Dolgozók Lapja, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
2 Egy nap a külpolitikában | Maffia és politika Ismét gyilkolt a maffia — jelentik öles címbetűkkel az olasz és nem olasz lapok. Szinte nincs olyan cím, amelyből hiányozna az „ismét” szó, a maffia gyilkosságai sok évtizede követik egymást, ezért elengedhetetlen a gyakoriságot érzékeltető kifejezés. A maffia arab szóból származik és eredetileg menedéket jelentett. Sőt, nemcsak a szó, maga a szervezet is, amely évszázadokkal ezelőtt a földesúri önkénnyel szembeforduló szegények testülete és valóban menedéke volt. A múlt század második felében azonban a maffia jellege teljesen megváltozott. A szervezetet a nagybirtokosok, a hatalmasok vették át alapítási és első számú működési területén, Szicíliában. A maffia mindmáig élő titokzatosságára jellemző, hogy a Scaglione-üggyel kapcsolatban két, egymással gyökeresen ellenkező, verzió van forgalomban. Az egyik szerint a főügyész értékes adatokat szolgáltatott az olasz parlament maffia-ellenes különbizottságának és az most elhallgattatta régi halálos ellenségét. A másik változat: a főügyész sok esztendeje a maffia embere és erről sokszor bizonyságot is adott. Megemlékeznek arról, amikor a bűnszövetkezet egyik vezérét, a hírhedt, Lucio Liggiot, a most meggyilkolt főügyész hagyta futni, úgy, hogy a Rómából érkezett letartóztatási parancs hatályát saját hatáskörében két napra felfüggesztette. Ez a két nap persze elég volt a szökéshez. Scaglione most belefáradt mindebbe és áthelyeztette magát egy másik városba, Leccoba. A maffia attól tartott, hogy a túl sok tényt ismerő főügyész itt már nehezebben ellenőrizhető, ezért a biztosabb megoldást választotta — hangzik el a második változat. Bármelyik feltevés bizonyul igaznak, a lényeg nem ez, hanem az, ami az Olasz Kommunista Párt készülő interpellációs beadványának címe lesz: „Maffia és politika”. Az olasz dél ugyanis változatlanul állam az államban, a nagybirtok, az elmaradottság bástyája, amelyet egy világ választott el a dinamikusan fejlődő északtól. Ezt a világot, a múlt mozdulatlanságát, a korlátlan kizsákmányolás lehetőségét védi a maffia minden eszközzel. Hivatalos közlemény Schumann szovjetunióbeli látogatásáról Moszkva, TASZSZ Moszkvában hivatalos közleményt adtak ki Schumann francia külügyminiszter látogatásáról. A közlemény elmondja, hogy Maurice Schumann francia külügyminiszter az 1970. október 17-én kelt szovjet— francia jegyzőkönyv kölcsönös konzultációkra vonatkozó rendelkezésének megfelelően, szovjet kormány meghívására a május 4-től 7-ig hivatalos látogatást négynapos tett Szovjetunióban. Ennek során a Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, továbbá Alekszej Koszigin, a minisztertanács elnöke megbeszélést folytatott Schumann-nal. Tárgyalások folytak Gromiko szovjet és Schumann francia külügyminiszter között Az eszmecseréken megvitatták az alapvető nemzetközi problémákat. A felek nagy figyelmet szenteltek az európai ügyeknek, köztük a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi tárgyalásokon felmerült problémáknak, az európai biztonsági értekezlet előkészületeinek aktivizálását szolgáló intézkedéseknek. Megerősítették, hogy kívánatosnak tartják az öt nukleáris hatalom értekezletének megtartását. A szovjet—francia együttműködés alapjait 1966 óta meghatározó kétoldalú dokumentumok szelleméről áthatott tárgyalások a kölcsönös megértés jegyében folytak. Arról tanúskodtak, hogy a felek álláspontja sok kérdésben széles körűen megegyezik és mindkét fél érdekelt a konfliktusok tárgyalások útján történő rendezésében, a békét fenyegető feszültséggócok kiküszöbölésében. Ezzel a tárgyalások az európai feszültség enyhülését szolgálták. Megállapodás jött létre, hogy a Francia Köztársaság elnöke és kormánya részéről korábban elhangzott meghívás alapján a szovjet vezetők franciaországi látogatására ez év október-novemberében kerül sor. Schumann francia külügyminiszter meghívta franciaországi látogatásra Gromiko szovjet külügyminisztert. A meghívást elfogadták, időpontját később állapítják meg. DOLGOZOK LAPJA Kormányelnökünk elemzése feladatainkról, gondjainkról (Folytatás az 1. oldalról) lalkozott. Kitért arra, hogy számos olyan területen, amellyel kapcsolatban konkrétan nem intézkedik majd a Amiben nincs A továbbiakban Fock Jenő arról szólt, hogy a negyedik ötéves tervben meghatározott 400 ezer lakás felépítésével kapcsolatban semmiféle alkunak, vitának helye nincs, mert csak ennek a vállalásnak a teljesítésével tudjuk majd a 15 éves lakásépítési alprogramunkat is megvalósítóEmlített olyan témákat is, amelyekben felmerülhetnek véleménykülönbségek a kormány és a szakszervezetek között, de érdemi eszmecserékkel itt is lehet jó határozatokat hozni. Egyes üzemek ugyanis felfuttatják majd termelésüket, s ehhez új munkaerőre lesz szükségük, amit máshonnan szereznek meg. Tehát a gazdaságosan termelő, távlatban is jó piaccal rendelkező üzemek gyorsabban fejlődhetnek. Más üzemeknél viszont — olyanoknál, amelyek elavult gyártmányokat készítenek s ezekhez is nehezen piacot találni — meg tudnak kell vonni az állami támogatást. Ezeknél az üzemeknél tehát munkaerőcsökkentésről, egyes esetekben az üzem bezárásáról is szó lehet. Természetesen ez magával hoz különféle olyan emberi problémákat, amelyek kapcsán a szakszervezeteknek sarkukra kell állniuk a kormánynál. Amennyiben például egy budapesti kis- vagy középüzemről szó, úgy vélem, minden van további nélkül hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ha gazdaságtalanul termel , és ez a reform során bebizonyosodott , akkor inkább csukja be a kapuit, vagy nyissa meg egy nagy vállalat előtt, esetleg legyen annak leányvállalata, s munkásgárdája a másik üzem gyártmányait termelje, nagyobb mennyiségben és még olcsóbban. törvény, illetőleg az érintett minisztériumok végrehajtási utasítása, a szakszervezetekkel közösen további intézkedéseket lehet és kell majd kidolgozni. helye vitának Más jellegű problémát jelent például egy iparilag fejletlen vidéki város. Ilyenkor a kormánynak sokszorosan meg kell gondolnia, hogy hagyja-e az ilyen helyen működő üzemet tönkremenni, szanálja-e, és a munkaerőt helyezze el máshová, vagy éppenséggel néhány évig a korábbinál is nagyobb segítséget adjon ahhoz, hogy az üzem talpra tudjon állni és dolgozhasson. E problémák kapcsán Fock Jenő hangsúlyozta: azok az üzemek, amelyek az államközi gyártmányokat készítik, semmiképpen sem hivatkozhatnak a gazdaságirányítási rendszerre, arra, hogy ez számukra gazdaságosabb termékek előállítására ösztönzi őket. Egyébként ezeket a vállalatokat már az államközi szerződések előkészítésébe is bevonják, s ha a szerződések megkötése után kiderül, hogy az üzem más terméket mégis gazdaságosabban tudna gyártani, a kormány a segítségükre siet. — A kormánynak — hangsúlyozta Fock Jenő — az az álláspontja, hogy fokozni kell a reform hatékonyságát. Az adottságainknak mind jobban megfelelő struktúra kialakítása rendkívül fontos kérdése népgazdaságunknak. E tekintetben szintén szükség van arra, hogy a kormányzat konzultáljon és szót értsen a szakszervezeti vezetéssel. Például az átcsoportosítás és energiahordozók területén, — a gazdaságtalan szénbányák,’ bezárása a gazdaságosan működők fejlesztése és a szénhidrogének termelésének — gyorsabb ütemű növelése helyes program. A végrehajtásban viszont átgondoltabban lehetett volna eljárni. — Azt hiszem lesz egy terület — mondotta, — sokat vitatkozunk majd, ahol ez pedig az árkérdés. Ligeti László elvtárs az egyik fogkrém árának emeléséről tett említést. S jól tudom, hogy további példákat is fel tudna sorolni. Én is boldog lennék, ha csupán ilyen példákat ismernék. Erre hivatott szerveink tavaly 30 ezer ellenőrzést folytattak, ennek kapcsán korrigálhattak árakat, néhány kirívó esetben pedig jelentős gazdasági bírságokat is kiszabtak jogtalan áremelkedésekért. Tudom tehát, hogy az árak területén nincs minden rendben. Ugyanakkor szeretném, ha elhinnék, hogy a Statisztikai Hivatal nem szépíti az adatokat, amikor kimutatja — hiszen ezt az ENSZ statisztikája is megerősíti, — hogy az elmúlt 3 évben évente 1—2 százaléknál nagyobb mértékben soha nem emelkedett az árszínvonal Magyarországon. Hivatalos okfejtés a tömegmészárlásokról Pakisztánban minden Dacca, Reuter A kelet-pakisztáni polgárháború kirobbanása óta csütörtökön jártak újságírók először hivatalosan a keleti országrész fővárosában, Daccában. Öt nyugati és egy kínai tudósítót hívott meg a pakisztáni kormány daccai villámkörútra. A Reuter-iroda tudósítója a látottak alapján arról számolt be, hogy hat héttel a katonai beavatkozás után a daccai repülőteret még mindig légelhárító ágyúk védelmezik. A repülőtér közelében a lakóházak megrongált állapotban súlyosan vannak, egyik-másik üres. Az AP tudósítója taxikörutat tett Daccában. Kiégett épületeket látott. Az egyetem — ahol a hírek szerint a hadsereg kíméletlenül fojtotta el az ellenállást — ezzel szemben sértetlennek látszik. Két pavilon volt csupán, amely erőteljes támadás nyomait viselte. A városban mindenütt pakisztáni zászlók lobognak. A helybeliek elmondják, hogy a nyugat-pakisztáni katonákkal szemben így próbálják védelmezni tulajdonukat. A British Council épületének frontját lepedőnagyságú brit lobogó borítja, de egy közeli zászlórúdon itt is az egységes Pakisztán lobogóját lengeti a szél. Az újságírókat Daccában fogadta Tikka Khan, az országrész katonai kormányzója. Tikka Khan kijelentette, hogy a katonaság az egész országrészben ura a helyzetnek, olyannyira, hogy Daccában már-már fontolgatják a kijárási tilalom feloldását. Elismerte, hogy Kelet-Pakisztánban valójában tömegmészárlások, végbementek ezeket azonban — állította — nem a nyugat-pakisztáni katonák követték el, hanem ellenkezőleg, a helybeli bengáliaiak rohanták meg a punjabiakat (nyugat-paksztániakat), Ernd azért csendes... számolnak be csak most, mert, — úgymond — nem akarták, hogy Nyugat-Pakisztánban elszabaduljanak az indulatok. A daccai egyetemen történt véres eseményeiket azzal magyarázta Tikika Khan, hogy az egyetemről rálőttek a katonákra, akik ezután „gyorsan felléptek az ellenállás szétzúzására”. Elismerte, hogy az akció következtében körülbelül száz ember halt meg. A daccai látogatás közvetlen előzménye, hogy — mint már jelentettük — Mohammed Akbar Khan, a katonai elhárítás feje, tájékoztatott külföldi újságírókat. Ebből az alkalomból kijelentette: India hét hadosztályt vonultat fel a kelet-pakisztáni határra. A tábornoknak ezt a kijelentését Washingtonban működő indiai diplomaták az amerikai kormány megbízottainak nyújtott felvilágosításukban „vad és teljesen hamis állításnak” nevezték, i _; j* Nyugati devizaválság Brandt kancellár utasítása Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: A bonni kormány pénteken rendkívüli minisztertanácson foglalkozott a nyugati devizaválság következtében előállott helyzettel. A tanácskozás közvetlen célja az volt, hogy irányvonalat dolgozzon ki nyugatnémet küldöttség számára a szombati brüsszeli értekezletre. Szombaton Brüsszelben összeül a közös piaci tagállamok miniszteri tanácsa, hogy megkísérelje valamiféle együttes álláspont kidolgozását az előállott helyzet orvoslására. Mint Ahlers bonni kormányszóvivő a minisztertanács ülése után közölte, a Brandt kancellár által a nyugatnémet küldöttségnek adott utasítás lényege az, hogy próbáljanak „nyugat-európai megegyezést elérni”. Ha azonban nem lehetséges a közös cselekvés, akkor legalább érjék el, hogy a többiek „tűrjék el”a nyugatnémet lépéseket. A nyugatnémet küldöttséget a brüsszeli értekezleten Scheer külügyminiszter és gazdaságügyminiszter Schiller vezeti. A bonni kormány a brüsszeli értekezlet befejezése után vasárnap délelőtt egy második rendkívüli minisztertanácson határozza majd el a konkrét lépéseket. Görög —Hibán közeledés Athén, UPI A görög külügyminisztérium közleményben jelentette be, hogy Görögország és Albánia 32 évi szünet után felújítják diplomáciai kapcsolataikat. A diplomáciai viszony a két ország között gyakorlatilag akkor szakadt meg, amikor Mussolini fasiszta csapatai meg szántáji Albániát, 1971. május S. szombat A statisztika nem szépít A három év alatt hazánkban összesen nem emelkedett az árszínvonal olyan mértékben, mint egyes nyugat-európai kapitalista országokban tavaly, vagy tavalyelőtt, tehát egyetlen esztendő alatt. Nyugati állami vezetők gyakran megkérdezik tőlünk, hogyan lehetséges az, hogy az ottani infláció nem érezteti hatását hazánkban. E kérdést most nem akarom különösebben elemezni, viszont szeretném, ha elhinnék azt az igazságot, hogy statisztikai adataink igazat mondanak. Jól tudom, hogy önök is velem együtt tudnak példákat mondani arra, hogy egyes árucikkek ára nem 1—2, nem is 5—6 százalékkal, hanem ennél nagyobb mértékben emelkedett, az árak összességét figyelembe véve azonban az árszínvonal emelkedése minden évben 1—2 százalékon belül marad, s a két százalékot várhatóan az idén sem fogja elérni. Nem tervezünk áremelést De van itt egy nagyobb kérdés is — folytatta Fock Jenő. — A reform bevezetésekor állást foglaltunk abban, hogy a fogyasztói árakat is úgy kell alakítani, hogy azok megfeleljenek a ráfordított értéknek. Nem sokkal később rájöttünk, hogy ezt a feladatot csak nagyon lassan lehet végrehajtani. Oly módon, ahogyan erre a SZOT beszámolója is utalt. Ha az árintézkedés áremelést jelent, a lakosságot érzékenyen érintő területeken, ha például a hús árának emelésére kerülne sor, akkor ezt ne csak árcsökkentéssel ellensúlyozzuk, főleg ne csak olyan árcsökkentéssel, amely a dolgozók sokkal szűkebb rétegét érinti, hanem egyben béremelésekkel, a családi pótlék és nyugdíj növelésével is ellensúlyozzuk. Tehát ahogy Gáspár elvtárs mondta: kompenzáljuk túl, adjunk többet, mint amennyit az áremelkedések formájában: elveszünk. A kormánynak ilyen szempontból is meg kell gondolnia, hogy mikor, milyen mértékben és milyen területen hajt végre áremelést, rögtön hozzáfűzném, hogy a kormány ebben az évben nem tervez semmiféle központi áremelést, sem a húsét, sem másét, de valamikor hozzá kell kezdenünk ehhez. Előre jelzem, hogy ha ennek az ideje eljön, akkor a szakszervezetekkel alaposan megvitatjuk. Most csak azt kérem, hogy az értékarányos árakhoz való közelítés elvét, amit annak idején közösen alakítottunk ki, továbbra is valljuk magunkénak, és találjuk meg a megfelelő időt, amikor komolyabb lépést tehetünk ebben az irányban. Ugyancsak komoly vitákkal kell előkészítenünk annak a feladatnak a megoldását, amit itt a kongresszuson úgy fogalmaztak meg, hogy szükséges a helyesebb bérarányok kialakítása, és hogy évekre előre dolgozzuk ki, szabjuk meg a bérszínvonal, a bérarányok alakulását. Ez sem lesz könnyű feladat. Nagyon sok szempontot, érvet és ellenérvet kell figyelembe venni ahhoz, hogy jól megoldjuk. Ugyancsak szép feladat a munkaidő de nehéz további csökkentése azokon a területeken, ahol ez még nem történt meg. Alig néhány hónap telt el azóta, hogy pártunk kongresszusa erre határozatot hozott, s kimondta, hogy olyan ütemben kell végrehajtani, ahogy annak feltételeit meg tudjuk teremteni. Ehhez természetesen több évre van szükség. E kérdésben a kormány és a SZOT közös határozatot is hozott, hogy ez év végéig a szakszervezetek, az illetékes ágazati miniszterek, a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium koordinálásával, dolgozzanak ki ütemtervet. Erőnkhöz mérten cselekedni Fock Jenő emlékeztetett arra, hogy kétmillió ember munkaideje már csökkent, s hozzáfűzte: az ipari és építőipari dolgozók munkaidejének csökkentését a második szakaszban már gyorsított tempóban hajtották végre, s ebből hibák, népgazdasági károk származtak. Sokszor álltak a rövidebb munkaidő miatt kirakatlanul a vagonok, mert éppen szabad szombat volt, termelékenység jó ideig stagnált, növekedett a túlórák száma, s ez utóbbi tendencia még most is tart. Ezeket a tapasztalatokat mindenképpen figyelembe kell venni, mielőtt további területeken csökkentjük a munkaidőt. A további munkaidőcsökkentést az is nehezíti, hogy 1973—1974-től kezdve 30—40 ezerrel kevesebb fiatal lép munkába, mint az elmúlt években. — Ezzel kapcsolatban mondom el, de sok más területen is megszívlelendő az a sokszoros tapasztalat, hogy semmi olyat ne tegyünk, amit később vissza kell vonnunk. Ne hozzunk olyan ár-, vagy bérintézkedést, munkaidőcsökkentést vagy egyéb tetszetős és „tapsvihart” kiváltó rendelkezést, amit nincs erőnk végrehajtani. Tizennégy év óta mi ebben a szellemben dolgozunk, akkor teszünk népszerű intézkedéseket, amikor azok feltételei megértek, de olyasmibe nem vágunk bele, amit nem tudunk végigvinni. Mindazt, ami az itteni vitában a kormányzatra teendőket ró, a kormány munkaterveiben figyelembe vesszük. E kérdésekre a SZOT vezetőivel történő tanácskozásainkon vissza fogunk térni. Befejezésül hangsúlyozta, hogy sikeres négy esztendő áll mögöttünk és lelkesítő, nagy feladatokat kell megoldani a következő esztendőkben. A kormány, a szakszervezetek, a dolgozók gondjait is ismerjük, megértjük, azok saját gondjaink is, amelyek megoldásáért továbbra is együtt kell munkálkodni. Fock Jenő nagy tapssal fogadott beszéde után több külföldi testvérszakszervezet delegációjának vezetője kapott szót, |