Dolgozók Lapja, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
lm április SS. csüt 8rt3k DOLGOZOK LAPJA Választások Horthyéknál A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG BUKÁSA után Horthyéknak a huszas évek közepére sikerült konszolidálniuk az ellenforradalmi rendszert. Bethlen István miniszterelnök és pártja ekkor minden szempontból elérkezettnek látta az időt arra, hogy különböző manőverekkel csökkentse a szociáldemokrata párt befolyását munkástömegek körében. E szándékától vezérelve mindent elkövettek annak érdekében, hogy Tatabánya, az ország egyik legnagyobb bányásztelepülése 1927-től ne küldhessen szociáldemokrata párti képviselőt a parlamentbe, mint ahogy azt 1922-ben Kabók Lajos esetében tette. A kormánypárt a saját soraiban Kocsán Károlyt, a Magyar Katholikus Tanítóegyesületek Országos Szövetségének titkárát tartotta a legalkalmasabb jelöltnek Tatabányára. Elfogadása érdekében nyílt szavazásos kerületté nyilvánították az addig Bethlen által is, titkos szavazókerületnek javasolt Tatabányát. Ezt követően megegyeztek a MÁK Rt. tatabányai igazgatóságával, hogy a társulat, a maga sajátos kényszerítő eszközeit is felhasználva, Kocsán Károlyt választtatja meg a kerület országgyűlési képviselőjévé. A bányabárók emberei is a forradalmi erők visszaszorítására kívánták felhasználni az 1926-os választásokat, ezen a ponton egyezkedés nélkül is találkozott érdekük a kormánypárt akaratával. A tatabányai bányaigazgatóság bizalmi emberei már jóval a választások előtt intenzív kampányt folytattak, hogy a társulat alkalmazásában álló munkásokat rávegyék a kormánypárti jelölt megválasztására. „Voltak szegény emberek — hangzott el az országgyűlés 1927. március 30-i ülésén —, akik küldöttségbe mentek be az igazgatósághoz és könyörögtek: „Uram, igazgató uram, egyet engedjen meg, hogy a választások napján ne legyünk idehaza, elmegyünk Pestre, meglátogatjuk a sógort, de nem tudunk arra a Kocsánra szavazni, aki idegen nekünk, aki ellenségünk”. Sőt, ahogy az a felszólalásból kiderült, a munkások egy jó része még a megegyezésre is hajlott volna, kijelentve: „Szívesen vagyunk semlegesek, nem szavazunk Kabókra, de engedjék meg, hogy ne szavazzunk Kocsánra se. Természetesen az igazgatóság semmilyen alkudozásra sem volt hajlandó, s a küldöttséget fogadó igazgató ridegen kijelentette: „Aki nem szavaz le, az veheti a sátorfáját, mehet a munkából és mehet a lakástól a családjával együtt”. A választás eredményeinek értékelésekor a társulat vezetői megnyugodva és örömmel nyugtázhatták, hogy „agitációjuk” eredményes volt, s a bányamunkások — akaratuk ellenére — Kocsán Károlyra adták le szavazatukat, aki azután két választási cikluson keresztül hűségesen képviselte a kizsákmányoló hatalmasságok érdekeit, a lakosság óriási többségének rovására. NEM SZAVAZHATTAK akaratuk szerint a dorogi választókerület munkásai sem. A helyi hatalmasságok érdekei azt kívánták, hogy a szociáldemokrata párti képviselő helyett a dorogi választókerület is kormánypárti képviselőt juttasson parlamentbe. Ebbéli törekvésüket az 1931. júliusi választások alkalmával sikerült is elérni. Ahol nem használt a pénzbüntetés, ott előszeretettel nyúltak a korrumpálás, etetés-itatás módszeréhez is. „Ezek az urak — tették szóvá az országházban —, annak ellenére, hogy szesztilalom volt és nem volt szabad italt kimérni, minden választónak adtak egy bont, amely ellenében a nyitva lévő vendéglőben kaphattak egy liter bort és egy üveg szódavizet. Ezeket a borokat azután összegyűjtötték a vendéglősök és elvitték a községi elöljárósághoz, illetve a községi főjegyzőhöz, és a községi főjegyző kifizette.” A választási eredmények alakulásában azután ezek a zaklatási és korrumpálási akciók nem is maradtak következmények nélkül, s Frey Vilmos kormánypárti képviselő az 1931. július 31-i, választásból győztesen került ki. Az ilyen dolgokat még Peyer-típusú politikusok sem a vehették tudomásul. A belügyminiszter semmitmondó válaszára reagálva, s az 1931- es választások után kialakult képviselőházat is jellemezve, Peyer kifejtette: „Hogy a belügyminiszter úr sem ad más választ, azon én nem is csodálkozom, ügyminiszter úr hiszen a belügy másik esetben, amely sokkal súlyosabb adatokat tartalmazott, ahol igazán el lehetett volna várni, hogy nyomban intézkedik, ott sem intézkedett. A belügyminisztériumból adják az utasításokat ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetésére, az etetésre, itatásra, vesztegetésre, melynek következménye egy ilyen parlament, amelyben ilyen képviselők ülnek.” Dorogot Kosztics Milán keresztényszociális gazdasági párti, Budapesten élő földbirtokos, Esztergomot ugyancsak a kereszténypárti Mátéffy Viktor prépost-plébános, Komáromot Zsindely Ferenc nemzeti egységpárti ügyvéd, Tatát Fellner Pál nemzeti egységpárti budapesti gyáros, a tatabányai kerületet a már említett Kocsán Károly képviselte. EZEK A KORMÁNYPÁRTI képviselők rendszerint meg sem jelentek a parlament ülésein. Kirívó esete volt ennek a magatartásnak az 1932. november 30-i ülés, amikor a szociáldemokrata párti képviselők arra kérték a kormányt, hogy iktassa törvénybe az általuk javasolt, s a bányamunkásság élet- és munkakörülményeinek máját célzó rendelkezést. javíAz interpellációk elhangzásakor az egyes bányakerületek képviselői tüntetően távol maradtak az üléstől. De azok is, akik jelen voltak, egy-két kivétellel, teljes érdektelenséggel hallgatták végig a szociáldemokrata párti képviselők több órás felszólalásait. Az érdektelenség láttán Kabók Lajos keserűen jegyezte meg: „Szomorúan, szinte kétségbe esve kell tapasztalnunk, hogy az egész képviselőház ridegen áll szemben ezzel a kérdéssel... Később szóvá tette: „Nem látjuk a bányavidékek kormánypárti képviselőit, nem halljuk azoknak a felszólalásait, akiknek éppen úgy szóvá kellene tenniük ezeknek az elnyomott munkásrétegeknek a sorsát itt, mint ahogyan szóvá tesszük mi most.” Dr. Szántó Ferenc volt Lukács két közvetlen segítőtársa a lobbanékony, szenvedélyes bolgár Petrov (Kozovszkij) és a csendes komoly törzsparancsnok, az ugyancsak bolgár Belov (Lukanov) volt. Emlékszem, hogy Fuentesben kecskegidát szereztek és Petrov venyigetűzön sütötte meg, lakomát rendeztünk. Nagyszerű Régi barátom, Fernando Cherassi spanyol művész eleinte Zalka törzskaránál dolgozott, később zászlóaljparancsnok lett. Stefával jártam Mequában, aki a férjét jött meglátogatni. Aljosa Eislert, Zalka tisztjét még Párizsból segédismertem. Gyermekkorában került el Oroszországból, Párizsban verseket írt és léptennyomon szenvedélyes kommunista szónoklatot tartott. Lóháton jött Spanyolországba, Lukács tábornokot valósággal istenítette, sokszor beszélgettek irodalomról, wayre elragadtatással Hemingtekintett fel. A brigád komisszárja Gustav Regler volt, aki szintén szeretett irodalomról beszélgetni és állandóan a füzetébe írt valamit. Zalka nevetve jegyezte meg: „Oda nézzen! Bizonyára valami vaskos regényt ír”. A zászlóaljparancsnokok közül Janekre emlékszem, a francia szocialista Bernardra, a bátor, elragadó Pacciardira. A magyar Neuburg mindig botra támaszkodva járt, így indult a Lukács tábornok halálát követő támadásra is és kicsi halált halt az ütközetben. A megsebesült Regler, amikor eszméletre tért, így szólt: „Menjetek Lukácsért, kell menteni Lukácsot!” meg (A tábornok halálát eltitkolták előtte.) Két nap múlva már a harcosok között találkoztam a törékeny zsidóval, a galíciai haszidista (a caszidizmus zsidó misztikus vallási irányzat) fiával, aki Európa minden nyelvén beszélt, és négyszer sebesült meg Madrid alatt. Elcsukló hangon mondta Zalkáról: „Igazi férfi volt”. Morata de Tajunanál Lukács komoran jegyezte meg: „Ez a spanyol Doberdo”. Ki kellett tapogatni az ellenséget, elfoglalni jól megerősített állásait, aztán másnap otthagyni az egészet. Lukács a huescai támadás előtt nyugtalan volt, tudta, minden teher a nemzetközi brigádok vállaira nehezedik. Féltette az embereit, önmagát azonban nem kímélte. Úgy halt meg, hogy az ellenőrző pontra sietve, 1937. június 11-én az ellenséges tűz alatt tartott országúton haladt át, és egy fasiszta lövedék telibe találta az autóját. Másoknak az útvonalon megtiltotta a közlekedést... Hemingway, amikor Fuentesből visszatértünk Madridba, ezt mondta: „Nem tudom milyen író, de amikor hallgattam és néztem őt, állandóan mosolyognom kellett. Nagyszerű ember!” 3 Pártunk és a lenini szövetségi politika Olyan emberrel Z £ éke~ — ■ . ----- mai napon, születésének 101. évfordulóján, akit tanítójának ismer el az egész emberiség. V. 1. Lenin az a szellemóriás, akinek elméleti munkássága, és gyakorlati tevékenysége fél évszázad múltán is a legnagyobb hatással van a világ dolgozói gondolkodásának fejlődésére, a társadalmi haladásra, a népek sorsára. Ö tanította és tanítja a munkásosztályt történelmi küldetésének felismerésére és vértezte fel a leghaladóbb tudománnyal annak végrehajtására. Lenin vezette győzelemre az orosz munkások és muzsikok forradalmi harcát, az ő útmutatásai alapján épült fel a világ első kizsákmányolás nélküli társadalma, a szocialista Szovjetunió. Lenin szervezte meg a munkásosztály élenjáró, öntudatos, szervezet csapatát, a bolsevik pártot, amely osztálya útján a legszorosabb kapcsolatot építette ki a dolgozó tömegekkel. Lenin mérhetetlenül hitt népben és arra tanította a páratot is, hogy szövetségét állandóan erősítse a dolgozók valamennyi rétegével. „Csak az győz és tartja meg a hatalmat — tanította —, aki hisz népben, aki elmerül az eleven a népi alkotás bővizű forrásábanEz a meggyőződés vezette Lenin pártját győzelemre a hatalomért való harcban és az intervenció elleni küzdelemben csakúgy, mint a hitleri fasizmus legyőzésében, a szocializmus felépítésében. A lenini tanítások azonban nemcsak a szovjet pártra és népre érvényesek. Bizonyította ezt már a Magyar Tanácsköztársaság győzelme 1919-ben és bizonyítják a szocializmus építésének sikerei immár föld egész sor országában. A a magyar nép számára Lenin országának népe hozta meg a szabadságot. A dolgozók hatalmának megteremtése és megtartása, a szocialista társadalom felépítésének feladatai azonban már a magyar munkásosztályra és forradalmi pártjára hárult. A magyar kommunisták, akik évtizedes osztályharcban tanulták meg Leninnek az útmutatását — „...a kapitalizmus fölötti győzelem kivívásához az szükséges, hogy helyes legyen a viszony a vezető (kommunista) párt, a forradalmi osztály és a tömeg (a dolgozók összessége) között” —, harcba hívták a nemzet erőit és 1948-ra demokratikus hazánkban másodszor is győzött a szocialista forradalom. A párt helyesen alkalmazta Lenin tanítását és állandóan munkálkodott azon, hogy erősítse a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét a proletárdiktatúra politikai alapját. Ám a szocialista építés bokros teendői között, — megelégedésünkben — torzult a párt, az osztály ébersége, s nem vettük eléggé figyelembe, Lenin tanítását: „A proletárdiktatúra sajátos formájú osztályszövetség a proletariátus, a dolgozók élcsapata és a dolgozók nagyszámú nem proletár rétege (kispolgárság, kistulajdonosok, parasztok, értelmiség, stb.) vagy azok többsége között — szövetség a tőke ellen, szövetség a tőke teljes megdöntésére, a burzsoázia ellenállásának és restaurációs kísérleteinek teljes elnyomására, a szocializmus végleges megteremtésére és megszilárdítására.” A volt uralkodó osztályok és csatlósaik, a munkásosztály, a parasztság és a többi dolgozó réteg szövetségében keletkezett rést kihasználva, a nép hatalmának megdöntésére ellenforradalmi felkelést szerveztek, veszélybe sodorták a néphatalmat és annak vívmányait. A párt és a munkásosztály azonban a veszély idejében is megtalálta a helyes utat és Lenin fiainak internacionalista segítségével az ellenforradalmat levertük. Az újjászerveződött párt a lenini tanításoknak megfelelően látott munkához. Lenin tanításainak megfelelően, fokozatosan erősítette „...azt a képességét, hogy közel kerüljön a nem proletár dolgozó tömegekhez és bizonyos mértékig „egybeolvadjon velük...” Helyes politikájával visszahódította a tömegek ideiglenesen elvesztett bizalmát és lépésről, erősítette szövetségét a lépésre parasztsággal, az értelmiséggel, a városi kisárutermelőkkel. Pártunk a haxai és Ben*“ 1 munin .jetije,a tapasz..... — tálatok birtokában ismét következetesen alkalmazza a lenini szövetségi politikát. Munkamódszerében gyakorlattá vált, hogy az egész országot érintő döntések előtt kikéri a tömegek véleményét, nemcsak tanítja népét, hanem tanul is tőle. A a párt X. kongresszusa a pártélet lenini normáinak betartását központi kérdésként kezelve hívott fel, amikor kimondta: az MSZMP Cselekvőképességét az a lenini politika biztosítja, amelyet párt vezetése az ellenforradaalom leverése során és azt követően kidolgozott, s amelynek alapján újjászületett és megszilárdult a kommunisták egysége. Pártunknak úgy kell dolgoznia, hogy a jövőben is rászolgáljon a nép bizalmára. A lenini eszmék, a lenini munkastílus, a lenini szövetségi politika így válik valósággá a hazai és nemzetközi méretekben is, a népek hasznára és boldogulására a mában vagy a jövőben. I Vázlatok Kreml, Lenin dolgozószobája... Sokszor köszöntötte itt Vlagyimir Iljics Natan Altman szobrászművészt, aki e falak között mintázta meg portréját. Naponta ide járt, igyekezett ellesni és megörökíteni Lenin arcának minden rezdülését, hangulatának tükröződését. Natan Altman az odesszai képzőművészeti iskolában, majd külföldi mestereknél gyarapította ismereteit és a 20-as években bontakozott ki igazán grafikai és szobrász tehetsége. A forradalom évében 27 esztendős volt, s tehetségét teljes odaadással a forradalmi kultúra szolgálatának szentelte. Természetesnek tűnt tehát törekvése, hogy megmintázza Lenin portréját. Lunacsárszidi közbenjárására 1920-ban lehetősége nyílt rá, hogy bejárjon Lenin dolgozószobájába és naponta, órákon át figyelje, vázlatokon megörökítse és mintázza Lenin képmását. — Vlagyimir Iljicsnek elmondták, hogy futurista vagyok , — emlékezik vissza a mester ezekre az évekre. — Megkérdezte tőlem, futurista portrét akarok-e róla készíteni. Azt feleltem, hogy jó szobrot szeretnék mintázni róla, ez pedig maga szabja meg, milyen is lesz az alkotás. A munka elhúzódott, Leninnek nem volt ideje rá, hogy a szokásos módon modellt üljön. Altman tehát sietős, gyors vonásokkal vázlatokon örökítette meg Lenin figyelmesen tanulmányozott mozdulatait... Leninnek rendkívül érdekes, előreugró homloka volt, egészen sajátos volt a fej formája, szemét gyakran hunyorogva összehúzta... A „Szovjetszkij Hudozsnyik”, a Képzőművészeti Kiadó „Vázlatok Leninről” címmel közreadta a moszkvai Lenin Múzeumban és a leningrádi gyűjteményben őrzött képanyagot. Rendkívül érdekesek Altman rajzai. Az egyiken például profilban látható Lenin, amint teste előrehajlik, sajátos dinamikát kölcsönözve az ülő alaknak. A másikon néhány gyors vonás mutatja a telefonáló Lenint. Ezek a vázlatok messze túlnőnek a szobrász emlékezet-idéző segédeszközén, önálló grafikai alkotások, amelyek Lenin rendkívül színes egyéniségének, karakterének egy-egy vonását villantják fel, az örökké dinamikus, szakadatlanul munkáló Lenint idézik. O- Apuhtyin az ország, a a választási világ ügyei gyűléseken Befejeződtek a választási gyűlések. A kilencven gves rendezvényen csaknem tizenhatezren vettek részt. A gyűlések előadói — a megyei, járási, városi, társadalmi, palitmi élet vezető képviselői, gyakran maguk a jelöltek —, a helyi politikai kérdéseket az országos, a nemzetközi feladatokkal összefüggésben világították meg. Akadt olyan választási gyűlés is, amelyet rendkívüli körülmények közt rendeztek meg. A véletlen például úgy hozta, hogy Gyermelyen a gyűlés résztvevői a közös feladatvállalásból gyakorlatilag vizsgáztak. A választási gyűlés közben érkezett meg a hír, hogy Gyarmatpusztán erdőtűz ütött ki. A férfiak azonnal kimentek az oltáshoz. A gyűlést a kényszerszünet után folytatták. Nagyon örvendetes, hogy megyeszerte sok fiatal vett részt a választói gyűléseken. Állásfoglalásaik általában elismerést arattak. Fiatalos lendületük új színt jelentett a tanácskozásokon. Mondanivalójuk pedig széles körű politikai tájékozottságról, megalapozott tárgyi tudásról tett tanúbizonyságot. Az előadók is és a felszólalók is foglalkoztak az SZKP XXIV. kongresszusának eseményeivel. rok méltatták A választópolgár nagy baráti ország segítségét, hitet tettek a testvéri együttműködés, a proletárszolidaritás további erősítése mellett. Lenin hangja A hanglemezre vett lenini hang története érdekes fejezete Lenin életútjának. A gramofonlemez előtti kor burzsoá forradalom szalonjainak jellegzetes, hivalkodó tartozéka volt, Oroszországban már 1907-ben több mint félmillió gramofon harsogott. A forradalom után a piaci cserebere a gramofonok „tömeges vándorlását” idézte elő. A polgári lakások egykori díszei a városokból a falvakba kerültek. Paradox helyzet alakult ki: az egyszerű nép váratlanul hanglemezjátszó birtokába jutott. Lenin észrevette ezt a tényt, fel is használta. A zenés kávéházak gramofonlemezei zúzdába kerültek és sellakos alapanyagból ezrével kezdték préselni a forradalom eszméit szolgáló hanglemezeket. A rádióadást még nem ismerte a világ, falun még csak nem is álmodtak ilyesmiről, a párt azonban megtalálta a technikai lehetőséget, hogy élő beszéddel, hívó, mozgósító magyarázó szóval forduljon az írástudatlan milliókhoz. Lenin maga gondoskodott arról, hogy a kimagasló állami és pártvezetők beszédeit hanglemezre vegyék. Így például Kalinyin, Dzerzsinszkij hangját és másokét. Kezében híres órájával Lenin gyakran állt maga is a fonográf mellé, hogy hangját lemezre vegyék. Egymás után készültek a hanglemezek: „Mi a szovjethatalom?”, „Felhívás a Vörös Hadsereghez”, „A munkafergyelemről”, „Hogyan szabadulhatnak meg a dolgozók mindörökre a földesurak és tőkések elnyomásától?”, „A III. Kommunista Internacionálé”, és mások. Azokban a nehéz években óriási volt a papírhiány, így sok ember előbb hallotta Lenin hangját, mintsem fényképét látta volna az újságok hasábjain. Lenin hangja ezer meg ezer hangtölcsérből csendült fel. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, milyen primitív eszközökkel végezték annak idején a hangfelvételt Viaszhengerre, majd később lemezre vésték be a rezgéseket. A viaszhengert vagy korongot grafittal dörzsölték be, majd fémbevonatot kapott s az így nyert fémmatricáikrólták azután a lemezeket. sajtolA hang erősen eltorzult színezete megkopott, a különféle zajok elnyeltek egyes szavakat vagy mondatokat. A szovjet szakemberek már a harmincas években azt a célt tűzték maguk elé, hogy Lenin hangját újjáteremtik, visszaadják tónusát Lenin hangjának felújítására irányuló munkájuk teljes sikerrel járt. Lenin megújított hangját ma mikrobarázdás lemezekre veszik, és egyéb modern hanghordozó berendezésekkel elevenítik fel. Szavai felcsendülnek a rádióban és televízióban, a mozik vásznán. Szenvedélyes, meggyőző hangját nagy figyelemmel ma is az egész világ hallgatja Vlagyimir Ortov