Dolgozók Lapja, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

1971- május 1d. VASÁRNAP AZ MSZHP.KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA a^1 Forint A párt és a kormány meghívására Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz Budapestre érkezett Szombaton megkezdődtek a hivatalos megbeszélések A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és Magyar Népköztársa­ság kormányának meghívása-Piotr Jaroszewicz, a LEMP elnöke, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottságának tagja, Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a Politikai Bizottság tag­ja, a KB titkára, Benkei András belügyminiszter, Péter János külügyminiszter, az MSZMP KB tagjai, dr. Csa­nádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Gyenes András, a KB külügyi osztá­lyának vezetője fogadta. Jelen volt Tadeusz­ Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete. Szombaton délelőtt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának szék­házában megkezdődtek a magyar és a lengyel párt- és kormányvezetők megbeszélé­sei, amelyeken lengyel részről Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti­ Bizottságának első titkára, Piotr Jaroszewicz, a Politikai Bizottság tagja, a Lengyel Népközta­saság minisztertaná­csának elnöke, magyar rész­ről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Magyar Népköztársaság­­ Miniszterta­nácsának elnöke, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a­­ Központi Bizottság titkára és Gyenes András, a KB külügyi osztályának ve­zetője vett részt. •­ Délben­ a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a Magyar Népköztár­saság kormánya ebédet adott a lengyel vendégek tiszteleté­re. A baráti hangulatú ebéden Edward Gierek és Kádár János mondott pohárköszöntőt. ra szombaton baráti látoga­­t Lengyel vendégeket a tásra Budapestre érkezett Ed- Ferihegyi repülőtéren Kádár wajd Gierek, a Lengyel Egye- János, az MSZMP Központi sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Bizottságának első titkára és Foc­c Jenő, a Minisztertanács A vendégeket Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Toóh Jenő, a Minisztertanács elnöke üdvözli a Ferihegyi repülőtéren Nagy részvéttel temették el Erdei Ferencet Végakaratának megfelelően szombaton szülővárosában, Makón a református temető­­­­ben nagy részvéttel , búcsúztat­ták Erdei Ferenc Kossuth-dí­­jas akadémikust, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa elnök­­­­ségének tagját, az Szövetkezeti Tanács Országos elnökét, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkárát. A gyászszer­tartáson a hozzátartozókon kí­vül részt vettek és a koporsó mellett díszőrséget álltak a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnökségének, az­ Orszá­gos Szövetkezeti Tanácsnak a képviselői, tudományos társadalmi életünk számos ve­­s­zetője. Eljöttek a végső tisz­teletadásra az elhunyt munka­társai, barátai, ismerősei, Csongrád megye és Makó vá­ros számos vezetője A gyászszertartás a szegedi zenebarátok kórusa által elő­adott gyászdalokkal kezdő­dött. Elsőnek Fehér Lajos, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese­ mondott gyászbeszédet, majd dr. Bartha Tibor refor­mátus püspök mondott bú­csúztatót. A ravatalozónál tartott gyászszertartás után a gyászo­lók menete a sírhoz vonult, ahol Szűcs Ferenc vezérőr­nagy a család, a barátok, is­merősök tisztelők nevében vett m­ágső búcsúk­a_..­ A koporsót a gyászinduló hangjai mellett bocsátották a sírba, majd koszorúkkal a kegyelet és a gyász virágai­val borították el a sírhantot. Mai számunkban: Kritika a kritikáról Elveszett egy ember Kartársi segítség... 5. old. 6. old. 7. old. Közgazdaság és tudomány 8. old. Átadták a Minisztertanács vándorzászlaját a környei Vörös Csillag Tsz-nek A termelőszövetkezetek kö­zötti országos termelési ver­senyben elért 1970. évi példa­mutató eredményei alapján a környei Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet elnyerte a Mi­nisztertanács vándorzászlaját és a Kiváló Termelőszövetke­zeti Gazdaság címet. Ez al­kalomból ünnepi tanácskozást tartottak szombaton délután a helyi művelődési házban, amelyen a szövetkezet tagjai között ott voltak a párt, tanács, a tömegszervezetek és a az irányító szervek képviselői. A vándorzászlót a Miniszter­­tanács képviseletében Gál Ti­vadar osztályvezető adta át Prekob János elnöknek. Az ünnepség alkalmával a szö­vetkezet tagjai közül többen kaptak kitüntetést és pénzju­talmat Oszlopgyári VASBETONGYÁR. A szó hallatára nehéz fizikai mun­kára, férfimunkára gondol az ember. Pedig az itt dolgozók fele a gyengébb nemhez tar­tozik. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebbre viszik, mint­ha mindnyájan nadrágot vi­selnének... A lábatlani vas­betongyár ez évben tizenegyed­szer nyerte el az „Élüzem” címet, és a „Szocialista mun­­ka gyára” lett valamennyi üzemük. Az is említésre mél­tó, hogy az ország összes épü­letelemgyárai között folyó versenyben kiérdemelték harmadik helyezést Május 1- j­ére huszonegy szocialista bri­gád kapott elismerő oklevelet, ötvenhárom dolgozó a kiváló dolgozó oklevelet, köztük Sze­nes Gézáné, az oszlopgyár dolgozója is. Zaj, por, fémhuzalok, be­tondarabok... Nehéz fizikai munka — pillanatnyi megállás nélkül — amelyben nincs hi­ány az oszlopgyárban. De akik itt tevékenykednek, egyig nők. Illetve egy egytől­­férfi azért ák­ad: Varga Ferenc, művezető. — Az­ oszlopgyártás, folya­matos munkát igényel. Ha egy gép leáll, a többi is pi­henőre kényszerül. Mindnyá­jan azt lessük, hogyan javít­ják ki a hibát, mikor folytat­hatjuk a munkát. Egy perces biztosítékcsere is két­fél­órás fennakadást Ezen segíteni nem okozhat, tudunk, ilyenek a helyzeti adottsága­ink. És a létszám elegendő a munka elvégzéséhez? — Nálunk is súlyos gond, a munkaerőhiány — folytatja a művezető — de szervezéssel eddig még mindig sikerült el­végezni a ránk kiszabott fel­adatokat. Néha kimondottan „haditervet” kell készítenünk, az adott kollektívából ki, hol tud legjobban helytállni. Ter­mészetesen ezt csak kitűnő munkaerőkkel oldhatjuk meg. Szerencsére nálunk van né­hány ilyen univerzális dolgo­­zó. Felbúg egy masina, néhány percig nem értjük egymás szavát. Csupán szemlélődésre van lehetőség. Eddig észre sem vettem, milyen sok itt a fiatal lány. Egyik másik szin­te iskolásnak látszik. A sab­lonnal foglalatoskodnak töb­ben. Az előző bekészítésből rajta maradt betondarabokat távolítják­­ el véső, kalapács segítségével, majd görgőkön továbbítják az előkészítő sab­lont... A többinél is fiatalabb­­nak, törékenyebbnek egy sötéthajú lányka. A látszik fe­szítőgépnél dolgozik. . — Tizenhét éves vagyok — önérzetesen Ríbár Erzsiké. — Már több, mint egy éve dol­gozom itt, berakó darukezelő vagyok, most csak kisegítő­ként álltam feszítőgép mellé. Visszaszólítja őt a munka, hiszen itt a percek is sokat számítanak. Azt már nem tő­le tudom meg, hogy alig egy faét másvá káncodja a boldog nők gító „igen”-t. Komoly asszony lesz. Erzsikéből. Mindenesetre a gyárat akkor sem kívánja otthagyni, talán nem is csak a pénz miatt... Egy fehérkendős szőke as­­­szonyra hívja fel figyelmemet a művezető. Azt mondja, ő az oszlopgyár egyik munkásnője. Nemcsak legjobb azért, mert bármilyen feladatot ké­pes elvégezni, hanem a fiata­lok betanításában is tevéke­nyen kiveszi a részét. Pedig ez anyagi veszteséget jelent szá­mára, hiszen a kezdők nem tudják a normát teljesíteni. Hiába ér el Szenes Gézáné 150 százalékot, a brigádátlag jóval alacsonyabb.... — Pászmakészítő vagyok, és betanító, örömmel foglalko­zom a fiatalokkal, tudom én azt, milyen nehéz megszokni egy helyet, beleilleszkedni egy már összeszokott kollektívába, megtanulni egy sosem látott munkafolyamatot. Türelmem van. És ha kell százszor is szívesen megmutatom hogyan leell hozzáfogni, hogy ne fá­radjon el nagyon, ne tegye tönkre a kezét­... AZT HALLOTTAM, hogy emiatt alacsonyabb a jövedel­me, mintha csak a saját mun­káját végezné. — Nem hagyják azt a fő­nökeim, hogy emiatt károsod­jam. Gyakran kapok jutal­mat, odaadják így a különbö­­zetet. Megbecsülnek. Május el­­sej­ére kiváló dolgozó lettem, Joc a legszebb elismerés. Hajrá a ligeti „hangyaváros“-ban Nyitás előtt néhány nappal a BNV — a levegőből — meg­bolygatott „hangyaváros”. Vagy inkább méhkas. Hiszen mind a kettő a szorgalom és a siet­ség szimbóluma. Mellettünk a daruk óriás­­kampóit terelő, a gépeket he­lyükre segítő szállítómunká­sok. Óriáskamionok, fürge, törpe emelőautók, „zsebteher­autók”. itt a Dorogi Szénbá­nyák habanyag-emblémája, ott a Beloiannisz kivilágított „címere”. A „bányászpavi­lon” falán óriási munka- és munkagépfotók­ tapétán. Festik, tapétázzák a pavilo­nok falait­ A fülkék szeces­­­sziós hangulatú díszítését még érdekesebbé teszi a rej­tekhelyekből érkező éles vi­lágítás. Ez a készülődés a tervezők, a színösszeállítók, a grafiku­sok és a berendezők nagy vizsgája. Még pár nap minden elkészül. Sőt — ra­cs­gyogsan sikerül. És — kez­dődhet a vásár!... Baloldalt fent a BNV jelvénye. Középütt a vendéglátó Bu­­dapest címere. Jobbra a Vásárok Nemzetközi Szövetségének jelvénye. Alatta a „BNV 71” felirat köszönti majd a vásár­­ látogatóit. Építészeti szenzációt ígér a Vasbetonipari Művek különleges, a statika törvényeit szinte felborító, többemeletes bemutatója Tatabánya Szénbányáinak szenzációja természetesen a „VIDUS”. Riportunk készültekor érkeztek a berendezés nagyobb elemei Építészet!, sőt belsőépítészeti és dekorációs „csodákat” ígér az Alumíniumipar csarnoka is. A magasba emelkedő okte­f­ilmem aá—áaá—swálaá múmb ériáségők világítják át

Next