelem a miénk lesz, mert a mi a­dásun­kon van az igaz­ság és az erő, mert győzelmes har­cunkat a nagy Szovjetunió és bölcs vezére, a nagy Sztálin és a mi nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és mindnyájunk szeretett édesapja, Rákosi Mátyás vezeti.’1- Minden­ bányász békét akar A beszámoló elhangzása után küldöttek egész sora fejezte ki hoz­­­zászólásában megyénk dolgozó népé­nek harcos békeakaratát, tolmácsolta az aknák, üzemek, falvak békeszerető népének üdvözletét, tett ígéretet még keményebb, még következetesebb békeharcra, magasabb termelési, il­letve terméseredmények elérésére. Körmendi László 72 éves dolgozó paraszt állt a mikrofon elé. Határo­zott, őszinte szavai hagytak a tanácskozás mély nyomor részvevőinek szívében. — A béke megvédhető — mondotta — ha mindenki becsülettel megállja helyét kell. Én a 72 éves ott, ahol dolgoznia dolgozó paraszt úgy harcolok a békéért, hogy élő­állatbeadási előirányzatomat ez évben már 800 százalékra teljesítettem. Dr. Tetik Béla technikumi igazgató iskolájuk növendékeinek és tanárai­nak békeharcát ismertette, majd így foglalta össze hozzászólását: Az im­perializmus lánca 1917-ben szétsza­kadt. Azóta egymásután hullanak ki belőle a szemek. A béketábor lánca azonban széttéphetetlen, napról napra erősebb és egységesebb. A tatabányai XlI-es akna­vállalat dolgozóinak nevében Nagy János fő­mérnök mondotta el, hogy a vállalat két aknája a XlI-es és a VlI-es, ke­mény versennyel készül a béketalál­kozóra. — A verseny, a jó munka eredménye — mondotta Nagy elv­társ —, hogy a VII-es akna a mai naptól kezdve a „Békeakna” címet viseli. Zentai Imre érseki titkár szól ez­után a tanácskozáshoz. — Amelyik fa rossz gyümölcsöt terem, az kivá­­gattatik és a tűzre vettetik — kezdte felszólalását. — Az amerikai imperia­listák „gyümölcsei" rossz, gonosz gyümölcsök. Az Amerikai Egyesült Államok bű­nözési statisztikája erkölcsi züllöttsé­­gét, könyveinek, filmjeinek bomlasztó, erkölcstelen hatását vázolta ezután meggyőző­ szavakkal. Zentai Imre, Kapuvári József sztahanovista vá­jár a tatabányai X-es akna dolgozói nevében szólt. — A béketalálkozó tiszteletére a mi aknánk indította el a békeakna címért folyó versenyt. Tudtuk, hogy nehéz lesz győzni, mert nemcsak mi, hanem minden bányász békét akar. A béke­harcos védelmére azonban — folytatta Kapuvári elv­társ —■ a dolgozókat, a bányászokat is nevelni kell. Tudatossá kell tenni minden bányászban, hogy lelkiisme­retes, becsületes munkájával,­­ terve maradéktalan teljesítésével a békét védi. Szekeres József, a leányvári Előre tsz küldötte szólt ezután: „Két fél évvel ezelőtt egy rombadőlt pusz­cs tán kezdtünk új életet — mondotta — és két és fél év alatt a romokból 1.700.000 forint vagyonnal rendelkező szövetkezetet építettünk. Mikor a bé­két védj­ük­, ezt védjük." A tanácskozás részvevői felállva, tapssal köszöntötték a Petőfi Sándor iskola úttörőinek és a DISZ-nek üdvözlő csoportjait, akik Tatabánya fiataljai­nak harcos üdvözletét hozták a ta­nácskozás részvevőinek. — Anyának lenni nagy boldogság, de nagy felszólalását felelősség is. — kezdte Szakács Ferencné tatai asszony. — Az amerikaiak az anyák könnyéből, a gyerekek véréből akarnak dollárt szerezni. Elfeledkeznek azonban arról, hogy gyermekeink boldogságáért, mi anyák mindenre képesek vagyunk. Legdrágább kincsünk, gyerme­keink boldogsága megvédéséért tovább fokozzuk erőnket, majd megállapította: „Az amerikaiak kereszténysége hazugság, képmutatás, farizeuskodás. Az igazi keresztény élet a szocialista élet. Igazi keresz­tény, igazi, becsületes pap nem tehet mást, mint harcol a szocializmus épí­téséért, a békéért." Tajkov András munkaérdemrendes, sztahanovista vájár a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól számol be. — Láttam Sztálin elvtársat, — mon­dattal — Erős, egészséges. Megható az a szeretet, amellyel a szovjet nép Sztálin elvtársat körülveszi és mind­annyiunknak erőt kell, hogy adjon az a harcos akarat, amellyel a szov­jet nép a békéért dolgozik. Ötéves tervem befejezését a bányásznapra terveztem. Most a béketanácskozás alkalmából úgy érzem, hogy a bé­kéért harcolok, amikor ezt az idő­pontot­ jóval előbbre hozom. — fe­jezte be hozzászólását Tajkov elvtárs. Az a nép, mely szülő- és csecsemőotthonokat épít a békére készül — Az orvos egészségügyi dolgo­zók nevében szólok — kezdte hozzászólását, dr. Kabdebó József igazgató főorvos — városunk kór­házának befogadóképessége 180 ágyról 413 ágyra emelkedett. Tü­dőszanatórium­ot, szülő- és cse­csemőotthont létesítettünk. Az a nép — mondotta dr. Kabdebó Jó­zsef —, mely kórházakat tökéle­tesít, tüdőszanatóriumot, szülő-és csecsemőotthonokat épít, nem háborúra, hanem az életre, a bé­kére készül. Mi orvosok életet mentünk és nem gyilkolunk. Nem baktériumokat tenyésztünk, hanem azok ellen harcolunk. Ez a mi békeharcunk. Purán Omidi asszony, az iráni nép küldötte lépett ezután a mikrofon elé. Nyelvünk különbözik, de a békeharcban egyek vagyunk — Kedves barátaim! Boldog vagyok hogy részt vehetek gyűlésteken. Az iráni békeharcosok forró üdvözletét tolmácsolom — mondotta — és si­kert kívánok munkátokhoz, valamint a tartós békéért, az emberiség bol­dogságáért vívott harcotokhoz. Or­szágaink és nyelvünk különböznek egymástól, de abban, hogy a békét és gyermekeink életét megvédjük, egységesek vagyunk és egy utat követünk. — Az Iráni békeharcosok az imperialisták minden elnyomása és terrorja ellenére harcolnak az életért és szabadságunk kivívásáért. — Iránban a nők és gyermekek semmiféle jogot nem élveznek. Az iráni nők élete nyomorúság. A gyer­mekek 75 százaléka nem éri meg az egyéves kort és 90 százaléka kü­lönféle betegségben szenved. Az iráni anya, aki tíz gyermeknek adott életet, sokszor csak egyetlen egyet tud felnevelni. Olyan alacsony bérért dolgozunk, amely éppen csak egy kevés kenyérre elegendő. Közben az iráni kormány havonta 460 ezer dollárt fizet ki az amerikai tanács­adóknak. Bárdos László tanár a pedagógu­sok békeharcáról szólt.­ — A pedagó­gus nem azért nevel, hogy évekig végzett munkáját egy esztelen háború lerombolja. Én megtanultam — mondotta Bárdos László —, hogy nem elég a béke hívének lenni, harcosává kell válni! Több felszólalás után Kónya Lajos Kossuth-díjas költő, az Országos Béketanács tagja szólott a tanácsko­zás résztvevőihez. — A mi békeszeretetünk nem me­rülhet ki vágyakozásban, sopán­­kodásban. A mi békeszeretetünk tevékeny békeharc kell, hogy legyen. — A mai találkozás újabb erőgyara­podás — mondotta Kónya elvtárs, — gondoljunk azokra, akik már nemcsak dolgoznak a békéért, hanem fegyver­rel a kezükben védik is azt. Kónya Lajos elvtárs ezután a me­gye élenjáró békeharcosainak kiosz­totta az Országos Béketanács díszok­leveleit. Beer János elvtárs felszólalásában a kommunisták élenjárásával foglal­kozott. — Kedves barátaim! — fejezte be hozzászólását Puran Omidi asszony, — ti már az élet minden jogát él­vezitek és ahhoz, hogy megtartsátok, folytatni kell a békeharcot. Az ame­rikai imperialisták gaztetteit nem nézhetjük tétlenül. Nem tűrhetjük, hogy Koreában és Észak-Kínában baktériumfegyvereket használnak, nem tűrhetjük, hogy Nyugat-Német­­országot felfegyverezzék és az atlanti egyezménnyel egy harmadik világháborút készítsenek elő. Bátran kell harcolnunk a béke kivívásáért, gyermekeink boldogságáért. Éljen a magyar nép békeharca, előre a béke győzelméért. A hallgatóság felállva tapsolta, ün­nepelte Purán Omidi asszonyt és egyik résztvevő hangosan kiáltotta felé: „Vidd el harcos üdvözletünket az iráni népnek!” Ez a felkiáltás két nép szívének összedobbanása volt. Két nép találko­zott küldöttein keresztül. Olyan népek, melyek nem ismerik­­ egymást, melyek egyek voltak a múltban a szenvedés­ben, és egyek a békéért folyó harcban. Kassás Adolf, sztahanovista vájár, a francia fasiszta kormány gaztetteiről beszélt. A béketanácskozásról üzente a francia nép, a francia bányászok felé: „Francia bányászok, harcoljatok Andre Stil és Jacques Duclos elv­társ szabadságáért! Harcotokban nem vagytok egyedül, mi veletek küzdünk, mint ahogy veletek har­col a világ minden becsületes dolgozója. Kassás elvtárs javaslatát, hogy a tanácskozás küldjön táviratot Sztálin és Rákosi elvtársaknak, hatalmas lelkesedéssel fogadták el a küldöttek. — Az egész világon a kommunis­ták járnak élen a békeharcban ezt bizonyítja — mondotta Beer elvtárs, hogy az amerikai imperialisták ve­szett dühükben és elkeseredettségük­ben a kommunisták ellen fordulnak elsősorban. Ezért gyilkolták­ meg Beloiannisz elvtársat, ezért tartóztat­ták le André Stil és Jacques Duclos elvtársakat, a görög és francia nép élenjáró békeharcosait. Nálunk is a kommunistáknak kell, hogy élenjárja­nak a termelésben, a békeharcban egyaránt. Beer elvtárs felszólalása után a béketanácskozás tagjai határozati ja­vaslatot fogadtak el, melyben lefek­tették békeharcunk újabb soronlévő feladatait. A tanácskozás befejeztével megyénk­ élenjáró békeharcosai megerősödve, tapasztalatokkal gazdagodva, kemény, a békéért folyó csatába újabb in­dultak, szívükben azzal az érzéssel, azzal a biztos tudattal és határozott­sággal, hogy a béketábor legyőzhe­tetlen, mert élén a Szovjetunió áll, mert Sztálin elvtárs irányítja, mert él­harcosai a kommunisták, a haladás, a fejlődés fontos­íthatatlan harcosai. Rákosi elvtárs vezetésével harcolnak tovább, hogy hazánk mind erősebb és erősebb bástya legyen a béke frontját* A mi oldalunkon van az igazság és az erő A béke megvédhető, ha mindenki becsülettel megállja a helyét Nem elég a béke hívének lenni, harcosává kell válni *■

Next