Dolgozók Lapja, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
1971- május 1d. VASÁRNAP AZ MSZHP.KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA a^1 Forint A párt és a kormány meghívására Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz Budapestre érkezett Szombaton megkezdődtek a hivatalos megbeszélések A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és Magyar Népköztársaság kormányának meghívása-Piotr Jaroszewicz, a LEMP elnöke, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottságának tagja, Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Benkei András belügyminiszter, Péter János külügyminiszter, az MSZMP KB tagjai, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Gyenes András, a KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Jelen volt Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Szombaton délelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székházában megkezdődtek a magyar és a lengyel párt- és kormányvezetők megbeszélései, amelyeken lengyel részről Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Piotr Jaroszewicz, a Politikai Bizottság tagja, a Lengyel Népköztasaság minisztertanácsának elnöke, magyar részről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Gyenes András, a KB külügyi osztályának vezetője vett részt. • Délben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya ebédet adott a lengyel vendégek tiszteletére. A baráti hangulatú ebéden Edward Gierek és Kádár János mondott pohárköszöntőt. ra szombaton baráti látogat Lengyel vendégeket a tásra Budapestre érkezett Ed- Ferihegyi repülőtéren Kádár wajd Gierek, a Lengyel Egye- János, az MSZMP Központi sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Bizottságának első titkára és Focc Jenő, a Minisztertanács A vendégeket Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Toóh Jenő, a Minisztertanács elnöke üdvözli a Ferihegyi repülőtéren Nagy részvéttel temették el Erdei Ferencet Végakaratának megfelelően szombaton szülővárosában, Makón a református temetőben nagy részvéttel , búcsúztatták Erdei Ferenc Kossuth-díjas akadémikust, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagját, az Szövetkezeti Tanács Országos elnökét, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárát. A gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek és a koporsó mellett díszőrséget álltak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének, az Országos Szövetkezeti Tanácsnak a képviselői, tudományos társadalmi életünk számos veszetője. Eljöttek a végső tiszteletadásra az elhunyt munkatársai, barátai, ismerősei, Csongrád megye és Makó város számos vezetője A gyászszertartás a szegedi zenebarátok kórusa által előadott gyászdalokkal kezdődött. Elsőnek Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott gyászbeszédet, majd dr. Bartha Tibor református püspök mondott búcsúztatót. A ravatalozónál tartott gyászszertartás után a gyászolók menete a sírhoz vonult, ahol Szűcs Ferenc vezérőrnagy a család, a barátok, ismerősök tisztelők nevében vett mágső búcsúka_.. A koporsót a gyászinduló hangjai mellett bocsátották a sírba, majd koszorúkkal a kegyelet és a gyász virágaival borították el a sírhantot. Mai számunkban: Kritika a kritikáról Elveszett egy ember Kartársi segítség... 5. old. 6. old. 7. old. Közgazdaság és tudomány 8. old. Átadták a Minisztertanács vándorzászlaját a környei Vörös Csillag Tsz-nek A termelőszövetkezetek közötti országos termelési versenyben elért 1970. évi példamutató eredményei alapján a környei Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnyerte a Minisztertanács vándorzászlaját és a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet. Ez alkalomból ünnepi tanácskozást tartottak szombaton délután a helyi művelődési házban, amelyen a szövetkezet tagjai között ott voltak a párt, tanács, a tömegszervezetek és a az irányító szervek képviselői. A vándorzászlót a Minisztertanács képviseletében Gál Tivadar osztályvezető adta át Prekob János elnöknek. Az ünnepség alkalmával a szövetkezet tagjai közül többen kaptak kitüntetést és pénzjutalmat Oszlopgyári VASBETONGYÁR. A szó hallatára nehéz fizikai munkára, férfimunkára gondol az ember. Pedig az itt dolgozók fele a gyengébb nemhez tartozik. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebbre viszik, mintha mindnyájan nadrágot viselnének... A lábatlani vasbetongyár ez évben tizenegyedszer nyerte el az „Élüzem” címet, és a „Szocialista munka gyára” lett valamennyi üzemük. Az is említésre méltó, hogy az ország összes épületelemgyárai között folyó versenyben kiérdemelték harmadik helyezést Május 1- jére huszonegy szocialista brigád kapott elismerő oklevelet, ötvenhárom dolgozó a kiváló dolgozó oklevelet, köztük Szenes Gézáné, az oszlopgyár dolgozója is. Zaj, por, fémhuzalok, betondarabok... Nehéz fizikai munka — pillanatnyi megállás nélkül — amelyben nincs hiány az oszlopgyárban. De akik itt tevékenykednek, egyig nők. Illetve egy egytőlférfi azért ákad: Varga Ferenc, művezető. — Az oszlopgyártás, folyamatos munkát igényel. Ha egy gép leáll, a többi is pihenőre kényszerül. Mindnyájan azt lessük, hogyan javítják ki a hibát, mikor folytathatjuk a munkát. Egy perces biztosítékcsere is kétfélórás fennakadást Ezen segíteni nem okozhat, tudunk, ilyenek a helyzeti adottságaink. És a létszám elegendő a munka elvégzéséhez? — Nálunk is súlyos gond, a munkaerőhiány — folytatja a művezető — de szervezéssel eddig még mindig sikerült elvégezni a ránk kiszabott feladatokat. Néha kimondottan „haditervet” kell készítenünk, az adott kollektívából ki, hol tud legjobban helytállni. Természetesen ezt csak kitűnő munkaerőkkel oldhatjuk meg. Szerencsére nálunk van néhány ilyen univerzális dolgozó. Felbúg egy masina, néhány percig nem értjük egymás szavát. Csupán szemlélődésre van lehetőség. Eddig észre sem vettem, milyen sok itt a fiatal lány. Egyik másik szinte iskolásnak látszik. A sablonnal foglalatoskodnak többen. Az előző bekészítésből rajta maradt betondarabokat távolítják el véső, kalapács segítségével, majd görgőkön továbbítják az előkészítő sablont... A többinél is fiatalabbnak, törékenyebbnek egy sötéthajú lányka. A látszik feszítőgépnél dolgozik. . — Tizenhét éves vagyok — önérzetesen Ríbár Erzsiké. — Már több, mint egy éve dolgozom itt, berakó darukezelő vagyok, most csak kisegítőként álltam feszítőgép mellé. Visszaszólítja őt a munka, hiszen itt a percek is sokat számítanak. Azt már nem tőle tudom meg, hogy alig egy faét másvá káncodja a boldog nők gító „igen”-t. Komoly asszony lesz. Erzsikéből. Mindenesetre a gyárat akkor sem kívánja otthagyni, talán nem is csak a pénz miatt... Egy fehérkendős szőke asszonyra hívja fel figyelmemet a művezető. Azt mondja, ő az oszlopgyár egyik munkásnője. Nemcsak legjobb azért, mert bármilyen feladatot képes elvégezni, hanem a fiatalok betanításában is tevékenyen kiveszi a részét. Pedig ez anyagi veszteséget jelent számára, hiszen a kezdők nem tudják a normát teljesíteni. Hiába ér el Szenes Gézáné 150 százalékot, a brigádátlag jóval alacsonyabb.... — Pászmakészítő vagyok, és betanító, örömmel foglalkozom a fiatalokkal, tudom én azt, milyen nehéz megszokni egy helyet, beleilleszkedni egy már összeszokott kollektívába, megtanulni egy sosem látott munkafolyamatot. Türelmem van. És ha kell százszor is szívesen megmutatom hogyan leell hozzáfogni, hogy ne fáradjon el nagyon, ne tegye tönkre a kezét... AZT HALLOTTAM, hogy emiatt alacsonyabb a jövedelme, mintha csak a saját munkáját végezné. — Nem hagyják azt a főnökeim, hogy emiatt károsodjam. Gyakran kapok jutalmat, odaadják így a különbözetet. Megbecsülnek. Május elsejére kiváló dolgozó lettem, Joc a legszebb elismerés. Hajrá a ligeti „hangyaváros“-ban Nyitás előtt néhány nappal a BNV — a levegőből — megbolygatott „hangyaváros”. Vagy inkább méhkas. Hiszen mind a kettő a szorgalom és a sietség szimbóluma. Mellettünk a daruk óriáskampóit terelő, a gépeket helyükre segítő szállítómunkások. Óriáskamionok, fürge, törpe emelőautók, „zsebteherautók”. itt a Dorogi Szénbányák habanyag-emblémája, ott a Beloiannisz kivilágított „címere”. A „bányászpavilon” falán óriási munka- és munkagépfotók tapétán. Festik, tapétázzák a pavilonok falait A fülkék szecessziós hangulatú díszítését még érdekesebbé teszi a rejtekhelyekből érkező éles világítás. Ez a készülődés a tervezők, a színösszeállítók, a grafikusok és a berendezők nagy vizsgája. Még pár nap minden elkészül. Sőt — racsgyogsan sikerül. És — kezdődhet a vásár!... Baloldalt fent a BNV jelvénye. Középütt a vendéglátó Budapest címere. Jobbra a Vásárok Nemzetközi Szövetségének jelvénye. Alatta a „BNV 71” felirat köszönti majd a vásár látogatóit. Építészeti szenzációt ígér a Vasbetonipari Művek különleges, a statika törvényeit szinte felborító, többemeletes bemutatója Tatabánya Szénbányáinak szenzációja természetesen a „VIDUS”. Riportunk készültekor érkeztek a berendezés nagyobb elemei Építészet!, sőt belsőépítészeti és dekorációs „csodákat” ígér az Alumíniumipar csarnoka is. A magasba emelkedő oktefilmem aá—áaá—swálaá múmb ériáségők világítják át