Dolgozók Lapja, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

X Egy nap a külpolitikában Vér és olaj Téves és tragikus konfliktusnak nevezte a Pentagon Indokínai kalandját a szenátus külügyi bizottságának szerdai kihallgatásán Mansfield demokrata szenátor. „A vietnami háború sok százezer ember pusztulását és rokkanttá válá­sát okozta, óriási anyagi eszközöket emésztett fel, amelyeket Amerika sürgető belső problémáinak megoldására lehetett volna fordítani” — fűzte hozzá. McGovern demokrata párti szenátor leszögezte: „az ame­rikai nép számára nincs sürgetőbb feladat, mint a vietnami háború befejezése”. Hozzátette: „a történelem folyamán a valóság és a szólamok között soha nem volt még olyan ször­nyűségesen nagy különbség, mint amilyen jelenleg Ameri­ka deklarált délkelet-ázsiai céljai és az amerikai politika konkrét eredményei között van” — tette hozzá. Éppen most derült új fény arra, hogy a valóság és a szólamok között csakugyan milyen nagy különbség van. „A szabad világ védelme, a kommunizmus elleni harc” — ez a deklarált szólama, mottója az USA vietnami jelenlété­nek. Hogy ezzel szemben Washington nagyhatalmi politi­kájáról, imperialista uralmának és befolyásának fenntartá­sáról van szó, azt eddig is tudtuk. Most azonban, a szenátus külügyi bizottságában folyó kihallgatások során, váratlanul új momentum vetődött fel. Eddig nem ismert, vagy leg­alábbis agyonhallgatott új gazdasági motívumok. Lehetséges-e, hogy az USA indokínai beavatkozásának oka az olaj? — Vetette fel most több képviselő a szenátus külügyi bizottságában. Fultright szenátor, a bizottság elnöke közölte: ő már érdeklődött. A külügyminisztérium először azt válaszolta neki, szó sincs olajról. A napokban viszont újabb levelet kapott: ebben már beismerték, hogy a hadi­flotta egységei részt vettek az olajkutatásokban az indokínai parti vizeken. Most már sokan azt is határozottan állítják: a kutatások nyomán kiszivárgott a titok, a szakértők szerint Dél-Viet­­nam közelében a tengerfenék Délkelet-Ázsia leggazdagabb kőolajkészletét rejti. Az amerikai monopóliumok törekvése, hogy koncessziót kapjanak e kincs kiaknázására. Épp most szögezte le Allende chilei elnök egy sajtó­­konferencián: „a természeti kincsek államosítása szuverén joga minden olyan országnak, amelyet az ENSZ elismer. Ha a chilei nép nemzeti kincseinek visszaszerzésében az impe­rializmus ellenállásába ütközik, az nem akadályozhatja meg az államosításban”. Az amerikai monopoltőkének s a kezükben lévő vezető politikusoknak persze más a véleménye. Szerintük­ az ő szuverén joguk más népek természeti kincseinek a kiak­názása is. Például Vietnam népének természeti kincsére, újonnan felfedezett olajára is természetesen ők kívánják rátenni a kezüket Mégha ez, mint cikkünk elején már idéztük Mansfield szenátort, „sok százezer ember pusztulá­sát és rokkanttá válását” okozza is. Az is mindegy nekik, hogy áldozataik között mennyi a vietnami és mennyi az amerikai. Az olaj kapzsi bajnokainak nem számít az egy­szerű emberek vére. A Fővárosi Szerelőipari Vállalat Tatabánya és Komárom megyei munkahelyre azonnali belépéssel VILLANYSZERELŐ­KET, BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT és FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT alkalmaz. Jelentkezés személye­sen, vagy írásban Tatabánya V., Komáromi u. 1. fszt- 4 Sifléry Károly ügyinté­zőnél lehet. m V.B. K. M. Villamos Állomás­­szerelő Vállalat Gyára, Budapest XI., Kőérberki út 36. keres a Lábatlani Vékonypapírgyár munkahelyre lakatosokat, villany­szerelőket, férfi betanított munkásokat. Jelentkezés a gyár Lábatlani Vékonypapír­gyár kirendeltségei: Búza József munka­helyvezetőnél, 152 mellék. A TATABÁNYAI INGATLANKEZELŐ VÁLLALAT (Tatabánya V„ Tass ve­zér u. 11.) FELVÉTELRE KERES kőműves, tetőfedő, víz­­vezetékszerelő szak­munkásokat, segédmun­kásokat, gazdasági továbbá köz- és építész­­technikusokat. Fizetés megegyezés sze­rint. DOLGOZÓK LAPJA Szadat üzenete Pompidouhoz Kairó, Reuter Egyiptom azonnali és hiva­talos magyarázatot kért az Egyesült Államoktól azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy Washington újabb fegyvereket szállít Izraelnek,, köztük 12 Phantom-típusú vadászbom­bázót — jelenti az Al Ahram. Miként a lap rámutat, az újabb, amerikai fegyverszál­lítás arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok támogat­­­ja Izraelt hódító politikájában. Anvar Szadat egyiptomi el­nök üzenetet intézett Pom­pidou francia elnökhöz a leg­újabb közel-keleti fejlemé­nyekről. Az egyiptomi elnök kedden magához kérette Fran­ciaország kairói nagykövetét és tanácskozott vele. A UPI szerint Szadat üze­nete összefügg azokkal a hí­rekkel, hogy Franciaország állítólag le akarja állítani a Mirage-típusú repülőgépek szállítását Líbiába. Nixon pénzt kér a kongresszustól Washington, UPI Nixon elnök szerdán kül­földi segélynyújtásról szóló üzenetet intézett az amerikai kongresszushoz. Nyolcezer szavas üzenetében az elnök az amerikai külföldi segélynyúj­tási program gyökeres átszer­vezését javasolta és mintegy 4 milliárd dollárt kért a kongresszustól az Egyesült Államok szövetségeseinek nyújtandó gazdasági és kato­nai segélyre. Katonai segélynyújtásra az elnök szavaival élve „Nemzet­közi biztonsági segélynyújtási programokra” — Nixon 1 mil­liárd 993 millió dollárt kért a kongresszustól az 1972-es költségvetési évre. A katonai segélynyújtásra kért összegből Nixon 705 mil­lió dollárt Dél-Koreának Kambodzsának, és Törökor­szágnak szánt. Laosz, Thai­föld, és Dél-Vietnam a jövő­ben is közvetlenül a Penta­gontól kap katonai segélyt. A katonai vásárlási hitelek­re kért 510 millió dollár nagy­részét közel-keleti, ázsiai és latin-amerikai országok fog­ják kapni. Mint az AP hír­­ügynökség rámutat, közel­­keleti országok közül Izrael kapja az amerikai katonai segély zömét. ® 7L április 12. «sztőrtflfk Tanácskozik a BHP X. kongresszusa Leonyid Brezsnyev üdvözlő beszéde (Folytatás a 1. oldalról) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára szerdán a Bolgár Kommunista Párt X. kong­resszusán mondott üdvözlő beszédében kijelentette: „a szocialista államok ma olyan erővé váltak, amely hatalmas befolyást gyakorol a világ egész fejlődésére. A szocialista rendszer befo­lyása érvényesül ma a nemzet­közi élet minden területén, bolygónk minden szegletében. Országunknak a szocializmus és a kommunizmus építésében elért eredményei az új élet építésére lelkesítik az embe­rek millióit és millióit”. „A szocialista államok sza­kadatlanul növekvő ereje, szövetségük az egész világ forradalmi, felszabadító, anti­­impe­rial­ista erőivel — ma döntő tényező abban a küz­delemben, amelyet az emberi­ség azért vív, hogy megszaba­duljon a rakéta-nukleáris vi­lágháború veszélyétől. — mondotta Brezsnyev. — Ahol pedig az imperialisták fegy­verrel akarják elnyomni a fel­szabadító harcot, mind kemé­nyebb és határozottabb vissza­­csapással találkoznak. Min­dennél ékesszólóbb az sikeres harc, amelyet a vietna­a­mi, laoszi és kambodzsai ha­zafiak vívnak az amerikai ag­­reszorok ellen, és az a kudarc, amelyet a haladó arab rend­szerek megdöntésére irányuló imperiailista tervek szenved­nek”. „Mi jól tudjuk, hogy a szo­cializmus országai annál job­ban teljesítik majd történelmi küldetésüket, minél szoro­sabbra zárják soraikat, minél összehangoltabban cseleksze­nek a nemzetközi porondon” — jelentette ki Leonyid Brezs­nyev. Az SZKP Központi Bizottsá­gának­­ főtitkára nagy elisme­réssel szólt a bolgár kommu­nistáknak a szocialista közös­ség erősítésében szerzett érde­meiről. Brezsnyev megegyezte, hogy a Szovjetunió és Bulgária — csakúgy, mint a Varsói Szer­ződésben szövetségre más szocialista államok lépett — egységesek abban az eltökélt­ségükben, hogy aktívan és kö­vetkezetesen folytatják a béke és a népek­ szabadsága védel­mének lenini politikáját. „Egységünket soha senki nem bonthatja meg. Érmek egyik konkrét kifejezése párt­jaink külpolitikai programjá­nak közössége amelyet kifej­tettünk az SZKP XXIV. kong­resszusán és itt a bolgár kom­munisták kongresszusán” — mutatott rá Leonyid Brezs­nyev, majd megjegyezte: a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusa, amelynek fel­adata a pártprogram jóváha­gyása, új fontos szakasz kez­detét jelenti a párt és az or­szág életében. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az SZKP XXIV. kong­resszusának határozatai a kommunista építés széles táv­latait tárják fel a kommunis­ták előtt, az egész szovjet előtt. A mindennapok krónikájá­ban olvashatunk azokról az új győzelmekről, amelyeket a szovjet emberek a munka, a kultúra, a tudomány és a tech­nika frontjain kivívnak. Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta, hogy „az eszmék har­cában állásaink erősebbek, mint eddig bármikor, mellet­tünk van a szocializmus reá­lis eredményeinek igazsága. A legerősebb fegyverrel ren­delkezünk: a marxista-leninis­ta tanításokkal, amelyek segí­tenek bennünket abban, hogy megtaláljuk a helyes választ az élet által felvetett új kér­désekre. Eszméink ereje abban van, hogy azokat alátámasztja a társadalmi fejlődés egész menete, amely lépésre lé­­pésre vezeti az egész emberi­séget a szocializmus felé. El­lenfeleink tudva ezt, minden eszközzel igyekeznek lejárat­ni eszméinket, kételyeket akarnak támasztani annak a nagy ügynek a történelmi igazságával szemben, amelyért mi, kommunisták küzdünk. Ma az oka annak, hogy a burzsoá ideológia elleni offenzíva, a harc a különböző rangú opportunista, rendű és revizio­nista, nacionalista irányzatok ellen a legidőszerűbb feladat volt és marad számunkra” —­ mutatott rá Brezsnyev. Az SZKP Központi Bizottság­­ának főtitkára a továbbiaké­ban megjegyezte, hogy a szoc­­ializmus építésének minden országban megvannak a maga sajátosságai, megkülönböztető jellegzetességei. Ugyanakkor történelmileg bebizonyosodott­ a közös törvényszerűségek jel­lentősége minden szocialista ország fejlődésében.­­Ezért tá­volról sem véletlen, például az a mélyreható kölcsönös kapcsolat, amely a BKP 35. kongresszusán és az SZKP XXIV. kongresszusán megvi­tatott kérdések között fennáll”! „A Bolgár Kommunista Párt, történetének minden sza­kaszában szoros testvéri együttműködésben cselekedett pártunkkal, országunk forra­dalmáraival. — jelentette ki Brezsnyev, majd biztosította a bolgár kommunistákat, hogy az SZKP a jövőben is lenini internacionalista hagyomá­nyaihoz híven, minden eszköz­zel erősíteni és fejleszteni fog­ja a barátságot és az együtt­működést a bolgár kommu­nistákkal, a szocialista orszá­gok kommunistáival, minden harcostársával a szocializmus­ért és a kommunizmusért ví­vott küzdelemben. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára (balral az előtér­ben) Georgi Trajkov-val, a Bolgár Nemzetgyűlés Elnöksé­gének elnökével, Peko Takov-val, a BKP PB póttagjával és külföldi küldöttekkel beszélget a BKP X. kongresszusa ülé­sének szünetében. Hja Ehrenburg: Lukács tábornok A következő napon kez­dődött a támadás. Min­dennap kétszer telefo­náltam: Chemillé, San­ Ramon, „Heinkelek”, „Fiatok”, légi­csaták, támadások, ellentáma­dások. A támadás nem sikerült. A Huesca körül álló csapatok tétlenkedtek. Csak a haltai út birtoklásáért folyt küzdelem. A harckocsik késtek, és a nemzetközi brigádok súlyos veszteségeket szenvedtek, öt vagy hat nap múlva minden­nek vége volt. Most nem Iluescura gondo­lok, hanem Lukács tábornok­ra. Az ismerős emberekről szólva azzal a nappal kezdem elbeszélésemet, amikor elő­ször láttam őket, illetve ami­kor a véletlen ismeretségből csodálatos kapcsolat bevonultak az életembe. lett: A Mátéról szóló visszaemléke­zést halálával kezdem, amely mélységesen megrendített. Igen, csak röviddel a ha­lála előtt ismertem meg őt: emlékeim 1937 márciusához és áprilisához kapcsolódnak. Brighuega, a különböző el­lenőrző pontok, azután a két falu, ahol a 12. brigád a bombázások ideje alatt pi­hent: Fuentes és Megno, majd Morfca de Tajurta, Mad­rid és a kiégett falu, Igries. A Szovjetunióban csak két, három ízben láttam Zalka Mátét. Közös barátaink nem voltak, így csak köszöntöttük egymást, ha találkoztunk. Zalka Mátét nem ismertem, én a magyar Lukács tábor­nokot szerettem meg, a­ngol nép védelmezőjét, spa­nz írót, aki íróasztalát a harc­mezővel cserélte fel. Természetesen, amikor Lu­káccsal beszélgettem, Zalka Mátét láttam. Bár sokat har­colt életében, n­em volt kato­nás típus. Bánásmódját alá­rendeltjeivel szemben az együttérzés, az írói megértés diktálta. Sokkal jobban el­igazodott az emberi szenvedé­lyek szövevényében, mint a térkép jelei között. Elolvastam Doberdo című regényét, amely arról tanús­kodik, hogy zalka igazi te­hetség, az élete azonban úgy alakult, hogy az irodalomban mindvégig bizonytalan kez­dőnek érezte magát. A fiatal Máté a háború iskolájába, majd a frontra került. 1916-ban h~­­ifogságba esett, a távoli melletti Krasznaja Habarovszk Recska-i hadifogolytáborba került. Az Októberi Forradalom után a volt hadifoglyokból külö­nítményt szervezett és a Tá­vol-Keleten harcolt a szov­jet hatalomért. Majd az urá­li, ukrajnai harcokban tün­teti ki magát. 1920-ban részt vesz Kijev felszabadításában és Perekop ostromában. A háború véget ért, Zalfc azonban folytatta a vihari életet: a korszakában hadikom­munizm­ az osztagban szolgált, élelmet agitáció elbeszéléseket írt, összebarát­kozott Furmanovval, a Pro­letár írók Oroszországi Szö­vetségének (RAPF) gyűlései­re járt. Csak a harmincas években gondolt komolyan az írói munkára, és néhány hét­tel spanyolországi utazása előtt fejezte be Doberdo cí­­mű regényét. Zalka írónak született, a kort azonban háború jegyezte el, és lelki­i ismerete súgta meg, hol a helye a háborúban. A Guadalajara-i lem után és a Morata győze­de­majuna-i támadás megkezdése előtt (az akciót „erőszakos fel­derítésnek” nevezték és sok áldozatot követelt) Zalka Máté Fuentes faluban a kö­vetkezőket mondta „Rengeteg ellentmondó, nekem, de még ki nem elemzett benyo­más tornyosul bennem. Egy jövendő könyv témája. Ha meg nem ölnek öt éven be­lül elkészülök vele... A Do­berdo még bizonyíték. Itt már nem is kell bizonyíta­nom, a kövek maguk beszél­nek. Csak az embert kell megmutatnom, azt, hogy mi­lyen az ember *a háború­ban”. Amikor Zalka negyvenegy éves volt meghalt. Nem sokkal halála előtt, a szüle­tésnapján ezeket írta: „A sorson gondolkodtam, az élet iszontagságain, az elmúlt éken és elégedetlen voltam ■ gamma! Keveset tettem... ősre jutott időm keveset el.” Másokkal szemben lázó volt, de önmagával szemben szigorú. írói útja elé azonban állandóan az „élet viszontagságai” tornyo­sultak. Valencia ünnepélyes gyász­­pompával temette el a dicső­ített Lukács tábornokot, csak­ néhány harcostársa tud­­­ta, hogy Zalka Mátétól az írótól is búcsúznak, aki so­hasem írhatta még nagy könyvét, amelyről álmodozott. Vidám volt, barátkozó ter­mészetű, szerette a csendet. És csaknem egész életében a fegyverek ropogását kellett hallania, úgy aludt, hogy „fü­lét a földhöz szorította”, ahogy maga mesélte. Meg tudta hallani az emberi szív dobbanásait: zajos életet­­ élt, de halkan, csendesen be­szélt. Lehet, hogy írói talentuma segítette őt, hogy megértse katonáit? Mindenki szerette, pedig a nemzetközi brigádok tagjainak nemcsak a nyelve volt más, olykor politikai hit­vallásuk is különbözött egy­mástól. A parancsnoksága alá tartozó csapatokban voltak lengyel bányászok, olasz emig­ránsok, kommunisták,­ szocia­listák, köztársaságpártiak, Pá­rizs vörös munkáskerületei­nek dolgozói és mindenféle politikai árnyalatú francia an­tifasiszták, vilnai zsidók,, spa­nyolok, az első világháború veteránjai és zöldfülű kama­szok. Hol Hemingway-vel Szaviccsel, hol egyedül vagy lá­togattam el a 12. törzsparancsnokságára brigád Mind­annyian szerettünk Lukács és harcosai körében tartózkodni. A brigád tanácsadója az ér­telmes ég barátságos friti

Next